"A guruk ezért javasolják a gondolatfolyamból való kilépés nielőbbi megtételét, mert ha képes vagy abból kilépni, akkor a földi, történeti időből is kiléphetsz és nagyobb rálátásod lehet a dolgokra, mintha pusztán az időből szemlélnéd őket, gondolkodva, meg megállva. "
Lefordítom:
Ha sikerül megbolondulnod, minden értelmetlen hablaty értelmesnek fog tűnni.
Valahol igaza van, mert ezen a felületen, ha ideje engedi, orruk alá dörgölheti miket is vélnek valósnak.
Még tán ki is ismeri a gondolkozás módjukat, csepp politikával.
Ha az utcán találnak meg engem ilyesmivel, én is tovább haladok, nem kívánok a hülyeség zuhany alá állni.
Párszor J.T. misszózókkal vitatkoztam, ha becsöngettek, de szinte futva menekültek ahogy kifejtettem a nézeteimet számukra....
Még párszor a tágabb családban akadtam össze hívőkkel, vagy kollégákkal dumáltuk ki, mert volt 4-5 hívő a csapatban, de az inkább a humor területén zajlott.
Végül is, itt adva van egy lehetőség a párbeszédre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy értelmetlen.
Max. kimerül abban, hogy felvillan számukra, nem csak az ő világnézetük létezik, hiszen ritkán ütköznek korhű gondolkodóval.
Csak ugye a keszonhatás;-)
Én már gyakran el som olvasom egyesek mit írnak, mert unalmas, sekélyes, semmi érdemi.
Érzelmeket transzportálnának, amire nincs igényem.
A gondolkodásnak semmi köze nincsen a tudás mennyiségéhez.
Vagyis nincs köze a tudáshoz. Tudás alatt itt most nem a kvantitatív dolgokról való tudást értsd.
Az is gondolkodás, hogy a meglévő tudásanyagból felidéz az elme egy dolgot.
Tudás alatt jelen esetben a mindent tudást értjük, nem valamely kvantitatív dolognak a tudását, amit felidézhetsz valahonnan az elme sötét bugyraiból.
Meg az is gondolkodás, hogy a történéseket értékelve meggondolja magát az elme, és változtat a céljain
Gondolkodás, csak a történések kiértékelésének értelmében és nem a mindent tudás örök fényében. A kettő nagyon nem ugyanaz.
"Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket."
De azt sehol nem mondja, hogy előtte gondolkodott rajta, ugye? Miért? Mert a valódi tudás szimultán tudatos és improvizatív jellegű és spontán, amit gondolkodással, legyen az mégoly mély is, csak érinteni lehet, de elérni, megragadni nem.
Szóval a varázsszavak ezek: szimultán, improvizatív és spontán.
Azon járt az eszem, hogy hogyan lehetne megacélbábolni az olvtárs elmélkedését. De nem olyan egyszerű. Arra gondoltam, hogy ha az Isten örökkévalósága valamiképpen szükségszerű tulajdonsága, akkor ezen a szükségszerűségen keresztül lehet esetleg ellentmondást találni azzal a képességével, hogy elpusztítsa önmagát. De akárhogy rakom össze az alkatrészeket, sehogy se lesz belőle babakocsi, szóval hagyjuk.
Ja, azt Ádámot ráengedte a kecskére, birkára, csimpánzra, mire leesett neki, nincs nősténye.
:-)
És igen, a mindentudó, ott benyalt valamit cefet módon, ráadásul a csiribázás helyett kataklizmát okozott. (ahogy a sátán is lenyúlta serege egyharmadát, mert belátott a paklijába. vagyis volt már ott hülyeség a "teremtés" előtt is:-)))
Ami meg elárulja, hogy nem csinálta;-)
De most látom a "filós" faszulat a nyerő, még a fundiknak is:-)
Hajrá! Én barkácsolni vagyok.
Majd csak órák múlva nézem át a sok értelmetlen kreténséget.
"A Zellem Estelen meg legalább nem akarja túl komolyan venni magát, amikor képzavaros módon modern ésszel próbálja értelmezni az ókori mítoszokat."
Nekem az az eszem van. És még a "képzavarokat" sem észlelem, csak a sík ostobaságot.
Ellenben nincs az a fundi, aki érdemben, határozottan, nyilatkozó képes állapotban, kifejtette volna miféle "ellenérve" lenne... lehetne.... de nem lehet. Eleve.
"Isten nem gondolkodik, hiszen mindent tud. Az ember viszont gondolkodik, hiszen nem tud mindent."
Továbbra is összevissza zagyválsz mindent. A gondolkodásnak semmi köze nincsen a tudás mennyiségéhez.
Az is gondolkodás, hogy a meglévő tudásanyagból felidéz az elme egy dolgot.
Meg az is gondolkodás, hogy a történéseket értékelve meggondolja magát az elme, és változtat a céljain:
"Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket." (1Móz 6,7)
Isten nem gondolkodik, hiszen mindent tud. Az ember viszont gondolkodik, hiszen nem tud mindent. Többek között még azt sem tudja, hogy ha gondolkodik, azáltal nem is lehet mindent tudásra szert tenni, gondolkodással csak további gondolatokat lehet generálni.
A guruk ezért javasolják a gondolatfolyamból való kilépés nielőbbi megtételét, mert ha képes vagy abból kilépni, akkor a földi, történeti időből is kiléphetsz és nagyobb rálátásod lehet a dolgokra, mintha pusztán az időből szemlélnéd őket, gondolkodva, meg megállva.
Ülj le, meditàlj, csendesedj el, legalább egy fél órára, aztán egyre, kettőre s így tovább!
Már egy fél óra elcsendesedéssel is többre mész, mintha egész nap itt jártatnád a gondolataidat.
Igen, van egy evolúciója ezeknek a fogalmaknak. Kezdődnek valahol a mitikus őstörténet jungi mélységeiben, aztán amikor öreg bácsik kőtáblákkal slattyognak a hegyeken, akkor rárakódnak mindenféle társadalmi elvek, aztán amikor a szerzetesek unatkoznak a középkori kolostorban, akkor mindenféle filozófiai fantazmagóriákba csomagolódnak, és az evolúció során változik a funkció. Annyiban megalapozott lehet az agnoszticizmus, hogy ez a funkció Amerikában megpróbál beterjeszkedni még a tudományba is a teremtéstudomány formájában, és vannak, akik hótkomolyan úgy gondolják, hogy filozófiailag igazolni tudják a monoteizmust az ateisták számára. (Kár, hogy ebbe a topikba ők nem járnak.) Szóval ha tudományos illetve racionális alapon akarják igazolni a vallásukat, akkor végül is megvan a logikája annak, hogy racionális alapon kell cáfolni.
"Nem, nincs ilyen tulajdonsága az időnek, hogy "múlik". Nem az idő múlik. Valami más múlik... ami alá van vetve az időnek."
Összevissza beszélsz.
Csakhogy értsed: a gondolkodás folyamata például SZÜKSÉGSZERŰEN "alá van vetve az időnek". Csak időben lehet gondolkodni.
Ha Isten nincsen "alávetve az időnek", akkor Isten semmiféle változásra nem képes, például nem gondolkodik.
Szépen kiütközik nálad is a kötetlen fantáziálás. Ugyanaz, mint amit a sci-fi írók is gyakorta bevetnek, amikor elképzelik az "időmegállító" kütyüt. Hogy működésképtelen az egész koncepció, az nem zavarja se az írókat, de még a filmrendezőket se: hűha, mindenki a főhősön kívül kimerevedett! Megállt az idő! De csókolom, akkor hogy a frászban lát a főhős??? A fényhullám nem állt meg?
Na, pont ugyanilyen ellentmondásra vezető kötetlen fantáziálás az időn kívüli Isten elképzelése. Nem lehet időn kívül ha és amennyiben tevékenykedik, akár csak annyit, hogy JÁRNAK a gondolatai...
"@EA pedig a jelző nélküli örökkévalóságról beszél. Itt nincs tere a "ha, akkor"-nak. Ez megkülönbözteti istent a többi dologtól abban, hogy nem is lehet elpusztítani."
Örülök hogy valaki érti mire akartam kilyukadni.
A "nincs kezdete és vége" az én értelmezésemben pontosan ugyanazt jelenti, minthogy az egész számok sorának sincs se kezdete, se vége. Nincsen olyan szám, hogy "itt van a vége az egész számoknak", és pont ugyanígy nincsen olyan lehetséges eset, hogy "itt van vége Isten létezésének".
Ha nincsen ilyen állapot a lehetséges állapotok halmazában, akkor Isten semmi módon nem tud nemlétezővé válni. Azaz elpusztíthatatlan.
Ami azért eléggé sz@r helyzet ha belegondolunk. Mi van a végtelen unalommal? Még az ereit se vághatja fel, ha beleőrült a folyamatos létezésbe! (Vagy a porbafingó emberkék állandó nyaggatásába, hogy ezt tegye meg azt tegye.)
" @EA pedig a jelző nélküli örökkévalóságról beszél. Itt nincs tere a "ha, akkor"-nak. Ez megkülönbözteti istent a többi dologtól abban, hogy nem is lehet elpusztítani. "
Szerintem ennél sokkal egyszerűbb az, amiről @Elminster Aumar esetében szó van.
Kétségbe vonja Isten létezését, csakhogy nem logikai alapon teszi.
Isten elpusztíthatja akár önmagát is, ugyanakkor nem teszi meg. Megtehetné, de soha nem teszi meg. Soha az életben, meg soha-soha nem, meg egyáltalán sehogy sem teszi meg. Így simán az örökkévalóságig akárhogy kiszámítva is örökkévaló. - nem arról beszéltünk, hogy létezik-e Isten, vagy egy olyan akármi, aki örökkévaló.
Szerintem nincs itt semmiféle paradoxon, csak jó lenne megértenetek, hogy itt most nem arról van szó, hogy van Isten, vagy nincs. Konkrétan egy paradoxon megállapításának kísérletéről van szó @Elminster Aumar részéről. (Azt talán sose fogja belátni, hogy nem egy logikai önellentmondást fogott, hanem a hitetlenségét fogta meg.)
Ha tulajdonítasz egy olyan tulajdonságot az Istennek, hogy elpusztíthatatlan, és ezt az elpusztíthatatlanságot egzakt módon úgy definiálod, hogy abból egyértelmű legyen, hogy saját magát sem képes elpusztítani, és emellett az Isten mindenhatóságát úgy definiálod, hogy abból egyértelműen kiderül, hogy képes saját magát elpusztítani, akkor az valóban ellentmondás. De azt mondom, hogy mivel ez az egész csak fantáziálás, a teológia úgy definiálja ezeket a fogalmakat, ahogy akarja, olyan kivételekkel és korlátozásokkal, ahogy csak akarja. Ha nem érdekli a teológiát, hogy valaki valamilyen ellentmondást találhat benne, akkor nem foglalkozik vele, ha pedig érdekli, akkor meg hozzáigazítja a definíciókat. Mert nincs mi alapján akármit számonkérni a teológián. Nem fog kimenni a rendőrség, hogy bezárják a plébániát, ha valaki logikai hibát talál a teológiában, ők meg úgyis érzelmi alapon terelik a nyájukat.
Túl komolyan veszi a vallást ez az ateista filozofálás, és ezzel valamilyen szinten legitimizálja. Az vele a bajom. Nagyobb filozófiai legitimitást tulajdonít neki, mint amit megérdemel, és ezzel hozzájárul a kulturális relevanciájához.
