S Z E M E R E östörzsünk (folytatàs)

"...a magyar törzsek vallàsos alapjelképe a magot is jelképezô gömb volt, ugyanugy a szemere törzseknél a gabonaszemet, föleg a buzaszemet is jelképezö <szem> vagy <som> alak volt vallàsos alap-jelkép...
A mag fogalmàra nyelvünknek van még egy szava, a SZEM szo, amely azonban ma is inkàbb a gabonafélékre hasznàltatik, annyira, hogy népünk e szot sokszor egyszerüen gabona értelemben is hasznàlja. Példàk: "Egy zsàk szem"= egy zsàk gabona...avagy: "Szemet szorni a galamboknak". Ezen SZEM szavunkat vidékek szerint népünk ma is ejti SZÖM-nek, mivel pedig a mai Ö hang helyett régen gyakran U hang àllott, eszerint következtethetö, hogy a jellegzetesen gabonatermelô SZUMER nemzetnév is azonos a mi SZEMERE törzsünk nevével, màs szoval, hogy a szumerek egy ösidôkban kivàndorolt szemere törzsünk voltak.
Megvan ugyan <szem> szavunk az àrja nyelvekben is,..latin-olasz <semen>, <seme>, <semenza>, német Same és szlàv <szeme, szjeme>= mag, csakhogy az àrja nyelvekben ez magot egészen àltalànosan jelent, minden olyan megkülönböztetés nélkül, mint amilyen a magyarban van a MAG és SZEM között, azaz gömbölyded mag és hosszukàs szem között...
Van azonban <szem> szavunknak még egy értelme is, amely értelme az àrja nyelvekben màr szintén teljesen elveszett; ez a szo SZEM, azaz làtoszerv értelme. Az emberi szem pedig valoban hosszukàs, tehàt valoban <szem>alaku...
Szem mint làtoszerv szavunknak még màs rendkivül érdekes összefüggései és eszmekörei is voltak, ami mai nyelvünkben is él még ugyan, de amit ôsvallàsunk alaposabb ismerete nélkül észre sem vehetni...
Emlitettem, hogy ösnépeink némely törzse nöelvi volt, mint a szemerék is, hogy nàluk uralkodo elem a nök voltak, amiért is nàluk a nök erösebbek, öntudatosabbak és erélyesebbek voltak..és hogy a szerelemben is ök voltak a kezdeményezök. Mindez azonban tàvolrol sem jelentette azt, hogy szemérmetlenebbek, illetlenebbek lettek volna. A szemérmetesség a nônek egészen természetes, természetadta sajàtsàga...Es <szemérem, szemérmetesség> szavaink is tehàt a a <szem> szobol szàrmazik. Mi több, a magyarsàg északibb részei népi nyelvében ma is szemere= szemérmetes, szerény, szégyenlös. Tovàbbà szende szavunk is, csakhogy ebben ugyanazon r beékelés van, mint kemény szavunknàl a szlàvban, de amely beékelési törvény a szlàv nyelvekben ismeretlen. Föl kell hoznunk még a német Scham=szemérmetesség és szégyenkezés szot,..ennek pontosan megfelel a horvàt-szerb <sram>= szemérmetesség, szégyenkezés...
A szemérmetesség jelképe a lezàrt szem, egyszerüen àbràzolva [pont olyan, mint a gabonaszem] föképp pedig a buzaszem is ilyen. De jelképe a lezàrt szem még az àlomnak is. Mégpedig szunnyad szavunk régebbi alaja szumnyad volt, aminek meg pontosan a latin <somnus>= àlom felel meg, söt miként a magyar szumnyad-bol az mn idövel kettözö nn hanggà vàltozott, tökéletesen ugyanugy, ahogy a latin somnusbol a mai olaszban is <sonno>= àlom lett. Egyébként pedig a szlàvban is <szan>= àlom. Csakhogy az àrja népek màr semmit sem tudnak arrol, mi köze az àlomnak, szunnyadàsnak a szemérmetességhez és a buzaszemhez..."