Azért tojó, mert mondhatnám nősténynek is, de a madaraknál a nő neműt tojónak nevezik, hiszen ő tojja a tojást. Azért küldtem a fotókat, hogy egyértelműen lehessen beazonosítani, hogy milyet is láttál. (ahol csak azt írtam : hím , sajnos a fotóm nem jelent meg, ezért bocs...) A kerti rozsdafarkúnak vöröses színű a hasa, szerintem a Te fotódon házi rozsdafarkú tojó látható. Egyébként a Neten minden megtalálható, a nevek ismeretében meg lehet az említett madarakat találni. (A kerti rozsdafarkúról sajnos nincs fotóm)
"... az számomra nem más, mint szégyen(ahogy az állat előtt lebukni is az)."
Na, ezt meg ne halljam még egyszer. Ilyen alapon az Olimpiai verseny 2. helyezettje is szégyenkezhetne, hogy "csak" második lett abból a 6 milliárdból, akik meg se próbálták.
Basszus, erről jut eszembe, hogy én is szégyellem magam, mert még nem úsztam át a Balatont hosszában. Keresztben igen, de hosszában még nem :-)))
Kitartás elvtárs, sok gyakorlással megjön a rutin is! :-)
"A koronglövész is csak a tanulási idő alatt kísérletezhet, tökölhet."
Koronglövészet, pontlövészet ... Ezek is rutin és sok gyakorlás kérdése. Ezekről hosszan tudnék mesélni. :-)
Kicsit másabb, mint az a technikai sport, amit per pillanat művelünk. Ha gondold, kimehetünk Pátyra. Megmutatom.
Itt a technika ismerete és rutinszerű használata nagyon fontos elem, de jó szem nélkül lehetetlen jó fotót készíteni. Az alap, hogy észrevedd, amit más nem. Ők - szerintem - a bamba fotósok. Technikájuk, meg űberfasza telefonjuk van, csak nem látják, amit néznek. Dehát ők ilyenek. Sokaknak mondanám, hogy inkább a gasztronómiával kellene foglalkozniuk. Hátha abban sikeresebbek lennének.
Időben, még a télen megvettem, hogy amikorra igazán kell, addigra ne azon kelljen gondolkodni, hogy mit, hogyan kell beállítani. A halálom, mikor éles helyzetben ezzel kell szerencsétlenkedni. A gépek gyors kezelésének a nemtudása baromi idegesítő dolog. Ez nem egy tájfotózás, épületfotózás, stb, ahol van idő próbálgatni.
A koronglövész is csak a tanulási idő alatt kísérletezhet, tökölhet. Élesben már a maradéktalan fegyverismeret és a begyakorolt mozdulatsor elengedhetetlen. De hajtásban a véletlenszerűen felbukkanó és vágtató vadnál a pontos követéshez, valamint a jól leadott lövéshez is illik felkészültek lenni és nem hibázni.
Itt is, a mindig változó körülményeket magabiztosan és pontosan kell kezelni, ha ez nem megy az számomra nem más, mint szégyen(ahogy az állat előtt lebukni is az).
Egy új és agyon dicsért technikától elvárná az ember, hogy minden körülményben segítségre legyen. A témához választott szemkövető AF jól hangzik és embereknél, madaraknál kiváló - megkockáztatom a 98%-ot - a kutyáknál meglepően jól teljesít, de a vadnál ezt nem tapasztalom. Egyelőre nem értem és még egy darabig magamban keresem a hibát, mert nem akarom elhinni, hogy a gép a gyenge pont.
Most ott tartok, hogy a dús szemkörüli szőrzett okozhatja a problémát, a disznónál ez már nem kérdés. Természetesen a távolság csökkenésével javul a helyzet, ahogy tapasztalom.
Én ilyen helyzetben egy fókuszpontot használok. Még az AF sem jött be, mert egy nádszál is meghülyíti az AF-et. Így az AF kikapcsolva a vázon, próbálok rést találni a pajzson. Na, majd legközelebb jó lesz - gondolom botor módon, de ahhoz meg sokat kell kint lenni. Másképp nem működik.
tojó
hím
