Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Két pici kaktuszt, mert felfedeztem, hogy még van pár négyzetcenti helyem a virágládában. No meg másik két cserép télálló, függő szegfűt, még gondolkodom, hogy mihez kezdjek vele, de biztos, hogy kitalálok valamit! No meg egy üveg szederlekvárt.
Ez a rózsakert pont megfelelő hely a sétára és a gyönyörködésre. Az, hogy egyet-mást vásárolni is lehetett, az csak jóleső ráadás. De most egy darabig abbahagyom a növénybeszerzést, az biztos!
Dísznövényeket nincs hová tennem: hatalmas fák vesznek körül, napfény híján jóformán semmi növény nem marad meg a lakásban. Viszont nyáron a legnagyobb hőségben sincs szükség klímára, a lombok megoldják, hogy nem forrósodik át a szoba.
Rózsakiállításon még édesanyámmal többször voltunk ott, ezek mind a látvány, mind az együtt szerzett kellemes élmény miatt szép emlékek, amiket meg akartam őrizni, ezért, már nélküle, nagyon sokáig nem mentem vissza újra oda. Tavaly mégis elszántam rá magam, csak mert a rózsákat nagyon szeretem.
Egy véletlen miatt tudtam meg, hogy ma és holnap dísznövényvásár és kiállítás lesz a nagytétényi rózsakertben. Délután kimentem, és milyen jól tettem! Vagy egy éve már voltam egy vezetett sétán, és ezért az átlagnál kicsit tájékozottabb voltam, de ez nem előfeltétel ahhoz, hogy gyönyörködjön az ember. A fehértől a sötétvörösig mindenféle színárnyalat volt, ideértve a cirmost és a sötétlilát is. Igaz, a legtöbbjük már elvirágzott, de így is szép volt! Akadt néhány terebélyes vadrózsabokor is, azok még virágoztak. Csodás illat volt, de nem a rózsák, hanem a hársfavirágok illata érződött.
Persze hogy volt bőven vásárolnivaló is, minden elképzelhető virág, bokor, cserje, szobanövény, alig győzöm felsorolni. Sok minden volt, például olyan tillandsia, amit idáig még nem láttam, szabályos medúza alakja volt. Aztán mindenféle kerti növények, paprikapalánta vagy nyolcféle, egyiken-másikon már termés is volt, Mindenféle (fehér, fekete, piros) ribizli), egres, málna (sárga is) de díszbokrok is nagy számban. Árultak még biozöldséget, legjobban a mángold lepett meg, sajtot, mézet, szörpöt, no meg néhányféle-fajta ékszert és szép konyharuhát és kenyeres zsákot is. Továbbá sajtokat. Az árusok egy része ismerős volt a budai Botanikuskertből.
Továbbá dísz és gyümölcsfákat egyaránt. A díszfák között a japán juhar vezetett. Olyan szobanövényeket, mint pl. a könnyező pálma, aminek csak a póriasabb képviselőit láttam idáig,
Volt büfé is, kávéval, no meg némi harapnivalóval.
Jól kigyönyörködtem magam, és irány haza. Aki látni akarja, holnap még megteheti.
Június 30.: Budapest Aranya, Arany Budapestje - Nagyjaink Hallgatag emberkerülő, vagy gitározó álmodozó? Arany Jánost, egyik legjelentősebb magyar költőnket szinte csak az iskolában tanult versein keresztül ismerjük. Verselemzésre nem kell számítani :-) Első pesti otthonától az utolsóig sétálunk, így tarts velem - tarts vele azon az útvonalon, amit nap, mint nap megtett Arany János. https://www.facebook.com/events/1135007281119060/
Július 3.: Jókai - Nagyjaink Miről lesz szó miközben felkeressük az egyik legismertebb és legnagyszerűbb írónk, Jókai Mór pesti életének egyes helyszíneit?: Jókai, a férj, az apa (?), a nagyapa (?). Jókai, a fiú, a testvér, a barát, az após. Jókai, az országgyűlési képviselő, a kertész, az író, az újságíró. Jókai, a festő, a szenvedélyes gyűjtő, a kártyás. Jókai, a forradalmár. Jókai, a párbajhős. Jókai, a kiadó. Jókai, a bujdosó. Jókai, a fogoly. Jókai, a szerelmes férfi, Jókai, a diák. Jókai és a gasztronómia. Jókai és a Habsburgok. Jókai utolsó útja. Az Ideiglenes Képviselőház épületét meglátogatjuk (ma Olasz Intézet), ahol Jókai is megfordult hiszen mintegy 30 éven keresztül képviselő volt. https://www.facebook.com/events/1129247614955648/
Július 7.: Mesélő kövek - Aquincum Sírköveken keresztül ismerjük meg a holtakkal kapcsolatos hiedelmeket, temetkezési szokásokat. Mi mindent árul el egy sírkő a ma emberének? Hol találunk Budapesten római temetőket? + Tegulárium, két új kiállítás, romkert. https://www.facebook.com/events/874131581424717/
Nagyon tetszik, hogy ennyi minden érdekel, és hogy ilyen vállalkozó szellem is vagy hozzá! Már csak azért is, mert amíg különb volt a mozgásképességem, ez rám is elmondható volt. Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy az életünkben minden arra alkalmas percet okosan és jól ki kell használni, mert az elmulasztott lehetőségek zöme nem jön vissza, nem pótolható a későbbiekben - akár egyszerre több ok miatt is, de gyakorta az egyik legfőbb akadály a fizikai teljesítőképességünk csökkenése. Ami nem szégyen, viszont elég kellemetlen, főleg akkor, ha az ember érdeklődése és hajlandósága továbbra is ugyanúgy meglenne minden olyan irányban, amit vonzónak talál.
Véletlenül láttam meg egy internetes hirdetést, ezen olyan szende arcú delnő mosolygott, hogy rögtön felfigyeltem rá. A Dürer kertben eddig nem jártam, a régiben sem, gondoltam, ez a megfelelő alkalom, hogy megnézzem. Ami azt illeti, az épület ronda. Nagyon. A Dunaparti része viszont szép.
Nem, nem a törzshelyük, ahol helyet kapnak, oda mennek, a következő alkalommal a Vasúttörténeti Parkba.
Vagy tíz évvel ezelőtt már voltam ilyenen, azt stílszerű helyen, a Modelltárban tartották, ez jó ötlet volt, de aztán nem értesültem több ilyenről, úgyhogy el is feledkeztem róla. Most adódott egy ilyen lehetőség, éltem vele.
Köszi szépen - elég érdekes kavalkád lehetett, el tudom képzelni, hogy szórakoztató volt a számodra. Nem tudom, mennyire marginális jelenség ez nálunk, de tényleg most találkoztam először ezzel a fogalommal, holott a csikófogaim már egy ideje oda! :-)) Belecsöppentél, vagy tudatosan kerested fel? A Dürer kert a törzshelyük?
Fogalmam sincs már a film címéről, pár éve valamelyik tévéadón láttam, a sztori alapján a főhősnő a rég nem látott apját keresi, és ha jól emlékszem, Dániában keveredik el valami hasonló jellegű közegbe. Nem ez volt a cselekmény vonulatának lényegi része, de a látvány megragadt emlékként bennem.
Nos, ami a steampunk műfajt illeti, próbálom ismertetni. Azon az alapfeltevésen nyugszik, hogy mi lett volna, ha a viktoriánus korabeli Angliában már ismerik a mégoly kezdetleges számítógépet. Ez nem is olyan képtelenség, mint ahogy elsőre látszik, elvégre a szövőgépek lyukkártyával dolgoztak, és már ott volt az ős-programozó, Ada Byron. igen, a költő lánya. Viszont a viseletek azért megbotránkoztatnának egy ekkor élt hölgyet, mert pl. a nők övén van egy karika, oda akasztják be a szoknyájukat, ha akadályozná őket a mozgásban. Igaz, az idő ott sem állt meg, a divat változik. A fűző hölgyek-urak részére kötelező, a férfiaknak a kalap, mi több, cilinder erősen ajánlott. Bőr és fém ékszerek, ez utóbbiak órakerékből, esetleg nyomtatott áramköri részekből készülnek. A stílusos ruhák készítéséhez erősen ajánlott a bolhapiacok, illetve a turkálók rendszeres látogatása, no meg elég sok varrnitudás.
Egyszóval egy sajátos szubkultúra, az ezt követők remekül érzik magukat egymás társaságában, és én is jól éreztem magam, remekül szórakoztam. Hallottam egy érdekes előadást a fűző történetéről, korabeli divatképekkel és remek karikatúrákkal illusztrálva.
Ráadásul megtudtam, hol van a Dürer-kert, bár nem hinném, hogy sokat látogatok oda.
Van atom, illetve gőzpunk is, de ezt most nem részletezem. Két, elég jellemző film van, ami ebbe a műfajba illeszthető, a Vadiúj vadnyugat, és egy sokkal jobb, a Nick Carter Prágában.
Úgy tudom, van néhány bágyatag kísérlet a magyar irodalomban olyan történet, ami a dualizmus kori országban játszódik, de nem lehet sok.
Felfedeztem, hogy már megjelent a Múzeumok Éjszakája programjainak leírása. Ez aztán a bőség zavara! Szerencsére elég időm van eldönteni, hová is menjek.
Bevallom, eddig még nem jártam balettelőadáson, de ha a tévében közvetítették, szívesen néztem. Egy-két táncversenyt is láttam, egyet személyesen, el is gyönyörködtem benne, de semmi több.
Érdekes, hogy ezt szóba hoztad, mert vasárnap voltam egy steampunk rendezvényen, ott egy rövidke, de egész jó táncelőadást láttam.
Szombaton nem mertem hazulról elindulni, komoly esélye volt egy alapos zivatarnak, ezért vassárnap kárpótoltam magam.
Múltkor nem reagáltál arra, amit a balettel - főleg annak a modern irányzatával - kapcsolatban írtam, úgyhogy nem tudom, mennyire kedveled Te is.
Mert én nagyon, és ha alkalmam nyílik rá, olyan táncosokat és koreográfusokat is szívesen megnézek, akiket korábban nem is ismertem.
Tegnap Sárközi Gyula társulatának előadásában láttam az LGT Táncképek-et-
Az ő társulatának tagjain kívül a Madách Színház Táncművészeti Iskola növendékei mozgalmas, remek koreográfiákat táncoltak el nagyszerű technikai tudással, jókedvűen - az LGT kitűnő számai ehhez kitűnő zenei alapot szolgáltattak.
2023. november 30-án volt a premierje a nagy sikerű, 15 éve nem játszott LGT Táncképek című darab mostani felújításának, amely a legendás zenekar immár klasszikusnak számító dalait kelti életre.
Köszönöm! Érdekelne, de az előrejelzés szinte folyamatosan záport-zivatart ígér, és tegnap a kaktuszkiállításról hazatérve, már átáztam, most egy darabig nem ragaszkodom hozzá.
Jó régen láttam, én sem voltam elragadtatva tőle. Márainál kedvelt író módszer az, hogy csak az egyik fél beszél. Ami a Csutorát illeti, sajnos, nem láttam és nem olvastam, pedig lehet, hogy az jó.
Rávettem magam, végignéztem "A gyertyák csonkig égnek" c. Márai regény film adaptációját a tévében. Hát, továbbra se vagyok oda a szerzőért, bár lehet, hogy könyvben talán valamivel érdekesebbek a szereplők. Én rohadtul untam, ahogy a problémájukat is. De ahogy láttam, Agárdy és Avar se kedves szerepükként élték meg ezeket a figurákat. :-((
A "Csutora" még várat magára, hogy elolvassam. Amikor élő szereplős bemutatása volt a Várkert Bazárban, hamar elfogytak rá a jegyek. Marad tehát a neten fellelhető művel való megismerkedés. Ahhoz képest, hogy kutyatéma, valahogy mégsem igazán tigrisugrással vetem rá magam...
Érdekel, és igyekszem sort keríteni rá. Legjobban Jókai sétabotgyűjteménye érdekel! Valamelyik tárcájában azt írta, hogy egy hozzá bekopogó újságíró tanoncnak végigmutogatta, majd közölte hogy ezt min kipróbálja a hátán, ha sokat nyaggatja. persze nem hiszem, hogy erre ténylegesen sort kerített volna, az nem az ő stílusa.
Vannak továbbá képzőművészeti alkotások Ady Endre és Csinszka egykori közös otthonának festményeiből, de Gyurkovics Tibor kalapjai is, Babits Mihály csigái, Jókai sétabotja stb., stb.
Ma a Petőfi Irodalmi Múzeum "A tárgyak sokasága - Írók gyűjteményei" kiállítását néztem meg.
Magam is gyűjtő lévén, egy nagyon elgondolkoztató mondat fogadott: "Mit őrzünk: a tárgyat vagy a hozzá kapcsolódó emléket?"
Rendkívül színes a paletta, ki mit gyűjtött. Kezdem azzal, ami hozzám a legközelebb álló, bár elég sajátos formában: Karinthy Ferenc a látogatóival az ajtaját íratta alá! Pár példa, amik jól olvashatók:
Tandori Dezső mackói: és egy idézet tőle:
Lázár Ervin pályatársai nyakkendőit gyűjtötte. Nagyon halványan van aláírva, melyik kié volt, a fotón ez egyáltalán nem olvasható:
A múzeum saját gyűjtése az alkotók írógépei. Közülük kettőt mutatok: Móricz Zsigmondé volt: Ez pedig Devecseri Gáboré, aki nekem nem csak a görög mitológia megismertetése és megszerettetése miatt külön is nagyon kedves, hanem, mert dedikált kötetem is van tőle: Egy minikönyv gyűjtemény: - nekem vannak ennél kisebbek is!
Pénteken a Hopp Ferenc Múzeumban jártam, új kiállítást lehetett megszemlélni. Elég korán érkeztem, ezért először megnéztem a kertet, érdemes volt! Az épület jobb oldalán egy nőstény elefánt szobra, azzal a táblával ékítve, hogy hozzányúlni tilos. Aztán megnéztem a holdkaput, a két oldalán az oroszlánokkal, Ez utóbbiak nekem nagyon pincsinek tűntek, gondolom, nem véletlen, hogy a kutyákat ilyen alakúra tenyésztették ki. Csak most figyeltem fel arra, hogy mindkét állat egy golyót tart a szájában, ez vajon szimbolikus lehetett? Az is érdekes, hogy az egyik állat egy kölykön nyugtatja a a mellső mancsát, a másik pedig egy golyón, lehet, hogy ördöggolyó? A múzeum előcsarnokában egy hím elefánt szobra állt, virágfüzérekkel díszítve, és üveg alatt. Amennyire megítélhetem, hogy az agyarai eredetileg is elefántcsontból készültek.
Aztán elérkezett a vezetés ideje, ezúttal Schwaiger Imre a múzeumnak ajándékozott tárgyait lehetett megtekinteni, mindegyikről sok mondanivalója volt a vezetőnknek, Kezdem Imre életrajzával, ami tényleg regénybe illő! 1868-ban Szegeden született, kereskedőcsaládban. Angliába került banktisztviselőnek, majd a londoni intézetből Indiába helyezték. Ott ismerkedett meg egy műkereskedővel, Telléry Jánossal, és úgy vélte, ez a munka jobban neki való. Addigra azonban remek kapcsolatokat épített ki az ottani angol tisztviselőkkel, beleértve a kormányzót is. Legalább olyan jó kapcsolatai voltak a bennszülöttekkel, udvarias és korrekt volt velük is, tisztességes árat fizetett, ha valami szépet hoztak. Ennek híre ment, és sok olyan ember is felkereste, aki más angollal szóba sem állt. Viszont sosem feledte, hogy magyar! Például az onnan érkező utasokat szívesen látta vendégül, a Szegedi Naplótól érkezőknek kifogástalan halászlevet szolgált fel. Ha valaki elolvasta a Bengáli tűz című könyvet, rájöhet, hogy ez csöppet sem könnyű feladat! Egyébként a íróját, Ignácz Rózsát, és a férjét, Germanus Gyulát is vendégül látta párszor. Kedves gesztus, hogy búzavirágmagot hozatott, a kertjében elültette, és mindig ilyet hordott a gomblyukában. A jó kapcsolatainak nagy hasznát vette 1916-ban, amikor mint ellenséges állam polgárát táborba kellett volna küldeni, de megúszta, kormányzói mentesítést kapott, egyfajta házi őrizetbe került, de ezt is lazán kezelték. Kittenberger nem járt ilyen jól, bár ő se nagyon panaszkodhatott, korrektek voltak vele. Később Schwaiger Imrének felajánlották az angol állampolgárságot, de csak 1939-ban fogadta el, mert a gyűjteménye nagy részét Magyarországra akarta hagyni, és ezt csak így tehette meg. Tekintélyes szakértő volt, az értékbecslést mindig pontosan és tárgyilagosan intézte. Nepál akkor még nem volt divatban, de ő már akkor jó néhány szobrot, tekercsképet, ékszert felvásárolt.
A kiállításon látott tárgyak a Gandhára művészetet képviselik, ez a Selyemút mentén alakult ki. A Nagy Sándor hódítása nyomán létrejöttt művészetet képviseli. Ez rögtön kiderült az első Buddha-szoborból, ő Maitréja Buddhát, az eljövendő Buddhát képviselte, Szép görög profilja volt, de a szeme és a testalkalkata indiai, és inkább harcosra, mint filozófusra vall. Igaz, Buddha sem éppen vallásalapítónak készült! Remélem, nem stílustalan, ha azt mondom róla, hogy jóképű legény volt,
A szomszéd teremben pedig kőfaragások, portrék, újabb szobrok Buddháról, és egy csodás mandala tekercskép, ami az 1200-as évek közepéről származhat. Ami azt illeti, mostanában elég sok ázsiai ország követeli vagy vásárolja vissza a nem megfelelő úton Európába-Amerikába került műtárgyat, de az itt kiállított tárgyak jogtiszták, szerencsénkre.
Felfigyeltem egy olyan istenség másfél araszos szobrára, az illetőnek 16 karja volt! A legnagyobb kettővel egy gyereket ölel magához, a többiben pedig koponyából készült serleget tart, ezekben az emberi gyarlóságokat változtatja erénnyé. Nem tudom, milyen hatásfokkal, de már a törekvés is tiszteletre méltó! Négy arca is volt, ezért aztán nm nagyon lehetett meglepni. Láthattunk még egy olyan trónus modelljét, amit a burmai uralkodók használtak, igazán szép volt! A többi aprócska szobor, faragvány, ékszer is, de ezeket már nem tudom mind leírni, aki látni akarja, ha teheti, menjen és nézze meg, nem fogja megbánni!
és egy idézet tőle: 
Ez pedig Devecseri Gáboré, aki nekem nem csak a görög mitológia megismertetése és megszerettetése miatt külön is nagyon kedves, hanem, mert dedikált kötetem is van tőle: 
Egy minikönyv gyűjtemény: 
- nekem vannak ennél kisebbek is!
