Keresés

A világ urai azt gondolják, maguk erejéből érték el a jó sorsukat

Miközben az olyanokkal tele van a padlás

Tizenkettő abból egy tucat

Amikor meglátod a gondolataikat, azok ugyanazok

Amelyik nemzet elveszítette az Istenélt, megkérte abban az Istent, hitetlent ültessen fölé

Elhozzák ők a nemzetek keservét, a keserv meg jó tanító

Nem imádkoztál ismeretedben, most kezdj el imádkozni az ínségedben

Nyugodtan kérdezd meg magadtól, hova tetted a belátásodat

Keserű a lecke, hogy azért imádkozz, aki annyi keserűt itat veled napról napra

És lásd be, mért is ne könnyítené meg a dolgodat most már az Isten?

Ha Hozzá mész, megvallva, hogy elhagytad, hozzád megy, hogy megvigasztaljon téged

Hogy mennyi helyet hagysz a tirannusoknak, ettől kezdve a tudatos választásod

A kérésed meg egy épület, amit nem lehet egy nap alatt felépíteni

A megtérés jelei olyanok, mintha ellentmondásosak lennének, holott azok a megtérés igaz jelei

Mikor az istentapasztalás örömmel tölt el minket, és tovább árasztjuk azt az örömöt

És az örömeink mellett elkezdünk panaszkodni, mintha nem is emelkednénk, hanem zuhannánk, csakhogy a két állapotunk között az a különbség, az egyik az Isten felismerésünkből fakad, míg a másik az önmagunk felismeréséből

És csak a balga gondolja, hogy a megszentelődésünk magunkból fakad, amikor az az Isten jelenlétéből épül

Ráadásul nem egyszerre ragadjuk meg az erényeket, hanem egy kis lépésünk mellé kerül a másik kis lépésünk

A nagy lépésünk az engedelmesség a felismerésekhez

Haladásunk gyorsasága, így a panaszaink hosszai is az engedelmességünk függvénye

És mi az épülésünk, az, amikor az Isten ellép tőlünk, hogy magunk gyakorolhassuk a tanultakat

De az ellépése az nem a távozása, hanem csak eltakarja magát, hogy nálunk teremhessen meg az érdem

Mert amíg a jelenlétének a lángolása éltet minket, addig ő az, aki végez

Amikor szárazságunkban ragadjuk meg a tisztát, az az érdem lesz az érdemünk

Istendicsekvésünk meg kikezdi a büszkét, aki már átélte azt, amit élünk, de elhagyja az önmaga vizsgálatát

Meg lett próbálva, mint ahogy mi is leszünk abban próbálva

Reményünk, hogy majd akkor megkapjuk azt a Lángot, ami életben tart minket

Az Istenlángolásunk meg áttör minden megvastagodott szív kérget

És megérkezik akkor a kérdés hozzám, ki vagyok valójában?

És megérkezik a válasz is hozzám, hiszen Isten gyermeke vagyok, akit arra vár, hogy megölelhessen

És akkor a kérdés már nem megy el mellettem észrevétlenül, és a válasz is megérkezik hozzám

És megtudom, ha kérdezek, választ kapok, de nem úgy, ahogy a föld gondolja, hanem úgy, ahogy a Lélek adja

És abban felismerem a Lelket, és felismerem azokat a könnyeket, amiket bőségesen okoztam

És amikor felsírok, azt a menny is hallja

Akik összegyűlnek a Nevedben, miközben egyek Benned, és kérik azt, ami egybeesik az akaratoddal, akkor leomolnak a hegyek

És az olyan hatalom, ami uralkodik a világ felett

A világért

Ilyen kérdés Húsvét dátumának az egyesítése, ami ledönti a hegyeket

Olyan kérés, ami belátható, és könnyű, mégis van benne egy kérdés, ami nehéz benne, ami magam vagyok, aki te is vagy

Hiszen itt kezdődik az önmegismerés

Amikor megismerjük, ki nem vagyok

De hát a megismerés meg köztem ott áll a derekam, aki azon van, meg ne hajoljon

Hát át kell eveznem a kért part között

Most még azon vagyok, dicsőségem legyen a derekam, miközben könnyet ejtesz értem

Isten kivitt engem a pusztába, hogy felismerjem magamat

Majd a Tüzével rám lehelt

Majd elhozott ide engem, hogy tanúja legyek az Igazságnak

Isten Szavának nincs szüksége tanúságra, védelemre meg egyáltalán nincs szüksége

Egészen másból áll a tanúság

Mert mit is tesz az, hogy ketten elbeszélgetnek az igazságról, de azt nem érti rajtuk kívül senki

És ugyan akinek van mit a tejbe aprítania, és kedvteléseit ki tudja elégíteni, ugyan keresni fogja az igazságot azért, mert hallható?

Nem lehetsz annyira naiv, hogy abban gondolkodj

Hiszen a megismerés elszakadással kezdődik

Mikor az önmegismerésre a vágy felébred

És ugyan mikor történhet meg, hogy Isten megismert akaratában egy akol legyen és egy pásztor?

Rosszuk gondolod, hogy Isten Szavával, ami nem más, mint az akaratának a lefektetése

Hanem csakis az akaratunkban történhet

Amikor Isten akaratához társulunk

Ami meg nem egyszerűen gondolat, hanem önmagunk felismerése

Ami pedig lemondással kezdődik

Ide jöttem, hogy kellemetlenkedjek, hogy kilendítselek a megelégedettségből

Ami nem vezet az életbe, sőt elvezet az élettől

Hogy abban értsd meg a Hegyi beszédet, amint mond

Hogy kivessem magamból azt a gondolatot, hogy hogyan ne kelljen

Hogy megtaláljuk a hegyre vezető legmeredekebb utat, mégis a legrövidebbet, és Isten segítségével mégis a legkönnyebbet

Fájdalmak nélkül nem ismerheted meg magadat, önismeret nélkül meg nem ismerheted meg az Istent

Hogy meg a kényelmes és kerülő úton tegyem meg az Isten akaratát, az ellentmondás

Hiszen két urat nem szolgálhatok egyszerre

Hogy a földi életnek jól körülhatárolható célja van, azt megtudod

De hogy mérlegelés, és Isten Tanító Szava nélkül az elérhető lenne, az igazán kétséges

Isten Szava nélkül, de mégis mérlegelve ugyan néhányan igen hosszú és fájdalmas tapasztalások után elérnék a felismerést, de a számuk nem lenne számottevő

És amint két test csak úgy tudnak egymásra hatni, ha hatásaik találkoznak, erőt kifejtve egymásra

Úgy ha nem találkoznak, és más erő nem hathat rájuk, maradnak útjukban

Így a Föld, az útjában az egyik oldal, és a másik oldal lelki, amit Isten Szava tesz nyilvánvalóvá

És ahol befogadják a Tanítást, ott megtörténik a találkozás, és az abból származó szükségszerű felismerés

És abból nyerjük ki az akaratot, ami vagy lefele, vagy felfelé ível

Így valójában, aki nem fogadja be az Isten Szavát, avval nem történik semmi a földi életében, vagy legalábbis csakis a mérlegelésében

De ugyan etalon nélkül milyen lehet a mérce?

Az Eucharisztia pedig érzékennyé tesz minket a mérlegelésben, megerősítve minket az Igazságban  

Az angyalok vágya, hogy vehessék az Eucharisztiában, de ők ezt nem tehetik

És ahogy a pokol nem találkozhat a mennyel, úgy az állapotában változtathatatlan, és ahogy a mennyben nincs pokol, úgy a boldogsága is örök, és változtathatatlan

És hogy megkérdezzem az Istent, hogy mért hagyja a poklot a pokolban, arra egyszerű, és szomorú a válasza, hiszen azt tudatosan választották

Amikor majd elhagyod a Földet, még egyszer meg foglak kérdezni

Krisztus valóban feltámadt!

És amint Ő a világ Világossága, úgy a világosságod is mások világosságává válhat

Így nem mondhatod a világgal szemben, hogy tehetetlen vagyok

Hogy a világ felé törekedjek, vagy az ég felé, az két más dolog

Az egyik a halálba törekszik, a másik az életbe

Aki az életbe törekszik, és megragadja a Világosságot, az elnyeri az életet

Akit pedig már megkeresztel a Lélek, a Lélek keresztségével, az él, és már nem eshet vissza a halálba

Olyanokat mond el neki a Lélek, amiről a világnak nincs fogalma

Lát, és megért

Ugyan mindenki megkapta az élet szikráját a szívébe, és avval megkapta az igazságot, de hogy veszek Tőle, az már az akaratom függvénye

És valójában nemigen kelthetem életre a gondolataim nélkül

Jézus Tanításaiból kiindulva

Hiszen helyére kell rakni az összeillőket

Aki megkérdezi a szellemét, szellemszikráját, az megkapja az igazságot

És aki el akar szakadni az igazságtól, annak megszólal a lelkiismeretében

És nem mondhatom rá, hogy erőszakos, hanem éppen hogy gyengéd

Hogy tanúságot keressek a szememmel, és a kezemmel, az elvisz kerülő utakra

A szívem viszont megkapja a tanúságot

És amikor a szellememtől megért a lelkem, akkor majd az értelmem is megért, hiszen az Igazság tanúsítja az igazságot

De ugyan kimerevített nyakkal megközelíthetem e a szívemet? – nemigen, hiszen az eltévedt akarat

Az alázaté a megértés, ami pedig tiszta akarat

Ha még nem hajlítottad meg magadat lépcsővé mások számára, és az átmeneti időre megjövendölt szörnyűségek nem szakadtak rá olyan mértékben a világra, az azt jelenti, hogy mások meghajlították magukat

És bár nem kérted, de mégiscsak elérhette a szívedet a megértés egy sugara

És ez nem engedmény, hanem áldozat

És ez nem jelenti azt, hogy tisztátalan bemehet oda, ahol csak a tiszta élhet

Ami tiszta pedig ott kezdődik, hogy lemondasz néhány gondolatodról, és az Istennek ajánlod

Ami pedig áldozat

Ami nehézségben kezdődik, és könnyűségben folytatódik, mert elérkezik, hogy oda érkezik a gondolatod, ahol szeret

Ha meg félelemből érkezik meg a gondolatod, a félelem sem léphet be a tisztaság helyére

Más akaratának meg nincs helye a gondolataidban

Csakis a mérlegelésedben, belépve avval a szabadságba

Mikor átvonul közöttünk az Igazság Lelke, megtudjuk, hogy nem mindegy az, ahogyan éltünk

Megtudjuk, hogy hazugságokkal nem lehet megváltoztatni az Igazságot

És a tévedéseinket is megtudjuk, hogy a belátás az önmagában nem elég

És megtudjuk Szűzanya Szeretetlángját, Aki nem más, mint Jézus Krisztus

Akinek a jelenléte felismerés, és már önmagában Tanúsít

És tovább adhatom, miközben marad

Sőt, minél többet adok Belőle, annál több marad nálam

És ahogy megtudjuk, nem mindegy, hogy megragadtuk az Igazságot, vagy éppen ellene mondtunk,

az országok is megtudják, hogy nem mindegy, mennyire ragaszkodtak az Igazsághoz

Az Igazság ott van az Eucharisztiában, ott van az áldozatában, és elnyerhetem az áldozatomban

Ha megtartod a tízparancsolatot, akkor nyitott maradsz az igazságra, és eljön hozzád a felismerés

Hiszen mindenben ott van a felismerés

Felismerve a szellemit

És belátva, ha van szellemi, akkor van Kihez kötni

És belátva, hogy a lelki érésünk nem történhet másban, mint magunkhoz ölelve a hitet

És belátva, hogy akkor tudunk egyesülni a szellemünkben, ha vannak nehézségeink

Így az az erőszak, ami el akar minket szakítani az igazságtól, az lesz az, ami felébreszt minket, hogy megragadjuk az igazságot

Az igazság meg nem más, mint szeretet a Szeretetben

És ami bizonyosságot hiányoltunk az ébredésünkben, azt megkapjuk a Szeretetben, mert a Lángja az, ami Önmaga igazol

Így a megismerésünk bevezet a bizonyosságba, amit a föld nem örökölhet

Hanem azé, aki fellép Sion hegyére

Így az igazság kettévágja a világot, azokra, akik követik, és azokra, akik ellene mondanak a bűnben

Így a tagadásom is tanúsít, engem tanúsít, azt, aki nem vagyok

És a tagadásom lesz az, ami megmutatja nekem az utat, a keskeny utat

Ami egyrészt felismerés, másrészt tiszta akarat

A mélységem meg nem más, mint az az akaratom, ami ragaszkodik a bűnhöz

Magasságom meg az ismeret, hiszen az nem lehet másban, mint a Szeretet megismerésében

Így a belátásom még nem lehet magasság, de mégiscsak az az alap, amin elindulhatok az ég felhői közé

Nyilvánvaló, hogy aki elesik, ha tudná, hogy el fog esni, akkor állva maradna

És nyilván nem fulladna senki a mélyvízbe, ha a belátás megelőzné a vízbe menését

És bár nem nyilvánvaló, de ez az eset áll fenn, hogy hegymászás közben nem a nehéz, hanem a könnyű mászások közben történnek a számosabb és s súlyosabb balesetek

És az sem nyilvánvaló, de úgy van, hogy amikor valaki a betegségéből lábadozik, és már mozoghat, akkor a mozgása lesz a legjobb terápia a betegségére, és bár tudja, és sőt be is látja, de mégis az egy nehéz folyamat, hogy felvállalja, hogy mozogjon

És amíg nem kerül ebbe a helyzetbe, el sem tudja képzelni azt a nehézséget, amit le kell győznie

És hogy elkezdjünk foglalkozni a lelkünk egészségével, az nyilván belátásban kezdődik

És nyilván akarat, és kitartás nélkül a belátás magára marad

És mégis mennyivel könnyebb a lelkiekben a helyzetünk, hiszen megerősödhetünk abban, Aki előttünk végigjárta az utat, és megmutatta a buktatókat, és mélyvizeket

És megadja a segítségét, hogy figyelemben maradjunk 

Addig nem ismerheted meg a gonosz démonok és szellemek gonoszságait, amíg meg nem látják benned a tisztaságra törekvésedet

És az a tévedésed, hogy azt gondolod, uralni tudod őket, azt hozza neked, hogy uralkodhatnak rajtad, mégpedig olyan fokon, ami lekötöz téged

Amikor ellene mondotok a gonosznak, az felbőszíti, és megtámad titeket

Amikor ezt teszi, az ismertet meg vele és velük

Ami meg védelmet nyújt nektek, az a hit

Minél gyengébb a hitetek, annál több szenvedést adhat

A hit pedig imádkozik, hiszen ismer

Kérjétek Szent Mihály arkangyal védelmét és közbenjárását, hogy tehessen értetek, és meg fog védeni titeket

Amikor érzéketlenné válsz a bűnnel szemben, az foglyul ejt téged

És nem közömbössé válsz az igazsággal szemben, hanem megtámadod az igazságot

Nehogy szembe kelljen nézni önmagaddal

Nem mérlegelsz, ezért nem is találsz ott, ahol számodra elvetettek

A megbocsátás nem a tisztaságban van, hanem a bűnbánatban

A tiszta a bűnbánatban lesz tiszta

Nagyot kellene lépned, önmagad felismerésében

Nem az Igazságosság várja a megvallásodat, hanem az Irgalom

Az Igazságosság azt várja, aki maga is elítél

Aki bocsánatot kér, az bocsánatot nyer

És megszabadul a bűnei súlyától

Ha annyira süllyedek, hogy tagadom a bűnt, attól a bűnöm még bűn marad

Legyőztem gonoszságaimmal a belső késztetést, ami kimentene engem a bűnből

Lábam siet, nehogy meg kelljen állnom, nehogy felismerjem az igazságot

Menekülök

De nem tudsz elbújni, mert szembe kell nézned az Igazsággal

Ha majd bocsánatot kérsz, akkor bocsánatot nyersz

És megtudod milyen nagy a különbség a szíved békéje és a békétlensége között

Aki okos, megelőzi az Igazságot, és elmegy az Irgalomhoz

Ne gondold, hogy annál nagyobb szenvedés létezik, mint az, amikor azt kapod, amit adtál a gonoszságaiddal

Ne nevesd ki a gondolatot, hanem sírjál, hogy mit kell majd elviselned magadtól

Felismeréseink különbségei abból fakadnak, hogy mennyi a ránk kiáradt kegyelem

Ha rám előbb áradt ki a kegyelem, nem az én érdemem

Így a megkülönböztetéseim nem jogosak

A Kegyelem, meg úgy jön, ahogy akar, ahhoz, akihez akar, és akkor, amikor akar

Így ne légy büszke a felismerésedre, hiszen az kegyelem

És a buzgóságod is kegyelem

Az akaratoddal viszont meg tudod előzni avval, hogy a vágyad is képes késztetni rád a kegyelmet

Ezért nem érezhetem magam tehetetlennek a kegyelemmel szemben

Akitől meg sokat vár, annak nagyobb küszöböt kell átlépnie

És az sem más, mint kegyelem

És ha tőlem keveset vársz, mégis azon vagy, hogy sokat adj, és az is kegyelem

Persze akár hamar is felismerhetnék a jó sorsomban

Azzal kieszközölve rám a kegyelmet

De a méltatlanságom mégis azon van, hogy megvárja a kegyelmet

Amíg meg azon vagyok, hogy rátámadok a Kegyelemre, azzal szándékosan késleltetem az irányomban

És azzal, hogy azt gondoljam, az érdememben emelkedek, azzal megállítom a növekedésemet

És nem úgy jön el hozzám, mint aki rám támad, hanem úgy, aki kopogtat, és megkérdezi engem, - bejöhetek?

Majd amikor beengedem, és megkérdezem, majd azt válaszolja, már számtalanszor kopogtattam nálad

Nyilvánvaló, hogy aki házat akar magának, az nem elégedhet meg a vágyával, hogy háza legyen

És ha építkezésbe fog, akkor először mérlegel, és átgondol

És többnyire abban sarkalatos pont, hogy mi az, amit felvállal a lemondásokban

És az is sok lehetőséget ad, hogy mennyi az idő, amit az építkezés idejében felvállal

Mennyi lesz az, amit maga tesz hozzá

Lelkünk épülése meg olyan, hogy mennyit fogadok be az erényekből

És vagy a távolságunkat csökkentjük le avval szemben, Akitől befogadhatunk, vagy a szűk keresztmetszetünket bővítjük ki és nem másban, hanem a lemondásokban

Ami elsősorban gondolat

Persze megpróbálkozik bennem az ellenkezés, aki azt próbálja nálam elérni, hogy minél kevesebb gondolatomat áldozzam fel az oltáron

Megelégedve avval, hogy egy csöpögő csap is képes előbb utóbb megtölteni egy kádat

Te, aki elkerülsz engem

És te, aki nem akarsz megismerni

És te, aki elhagytad az útjaimat

Nektek mondom, itt vagyok

És azt úgy mondom nektek, hogy abban nem kényszerítelek bennetek

Nem hatalommal, sem nem erővel jövök elétek, hanem Lelkem szelídségével

Ahol vagy, ott vagyok, a nektek adott felismertetésemmel

Aki akar, válaszol nekem a tetteiben

Aki el akar utasítani engem, az nem kap meg engem

Annak adom magam, akinek akarom

Úgy, ahogy akarom, és akkor, amikor akarom

Lélek vagyok, és a lelkedet szólítom

Mindennel bír a lelked, a felismeréshez

Aki követi az útjaimat, az megismer engem, neki megadom a felismerést

Arra ne várj, hogy majd megadod a válaszod a bizonyosságban, hanem add meg a válaszodat a döntésedben

Aki hozzám akar jönni, az jöjjön a tetteiben

És elfogadom a válaszát

Nem gondolom, hogy könnyű a döntésed, az egy életre szól

Aki elutasít engem, az az életet utasítja el

Ha nem válaszolsz a kérdésemre, az is a válaszod

Aki el akar hitetni téged, hogy nem várom a válaszodat, az a halálodat várja

Ha meg akarod tudni a kérdéseidre a válaszaimat, vedd a Szavamat

Ha sehol sem találsz meg engem, az azt jelenti, sehol sem kerestél engem

Aki engem keres, az megteszi az akaratomat

A gőgös nem követi az akaratomat, nem is érthet meg engem

Kinyilvánította az akaratát előttem, ami abban áll, elég vagyok magamnak

A Szeretet lép felétek, nem találhattok meg más úton, csakis a szeretet és irgalom útjaiban

Vassula igazi neve az, hogy megszentelt kéz

Ezért tiszteld az áldásban

Azt kapta, amit nem kaphatsz kegyelmeket

És azt nem kapta, amit elérhetsz

Abban, hogy kiveted magadból, és abban, hogy mellé lépsz

Megteszi Isten akaratát Benne, és elérheted Isten akaratát benned

És ez azt is jelenti, hogy ő hordozza a próféták közül a legnagyobb terhet, amit neked nem kell vinned

És akkor érted meg a gondolatot, ha eltölt téged a szégyen, és akkor érted meg a gondolatot, ha a szégyened helyét betölti a hála

Áldozatul kínálta fel érted önmagát a kereszten, követve a keresztre feszítettet

Jézusom, Főpap vagy, Melkizedek rendje szerint

Hogy mennyire fontos a számomra a belső békém, azt igazából akkor tudom meg, amikor magával ragad engem a békétlenség

És amikor olyan mélységébe ragad, ami megállít engem, tehetem, hogy elgondolkozzak azon

Ugyan tudatlanul is lehetek békében, ami nem más, mint az Isten békéjének a közelsége, de mégis a tudatos békém az, ami képes a nehézségekben is kitartani

Ugyan képes mindenki arra, hogy megmérje a békéjét, de a belátáshoz kell az alázat

Amikor a test azon van, hogy elbagatellizálja a békém jelentőségét, hiszen kitudódik akkor róla

Mikor kitudódik a lelkemről

És amikor kitudódik lelkemről, akkor már meg is láthatnám az Istent

Hiszen Lélek, a legtökéletesebb lélek

Hogy egyedül az Isten a Méltó, és egyedül az Isten a jó, az azt is jelenti, hogy annak ellenére, aki vagyok, azon van, hogy befogadjon a békéjébe

Hogy felismerjem azt, aki nem vagyok, az a lehetőségem, hogy megragadjam az Isten békéjét, hogy betölthessen a békéjével

Ha felmagasztalom magamat, az a butaságom, mint ahogy ha bárki mást felmagasztalok az Istenen kívül, az is a butaságom

Hogy érdemes megmérni a békémet, hiszen kitudja a közelségemet Istenhez

És nyilván tudatosan közelebb tudok kerülni az Istenhez, ami egyben megnöveli bennem a békéjét

Hogy vannak dolgok amik elszomorítanak, a szándékuk az, az elszomorít

Így a meglátott akaratuk megtart a békében

A békéd vidámmá tesz engem, mint ahogy Istent is megvidámítja

A tiszta akaratom tiszta következményei hozzák el nekem a békémet, ami nyilván úgy van a helyén, ha tudatos

Világosságod első gondolata, hogy tovább add a világosságot hatalommal és erővel, de az a tévedésed

Hanem sokkal inkább az az érésed, hogy gyengeségeddel

Erőszakot véve magadon

És azt gondolod, Jézus csodákban szereti - a külső csodáit kerüli, és bent adja a csodákat a szív csendjében

És azt gondolod, akkor van minden rendben, amikor beszél, holott akkor, amikor hallgat, és a szívhez szól

És a tévedésed, hogy azt kéred, ami lépés az épülésed, hogy helyetted tegye

És uralkodni szeretnél az angyalokon, holott az tévedés, hanem az áldozatodban válnak a segítőiddé

És amikor azt mondod, nem a mennyiség a döntő, valóban, hiszen ami döntő, az az áldozat

És hogy mások helyett dönts, az sem más, mint tévedés

Hiszen abban van a bölcsesség, hogy úgy adsz, mint aki nem adott

Mint ahogy az irgalmad is az, hogy adsz, de már hátat is fordítasz, és mész tovább

És először megteremted a jóindulatot, ami már a figyelme, az irgalmadban

És nem azon vagy, hogy meggyőzz

Hiszen a meggyőzni csak egy tud, és Ő ott szeret a szívben, így mindenki magát győzi meg, amikor eljut odáig, hogy kérdezzen, majd felvállalja a figyelmét, az önmaga legyőzésében

Hiszen mindenkinek ott a tolmácsa a szellemében, akit vagy meghallgat, vagy hallgatásra késztet

Ugyan a szeretet sima és udvariasan kimondott gondolatok?

Ugye nem

És a gonoszság formát egyáltalán nem kereső kimondott gondolatok?

Ugye nem

Hanem elsősorban minden az, ami a szándék mögötte

És ugyan a szívünkbe írtad a törvényedet, de mit teszek avval

Mit teszek az akaratommal, felrakom a boncasztalra?

És amint a gyermek a szülője vezetésében ébred, hogy felismerje a saját akaratát, mi sem vagyunk annál többek

Lelked és a szellemed között beszélgetnek a képek

És nyilvánvalóan, ha az értelmem rácsai közé zárom a lelkemet, értetlenné válik a szellemem számára

Az Írások meg nem mások, mint lélek, azaz mondanivalójukban képek, az értelem meg nem tehet mást, megvárja a lelket, amint közöl vele

És az Írások ezen megfogalmazása meg megvédte a szentet, amikor az értelem uralomra tört

De az ideje lejárt a tévedésnek, hiszen nem kap helyet az eljövendő tisztaságnak az idejében

Azt meg rosszul gondolod, hogy az értelem karizmáját magadért kaptad, hanem abban azért kaptad magadért, hogy a szolgálatod váljon a hasznodra

Hogy megtaláld a helyes utat, a közöltekben

Miközben az a szellemedé, aki maga is közöl a lelkeddel

Hogy az értelem hogyan rombol, miközben magának gondolja az igazságot, hiszen képes volt darabokra szaggatni a Házadat

Házad egysége meg amikor megvalósul, nem más valósul meg, minthogy magad elé engeded a szellemedet

És amikor megkötöz a félelmem, hogy hogyan értsek, ha Szeretetben, szeretetre alapozva értek, megtalálom a helyes utat

Amikor meg felismerem a félelmemet, itt az ideje, hogy szolgáljon az értelmem, hiszen a félelem az idegen a szeretetben

És hogy bennem hogyan szereted, ahogy benned szereti, azaz a szellememben, a szellemedben vezetve

Ami pedig már nemcsak mérlegelés, ha eszmék képzése

Aki már akkor gondolt rád, amikor még meg sem fogalmaztál gondolatokat

Akinek a Szívében már akkor égett a vágy érted, amikor még meg sem láttad, ahogy rád tekint

Aki megfogadta a saját nevére, hogy tiszteletben tartja az akaratodat

Ő jön hozzád koldulva, koldulva a szeretetedért

Ugyan még azt gondolom, szeretem, akit akarok, de mégis úgy van, ha meglátod amint rád tekint, fellobban a szíved lángja

Most keresi a tekintetedet, és amint ráakadsz a tekintetére, keresni fogod a tekintetét

Most még bosszankodsz, amint megszólít, de mennyire inkább az lesz, hogy azon leszel, hogy beszélgess Vele

Most még az a panaszod, hogy jár utánad, de majd az lesz a panaszod, amikor egy pillanatra elveszíted a tekintetét

És még mielőtt rádöbbennél, ki alszik a szíved rejtekében, parázzsá téve a szívedet

Megáldalak téged, szeretetével

Az Atya, a Fiú, és a Lelkének a nevében

Hogy Arca kirajzolódjon a szíved csendjében

Hogy még szinte nem is találkoztál azzal a gondolattal, hogy az ifjúságnak a legfontosabb a kedélyvilága, és a gyermekeidben sem fektethettél erre ezért nagyobb figyelmet, de mért is ne tennéd jóvá azt az unokáidban

Vagy inkább tönkreteszed az öregséged betegségeiben a környezetedet, amikor követelőzve szenvedteted?

Mindenki keresi a hasonlót, azért eddig azokat, akiknek helyén volt a kedélyvilága kizártad a társaságodból

Így fel sem ismerhetted a visszás helyzetedet

És amikor eléd lesz tárva, ki vagy, akkor is még mindig azon vagy, hogy nálad szeret az igazság

Hiszen eddig kizártad az Igazságot

És ha mindezeket megtettem, jobb, ha felismerem, hogy senki sem tud mást adna, csak abból tud adni, ami a sajátja

Ezért ha el akarom kerülni a tévedéseimet, jobb, ha elmegyek a Fő-höz

Ahhoz meg nem kell nagyot lépnem, hiszen a szívemben megtalálhatom az érintéseit

A Tanításait meg a Szavában

Társat találok, Aki megsegít, és igazít

Így megértek, megtudom az Igazságot

Aki helyreállítja a kedélyvilágomat

A magasság nem szenvedtet meg, a mélység szenvedtet, és a mélységemhez ragaszkodásom

A mennyben a külső megmutatja a belsőt

És a Földön is úgy van, akinek a helyén van a kedélyvilága, az meglátja a külsőben a bensőt

Hiszen jelen lehet nála a Szeretet, és megmutatkozhat benne a Lángjának a Világossága a felébredt hitében

Így nem mondhatom tőlem való a hit, hiszen kapom, de mondhatod, elmentél, hogy találjál

A magyar név jelentése az, hogy engesztelő

A Magyar Nemzet meg a vizek őrzője

És így meg is érthetem, ha elmegyek felfogni, akkor megérkezik hozzám az értelem

És amint minden út Rómába vezet, úgy téged is ugyanúgy vesz körbe az értelem, a sors kezében tartva

Abban mutatva neked, ami az értelmed szerint való, mégis a szívednek szánva

Akinek meg nem lett felszántva a kedélyvilága jószándékkal, és szívvel, az hiába töpreng a tudósok fejtörésével

Mert azzal nem lehet előre haladni, hogy megmondom, hogy értsek

Hanem azzal a kérdéssel, hogy van az értelme?

És az nagy kettő, a végtelen két ellenpontjában

És nyilván amikor azt mondod, nincs ellenpont, mutatja az a ragaszkodásodat a földhöz

Hiszen képeket kapsz, amiket neked kell készre rajzolnod

Hiszen az élet és a halál között pontosan végtelen a távolság, és azokban nincs közösködés

És hogy meghatározzam azt, hogy miből akarok érteni, azzal már eldöntöttem, nem a végtelenhez akarok tartozni, és azzal már le is kötöztem magam az időhöz, beletéve avval magam az elmúlásba

Az alkalmatlan idő meg majd azon lesz, hogy megkérdezzen engem, s téged - hogy érted?

Ugyan száműzetésemben mondhatnám Neked, hagyj magamra, hiszen jól megvagyok magammal

De akkor már el kellene gondolkoznom a gondolaton

Nem kisebb a harcod, mint Dávid és Góliát harca, és te vagy Dávid

Addig meg amíg nem fordulok Góliáttal szemben, olyan vagyok, aki étlen és szomjan vándorol a sivatagban, és amikor oázis közelébe ér, azt mondom, az nem több, mint délibáb

Ugyan nem ismerem fel, sem az éhségemet, sem a szomjúságomat, hiszen elfojtom a felismerésemet

Hiszen nem hatalmasat, hanem a kicsit kell, hogy figyelembe vegyem magamban

És most feladtam a leckét Neked, Akinek nem lehet leckét feladni

Hogy mégiscsak magam legyek az, aki felismer

Miközben arra irányul az igyekezetem, hogy azt mondjam Neked, hogy távozz!

Azért még van lehetőséged, hogy felismerjelek abban, hogy szembe találkozom magammal, a valódi énemmel

Most még azon mosolygok, pedig annál rémisztőbb nem történhet velem, s veled

Hogy majomszeretetemmel egy életre tönkreteszem a gyermekemet, akár be is láthatnám

Mint ahogy amikor nem fektetek súlyt a gyermekem kedélyvilágára, és csak értelmi képességének növekedésérnek szentelem a figyelmemet, ugyanúgy tönkreteszem

Amikor nem törődtek a kedélyvilágommal, fel sem tudom azt fogni, annak a nyereségeit

Mert mit is tesz számomra, amikor sekélyessé válik a szeretetem?

Hiányaimat okozza, az elszegényedésemet hozza, sőt elhozza a sikertelenségeimet a számomra

És elkezdek azokból kiutat keresni, de mit találok, erőszakot találok és gőgöt, olyan eszközöket, amelyek kihasználják a másikat

És azt találom, sikeres vagyok, és mindezt magamnak könyvelem, és az elhozza nekem a megkülönböztetést

Míg ha kedélyvilágom rendben van, akkor emelkedek, és magasságba emelkedek

Sikeres leszek, hiszen úrrá válok

Olyan leszek, mint a nap az ő környezetében

Szeretetem magával hozza a hitet, a hitet, ami nem más, mint a szeretet fénye

És elhozza az akaratomat, azt, aki maga képes

Mert az akarat nem más, mint a szeretet világosságának az ereje

És mit is végez a jó kedélyvilágom?

Felébreszti az értelmemet, aki jó barátja, és jó ismerője lesz a Lelkednek

És felismeri a jó célját abban, hogy elkezdi keresni az akaratodat

És mint ilyen, az akaratának a területe nem lesz máshol, mint a végtelen mindenségben

Neked írom, aki már felébredtél fájdalmadban, és akinek nem akar összeállni még a kép

Emlékezz a letűnt korszakokra, és a nagyszüleid elbeszélésére, amikor arról beszéltek, régen nehéz volt az élet, de kevés betegséggel, és kevés váratlan halállal, hanem sokkal inkább úgy mentek el, hogy lefeküdtek, és elaludtak

Lehet mondani a kérdést, mit tettetek az életetekkel?

Még benned a kérdésed, mért nem ébresztett fel korábban az Isten - hiszen negyven éven át nem tett mást, mint hívott

Akkor meg azt kérdezed, mért fordult el tőled?

Arra meg a válasza: melletted álltam, megszólítottalak, és nem ismertél fel

Egy pillantásodat kértem, de nem adtad

Minden, ami a fájdalmad, az te vagy, az mind tőled származik

A kérésem az, térj be az örömömbe

Rákényszerítettél, hogy becsukjam a szememet, amikor magadnak gyűjtötted össze a fájdalmakat

Nem rejtem el a kincseimet, de neked kell megtalálni azokat, ha elkezded keresni, megsegítelek

Attól kezdve, hogy befogadom a gondolataidat, és megosztom a gondolataimat Veled, ez a gondolat kapcsolatunk megváltoztatja a gondolataim irányát

Már kiszállva abból, hogy keresztre feszítettek, és belépve oda, hogy feltámadtál

Életre keltesz engem

És ez a változásod, kiárasztja a békét a világra a békéjében

Az élő kapcsolatom tesz engem élővé

Már nem más után lépve, hanem előre lépve, felemelve a harci lobogómat, győzelem zászlóját, befogadva a békédet  

A mennybe minden külsőség hordozza a bensőjének a szépségét

Mint ahogy a pokol is megmutatja a bensőjét

Nem keveredik a menny és a pokol, és nem is keveredhet, hiszen azért menny, és azért pokol

Sem a menny, sem a pokol nem egy hely, és a Földön is helye van a mennynek, és helye van a pokolnak, mindenkinek az akarata szerint

A földi pokol és a menny is takart, ez benne a lehetőségünk

A mennyben már nincs ilyen lehetőségünk, mint ahogy pokolnak sincs lehetősége az önfelismerésre

A pokolnak mégis van egy lehetősége, hiszen a földi Tanításokat utólag is meg lehet érteni

De mivel ott nem látható a menny, ezért a pokol lényege az ott szenvedő számára takart marad

Ha egy igennel sikerült elkerülni a halálomat a halálom pillanatában, akkor sem lesz több részem, mint amit a Földön megszereztem

Nem a menny a változásom helye, ahol az akaratom eldönt magamnak, hanem az a hely a Földön van

Hogy azt várjam, hogy a mennyben mindent megkapok, amit megragadtam a Földön, az marad az enyém a mennyben is

Hogy lássam, mi az, amit először féltek, azok a gondolataim

Nehogy megizzasszam azokat

De ez ellentétes az igazsággal, hiszen azok jönnek, kapom őket

Nem is azok nehezek, hanem a röghöz kötöttségeim

Abban a rögben, aki én vagyok

Egykor Egyiptomban gyűlt össze az értelem

És kivezetted népedet Egyiptom földjére, hogy tanulhasson

Majd bevezetted őket Kánaán földjére

Kivezetted őket, hogy értsenek értelmükkel, majd bevezetted őket, hogy értsenek a szívükkel

Majd Egyiptom földje lett a védelme a csecsemő Jézusnak

Az értelem körbevesz, hogy gyermek lehessek

Majd a szíved megszólít, hogy emelkedj az ég felhői közé

És mivel az alázatom nincs máshoz hozzákötve, csakis az akaratomhoz, azért mondhatom, elmegyek érteni, hogy gyermekké válhassak