halkabban
2009.05.31
|
|
0 0
1567
|
Sárközi György
VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolyongásodban mégis-mégis hozzámhajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében. - Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál. Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként. - Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben, Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
|
|