Elvtársak! Ez a fidel kasztró lakótelep 1917-es számú épületének alagsori mosókonyhájában székelő pártalapszervezet hivatalos hejisége, ahol kéretik a pártszerű viselkedés szerint osztályharcolni!
Az alapszervünk vezetősége (akik ugye a demokratiKUSS centralizmusból kifojólag egyszemélybe mind én vagyok) felhívja az alapszerv tagságának figyelmét az illegalitás és a konspiráció szabájaira, amennyiben ellenséges aknamunka beszivárgásának gyanúja merül fel!
A tevékenységünk alapja a munkásmozgalom évszázados hagyományaira alapozott kíméletlen osztályharc, aminek egyik legfontosabb fundamentuma a józsi bátyánk (a sztalin elvtárs a egyengébbek kedvéért) elkötelezetten baloldali gyökerű tanítása, miszerint:
"nem engedhessük meg magunknak elvtársak a valóság nem megfelelő értelmezését!"
Kitartás, éljen a párt!
Leningrad T-3, 1950. Nem került kereskedelmi forgalomba, kultúrházak, kiváló elvtársak kapták ajándékba. Igazi, nehézsúlyú bajnok a maga 180 kg-os tömegével. Rádió, TV, lemezjátszó egyben.
Egyrész így utólag kifogásolom a Csillebérci Úttörő KÖZTÁRSASÁG kifejezést. Nem eléggé pártszerű. Netalántán Rajk elvtár/nemelvtárs/mégiselvtárs ártó kezenyomára mutatok rá? Mert ez a köztársaság olyan kapitalistaszerű. Egy virtigli kommunista NÉPKÖZTÁRSASÁG-ot tartott volna helyesnek.
Másrészt ideteszem a szocreál állomásdíszítés gyönygyszemeit részletesebb megszemlélés céljából kifolyólagosan. Esztétikalizálódjanak, elvtársak!
"В самом начале Вишнёвой улицы есть маленькое кафе, где подают лучший горячий шоколад во всей Англии. Совсем крошечное, на три столика. Хозяин, бронзовокожий мистер Вуд, не слишком надоедает посетителям: принеся какао или пирожное, этот почтенный джентльмен удаляется на кухню смотреть на маленьком телевизоре спортивные передачи. И дозваться его стоит некоторого труда. Впрочем, завсегдатаи не жалуются, давно привыкнув.
..."
A Cherry Street legelején van egy kis kávézó, ahol egész Anglia legjobb forró csokoládéját szolgálják fel. Aprócska, három asztallal. A tulajdonos, a bronzbőrű Mr Wood nem untatja túlságosan a vendégeit: miután kakaót vagy süteményt hozott, az előkelő úriember visszavonul a konyhába, hogy a kis tévén sportot nézzen. És egy kicsit nehéz őt elérni. A törzsvendégek azonban nem panaszkodnak, hiszen már régen megszokták.
Péntek este egy idős férfi lépett be a kávézóba. Teljesen feketébe volt öltözve, kivéve a fehér galléros kabátot, mint például a papok. A látogató vett egy csésze kakaót Mr. Woodtól, körülnézett, és elment a túlsó asztalra.
- Leülhetek?
A férfi kissé meghajolt az egyedül ülő lány előtt. Meglepetten nézett a papra, de udvariasan bólintott.
- Köszönöm.
Leült, letette a csészét, de nem ivott. Feszült pillantással kezdte bámulni a szomszédját az asztalnál.
- Kérsz valamit?
- igen. Te vagy Mary, ugye? Mary Poppins?
A lány elmosolyodott.
- Lady Mary, ha kérhetem. Mit akarsz?
A férfi elégedetten vigyorgott.
- A nevem Thomas Kramer. Már régóta látni akartalak, Mary.
- Miért?
Kramer odahajolt, és azt mondta, szinte suttogva:
- Tudom, ki vagy.
- Tényleg! - Mary hangosan nevetett, - az egész Cherry Street tudja, hogy dada vagyok.
Válaszul a pap megrázta a fejét.
- Egy kicsit többet tudok, Mary. Már régóta érdekelsz. Különböző pletykák vannak egy dadusról, aki a legkisebb fizetéssel jár. A varázslat, amiről a gyerekek beszélnek. Egy csodálatos táska, ahol minden elfér. És más történetek.
- És mi az?
- Sokan viccesnek találnák az ilyen történeteket, de én nem. A szakma, tudod, kötelezi. Elkezdtem lábnyomokat keresni. És sok érdekes dolgot találtam.
A lány udvarias mosolya jéggé változott.
- Nem volt könnyű megtalálni,de sikerült. Szeretné meghallgatni? A tizenkilencedik század végén egy fiatal régész, John Poppins Egyiptomba megy. Naville Svájci tudósával együtt feltárja Bubastis ősi városát. Aztán hirtelen visszatér Angliába egy Mary nevű fiatal feleségével. Cambridge-ben tanít, elszigetelten él, alig kommunikál a kollégákkal. Sajnos korán meghal egy ismeretlen láz miatt. Az özvegye, aki támogatás nélkül maradt, dadusként kap munkát. Nyomai elvesznek, de sikerült találnunk valamit.
Mary ráncolta a homlokát.
- Mi ez az egész? Nincs elég Poppins nevű dadus Angliában?
- Csak egy, drágám. Az egyetlen. Ön kortalan, mágikus képességű, elfogadja a legkisebb fizetést. Azon tűnődtem, ki vagy te valójában? Mit ásott John Poppins Egyiptomban? Honnan jöttél?
- És megtalálta a választ?
- Igen. Szereted a gyerekeket, független vagy, és tökéletességnek nevezed magad. Hirtelen megjelenik, és hirtelen eltűnik, utalva a változás szélére. Szereted tejet. Nagyon macskás, nem gondolod?
Thomas Kramer mutatóujjával Maryre mutatott.
- Te Bast vagy. Egy ősi egyiptomi istennő. Az, amelyet egy macska fejével ábrázoltak. A szórakozás, az otthon és a gyerekek védőszentje. Ez volt a templomod, amelyet Bubastis városában ástak ki. Igazam van? Nem kell válaszolnod. Mit talált John Poppins? Egy szarkofágban feküdtél? Vagy megidézett egy ősi amulettel? Hogy csábítottad el? Válaszolj nekem!
A lány nevetett.
- Mi a különbség? Szerettük egymást, és téged ez nem érdekel.
- De!
Kramer felállt.
- Te egy pogány istenség vagy. Az én kötelességem kiűzni téged, démon!
A pap kihúzta a keresztet.
- A templomaid megsemmisülnek, senki sem imád téged. Az erőd nincs itt! Tűnj el onnan, ahonnan jöttél!
Mary vigyorgott, felkapott egy csészét az asztalról, és megitta a kávéját. Ránézett a férfira és pislogott. A szemében a pupillák függőlegesek lettek, mint egy igazi macska.
- Mi ez a pátosz? Soha nem tudhatod, mi volt a föld másik oldalán háromezer évvel ezelőtt. Istennő, miért olyan nagy ügy?
- Ez szentségtörés!
- Gyerünk, ne kiabálj. Mindenki a lehető legjobban beilleszkedett. Bébiszitter vagyok, meg kell mondjam, nem rossz. Meg kell mutatnom az ajánlóleveleket? Becsületes és nemes hivatás. Nem vagy felháborodva az elektromosság miatt.
- Mi köze ennek hozzá?
Bast bizalmas suttogásra csökkentette a hangját.
- Mert az összes erőmű tulajdonosa a korábbi Zeusz. Az egyik jeles tábornokod Mars. Aphrodite művészeti galériát és művészeti iskolák hálózatát működteti. Anubisz ravatalozót vezet, Hephaestus pedig gyárat. Nem idegesít ez téged?
- Az nem lehet!
- És mit kell tenni. Alkalmazkodnunk kell a fejlődéshez. Nem lesz elég a varázslatból és a csodákból.
Mary-Bast felállt. Megsimogatta a férfi arcát, és kedvesen mosolygott.
- Ne aggódj. Van elég gondunk, és nem kényszerítünk senkit arra, hogy higgyen magunkban. India miatt kellene aggódnod.
- Miért?
- Nos! Az Indiából visszatérő tisztjei egy csomó mindenféle "csecsebecsét" hordoznak. De az ottani istenek sokkal harciasabbak, mint én. Ki lehet például Shiva, a pusztító munkát szerezni? Gondoljon csak bele, uram.
Könnyű macska járással hagyta el a kávézót, szegény Kramert teljes csalódottságban hagyva.
A kávézó tulajdonosa, Mr. Wood kinézett a konyhából. Megrázta a fejét és elbújt. Az azték isten, Quetzalcoatl, aki az ókorban kakaót adott az embereknek, most pedig csészénként ötven pennyért adja el az isteni italt, nem akarta felfedni inkognitóját.
