A hun birodalom volt a legnagyobb, ami valaha a földön létrejött, és hosszabb ideig létezett, mint más nagy birodalmak.
A hivatalos európai történetírás szerint a hunok története Kr. e. 209-ben kezdődik, amikor a Mao-tun nevű shan-yü [lásd tanyü, tennó, kende/kündü] államcsínnyel átveszi az uralkodást apjától. Vajon miért ezt tartják a hun birodalom létrejöttének? :) Kínai források alapján (a kutatások kezdeti stádiumban vannak) Legalább 1500-2000 évvel Kr. e. hun törzsek -- apró, néha nagyobb törzsszövetségek -- éltek a mai Mandzsúriától a Góbiig. Ezer év a legkevesebb, ami egyelőre sejtésekkel igazolható, a részletes forráselemzés várhatóan sokkal nagyobb időtávlatba fogja a hunok történetét helyezni.
Központi területük a mai Xia (Hszia) tartomány, ami nevében őrzi a hunok kínai hsziung-nu megnevezését.
A törzsszövetségek vérszerződéssel alakulnak, ami az új alakulat alkotmánya is egyben, részletes esküszöveggel és a szerződésszegőre előre rögzített átokkal. A vérszerződők egymást anda, vértestvér névvel jelölik, ami a magyar koma fogalom rokona (+andalog). Uralkodónak nem személyt, hanem nemzetséget választanak, a nemzetségből pedig mindig a legerősebb uralkodik.
A Mao-tun-féle hun birodalomra, és általában a hun életmódra [nem felel meg igazán az európai "nomád" fogalmának] jellemző: önálló mezőgazdasági kultúra és önálló városi kultúra. Egyiket sem Kínától tanulták. Államszervezetüket a későbbi Kína is átveszi (az eredeti kínai államszervezet a városállamok rendszere). A birodalom legfőbb bevételi forrása a Selyemút ellenőrzése. Emiatt kerülnek konfliktusba Kínával, amely saját befolyásába szeretné vonni a Selyemutat. A kínaiak a szomszédos jüe-csi néppel lépnek vérszerződésre, Kr. e. 120 körül északra szorítják a hunokat. Mao-tun nemzetsége két ágra szakad, Csu-csi [Chun-wei?] északra megy a későbbi mongóliai hunokkal, Hu Han Je shan-yü behódol a kínaiaknak, és az Ordoszba költözik. Ők a déli hunok. Államszervezetük Kínán belül autonóm, de az uralkodó mindig túsz Csanganban, Kína akkori központjában. Cserébe katonai szolgálattal tartoznak. A dolog fontosságát húzza alá, hogy Hu Han Je a korabeli "négy szépség" egyikét kapja feleségül.
Kr. u. 206. a Han-dinasztia bukása, párhuzamosan megerősödnek a déli hunok (nemhogy beolvadtak volna, mint azt az európai történetírás feltételezi). A következő korszak kínai neve "Az öt barbár 16 királysága". Az "öt barbár" a hun, a hszien-ti[?], a tyie (a korábbi jüe-csi nép), a tangut és a tibeti. 313 körül a hunok elfoglalják Csangant is, ezt megelőzően kivégzik a kínai uralkodót. A déli hunok közt belviszályok.
413-ban Melian Bobo megalapítja a Dá Xia (Nagy Hszia) dinasztiát. A déli hunok központját visszaviszi az Ordoszba, melynek közepén felépíti Tongvancsenget (= Fehérvár -- Belső-Ázsiában "Fehérvár" mindig szakrális központok neve; kínaiul Pej-Cseng, ahol pej = feh(ér) :), mongol neve Csagán Balgaszun, szintén Fehérvár jelentéssel; továbbá --> a kazár Sarkel szintén Fehérvár, magyar területen: Székes~, Nándor~ Gyula~ és Dnyeszterfehérvár). A város falának építéséhez a Kőmíves Kelemenné-hez hasonló monda társul. (A Nagy Fal építéséhez szintén hasonló monda járul, Men Csieng Nü története a Si Tyi-ből, lásd Polonyi Péter könyve; + Shang-kori Kínában szokás volt az emberáldozat városfal építéséhez).
431-ben a déli hunok uralma megbukik, de a város a XIV. sz-ig fennmarad. 786-ban tibetiek szállják meg, falait lebontják. A XIV. sz-ban tangutok költöznek a városba. A tangutokat tibeti eredetűnek tartja az eu. történetírás annak alapján, hogy Tibet határán éltek -- bár nem veszik figyelembe, hogy csak a XIII. sz-ban űzi oda őket Dzsingisz kán. Valójában sok hun elemet tartalmaz a tangut nép, "nyugati hszia"-nak tartják őket a kínaiak. Tongvancsenget Hszia Dzsó-ra nevezik át, országukat ugyanúgy Dá Xia néven nevezik, mint Melian Bobóét. A város náluk is szakrális központ.
A Ming-korban néptelenedik el véglegesen [Hun]fehérvár, a terület elsivatagosodása miatt.
1870-ben fedezi fel egy Potanyin nevű orosz utazó.
A hunok utóélete:
-- kínaiak szerint: hun -> magyar (még kutatandó)
-- Ucsiraltu mongol nyelvész szerint: ami magyar--mongol közös kultúrjelenség, az mind hun eredetű (pl. Molnár Anna balladája); a hun az alapja a mongol és a török nyelveknek, közös jelenségeik a hun nyelvre vezethetők vissza (O.B.: archaikus mongol nyelvjárások közel állnak a hunhoz)
