Ladányi Mihály: Huszonhat sor a szerelemre

Most kellene elmondani
mennyit jártam utánad, most, amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki –
Most kellene elmondani: szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad, amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős, ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős a rossz fogak íze a szájban,
mely virágillatot dadogna eszelősen,
ismerős a lassított csoszogás vigasza
a végső nekifutás alatt –
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.