Az EEG-vel azt vizsgálják, van-e epilepszia. Egy csomó elektródát teszenka fejre és az agy elektromos tevékenységét figyelik vele. A vizsgálat egy részénél a csokott szemet villogó fénnyel "ingerlik". AZ epilepszia nem szereti a villogó fényeket, így ha van valami, akkor az ott nagy valószínűséggel kibukik.
A carotis ultrahanggal az agyat ellátó két vastag ütőeret vizsgálják. A nyak két oldalán helyezkednek el. Ezek beszűkülése is okoz iylen jellegű problémákat. Amíg csak az egyik van beszűkülve, általában nem okoz panaszt, esetleg extrém megterhelés esetén, mert az egyik ép ütőér még általában el tudja látni friss vérrel az agyat. De ha mindkettő problémás, akkor bizony gond van. Ez a két ütőér a koponyába egy kis csont alagúton át jut be. Ha ez a ksi alagút meszesedés, csontosodás miatt szűkül, akkor az ér keresztmetszetét is csökkenti. Általában műtéttel oldják meg, oly módon, hoyg akis alagutat kibővítik. Így nem nyomja az eret és megfelelő lesz a vérkeringés. Persze nem scak itt, ahnem az éren belül máshol is lehet szűkület. Nekem ez áll a zárójelentésen:
G4500 Vertebrobasilaris syndrome
G3100 Körülírt agyi sorvadás
I6300 Agyi infarctus a praecereblaris ütőerek rögösödése miatt
I6380 Agyi infarctus, egyéb
I6930 Agyi infarctus következményei
Ugyebár éppen az a baj, hogy ott van a rossz vérkeringés, ahol éppen az egyensúlyérzékelő szerveket látja el friss vérrel. Mivel néha oda sem jut elegendő oxigén, azért működik rosszul. Jön a szédülés, az iszonyatosan erős forgó mozgású szédülés, ami pár óra múlva magától csillapszik, de addig a poklok poklát járom meg a hányingerrel és a rókabőrrel együtt. Aki ezt nem tapasztalta még meg, el sem tudja képzelni, hogy ennyire is lehet szédülni. Ha nyugalomban van az ember, akkor egy kiscit csillapszik, de a legkisebb fejmozdításra is elindul a körhinta. Se állni, se feküdni nem lehet. Az ágyon szoktam tanyázni, a hátamat a falnak támasztom és csak nézek ki előre afejemből. Ha becsukom a szemem, akkor jön a körhinta. Ha megmozdulok, jön a körhinta. Ilyenkor csak a csendet birom elviselni. Se rádió, se tévé, ez utóbbi főleg nem, a mozgó képek miatt. Se sötét, se teljes világosság. Ne is szóljon hozzám senki, de én sem tudok máshoz. Ilyenkor teljesen leizzadok, zsibbad a tenyerem, reszket a kezem, hányingerem van és iszonyatosan szédülök. Mérhetetlen álmosság jön rám, de elaludni nem tudok, mert ha becsukom a szemem, erősödik a szédülés. Aztán vagy 2 órányi egyhelyben, próbababa stílusú ücsörgés után merem vennia bátorságot, hogy 3 párnára letegyem a fejem hanyattfekve. Persze ilyenkor mindig meglódul a világ, de szép lassan, 1-2 perc alatt normalizálódik a helyzet. Aztán úgy éjjel 2-3 óra körül már a harmadik párnát kivehetem a fejem alól, a szédülés minimális. Oldalt fekvésről szó sem lehet még ilyenkor, majd csak reggelfelé. Egy iylen "roham" után vagy 2 hétig mindennapos a spicces érzés és az állandó erős álmosság, rossz kedv. Érdekes, hogy a fejfájás nem jellemzője a rosszullétnek. Van hogy fájt, de nem mindig.
Szerencsére mióta szedem a gyógyszereket, ezeka rosszullétek megszűntek, de azért lightosan néha kimutatja a foga fehérjét. Ilyenkor csak káromkodok egyet, aztán tudomásul veszem, hogy 1-2 hétre megint végem van. Az a szerencse, hogy jó alvó vagyok és ezek a rosszullétek szinte mindig este 9-10 óra tájban jönnek. Napközben talán 2 eset volt, meg egy korán reggel, azt hiszem nekem az adta meg a kegyelemdöfést. Utána tapasztaltam maradandó "hibákat".
Azért nincs oylan rossz, amiben nincs valami jó. Az egészből annyi hasznom lett, hogy a fejem sokkal kevesebbet fáj az infarktus óta. :) Azért persze egy átlagos emberhez képest sokkal többet. Nem is megyek hosszabb távra fejfájáscsillapító nélkül. Melóhelyen is be van tárazva egy doboz gyógyszer.
