A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Ráadásul aranyárban van. Olasz tájjelegű és főzős műsorokban, de az Animal Planeten is többször láttam, miként derítik fel, mekkorák lehetnek az egészen apróktól a jó nagy példányokig, hogy 2 fajta is létezik belőlük - az egyik sokkal ritkább és sokkal drágább is, asszem, a fehér -, és mekkora becsben tartják.
Biztos bennem van a hiba, de mikor egyszer kíváncsiságból megkóstoltam egy vele készült ételt, ami egy szarvasgombás ravioli volt, nem ízlett. Úgyhogy engem már nem tudnak lenyűgözni vele.
Igen, ez is befolyásolhatta a választást. Egyébként azt hittem, megvan a szarvasgomba, kiássuk, oszt' annyi. De nem! A művelet jobban hasonlíit egy régészeti feltárásra, mint a kerti munkára.
Bizony, ez még mérföldekre van tőlünk. Hogy valami derűset is írjak, a kezembe került egy könyv, a Provence A-Z-ig, ebben rövidke írás a szarvasgombát kereső kutyák kiképzéséről. Ez nem túl meglepő, viszont azon jót mosolyogtam, hogy eleinte sertéseket használtak ilyen célra, be is vált, de aztán rájöttek, hogy egy tíz kilós kutyát sokkal könnyebb irányítani, mint egy 150 kilós disznót, és le is vonták szükséges következtetéseket.
Nézem az Animal Planeten az Állatrendőrség Philadelphiában adását, ahol a 2 kutyája nagyon súlyos elhanyagolásáért, az egészségük ilyen módú veszélybe sodrásáért 2x 750 $ büntetést és 80 napi elzárást ítél meg a bíróság.
Az volt a feladat, hogy mindnyájan másik testrészén simogattuk meg úgy, hogy figyelnünk kellett egymásra: meg kellett sorban ismételnünk az előttünk lévők mozdulatait és pluszban egy újabb variációval kiegészíteni. Gaia ezt nem csak tűrte, de szinte mosolyogva élvezte:
Egy másik játék sikeres teljesítéséért járt a jutalomfalat számára. Volt, hogy türelmesen ülve várta meg, amíg a szütyőből előkerül a falat, de ha ez szerinte túl lassan történt, már sürgetően felpattant:
Tegnap nem volt rá időm, most hozom a 11 éves Sajt fotóját, akivel sétáltunk, játszottunk: Egyáltalán nem látszik meg a kora, ugyanolyan kedvesen szertelen, mint évekkel ezelőtt is volt!
Ulti szélvész gyors – VIDEÓ Temesi Dániel bátran rábízta magát egy vakvezető kutyára. Ulti kicsit gyorsabban vezette a bottal közlekedő fiatalembert az általa megszokott tempónál, de ez nem zavarta Danit, aki végig biztonságban érezte magát. A letakart szemes sétára azért volt kíváncsi, mert a párja, Pozsgay Dóri vakvezető kutyával közlekedik, őt pedig érdekelte, hogy milyen érzés lehet. Dani szeretne egy személyi segítő kutyát, és már van is jelöltje. A leendő társtól azt várja, hogy segítsen neki a tárgy feladásban, szükség esetén támasz és vonóerő legyen, például amikor lépcsőn közlekednek. A videóért kattints a linkre: https://youtube.com/shorts/L6og583p8LU
Itt az új fiú A kétéves Monsoon Prágából érkezett hozzánk, Miskolcon fog lakni, és azt szeretnénk, hogy sok szép kölyök apja legyen a következő években. Folyamatosan bővítjük annak lehetőségét, hogy saját almokból származó kölyköket neveljünk fel, mert közülük nagyobb arányban kerülnek ki a vakvezető képzésre alkalmas kutyák. Így szeretnénk még hatékonyabban szolgálni a legfontosabb küldetésünket, hogy minél több látássérült embernek adhassunk hű társat.
„Monsoon teljesen megváltoztatta az életünket. Igazi energiabomba, szeretetgombóc, aki a cicánkkal is megtalálta a közös hangot. Nagyon érdeklődő más kutyák irányába, jó eszű kutyus, akit igyekszünk úgy nevelni és tanítani, hogy neki és nekünk is a lehető legjobb legyen” - mondta a gyönyörű kutyának otthont adó Fazekas Miklós Csaba.
Fazekas Miklós Csaba és Komondi Piroska szakmai vezető
Ez egy annyira édes sztori: egy vakvezető kutya gazdija, Barbi meséli:
„Nyugodt, ragaszkodó, segítőkész. Sosem felejtem el, amikor a balatoni kutyás strandon alig bírtam fürödni, mert folyton ki akart menteni a vízből, úgy féltett” – emlékezett vissza Barbara.
Etnát Franciaországból vásároltuk, vakvezető vonalas szülőktől származik (felmenői között voltak vakvezetők), és abban bízunk, hogy évek múlva majd sok kölyökkel ajándékoz meg minket. Előtte azonban kiképezzük, hogy ő is megtanulja a vakvezető munkát. Látszik rajta, hogy élvezni fogja. Három nap alatt a következőket tanulta meg: ül, fekszik, lábhoz igazodik és már majdnem behívható, persze mindenre jut idő, mert elsősorban sok alvásra és játékra van szüksége.
Nagyon sok múlik azon, hogy kisgyerekként milyen élményeket szereztek, vagy a szüleik miként óvták - pontosabban idegenítették el - őket akár csak a kutyáktól, akár minden állattól!
Sajnos van ilyen személyes tapasztalatom is: a keresztfiam felesége a 2-3 éves korban lévő kisfiukat féltette túl kutyától, macskától egyaránt. Aztán, mikor megszületett a kislányuk, ő olyan elementáris ösztönnel kezdett vonzódni az állatokhoz már pici korában is, hogy őt ettől nem tudta eltéríteni! :-)) Azóta a gyereke felnőttek, évek óta van saját kutyájuk is, akiről rendszeresen kapok is fotókat, mert tudják, hogy nekem természetes, hogy ő is a családjukhoz tartozik.
Egy nagytestű kutya nincs igazán tisztában a méreteivel és a súlyával. Ha megszokta, hogy kiskorában a gazdi felemelte, az ölébe ülhetett, ez továbbra is természetes marad a számára. Számtalan ilyen fotó kering a neten.
A malamutjaim megérezték, ki nem kedveli őket, és mindent megtettek, hogy ez másként legyen. Más kérdés, hogy volt, aki a méretük miatt féltek tőlük. Ők meg ugye, ezt nem értették. Jelzem, én sem.
Akkor nyilván a szolgálati feladatát hajtotta végre.
Erről megint egy sztori jut eszembe: hajdan a Kisstadionba egy Omega koncertre igyekeztem, és az egyik mellékúton álltam meg a Trabival, mikor nyilván szintén oda tartva elment mellettem egy fiatal rendőr egy álomszép, szolgálatban lévő német juhásszal. Épp szálltam ki, és persze azonnal kibukott belőlem, hogy "De gyönyörű vagy!" A rendőr rám nézett, mire én: "A kutya!"
Látod, a yorki is, mint szerintem minden kutya, ösztönösen megérzik, ki az, aki minimum szimpatizál a kutyákkal, arról már nem is beszélve, ha valaki úgy rajong értük, mint én, úgyhogy ezért is, nem csak a virsli ott maradt illatát kiszagolva ugrott fel a térdedhez.
Számomra egy kutya - pláne egy idegen kutya - bizalmát elnyerni, felér egy kitüntetéssel! Jó emberismerőknek tartom őket: az orrukkal csodákra képesek.
Ahogy mondták, a német juhászokat általában járőrözésre és védelemre használják. A kisebb termetű kutyák könnyebben beférnek a szűkebb helyekre pl. az autókban.
Szívesen megsimogattam volna, elvileg lehetett is, de legalább 30 gyerek várt ugyanerre, úgyhogy inkább békén hagytam. Kárpótlásul egy yorki odajött, felugrott a térdemre, és megnyalogatta az ujjaimat. Nem a személyes érdeme, de az enyhén virsliszagú ujjaim miatt.
Egy másik játék sikeres teljesítéséért járt a jutalomfalat számára. Volt, hogy türelmesen ülve várta meg, amíg a szütyőből előkerül a falat, de ha ez szerinte túl lassan történt, már sürgetően felpattant: 
Egyáltalán nem látszik meg a kora, ugyanolyan kedvesen szertelen, mint évekkel ezelőtt is volt!
