Hatalomra csak ott van szükség, ahol az élőlények nem egyenlőek.
Ahol az egyik gyengébb, ott a másik erősebb, így a gyenge ki van szolgáltatva az erősebbnek, a hatalmasabbnak. A tigris erősebb, mint a gazella, így a tigrisé a hatalom. Ebben a világban.
De Isten országában, ahol mindenki azonos hullámhosszon van energetikailag, nos, ott nincs szükség hatalomra, mert ott mindenki egyenlő. Ott az erőviszonyok abszolút kiegyenlítődnek, hiszen ott az igazságban és Isten dicsőségében nincsenek gazellák és tigrisek (vagy ha vannak is, békében vannak és nem bántják egymást).
"Jómagam mindenkinek ajánlanám is, hogy ha többet nem is, de egy napi 10-15 percet szánjon ebben a mai, rohanó világban a meditációra és ne törődjön vele, hogy a környezetében esetlegesen bolondnak fogják nézni emiatt."
Ezt valamilyen felülemelkedettségnek (szorongáson, idegességen, gondokon felül) képzelem el.
Az a baj, hogy nem tudnám csak úgy 15 percre megállítani az időt.
Úgy gondolom, hogy ehhez egy megfelelő életmód is dukál, mert 180 fokos fordulatot nem tud tenni egy ember 15 percre sem.
"Szerintem nem önellentmondás az örökkévalóság és a mindenhatóság egyben, egy helyen."
Abban az értelemben az, hogy az Örökkévaló lénynek éppen a saját létezésére nincsen hatalma.
Pedig erre még a porbafingó embernek is van. (Éppen a napokban erre van egy szomorú kezdeményezés, hogy ha egy ember meg akar halni, akkor a társadalom valami igazolatlan hülyeségre hivatkozva dafke megtagadhatja-e ezt az önrendelkezést?)
Szóval a meditáció azért is hasznos, mert ha nem meditálunk,
akkor elménk folyamatos mozgásban van, mondhatni, ide-oda ugrál, mint egy bakkecske.... s így az éles, tiszta kép helyett elmosódott, maszatos képünk lesz a valóságról.
Próbáltunk már futás közben fényképet készíteni? Láttuk mi lett a végeredmény?
Ugyanígy, ha az elménk mozog, úgy a tudat vetítővásznán nem a valóság jelenik meg a maga tiszta és éles minőségében, hanem arról egy torz, kivehetetlen kép fog leképeződni agyunkban, amit találgatni kell, hogy mi lehet.
Ezért is érdemes kipróbálni a meditációt, ha élesíteni szeretnénk a képet (s a látásunkat) a valóságot illetően.
Jómagam mindenkinek ajánlanám is, hogy ha többet nem is, de egy napi 10-15 percet szánjon ebben a mai, rohanó világban a meditációra és ne törődjön vele, hogy a környezetében esetlegesen bolondnak fogják nézni emiatt.
Ha jól és kitartóan csinálja, akkor sokkal inkább fel fognak rá nézni a többiek is és követni fogják.
A meditáció és más egyéb tudatállapotot megváltoztató eljárások tényelegesen kilépnek a hétköznapi szemlélet módokból és ezért hasznosak.
Olyan összpontosítást igényelnek, ami másképpen nem érhető el, és olyan összefüggések felismerését segítik elő, amik egy közönséges éber állapotban nem érhetők el.
Az iparszerű szélhámosság elburjánzása e téren is nem lehet indok arra, hogy magát az eljárást a bolondok szórakozásának tekintsük.
Nem kell ahhoz megbolondulnod, sőt! Persze azt hozzá kell tenni, hogy nem minden embernek kell kilépnie / és nyilvánvalóan nem is minden ember alkalmas a gondolatfolyamból való kilépésre.... /
Így természetesen ez csak azokhoz szól, akik sorsképletüknél és tudatszerkezetüknél fogva alkalmasak erre az emberfeletti feladatra és elhivatottságot éreznek magukban eme műveletre.
Ha te úgy érzed, hogy téged a sors nem erre predesztinált és választott ki, akkor nyugodtan tekintsd tárgytalannak a témát és folytasd csak a járt utat....
"A guruk ezért javasolják a gondolatfolyamból való kilépés nielőbbi megtételét, mert ha képes vagy abból kilépni, akkor a földi, történeti időből is kiléphetsz és nagyobb rálátásod lehet a dolgokra, mintha pusztán az időből szemlélnéd őket, gondolkodva, meg megállva. "
Lefordítom:
Ha sikerül megbolondulnod, minden értelmetlen hablaty értelmesnek fog tűnni.
Valahol igaza van, mert ezen a felületen, ha ideje engedi, orruk alá dörgölheti miket is vélnek valósnak.
Még tán ki is ismeri a gondolkozás módjukat, csepp politikával.
Ha az utcán találnak meg engem ilyesmivel, én is tovább haladok, nem kívánok a hülyeség zuhany alá állni.
Párszor J.T. misszózókkal vitatkoztam, ha becsöngettek, de szinte futva menekültek ahogy kifejtettem a nézeteimet számukra....
Még párszor a tágabb családban akadtam össze hívőkkel, vagy kollégákkal dumáltuk ki, mert volt 4-5 hívő a csapatban, de az inkább a humor területén zajlott.
Végül is, itt adva van egy lehetőség a párbeszédre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy értelmetlen.
Max. kimerül abban, hogy felvillan számukra, nem csak az ő világnézetük létezik, hiszen ritkán ütköznek korhű gondolkodóval.
Csak ugye a keszonhatás;-)
Én már gyakran el som olvasom egyesek mit írnak, mert unalmas, sekélyes, semmi érdemi.
Érzelmeket transzportálnának, amire nincs igényem.
A gondolkodásnak semmi köze nincsen a tudás mennyiségéhez.
Vagyis nincs köze a tudáshoz. Tudás alatt itt most nem a kvantitatív dolgokról való tudást értsd.
Az is gondolkodás, hogy a meglévő tudásanyagból felidéz az elme egy dolgot.
Tudás alatt jelen esetben a mindent tudást értjük, nem valamely kvantitatív dolognak a tudását, amit felidézhetsz valahonnan az elme sötét bugyraiból.
Meg az is gondolkodás, hogy a történéseket értékelve meggondolja magát az elme, és változtat a céljain
Gondolkodás, csak a történések kiértékelésének értelmében és nem a mindent tudás örök fényében. A kettő nagyon nem ugyanaz.
"Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket."
De azt sehol nem mondja, hogy előtte gondolkodott rajta, ugye? Miért? Mert a valódi tudás szimultán tudatos és improvizatív jellegű és spontán, amit gondolkodással, legyen az mégoly mély is, csak érinteni lehet, de elérni, megragadni nem.
Szóval a varázsszavak ezek: szimultán, improvizatív és spontán.
Azon járt az eszem, hogy hogyan lehetne megacélbábolni az olvtárs elmélkedését. De nem olyan egyszerű. Arra gondoltam, hogy ha az Isten örökkévalósága valamiképpen szükségszerű tulajdonsága, akkor ezen a szükségszerűségen keresztül lehet esetleg ellentmondást találni azzal a képességével, hogy elpusztítsa önmagát. De akárhogy rakom össze az alkatrészeket, sehogy se lesz belőle babakocsi, szóval hagyjuk.
Ja, azt Ádámot ráengedte a kecskére, birkára, csimpánzra, mire leesett neki, nincs nősténye.
:-)
És igen, a mindentudó, ott benyalt valamit cefet módon, ráadásul a csiribázás helyett kataklizmát okozott. (ahogy a sátán is lenyúlta serege egyharmadát, mert belátott a paklijába. vagyis volt már ott hülyeség a "teremtés" előtt is:-)))
Ami meg elárulja, hogy nem csinálta;-)
De most látom a "filós" faszulat a nyerő, még a fundiknak is:-)
Hajrá! Én barkácsolni vagyok.
Majd csak órák múlva nézem át a sok értelmetlen kreténséget.
"A Zellem Estelen meg legalább nem akarja túl komolyan venni magát, amikor képzavaros módon modern ésszel próbálja értelmezni az ókori mítoszokat."
Nekem az az eszem van. És még a "képzavarokat" sem észlelem, csak a sík ostobaságot.
Ellenben nincs az a fundi, aki érdemben, határozottan, nyilatkozó képes állapotban, kifejtette volna miféle "ellenérve" lenne... lehetne.... de nem lehet. Eleve.
"Isten nem gondolkodik, hiszen mindent tud. Az ember viszont gondolkodik, hiszen nem tud mindent."
Továbbra is összevissza zagyválsz mindent. A gondolkodásnak semmi köze nincsen a tudás mennyiségéhez.
Az is gondolkodás, hogy a meglévő tudásanyagból felidéz az elme egy dolgot.
Meg az is gondolkodás, hogy a történéseket értékelve meggondolja magát az elme, és változtat a céljain:
"Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket." (1Móz 6,7)
Isten nem gondolkodik, hiszen mindent tud. Az ember viszont gondolkodik, hiszen nem tud mindent. Többek között még azt sem tudja, hogy ha gondolkodik, azáltal nem is lehet mindent tudásra szert tenni, gondolkodással csak további gondolatokat lehet generálni.
A guruk ezért javasolják a gondolatfolyamból való kilépés nielőbbi megtételét, mert ha képes vagy abból kilépni, akkor a földi, történeti időből is kiléphetsz és nagyobb rálátásod lehet a dolgokra, mintha pusztán az időből szemlélnéd őket, gondolkodva, meg megállva.
Ülj le, meditàlj, csendesedj el, legalább egy fél órára, aztán egyre, kettőre s így tovább!
Már egy fél óra elcsendesedéssel is többre mész, mintha egész nap itt jártatnád a gondolataidat.
