Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
This study focuses on exploring the uniparental genetic lineages of Hungarian-speaking minorities residing in rural villages of Baranja (Croatia) and the Zobor region (Slovakia). We aimed to identify ancestral lineages by examining genetic markers distributed across the entire mitogenome and on the Y-chromosome. This allowed us to discern disparities in regional genetic structures within these communities. By integrating our newly acquired genetic data from a total of 168 participants with pre-existing Eurasian and ancient DNA datasets, our goal was to enrich the understanding of the genetic history trajectories of Carpathian Basin populations. Our findings suggest that while population-based analyses may not be sufficiently robust to detect fine-scale uniparental genetic patterns with the sample sizes at hand, phylogenetic analysis of well-characterized Y-chromosomal Short Tandem Repeat (STR) data and entire mitogenome sequences did uncover multiple lineage ties to far-flung regions and eras. While the predominant portions of both paternal and maternal DNA align with the East-Central European spectrum, rarer subhaplogroups and lineages have unveiled ancient ties to both prehistoric and historic populations spanning Europe and Eastern Eurasia. This research augments the expansive field of phylogenetics, offering critical perspectives on the genetic constitution and heritage of the communities in East-Central Europe.
Úgy tűnik, hogy a székelyeknek ezt a közvetlen türk eredetét kb. el lehet felejteni.
Szerintem az a legvalószínűbb elmélet, hogy eredetileg határőr-népesség voltak, akiket csak az Árpád-korban telepítettek át Erdély keleti részeire, a nagy részüket feltehetően a Nyugat-Dunántúlról.
A kortárs népességnél a honfoglalókkal való kapcsolat és a keleti kapcsolatok érdekelték őket főleg, szóval egy kelet-európai népesség a magyar, kis ázsiai beütéssel, de érdemes megnézni a videókat, a legtöbb archeogenetikai témájú.
A cikk eleje már elavult, sikerült azonosítani a HU-52-öt, aki II.András fia András herceg, de a cikkben leírt genetikai vizsgálatokat érdemes lenne megcsinálni.
Annyiban pontosítanák, hogy nem az "avar világról" - szerintem - hanem az avar kori KM - világról. A feltárt temetők népességét uraló J1a - és J2b - apai Y-DNS - egyálltalán nem utal az "avar" - eredetre, sokkal inkább utal, a neolítikus népesség túlélésére!
Páratlan archeogenetikai kutatás eredményeit közölte szerdán a világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Nature. Egy nemzetközi kutatócsoport – magyar kutatók közreműködésével – négy avar kori, vagyis az időszámításunk szerinti 6-9. századból származó alföldi temetkezési helyről (Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás és Hajdúnánás területéről), több száz csontvázból vett összesen több mint 400 genetikai mintát, és a vizsgálatok alapján több generációra visszamenőleg teljes családfákat és rokonsági kapcsolati hálót rajzolt fel. A világon egyedülálló kutatás újdonsága abban áll, hogy nem szelektíven vettek mintát a sírokból, hanem teljes genetikai mintavételre törekedtek, ami lehetővé tette, hogy az avar kori társadalmi szerveződés az alacsonyabb társadalmi csoportok szintjén is láthatóvá váljon.
Családfákat építettünk fel. Van olyan családfánk, ami hét generáció hosszan követhető. Így már nem csak az vált láthatóvá, hogy a sírokba tettek övet, edényt, esetleg lóval temették el az illetőt, amiből következtethetünk arra, hogy magasabb státuszú lehetett, hanem azt is pontosan meg tudjuk mondani, hogy apa, fia, unokája, dédunokája és mai szavainkkal az ükunokája melyik sírban van eltemetve. Ez elmondhatatlanul nagy információrobbanás mind a régészet, mind az archeogenetika, mind az antropológia szempontjából”
– mondta a Qubitnek a tanulmány első szerzője, Rácz Zsófia, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi docense.
És a régész szerint ez csupán a kezdet: „Korábban jelent már meg egy-két olyan tanulmány a neolitikumból, amely teljes közösségeket térképezett fel, de mi ezt nem csupán egy közösségen belül, hanem több közösség között is megnéztük, rokoni hálózatokat tártunk fel.” Rácz szerint ez a kutatási szemléletmód nagyon különbözik a korábbi gyakorlattól, és biztosan lesz még folytatása. A tanulmány egyébként széles körű nemzetközi együttműködésben, számos genetikus, régész, biológiai antropológus, bioinformatikus, izotópkutató, kulturális antropológus és történész közreműködésével valósult meg az Európai Kutatási Tanács által támogatott HistoGenes projekt keretében. Ez a legnagyobb archeogenetikai projekt a világon, amelyben összesen mintegy 6000 genetikai mintát vizsgálnak.
Az ELTE közleménye szerint az Avar Kaganátus keleti csoportjai Kr. u. 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. „Az írásos és genetikai források tanúsága szerint vezetőik a Türk Birodalom felemelkedése idején menekültek el a belső-ázsiai sztyeppékről, a mai Mongólia területéről, és vándorlásuk során más eurázsiai nomád csoportok is csatlakoztak hozzájuk. A Kárpát-medencében a megelőző korszakot meghatározó Gepida és Langobard Királyság maradék népességére telepedtek rá. Néhány évtizednyi, a Bizánci Birodalommal folytatott intenzív háborúskodás után fokozatosan letelepedtek, és belső erőforrásokra támaszkodó gazdálkodó életmódra rendezkedtek be. Egészen a 9. század elejéig uralták a térséget, amikor Nagy Károly hadjáratai vetettek véget hatalmuknak.”
From AD 567–568, at the onset of the Avar period, populations from the Eurasian Steppe settled in the Carpathian Basin for approximately 250 years1. Extensive sampling for archaeogenomics (424 individuals) and isotopes, combined with archaeological, anthropological and historical contextualization of four Avar-period cemeteries, allowed for a detailed description of the genomic structure of these communities and their kinship and social practices. We present a set of large pedigrees, reconstructed using ancient DNA, spanning nine generations and comprising around 300 individuals. We uncover a strict patrilineal kinship system, in which patrilocality and female exogamy were the norm and multiple reproductive partnering and levirate unions were common. The absence of consanguinity indicates that this society maintained a detailed memory of ancestry over generations. These kinship practices correspond with previous evidence from historical sources and anthropological research on Eurasian Steppe societies2. Network analyses of identity-by-descent DNA connections suggest that social cohesion between communities was maintained via female exogamy. Finally, despite the absence of major ancestry shifts, the level of resolution of our analyses allowed us to detect genetic discontinuity caused by the replacement of a community at one of the sites. This was paralleled with changes in the archaeological record and was probably a result of local political realignment.
