Henkey Gyula
Új embertani adatok a magyarság őstörténetéhez
A 20. század második felében a Kínában lévő Sánszi-ban 6000 katona agyag-
szobrát tárták fel a Kr. előtti 3. századból. A kínai kutatók által készített össze-
foglaló német fordítása első kiadásban 1999 áprilisában jelent meg.1
A csoportképeken kívül e kiadványban nagyobb méretben 69 agyagkatona képe
jelent meg, akik tipológiai elemzése az alábbi:
turanid nagy-magyar-alföldi változat 34,8 %
turanid észak-kazahsztáni változat, amely utóbbi a nagy-magyar-alföldi extrém
variánsa 34,8 %
turanid középtípus fele része 6,5 %
turano-pamíri 4,3 %
a turanid típus nagyobb része europoid, kisebb arányban mongoloid formái
együtt 80,4 %
turanid erősebben mongoloid jellegű változata 11,6 %
turanid középtípus fele része 6,5 %
turanid típus nagyobb részt mongolid formái együtt 18,1 %
mongoloid (nagyrészt mongolid) 1,4 %
A tipológiai elemzés eredménye meglepő, mert a kínaiakra túlnyomóan a
mongolid típusok a jellemzők. Ami összefüggésben lehet azzal, hogy a lovas
műveltségű népek, közülük is legnagyobb mértékben a hunok egyes csoportjai
átálltak a kínaiak oldalára2. E katonák a kínaiak segédnépeivé váltak. Meglepő,
hogy a sanszi agyagkatonák tipológiai megoszlása feltűnően közel áll a kazahokéhoz, a hun eredetű ujgurokéhoz, a bulgáriai tatárokéhoz és egyes őslakos eredetű magyar népességekéhez.
Feltűnő a sanszi agyagkatonáknál a turanid típus nagy-magyar-alföldi változatának jelentős előfordulása.3 Az embertani adatok alapján bizonyítva látszik,
hogy a magyaroknál a leggyakoribb a nagy-magyar-alföldi változat és annak
extrém variánsa, az észak-kazahsztáni forma, az időszámításunk előtti 3. száza-
dig vezethető vissza.
Valószínűnek látszik a magyarság jelentős részének hun eredete is. Az egyik
legjellegzetesebb utóbbi változathoz tartozó agyagkatona képét Csihák György
(2000) közölte, melyet ezen cikk keretében is bemutatunk. Fontos további adat,
hogy a mai falusi és mezővárosi magyaroknál gyakori ez a bajusz forma, amely-
hez hasonló az Őseink nyomában4 című könyv fedőlapján jelent meg, valamint a
Kapu füzetek 7. (Henkey Gyula 1998b) fedőlapján is.
Henkey Gyula: Őseink nyomában. Magyarság és Európa Kiadó, Budapest, 1993
Henkey Gyula: A magyarság és más Kárpát-medencei népek etnikai embertani
vizsgálata. Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó Kft., Budapest, 2002
Csihák György: Dunhuang barlang képei és a Sánszi agyagkatonák néma üzenete. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Zürich–Budapest, 2000.
Henkey Gyula–Horváth I.: Új adatok a Kínában elő kazakok etnikai embertanához. Kapu 2001/1. pp. 17-21.
Henkey Gyula–Horváth I.: Adatok az ujgurok etnikai embertanához. Kapu
2002/ 3. pp. 30–33.
Henkey Gyula: Újabb adatok a turanid típus észak-kazahsztáni és nagy-
magyar-alföldi változatról. Kapu 2005/2–3. pp. 87–99.
Szmagululi, O.–Beketajkizi, K.–Orazakkizi, A.: Altaji kazaktari. Asztana, 2003
(Obi-ugor Kenobi jóvoltából)
