Két soron belül ellentmondtál saját magadnak. Ez szép! Gratula.
Így már érthető, hogy téged miért tudnak a hitető szélhámosok így megvezetni. A modernek is, meg az ókoriak is.
"Nem figyelhető meg az elejétől, nem tanulmányozható csak az, ami van most."
Figyeld okoska! A Bibliai mesékből SEMMI SE"figyelhető meg az elejétől, nem tanulmányozható", és még most se vizsgálható. De elhiszed kajakra. Nem nagyon tülekedtél, amikor az istened az észt osztogatta.
"Sztem hagyjuk:-)"
Okés.
Bár a bolond valóságtagadásodat te mutogattad, mintha az valami szuperképesség lenne.
NEM ÉRTESZ A BIOLÓGIÁHOZ. Semmit se.
És ezek után jössz azzal a szöveggel, hogy az "evo nem bizonyított". Honnan tudnád, ha semmit sem ismersz a biológiatudományból, hanem csak Őrtorony szintű hazug brosúrákból tájékozódtál? De azért bátran tagadod. Pont mint a laposföldesek meg a fényevő bolondok.
Semmit nem nyelek be ész nélkül, az evót sem. Nem figyelhető meg az elejétől, nem tanulmányozható csak az, ami van most. A többi csak következtetés és elmélet. Majd ha meg lesz az első kis izébizé, konkrétan, egyértelműen bizonyítva;-) De még ez is kevés, honnan van az első kis izébizé? Egyébként meg ott a teremtés kontra topik erről tárgyalni, aki akar.
A Biblia állításait én csont nélkül elfogadom. Azt a sok marhaságot, amit a Biblia állításaként adnak elő itt többen, azt nem.
"Hanem azt mondom, hogy értelme arról lenne beszélni, hogy konkrétan mi a haszna annak, miért jó az, vagy neaggyisten miért elvárható az, hogy valaki az elképzeléseit konkrétan bizonyos kritériumok szerinti igazoltságnak vesse alá. De ez nem egy magától értetődő kérdés. Ez arról szólna, hogy visszavezeted a kritériumrendszert valami alapvetőbb értékre, és akkor van valami alapja az ítéletednek."
A dolgokat fel lehet osztani a gondolatokra, meg azokra a dolgokra, amik nem gondolatok. Természetesen meg tudom említeni a nem-gondolatok egyik elemét, a (fizikai) valóságot. Ezt azért kell megtennem, mert a nem-gondolatok tere üres, amíg valamit bele nem teszek.
A valóságot meg a gondolati teret össze kell kötni, ha valaki azt állítja, hogy a valóságot írja le. A kritériumrendszer alapja az az igény, hogy a valóság leírása pontos legyen; és tényleg a valóság leírása legyen. Ezt azért kell kiemelni, mert a valóság leírása és a valóságnak ellentmondó gondolat (formailag) ugyanúgy néz ki. Az ellentmondás dimenziója a gondolati tér sajátja, a valóságnak ilyen eleme nincs. Ezért ha egy gondolat ellentmond a valóságnak, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem a valóságot írta le. Ráadásul csak úgy lehet összekötni a két csomag egy-egy elemét, ha mindkét csomagból kiemelek egyet-egyet. Az nem megy, hogy csak a gondolat csomagból veszek ki egyet, de nincs mivel összekötnöm. Az összekötésnek is megvannak a maga szabályai.
Persze ha valaki nem állítja, hogy a valóságot írja le, akkor az összekötés szükségtelen.
"Mondjuk egy mérnök a hídépítés fizikáját adott esetben nem tartja 100% bizonyossággal igaznak, olyan értelemben, hogy nyitott a tudomány fejlődésére. Nyitott rá, hogy felfedezünk új fizikai összefüggéseket, amit figyelembe véve még jobb hidakat tudunk majd építeni. De megbízik a fizikában annyira, hogy rámenjen a kocsijával a hídra."
Ezt nem szeretem. Minden valóságleírásnak van némi lötyögése, az illeszkedés nem tökéletes. De ez a lötyögés nem maga a termék, hanem a termék hibája. Nem a lötyögést kell eladni termékként (rések istene), hanem a terméket.
"Másrészt meg a vallásos lehet, hogy 100%-ban hiszi a kedvenc teológiáját, olyan értelemben, hogy nem nyitott az alternatív világnézetekre, de közben gyakorlatilag a szomszéd kutyája életét se tenné fel arra, hogy a tényleg létezik a valóságban is a kedvenc random ókori meseszereplője. Mert a bizonyosságának nem az a funkciója, hogy gyakorlatilag megbízható legyen, hanem az a funkciója, hogy jól érezze magát tőle lelkileg. Azért hiszi 100%-ban, mert úgy se kockáztat semmit a hitével. Gyakorlatilag nem számít. Csak lelkileg számít."
Függetlenül attól hogy van ilyen, a fentieknek semmi köze ahhoz, hogy az adott elképzelés leírja-e a valóságot, vagy sem. A "bizonyosság" nem lesz bizonyítottság attól, hogy nemes a célja. A bizonyosság kifejezés egy teológiai bullshit azoknak az állításoknak az elfogadására, amit jó lett volna bizonyítani, de nem sikerült; vagy bizonyíthatalan; vagy meg lett cáfolva, stb.
"Nem lehet, hogy az ilyen, gyakorlati szinten különböző funkciójú meggyőződéseknek a megalapozottságát is külön mércével kéne mérni? Szerintem logikus, hogy a megalapozottság legitimitását a meggyőződés funckiójából vezetjük le."
A megalapozottság hiánya nem a megalapozottság egyik fajtája. Egyáltalán nem logikus, hogy egy általad is megalapozatlannak tartott dolgot a meggyőző ereje alapján mégiscsak megalapozottnak nevezzünk. A meggyőző ereje egy másik tulajdonsága egy állításnak.
"módszere a szimpla agyalás nem más, mint szellemi onanizálás."
Ezt hívják filozófusul "a priori" ismeretszerzési módszernek. Tehát amikor fogalmi létezők logikai kapcsolatainak puszta szellemi vizsgálatával akar valaki új ismeretre bukkanni.
És ezt a módszert vizeli ketté - mint kozák a hóembert ;-) - a minap felemlegetett kettő fizikai magyarázó modell: az általános relativitás és a kvantumfizika. Ugyanis ezek azt mutatják, hogy egyáltalán nem szükségerűen igazak az ember fogalmi létezői! Például az idő nem olyan, ahogy az ember elképzeli, vagy az okság nem annyira alapvető, ahogy az emberi gondolkodás kezeli. És ha az emberi fogalmak, meg a hozzájuk kapcsolt mentális objektumok nem felelnek meg a valóságnak, akkor forgathatja a filozófus a fejében ezeket a fogalmakat - mint majom a zsebórát ;-) - biztosan hamis hülyeségre fog vezetni az agyalása.
Isten koncepciója filozófiailag egy ilyen "a priori" okoskodásból ered. Nem véletlenül a létezése "bizonyítékai" jó része ún. istenérv, azaz okoskodás a mentális objektumok kapcsolatainak logikázásával. Amelyek pedig nem szükségszerűen felelnek meg a valóságnak!
"Nem lehet, hogy az ilyen, gyakorlati szinten különböző funkciójú meggyőződéseknek a megalapozottságát is külön mércével kéne mérni?"
De bizony!
Eleve a fundi, a szó szerinti Biblia elfogadással, kimeríti az ostobaság fogalmát.
Csak nem illik, meg minek bántani, meg el van vele...különben is mi értelme ütköztetni, van az a hülyeség ami valakiknek használ, egy adott szinten még hasznos is lehet, miféle kár származhat belőle...????
Aztán a filósan, a "az anyagtalan tudat", az "anyagtalan iku, emo? Az okosabb vélelem arról, amiről úgy alkot fogalmat, hogy olyan ismeretet feltételez, ami most nincs, és tán sohasem lesz?
És mi lenne a "külön mérce"?
Mennyire köpi a bibliai igehelyeket, hogy még el is képes hinni, nagy %-ban?
Mennyi tudományos ismeretet ignorál, hány tudományos ágazatra szarik?
A filozófiának az emberi megismerés lehetőségeivel és korlátaival, forrásaival, formáival, módszereivel, valamint az igazsággal és annak kritériumaival foglalkozó ága.
Ha nem ismeri be valaki, hogy a korlátai nem teszik lehetővé egy természet feletti lény vizsgálatát, amihez nincsenek eleve hiteles forrásai, eszköztára sem, módszere a szimpla agyalás nem más, mint szellemi onanizálás. Mert ez az igazság.
"Szívesen vitatkozom veled erről, asszem illeszkedik a topik témájához."
Igen, ez a legon-topicabb kérdés. Hogy mi alapján és milyen értelemben lehet megalapozottabbnak mondani az egyik elképzelést a másiknál. Sőt. Szerintem már eleve abban is lehetnek különbségek, hogy mit jelent igaznak tartani egy elképzelést. Mondjuk egy mérnök a hídépítés fizikáját adott esetben nem tartja 100% bizonyossággal igaznak, olyan értelemben, hogy nyitott a tudomány fejlődésére. Nyitott rá, hogy felfedezünk új fizikai összefüggéseket, amit figyelembe véve még jobb hidakat tudunk majd építeni. De megbízik a fizikában annyira, hogy rámenjen a kocsijával a hídra. Másrészt meg a vallásos lehet, hogy 100%-ban hiszi a kedvenc teológiáját, olyan értelemben, hogy nem nyitott az alternatív világnézetekre, de közben gyakorlatilag a szomszéd kutyája életét se tenné fel arra, hogy a tényleg létezik a valóságban is a kedvenc random ókori meseszereplője. Mert a bizonyosságának nem az a funkciója, hogy gyakorlatilag megbízható legyen, hanem az a funkciója, hogy jól érezze magát tőle lelkileg. Azért hiszi 100%-ban, mert úgy se kockáztat semmit a hitével. Gyakorlatilag nem számít. Csak lelkileg számít.
Nem lehet, hogy az ilyen, gyakorlati szinten különböző funkciójú meggyőződéseknek a megalapozottságát is külön mércével kéne mérni? Szerintem logikus, hogy a megalapozottság legitimitását a meggyőződés funckiójából vezetjük le.
"Ott van a szótár, ott van a lexikon, el kell olvasni a definíciót."
Na de pont azt mondom, hogy a szótárban "nincsen benne, hogy konkrétan mi eléggé megbízható ahhoz, hogy egy igazolás alapja lehessen." Ez nem tartozik hozzá a szó szótári jelentéséhez. Ez nem nyelvi kérdés, hanem episztemológiai kérdés. Az egy nyelvileg helyes és igaz állítás, hogy a vallásos számára például az adott esetben bolond fantáziálásai és érzései igazolják Isten létezését. Az értelmező szótár nem fogja elvégezni a lusta ateista helyett a filozófiai érvelést.
"Pl. az evo. Pl. a világ keletkezésére bármi. Csak elméletek."
Hányszor kell még elvarázsolt valóságtagadóknak leírni, hogy a tudományos szóhasználatban az "elmélet" az összes ismert tényt precíz pontosan magyarázni képes gondolati modell, és mint ilyen egy szinten áll a tényekkel. (A különbség csupán annyi, hogy a tények tények maradnak, a tudományos elméletek esetleg a jövőben módosulhatnak, ha olyan tény kerül elő, amit nem tud magyarázni.)
"Pont, mint Isten létezésére, ezekre sincs dönthetetlen bizonyíték."
De. Van.
Az evolúcióra például a jelenleg élő fajok genetikai rokonsága egyértelmű bizonyíték. Az olyan kis grátisz dolgok, minthogy a transzpozonok "ugráló" szekvenciái genetikai elrendeződése egyértelműen igazolja a leszármazási kapcsolatot egymástól sokmillió éve elvált fajok között is, csak hab a tortán.
Az ősrobbanás elméletére pedig ott van a tény, hogy gyakorlatilag visszalátunk az ősi plazma-univerzumig.
A tudományosan igaznak tekintett elméletekre mindig megfelelő mennyiségű megdönthetetlen bizonyíték van. Ugyanis a kutatók nem hülyegyerekek, mint az egyszeri tanulatlan talpas hívők, ha valamit a tudományos élet igaznak tekint, azt BIZONYÍTÉKOK ALAPJÁN teszi.
"De nem kell mindent elfogadni."
Ha az igazság érdekel, akkor az igazságot el kell fogadnod.
De a hozzászólásaid alapján téged nem érdekel a bizonyított igazság. Neked a te kis szíved szottya érzéseinek "igazsága" számít csak.
A mágia specialistáinak működésében – a belátható múltban – a legnagyobb változást a keresztény vallás felvétele hozta, amely részben a varázslók pogány módszereinek kiirtását, működésük tiltását, részben feleslegessé tételét jelentette: a középkor századaiban a hivatásos varázslók szerepét nagymértékben az egyház, a papság töltötte be. A középkorban a hivatalos egyházi rítus részeként működő benedikció-gyakorlat minden társadalmi rétegnek a magán- és közélet bármely szférájába tartozó szükségleteire kiterjedt. Az egyén életének minden jelentős állomását végigkísérte: úgy mint a ház, a szántóföld, az állatok megáldása, a házieszközök hathatósabbá tétele, „rossztól” való megtisztítása, a rossz idő vagy élősködők elűzése, az ember megáldása az élet fordulópontjain, a betegek gyógyítása, és ördögűzés megszállottságának tulajdonított bajok esetén (Franz 1909; Bálint S. 1944b). Az egyház ezzel a hívek lelki gondozása mellett földi, anyagi jólétüket is biztosítani igyekezett, és minden felmerülő baj esetén segítségükre volt. Eszközeit, módszereit tekintve a benedikció-gyakorlat lényegében mágia volt. Az egyház és a „nép” szemében egyaránt elsősorban csak a gyakorlók személye különböztette meg a „profán” mágiától: az a tény, hogy a papság és szerzetesek e tevékenysége a hivatalos egyházi rítus része volt (Thomas 1971; Makkai L. 1983; Pócs 1984).Az egyház szemszögéből a „világi” mágia, mint például egy falusi gyógyító mágikus tevékenysége, vagy egy hivatásos orvos antik, „pogány” hagyományokat őrző gyakorlata, üldözendő varázslás lehetett, hasonló mágikus módszerek egy előírt vagy megengedett egyházi rítuson belül vallásos cselekedetnek minősülhettek. Ezen a téren sok változás ment végbe az idők folyamán; a középkor története bővelkedik „tisztogatási akciókban”, a mágia határainak ide-oda tologatásában (Franz 1909: I. 434–435; Thomas 1971: 23–50).
.
.
A keresztény vallás tehát nemcsak a természetfeletti lények feltételezett ősvallási rendszerét alakította át, hanem a mágia és a kapcsolatteremtés specialistáinak szerepét is részben megszüntette, részben perifériára szorította.
Pl. az evo. Pl. a világ keletkezésére bármi. Csak elméletek. Pont, mint Isten létezésére, ezekre sincs dönthetetlen bizonyíték. De probléma egy szál sem, hadd keresgéljen bárki ahogy akar, a tudomány jó és hasznos, a bármi megismerésére lefolytatott kutatások előbbre visznek. De nem kell mindent elfogadni.
"Nem azt mondom, hogy ne létezne többet állító, szigorúbb értelmezése, és nagyon keveset állító értelmezése is ezeknek a szavaknak. És nem is önmagában az a probléma, hogy "kiüresítésnek" nevezitek, ha valaki nagyon tág értelemben használ egy szót. (Bár eléggé hatásra menő, teátrális, dramatizáló, becsempészett értékítélettel terhelt szóhasználat.)"
Semmiféle értékítélet nincs a "kiüresítés" kifejezésben. Nem is értem, hogy mire gondolsz itt. Annyit jelent, hogy valaki addig vagdossa és alakítgatja a definíció szerinti meghatározást, amíg az már mindenféle határozottságát elveszíti. Ekkor már semmilyen specifikációja nem marad a kifejezésnek, és bármire rá lehet fogni. Ez intellektuális probléma, nem erkölcsi.
"Ha az igazoltság konkrét kritériumait nem említve azzal jössz, hogy a tudás az igazolt hit, akkor persze, hogy tágan fogja értelmezni az igazoltságot. Ez teljesen logikus. Ez olyan ívű magas labda, hogy orbitális pályára áll. Teljesen igaza van a vallásos olvtársnak."
Ott van a szótár, ott van a lexikon, el kell olvasni a definíciót. Meg aztán be is lehet illeszteni az olvasottakat egy koherens gondolkodási keretbe. Nem tudok mit kezdeni azzal, amikor valaki igehelyként tekint mindenre, és addig szemezget belőle, amíg egy olyan csonka cucc marad, ami már belefér a konteójába. Nehogy már engem hibáztass azért, ha egy fórumtárs azt olvassa ki egy szövegből, ami neki tetszik; és nem azt, ami oda van írva. Nem kell ahhoz minden egyes kurva kifejezést pontosan definiálnom, hogy aztán a definíció neki nem tetsző részét ignorálja valaki. Te meg tisztelegsz neki, hogy ügyes volt; mert megtette azt, amit az intellektuális igénytelensége diktál (itt szigorúan az istenekkkel kapcsolatos témára gondolok, ettől még a többi témában gondolkodhat racionálisan).
"Hanem azt mondom, hogy értelme arról lenne beszélni" (...)
Ok. Szívesen vitatkozom veled erről, asszem illeszkedik a topik témájához. Igyekszem abből a bekezdésből kiindulni. De majd egy másik kommentben, mert ezt a kritikádra írtam.
A fizikai világhoz tartozó (szabály, jelenség, dolog), azzal kapcsolatos, arra jellemző.
A természet legtágabb értelmezésében egyenlő a természetes, fizikai vagy anyagi világgal vagy világegyetemmel. A fizikai világra és az életre egyaránt utal. Mérete a szubatomikus szinttől egészen a kozmikus szintig terjed.
természetfölötti (melléknév)
Az elfogadott tudományos elvekkel, törvényekkel nem értelmezhető
Mint természetfeletti lény, az olyan entitás, amely a fizikai világon túl létezik, és amit a test érzékszervein keresztül nem érzékelünk.
Na, most bizonyítékot, hogyan?
A természet fogalmának ez a hagyományosabb értelmezése különbséget tesz a természetes és a mesterséges dolgok között, melyben a mesterséges alatt mindazokat a dolgokat értik, amelyeket az emberi tudat, vagy az emberi elme hozott létre.
Az a poén, hogy létrehoztunk egy világot lényekkel, mesterségesen, és ráaggattunk, eleve olyan dolgokat, hogy ne is lehessen bizonyítani, mert arra a kitalációra nem vonatkozhatnak a világunk törvényei.
Mi sem mutatja jobban, ahogy gyarapodnak az ismereteink, annak megfelelően tolódik ki az a határ, amin kívülre kell esnie, ezen lénynek, lényeknek.
Ezt lehet úgy is értelmezni, folyamatosan emelve van a léc, amit meg kéne ugorjon, aki bizonyítaná.
Vagyis nem lehetséges.
Ez lehet jó hír a hívőknek, mert fantáziájuk terméke ott biztonságban van, vagy rossz hír, hogy képtelenek bizonyítani, hogy csakugyan létezhetnek.
Hinni meg bármit lehet.
Régebben is olyan lényekkel telepítettük be a Föld ismeretlen pontjait, hogy csuda!
Mára már a végtelen után, plusz egy méterrel kell "telepíteni", és cukin hiheti aki hajlamos az ilyesmire:-)
Nem azt mondom, hogy ne létezne többet állító, szigorúbb értelmezése, és nagyon keveset állító értelmezése is ezeknek a szavaknak. És nem is önmagában az a probléma, hogy "kiüresítésnek" nevezitek, ha valaki nagyon tág értelemben használ egy szót. (Bár eléggé hatásra menő, teátrális, dramatizáló, becsempészett értékítélettel terhelt szóhasználat.)
Hanem azt mondom, hogy értelme arról lenne beszélni, hogy konkrétan mi a haszna annak, miért jó az, vagy neaggyisten miért elvárható az, hogy valaki az elképzeléseit konkrétan bizonyos kritériumok szerinti igazoltságnak vesse alá. De ez nem egy magától értetődő kérdés. Ez arról szólna, hogy visszavezeted a kritériumrendszert valami alapvetőbb értékre, és akkor van valami alapja az ítéletednek. Azt nevezem BS cop-outnak, ha ehelyett az érvelés helyett az elítélő hangnemedet azzal igazolod, hogy a szavak "értelmüknek megfelelő" használatáról beszélsz, és a "kiüresítés" szó morális konnotációjára támaszkodsz. Az, hogy mit értünk egy szó alatt, az csak kommunikációs kérdés. Az nem változtat a tényeken.
Ha az igazoltság konkrét kritériumait nem említve azzal jössz, hogy a tudás az igazolt hit, akkor persze, hogy tágan fogja értelmezni az igazoltságot. Ez teljesen logikus. Ez olyan ívű magas labda, hogy orbitális pályára áll. Teljesen igaza van a vallásos olvtársnak.
"Vagyis az alatt, hogy valami bizonyított, pontosan azt érted, hogy van, aki úgy hiszi, hogy igaz? Mert ha ezt érted "bizonyított" alatt, akkor garantálhatom neked, hogy ilyen értelemben véve mindenki egyetért abban, hogy Isten létezése bizonyított. Csak éppen ez egy eléggé lájtos értelmezése a szónak. Ilyen jelentés kedvéért fölösleges egyáltalán számontartani a bizonyítottság kategóriáját."
Ezt pár órája írtad. Ez a bizonyíték, igazolás, stb kifejezések kiüresítésének általad való megfogalmazása. Ha bármire alkalmazható egy kifejezés, akkor annak a kifejezésnek már nincs értelme. Úgy tűnik, hogy magaddal sem értesz egyet.
"kiüresítetted magadban a bizonyíték, igazolás, stb kifejezéseket"
"az értelmüknek megfelelően használják e szavakat"
Ez akkora BS cop-out szöveg, az értelmes eszmecsere ott kezdődne, hogy mi az alapja annak, hogy olyan kritériumaid vannak az "igazolásra", amilyenek, és hogy mire vezethetőek vissza azok a kritériumok. A szó "értelmében" nincsen benne, hogy konkrétan mi eléggé megbízható ahhoz, hogy egy igazolás alapja lehessen. Ez nem nyelvi kérdés, hanem episztemológiai kérdés.
Az eb az ott van elhantolva, ahogy Conan fogalmazta meg:
"De ha más is túl teszi magát a bizonyíték hiányán és kijelenti, hogy isten létezik, akkor már nem logikus, hogy nem lehet mindennek az ura."
Eleve, mint jól tudjuk, a vallási hit sokaknak azzal kezdődik, hogy befolyásolják Isten létével, belenevelik. Nincs mindenkinek visszaút, onnan sem, noha csupán mielőtt a csipája kinyílt volna, már hitte is. Nem „bizonyíték” meg, az ismeretek halmaza, „magyarázni miként kezdődött a világ”…stb.
Így járt, aztán valahogy megéli. Még „logikázni” is lehet vele.
Nem igazán meggyőződés, inkább holmi agymosás eredménye.
Mások meg pszichés alapon átélik a „kituggyamit”.
Valami sokkos helyzetet, tragédiát követően, esetleg „csoda” (jelentsen és legyen is az bármi) egy negatív orvosi lelet kapcsán, nagy ennek a tárháza is. És ezek kapcsán átlépi azt a küszöböt, ami oda juttatja, hogy tények és bizonyítékok ellenére, VAGY AMIKET ANNAK VÉL, azt képzeli, Isten igenis van.
És onnantól a madárfütty, a ribizlibokor is a „bizonyítékok” kimeríthetetlen kamrája.
Valami olyasmi üt be számukra agyilag, hogy nincs PDD,PFDD, nincs psittacosis, madárinfluenza a madárkáknak, nincs levélpirosító ribiszke–levéltetű, nincs lisztharmat… és „hallelujja” és behalás.
De lám baj csak van, neki is józan pillanata, és akkor a rossz az meg az Ördög, Sátán műve, híjják akárhogy is! Vagy az embereké, akik nem hiszik a kitalációjának a létét.
Nem a „mindennek az ura”????
A nagy igyekezet már összemosta az Istennek megszavazott „fiút” az „atyával”, már az eredeti zsidó mitológiai sztori is felülírva a keresztényeknél, amihez elég a hit, és az eredeti sztorit kiötölők is elhatárolva. Simán átlépik, hogy adott esetben J.K. még azt sem tudhatja a vele „egylelkű/szellemű Úristen mikor küldi ide megest (ha volt itt valaha).
Na, meg „megváltott minket”….
„A keresztény dogma szerint ez a megváltás általános érvényű, vagyis minden emberi bűnt magában foglal, az eredendő bűnt és a személyes bűnöket is.”
Ragyogó állapotot feltételezhetnek. Amit az Úr elkefélt, ily módon a csorba kiköszörülve?
Megszakadt valaha a bűn, a háborúk, a kínok folyamata? Mikor is?
Nos, HA ÉN, képes lennék túl tenni magamat azon, hogy elhiggyem eme csodás lények létét, noha semmi sem szól a bizonyításuk mellett, jobban szerettem volna, ha a kórságtól és a nyavalyától vált meg minket. Vagy legalább a növényeket, állatokat. Azt észlelhetné bárki, ha borul a mesére, ha nem!
És onnantól csakugyan a madárcsicsergés, és gyönyörű ribizli bokor látványa adatna meg számomra.
De nem adatik meg ez az állapot, a Föld minden darabján és szegletében élethalál harc folyik, még a növények között is. Megesszük egymást, és még a nyavalyák is ölnek. (vírus, baktérium, bacilus, gomba) permeteznem kell. Még azt is üzenném az elvarázsolt kedves hívőknek, van az a kórság és betegség ahol a még a fantáziájuk ura is tehetetlen. A „mindennek az ura”, de leginkább a diójuké. És ezt, a környezetükben, a „feltámadásra” ácsingózó porhüvelyük mellett is észlelhetik, pláne józanabb pillanataikban.
A valóság az nyers. Ez az élet. Amit nehéz ugyan definiálni, de részesei vagyunk.
Ellenben még hívő, soha, nem tudta számomra elmondani, hogy miféle kritériumok alapján gondolja „Urát” élőnek. Sem azt, mitől is lenne neme, vagy egyáltalán, érzései. Mitől egy? /amikor itt lent volt, fönt meg senki?
De ÉN, nem várok magyarázatot, mivel számomra egyértelműen jön át, hogy a képzelgéseik lényéről semminemű tapasztalat, konkrét elképzelés sincs a birtokukban.
Csak lózungok, blöffölés, hadoválás.
Van, aki a szememre vetheti, miért a hívőkkel foglalkozom. Nos, mert Isten nincs, nem is létezhet az ismereteim szerint, így én róla, mit is hadoválnék? Én azt észlelem, látom, olvasom, miféléket képzelegnek, miket fantáziálnak össze, amiről lilafingjuk sincs, és nem is lehet.
Pont annyit képesek „alkotni” a tárgykörben, mintha a Kis vakond oviban, a tündérekről faggatnám a gyermekeket. Eltökélve hadoválni a nem létezőről.
Csak ugye a „meghívott tudósklub tagjai” már több ismerettel, képesek a „rések istenét” magalkotni, meg más dimenziókba képzelni, holmi kvantumfizikai eredmények tükrében, vagy viseltes metafizikai eszközökkel élve. Jó, van aki megakadt a Biblia c. mitológiai mű főszereplőjénél, míg mások „filós Istent” alkottak, aki berúgta BigBanget, mint paraszt a berváját.
200 éve van vasúti közlekedés, tudjuk mi is az a villám, de némely hívő csapkodja az asztallapját, hogy ha nem fogadjuk el istenét megoldásnak, akkor csináljunk már egy másik univerzumot, vagy egy másik bolygót evolúcióval. Mert addig ő nem hisz semmiféle fizikai, biológiai, geológiai, kozmológiai stb tudományban, ismeretben…..szóval semmiben, csak abban, ami mellett meg semmi sem szól.
Jó higgye!
Tömeges, nem kell szégyelleni, lehet sokféle képpen…
Ha nem megy semmi rovására….
Higgye!
Ide sem kell jönni, bizonyítani, hogy létezik ilyesmi…izé…Isten!
"Ha egyetértek veled, akkor azt jól tudod, ha pedig nem értek egyet veled, akkor azt csak hiszed."
Pontosan.
Ha valaki azt mondja, hogy tud valamit (pl. isten létezését), akkor nem üresíti ki a bizonyíték és igazolás fogalmát, mivel azokban eleve benne van, az is, hogy valaki (ez egyén) számára.
A dolgok 99%-ában az emberek (kivéve azok, akik minden gondolatukat extrém bizonytalanságuk miatt szeretik "megchallengelni") megelégszenek olyan bizonyítékokkal, igazolásokkal, amelyek számukra bizonyítanak vagy igazolnak valamit és ezért mondják, hogy tudnak valamit. Persze előfordulhat, hogy rosszul tudják, ami vagy kiderül számukra vagy nem, de a lényeg, hogy nem azt állítják önmagunk számára, hogy hiszik (mindenről, amiről nincs tudomány által igazolt bizonyítékuk), hanem hogy tudják, mert van rá (saját) bizonyítékuk, igazolásuk. Amíg pedig a tudásuknak nem mond ellent a tapasztalatuk, addig nem is kérdőjeleződik meg ez a tudás.
"Tehát, miben nyilvánul meg a minőségi különbség a "tudom" és a "hiszem" között?
Konkrétan."
A tudás az a hit, ami igazolva van. Olyanban való hit, ami igazolva van.
Persze számodra a hit és a tudás ugyanazt jelenti, mert nagyon alapos munkával kiüresítetted magadban a bizonyíték, igazolás, stb kifejezéseket. Már el sem tudod gondolni ezt a cuccot, ez a hajó elment. De sokan ettől még értik, és az értelmüknek megfelelően használják e szavakat.
