Az biztos, hogy a mecseki túra, a kihalt utakon remekül sikerült és bőven elég volt a 125-ös motor. Még sok ilyen kirándulásra elmennék.
Őrültből, öngyilkos jelöltből pedig rengeteg van az utóbbi időben, csak az a baj, hogy épp ezek a jelöltek ölik meg a szembe jövőt, ők pedig megússzák élve.
🙂persze igazad van,de ebből nem az "állandó harcot" akartam kihozni...ahogy írod,ez a magyar jelen. Igazából mindegy is,csak úgy végigfutott rajtam ez a gondolat,és igen,más szemszögből nézem most..,és rohadtul nem vagyok nyugodt,mikor egyedül távozik el othonról a motorral🫣,dehát ez van,ez az élet rendje! Tetszik neki egyenlőre,aztán majd megedződik,és tudja majd már a saját útját járni....viszont addig is kurva jó érzés "fogni a kezét"!
Ismét tekeregtünk egy jót a Gerecsében,és a végén a Pilisben kötöttünk ki😀! Ez a kép a Dobogókőre felvezető uton készült. Azért nem egyszerű a kismotoros élete...nem egy életbiztosítás...A sok hülye autós,meg a rengeteg idióta motoros...Néhányan életveszélyesen közlekednek. Szörnyű ezt így végignézni a gyerek háta mögött menve. Mikor egyedül motorozok,akkor ez annyira nem tűnik fel,mert hiszen munkámra való tekintettel már annyi mindent láttam,tapasztaltam,hogy már meg sem lepődök,szinte közönyössé váltam a közlekedési morál helyzetén. Viszont így,hogy látom magam előtt a fiam közlekedni,így tűnik fel igazán,hogy mennyire is kiszolgáltatott egy kismotoros. Így egy kicsit megérintett ez a rálátás módja a közlekedésnek. A türelmetlen autósok..persze valahol megértem azt az oldalt is,de akkor az a módja,hogy már szinte tol a lökhárítóval?...vagy a kanyarból szembe közöli a záróvonalat,mert mondjuk keménynek érzi magát?.vagy az idióta motoros szembe...nyélennnél is gyorsabban...szó szerint fekszik a kanyarba...baszki,...a Rossi sehol sincs hozzájuk...de ugye a fizikát megbaszni ők sem tudják,vagy a csaj,a felmálházott túraendúróval...gondolom,hogy csaj volt,mert rózsaszínű mintás ruhája volt(vagy egy meleg gender),aki még a kanyar előtt ránkelőzött,majd a gyereket hangyányira leszorítva alíg bírta bevenni a kanyart....Azért mondjuk szerencsére nem ez volt a nagy átlag. Hazafelé például a héregi szerpenti előtt utolért minket egy személyautós csapat,és egészen Tarjánig szépen követtek minket,nem próbáltak életveszélyes manőverrel elénk kerülni,hogy mondjuk öttel gyorsabban menjenek. Bár ott a fiam is csapta neki rendesen😄,úgy a lehetőségekhez képest! Úgyhogy levonva tanulságot,jó ez a kismotorozás,de ez állandó harc lesz még 2 évig a közlekedő káros "elemekkel" szemben🤣! Nemsokára egy egy ismét tartalmas útra készülünk. Tetszik neki ez a "túrásabb" kerülés. Igazából nekem is jólesik. Legalább a Versity is kimozdul egy picit a mókuskerékből.
Itt nem a Ducatival volt a probléma.... :-) És ami volt, az sem műszaki vagy minőségbeli.... inkább a felhasználói oldalon jelentkeztek a bajok... :-)
Az új tulaj imádja, pár napon belül már többszáz km-t motorozott vele, bármiféle probléma nélkül. Egyszerűen a mechanika és a nők nem kompatibilisek egymással.... ;-)
Sikerült rábeszélnem az asszonyt, hogy az öreg Ducati-t cserélje valami fiatalabbra. Persze volt előzménye is a dolognak. A Ducati idén már 24+ éves volt, karburátoros... 70.000+ km-el...
Minden tavasszal volt vele valami macera, ezért az asszony már alig merte hasznáni, mert tartott tőle, hogy lerobban vele...
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kezdeti macera után, a Ducati általában végigcsinálta a szezont probléma nélkül. Lényeg a lényeg, hogy sikerült meggyőznöm...
Ilyen KTM (az újabb) már volt egyszer nálunk kölcsönben, kipróbálásra. Akkor is tetszett neki, de még eléggé drágák voltak.
Beígértem neki, hogy ha választ az öreg Ducati helyett valami jóval fiatalabb gépet, akkor beszállok én is.... mert ha a városba kellett menni, akkor én is szívesebben ültem a kisebb gépre.
A Ducati két nap alatt elkelt...
Elkezdtük nézegeti a Duke-okat...először a 200-as példányokat. Leharcolt példányokat találtunk, jó drágán. Meg az tényleg csak ideig-óráig felelt volna meg az elvárásoknak (M0-ás, néha autópálya is...)
Szóval inkább áttértünk a 390-esekre. Néhányat megnéztünk, aztán az ismeretségi körben bukant fel a képen látható példány.
Örök igazság, hogy ami valakinek szerencsétlenség...az másnak szerencse. Ezt a példányt egy hölgy vásárolta, a férjével együtt.... a férj egy 790-est vett. Sajnos egy-két évvel később kiderült, hogy a férj beteg.... ezért mindketten lerakták a motort. Most a férj motorja is eladó.... alig ~6000km-el.
Mi pedig kedvező áron elhoztuk a 390-est.... 1820km-el....