régen a tévében volt egy ismeretterjesztő sorozat. ahol egy kung fu mester körbe járta a világot, és bemutata az ottan stilusokat. egyszer volt egy japán szamurájosnál. aki nem lépet el és úgy hajolt el a kard csapástól. tudja valaki a címét. meg akarnám nézni de nem tudom se a címét, se hogy hogyan keresem
Az előzőnél két év volt a bejelentés és a bevetés közt, talán most is annyi lesz. Szar, mert ez pont az az idő, hogy nagy dologba nem érdemes belekezdeni. Mindenesetre a Daily Mail értesülése szerint az új GX_P2V variáns nem alkalmas a célra, mert közel 100%-os a halálozási aránya a kísérleti állatokon, ami emberen se biztat sok jóval. (Szemben covid nullaegészes százalékával).
30 év alatt nyilván sok minden változott. Ahogy írod.
Valahogy így tudom elképzelni: (Megjegyzem nem kell, hogy igazam legyen. A segédmunkásokról hirtelen ez jutott az eszembe.)
1.
30 év a küzdősportokban talán elegendő ahhoz, hogy a testnevelés, sport és tudomány összekapcsolódjon benne.
Ez esetben elég egyértelmű, hogy sokat változtak az edzésmódszerek is.
2.
30 év egy gyárban szintén rengeteg változást hoz. Változnak a termékek a gyártási módszerek és technológiák.
0.
A tradíciókat őrző küzdősportokban és harcművészetekben mindez mennyit számít? ( Szerintem a világon semmit. )
Azok számára akik 30 évvel ez előtt gyári segédmunkát végeztek, és akik ma gyári segédmunkát végeznek mindez mennyit számít? ( Szerintem a világon semmit. )
Összegezve:
Az önvédelmet gyakorlók 500 évvel ez előtt is önvédelmet gyakoroltak. ( Függetlenül attól, hogy milyen lovon ültek és milyen kardot hordtak abban a korban. )
Az önvédelmet gyakorlók ma is önvédelmet gyakorolnak. ( Függetlenül attól, hogy milyen motoron ülnek és milyen revolvert hordanak ebben a korban. )
Az Önvédelmet gyakorlók 500 év múlva is önvédelmet fognak gyakorolni. ( Függetlenül attól, hogy az emberiség már a Marsra költözik eközben. )
Lényegében:
Az önvédelmet nem lehet fejleszteni! ( Pusztán átvenni lehet az 500 évvel ez előtti technikákat. Kinek ez. Kinek az. )
Azóta eltelt több mint 30 év és szerintem a testnevelés, a sport és a tudomány szép lassan összekapcsolódott. Kutatások, tanulmányok edzésmódszerek születnek, amelyeket folyamatosan tökéletesítenek. Nem ismerem a karate fejlődéstörténetét, de gondolom már ott se csak segédmunkások edzenek.
Keményebb részhez értünk. Az igazság legfájóbb pontjához.
A segédmunkásokat az jellemzi, hogy bármire betanítható, amihez nem szükséges magas képzettség és diploma. A sport szó alatt éppen ezért minden esetben betanított segédmunkásokat kell képzelni. A Budó sportokat, másképpen az önvédelmi sportokat művelőket egyszerű hétköznapi és szakma nélküli dolgozóknak kell látni. Mert azok. Ahogy a gyárban a szalag mellett álló munkás. Megtanul egy munkafázist és elvan vele évekig. Ha jól dolgozik és sokáig marad ugyanabban a gyárban, akkor betanítanak neki más munkafázisokat is. Az öreg dolgozó pedig már az összes munkafázist keni vágja. Úgy becézik szegényt, hogy veterán. Az önvédelmi sportok segédmunkásai mikor veteránokká lesznek kapnak fekete övet. Jelezve vele, hogy hűségük a dolgoztatójukhoz jutalmazva lészen, hiszen majd minden munkafázist betanultak már. Nem véletlen hát, hogy a küzdősportokat bárki elkezdheti és akár az élete végéig gyakorolhatja. A hangsúly a „bárki” szón van."
Ezt egy Miskolci karate mester 1993-ban írt könyvéből idéztem.
Vajon mennyi ellenséggel kellett tatamira mennie? :)
Szia , igazad van rosszul fogalmaztam meg, nem izomtömeg, hanem súly akart lenni. További pontosítás , hogy 15 kg az a max (és férfira értelmezve) , de egy átlagos férfi 8-10 kilónál megáll és örül neki.
"első évben kb. max 15 kiló izmot tud magára rakni a sportoló és ez minden évben feleződik , a 10. évben már minimális"
Ez a 15 kiló izom az első évben szerintem sci-fi kategória. Lehet, hogy egymilliárdból van egy, akinek összejönne, de ezt nem hiszem, hogy erős magabiztossággal ki lehet jelenteni, hogy ez lehetséges. 15 kilót persze simán felszedhet egy kezdő, de abból nem lesz 100% izom.
Nekem jó eredményeim voltak, megyeiben veretlen voltam, körzetiben már volt ellenfelem és országosra is eljutottam. Jó volt gyerekként a judo :D én utána kezdtem el gyúrni, a középiskolai tesitanárom régen tornászott és belógtunk az edzéseire. Ahhoz, hogy erősebbek legyünk a tornában, elezdünk súlyzózni. Ma ezt funkcionális edzésnek hívnák :DDD
Haha, én kedveltem azt a könyvet. Van akinek érték, a másiknak ugyanaz selejt. Pl.: ez "Egyes alkalmakkor például oldalakat írnak arról, " már az odaút leírása is nagy kaland volt, imádtam :) azt is oldalakon keresztül formálgatta. Az a könyv amolyan riportkönyv, szépen megformált riportalanyokkal egy jó lenyomata annak az érának. Szerintem értékes írás. Manapság már egy film is sz@ar, ha nem történik benne 5 percen belül valami. Nem igazán van meg a kivárás képessége a mai emberekben.
Plavecz Tamás és Havasi András könyveit olvastam Adámy és Furkó nekem nem adott túl sokat, a többit megnézem. Ezt a K. Joruto-t meg ne ajánlgasd, régen itt is írogatott, akkor én még inkább csak olvstam a fórumot. Annak az embernek mélyen lenéző és arrogáns írásai voltak ezt a villámhárítós könyvét olvastam, de elég volt belőle ennyi is.
Karate könyvekben Pál György, Shito Ryu fordítása tökéletes.
Adámy könyvei is tűrhetőek. / Azért tűrhetőek, mert nincs írói vénája./
Kurdi Gábor szintén remek könyvet hozott össze.
Furkó Kálmán könyve azoknak tökély, akik a formagyakorlatokat élvezik.
És ha a 80-as évekről van szó, akkor Tótisztól messze jobb, a sűrűben motoszkáló emberke Dr. Serényi János.
Tótisz: Karateföldön munkája kb. ilyen véleményeket szült más fórumokon:
"kissakos
Egy régiségvásáron bukkantam rá erre a könyvre, mivel érdekelt a harcművészet és a Távol-Kelet világa, megvettem, a fülszövege nagyon csábító volt. Azonban olvasás közben már vártam hogy vége legyen. Egy csapat magyar karatés a szerencsének köszönhetően kijutott a ’80as években Japánba, és leírták hogy mi történt velük-de mivel egyikük sem volt író, nem sikerült átütő művet alkotni. Egyes alkalmakkor például oldalakat írnak arról, hogy hogyan sikerült üres szállodát találniuk. A karatéról, és magáról a szigetországról viszont szinte semmit nem tud meg az ember. Elég gyenge könyvecske, csak fanatikus gyűjtőknek ajánlom."
Ahol nem a Karate a központi téma, akkor:
K. Joruto
Sugawara Tetsutaka - Akidó és a kínai harcművészetek.
Valamint a: Kegyetlen idő. ( Bushidó-Samurai-Rónin világot érteni akaróknak ajánlott.)
Plavecz Tamás kislexikona is hiány töltő.
Havasi András Tájcsi könyvét az is élvezni tudja, akit sosem érdekelt a kínai vonal.
Tótisztól szinte mindenki más jobb, akik valóban a szakmájukat adják.
/Ne érts félre. Mindnyájan szeretjük Tótisz könyveit. Kár, hogy nem láthatunk már tőle újabbakat./
Az amerikai export. A 80-as évek végéig egészen jól el tudták az ifjúságukat zárni a beáramlástól. Most már ha megnézek egy Tokio belváros videót, rögtön meg lehet látni jónéhány szőke japán fiatalembert.
Már csak Szibériában és Ázsiában, a magas hegyekben tartják magukat. Amerika szinte mindent felfalt már.
Célról és eszközről írtam. A karate csak egy eszköz. Ha valaki léleknevelésnek pl. a gyúrást választja, szerintem az is jó.
Mielőtt félreértenéd, itt a gyúrás alatt nem a tesztoszteront, növekedési hormont, inzulint és egyéb tiltott szereket használó szörnyeket értem, hanem az olyan embert, aki tudatosan fejleszti magát.
Pl, a testépítésben is lehet távlat, kutatások szerint egy sportoló míg eléri a genetikus maximumát az minimum 10 év, de ez az ideális eset, a valóságban ez inkább 20 év. Ha minden tökéletes, akkor első évben kb. max 15 kiló izmot tud magára rakni a sportoló és ez minden évben feleződik , a 10. évben már minimális. Azonban egészen a 69. életévig tud fejlődni az ember, utána pedig aktív edzés mellett sokkal lassabban devalválódik.
Ez egy olyan játék, amit ha jól csinálsz egész életedben játszhatsz.
