Hec sunt nomina Campanistarum... (harangozók)... in uilla Atila
--
Akkor ez még jobban illeszkedik:
Ebből következően ha az atya ATA szavunk ELë (ely/elë) végződést kap, annak nyomatékosító értelme van, nem atyáska, hanem épp ellenkezőleg: atyából lett ATYA azaz ATA+ELË > ATILË az e a szó végén sima segédhangzó.
ERDŐLŐ szó. CZ-F is még ír ilyet, érdemes olvasni az "ERDŐLŐBÉR" vagy a FABOTOLÓ szócikket, illetve az ÁGERDŐLŐ írásokat. Sőt, ma is használt szó lehet ez Székelyföldön, mert a székelyhirdető aprón egy alig több mint egy éves hirdetésben "alig használt erdőlő szán és bak van eladó " kihasználatlanság okán.))
Viszont ez így ige, az erdőjáró erdelő ember helyét aki erdőségek közt él, megjelölvén főnévvé kellet képezni ezt a helyet. Mint a seregély mondjuk. Ezek SEREG szóból alakultak. Itt főnév. Aztán SEREGEL az ige, és ezeket a SEREG(e)LŐ madarakat SEREGÉLY alakítja a nyelvünk főnévre...
Az ERDŐ az gondolom nyilvánvaló, az ERDÉLY szóban az ERDÉ =ERDŐ ahogy mondjuk toldásnál a FEDŐ is FEDÉ egy FEDÉL szóban. De magánál az ERDŐ szónál is az ERDŐ az ERDE ha azt mondjuk hogy ERDEI.
Nem ERDŐI-t mondunk ki.)) Azaz a toldás csak egy LY
De a fent írt ERDŐLŐ szót - va -ve képzéssel látjuk el, akkor "erdőlve--erdelve" is lehet az ugyan oké, csak a nyelvünk ezeket meg -VÁNY és -VÉNY szokta inkább főnévre képezni. Kérve ige--- kérvény főnév. Emiatt én inkább gondolom az ERDŐLŐ előzményt, illetve az ERDÉLY magyar szövegben is volt ERDEL Országa leírva több alkalommal is így szerepel...
"Asszociatívan is ly végződés lett a szófejlődés vége"
Ebből következően ha az atya ETE szavunk el-ely végződést kap, annak nyomatékosító értelme van, nem atyáska, hanem épp ellenkezőleg: atyából lett ATYA azaz ETELE - az e a szó végén sima segédhangzó.
ERDÉL(y) - értelmét tekintve: erdő+elő = erdőelve (lü ~ elv ~ eli ~ elve, azaz „valamin túl fekvő rész”) - ebből alakul ki az -el(y) képző
---
Erdély esetében speciálisan az "elv/elve" szó alakulhatott át - ely - szóvéggé. Ebből következtethetünk, hogy a magyaroknál az -ály, -ély (-ly) főnév képző, rendkívűl sokoldalú volt. Asszociatívan is ly végződés lett a szófejlődés vége: Erdeueluerdő+el(ü) (erdőn túl) összetétel - Transsilvana
Újabb "latin" szavak, amelyek valójában a magyar hangalakok elváltoztatásai :
Annyi folyós dolog van, hogy ha nem is egyszerre mindet, de egyet egyet azért írjunk :
DIFFLUXIO : kifolyás ------ És pont ez ! Eléggé durva a módosítás, de ez a KIFOLYÁS . A felépítése :
Megfigyeltem hogy a KI igekötőnkkel sokszor azonos jelentésben a DI szókezdet. Átírták a K hangot D-re.))
Tehát itt a DI =KI . a FLU az máshol is a FOLY/FOLYÓ átírása, csak itt most FOLYÁS ragozzuk a szót, így ezért FLUX = FOLYÁS . Az -IO szóvég csak ilyen egyénieskedés, nincs különösebb jelentése itt.
A DIFFLUUS dologban látszik meg igazán a KIFOLYÁS, de annyi minimális különbség lehet, hogy ez lehet épp a KIFOLYÓS átírása, mivel ezt pont ők is melléknévi értelemben használják. De az átírásban nincs következetesség, egyiknél jónak gondolták meghagyni az S hangot, míg a másiknál X hanggá transzformálódott. Mikor épp ki volt szolgálatban a nagy átírásoknál.))
DECENS : illedelmes, szép, ékes, tisztes ----------- Ezek ugyan jó értelmezések, de mondjuk csak ki ezt a DÍSZES szót, hiszen ez van előttünk átírva.)) Ez megúszta viszonylag a durvább torzítást, és nagyon szépen látszanak a DÍSZES elemek a szótő után, igen ez a magyar nyelv ragozásai.
FASCIATUS : bekötözött, bepólyált ------ Összetett magyar szó ragozottan. Fűzik és kötik, tehát : FŰZ(ő)KÖTŐS . Csak átírták, képesek faszt csinálni még a FŰZŐből is .)) A latin szóképzés. És van FASCINA is, ami : igéz, megbűvöl ----- és ez azért érdekes, mert itt is FŰZ a szókezdet, amit ma átvitt értelemben használunk, hogy valakit jól befűzünk. Ember azt gondolná hogy ez a kifejezés egy viszonylag újabb szleng, pedig ezek szerint akkor ez jó régóta már létezhet...
Persze hogy az ERDÉLY és a SZÉKELY szavaknak főnév az eredete, ERDŐ és a SZÉK . Azaz 1. a főnév.
Majd a főnév ige lesz, mint SZÉK---SZÉKEL/SZÉKELŐ . A 3. lépés hogy az immár ige "visszaalakul" főnévvé.
Azaz a SZÉKELŐ igéből lesz újfent főnévre képezve a SZÉKELY . Erről a szóról egyébként is akartam írni, mert úgy jó 10 napja kering az interneten egy teljesen dilettáns és amatőr írás a székely név eredetéről, valami Keszi Tamás nevű régész fazon most úgy gondolta hogy "újítania kell mindenképpen" és kidobott egy egyébként hamis állításoktól bővelkedő és nem gyengén felháborító fantáziálást bizonyos "szökevény székelyek" címadással. A honlapok meg bármiféle kritika nélkül lehozzák a baromságait. Azt a szemétséget (nem tudom szebben írni) nehogy véletlenül is bárki elhiggye.
Ezzel azt a látszatot keltve mintha valami mindenhonnan össze vissza szökdöső vándordzsippók lennének.))
Pedig épp az ellenkezője az igaz a névadás hátteréről : semmi köze a "szök-ni" szóhoz az egésznek, A SZÉK szóhoz van közük. A SZÉK szó sokkal többet jelent az ülőbútornál. Egy helyet jelent ahol megtelepszik az ember, ahol SZÉK-HELY települ. Hát egy halom településnév árulkodik erről, a SZÉK-ek.
A SZÉKEK helyek, SZÉKHELYEK és SZÉKELŐ helyek. Ezt még az 1700-as években jól tudták ! És épp akkor van értelme egy ilyen megkülönböztetésnek hogy SZÉKES, ha más népek vándorolgatnak mindenfelé, de ők már megtelepedtek ! De amúgy is hazugság a cikkben hogy ez a "szök" felvetés valami formabontóan új megközelítés lenne, már a CZ-F szótár cáfolja ezt meggyőzően. Egy bizonyos Engel szabadságharc utáni MTA figura hamisítása volt ez még jó 170 évvel ezelőtt, na ennyire újdonság ez.))
A cikk írója már azzal is hazudik egy orbitálisat hogy a SZÉKELY szót úgy állítja be hogy az csak az 1200-as években jött létre. A lószart, már HERODOTOS (!) írt róluk majd 2500 éve. A szkíták egyik ágaként leírva őket. A MARIS folyónál vélte őket felfedezni, igen ma is ott kolbászolnak a MAROS folyónál is. MARIS = MAROS folyó . MAROS-SZÉK is ott van, és senki sem szökdécselt ott, hanem ez a egyik SZÉK-helyük.
Sok ilyen SZÉK van, egyik sem volt soha "szök", a SZÉKES egyházak sem szökdécselnek sehová, épp ellenkezőleg : letelepednek, helyet foglalnak, igen épp erre való a SZÉK mint ülőbútor is. És megmaradt magyar nyelvemlékek híján is azonosíthatóak a leírások, mert azok is a magyar nyelvből vannak, a SZÉKELŐ a SZÉKELY, ezt többféleképpen is megtalálhatjuk, Sakai néven (SZAKA), de van SEKLER leírás is, vagy a SICULI formából konkrétan ki is olvashatjuk a magyar már akkor készen lévő szót is, mert ez annak a módosult leírása lesz...
PRISCUS kortársa és személyes ismerője volt ősünknek. Ő minden esetben "ATTELAS" megnevezést használt írásban.
A magyar első krónikánk "ETÖL" "ETHELE" formákat említenek meg.
--
Induljunk ki a magyar ATTA/ETTE (atya) szóból (Endre az András férfinév magyar alakváltozata, az A/E hangok hangrendi igazosdással történő cserélyére későbbi példa is van)
Nézzük meg a hun eredetet valló székelyek legősibbnek tűnő neveit hozzá:
ERDÉL(y) - értelmét tekintve: erdő+elő = erdőelve (lü ~ elv ~ eli ~ elve, azaz „valamin túl fekvő rész”) - ebből alakul ki az -el(y) képző.
SZÉKEL(y) - értelmét tekintve: szék+ely = székelő - ebből alakul ki az -el(y) képző.
Mindegyiknek főnév az alapja.
Alkalmazzuk ezt a képzést az ATA (atya) szavunkra is.
ATZEL(y) - értelmét tekintve: ett-(z)elő - azaz atyáskodó ET(Z)ELE = ETEL - ebből alakul ki az -el(y) képző.
Árpád családjában hasonló nevű uralkodóVII. Kónsztantinosz munkájában: Ezelekh
-----------
ATTELAS név pedig csak simán latin végződést kapott: ETTEL + AS
Ami biztosnak látszik hogy az ETEL(köz) földrajzi név összefügghet Etel(e) nevével.
___
Ezt én is nagyon valószínűnek látom! Ez volt a második dolog ami beugrott arról, hogy "ETÖL", "ETHELE" APÁNK (atyánk) neve legalább annyira magyar, mint gót.
URGENS : sürgős --- SÜRGŐS a szavunk, csak kicsit szarrá van torzítva. )) Az S kezdőhang visszahelyezése után már kiválóan látszik azért itt minden. Biztos túl feltűnő lett volna ezt meghagyni. A SÜRGÉS amihez köze van a sürgős szónak, tehát az a szókezdő S nem mellesleg igen csak lényeges elem.
USTULO : megperzsel, perzsel, éget -------- FÜSTÖLŐ ez, az F hang az elején már nagyon feltűnő lenne, így valami helyi nyelvújító odaát egyszerűen lehagyta róla ezt. Micsoda kreativitás .)) Magyar szó van itt magyar ragozással (2x is) , látszik ami lényeges...
Kérdés lehet hogy melyik az eredeti, nekem az utóbbi E hangos tűnik valószínűbbnek, majd írom mi szól mellette.
Ami biztosnak látszik hogy az ETEL(köz) földrajzi név összefügghet Etel(e) nevével. Constantinus "a birodalom kormányzásáról" művében ATEL-CUSU és ETEL-CUSU formákat egyaránt leír. Ez az ETELKÖZ megnevezése.
PRISCUS kortársa és személyes ismerője volt ősünknek. Ő minden esetben "ATTELAS" megnevezést használt írásban. De ez akár már átírott verzió is lehet, mivel Priscus írásai más jóval későbbi írók által maradtak fenn. Tehát nem 100 hogy maga Priscus is így írta le, de aztán az is lehet hogy mégis.
Attila székhelyét a németek oklevelekben ETZILBURG majd ETZELBURG említik meg.
A magyar első krónikánk "ETÖL" "ETHELE" formákat említenek meg.
A földrajzi nevekben még él az ETELE utca/tér stb. ami egyben keresztnév is. A női párja a névnek ma is ETEL-KA, rövidebben úgy is mondják ETEL...
Él valóban lehetne atya, igaz nincs erre vonatkozó forrás a Biblián kívül, viszont nem lehet azonosítani a Nappal. Ugye, Kánaán területén az Asérákat, a Naposzlopokat irtották a héberek... (Aséra Él párja volt, nyilván Napistennő rangban.)
"ÚESz: atya: Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, talán uráli kori tővel, magyar képzéssel."
Ja... uráli. Mi más lehetne? Az Isten szavunk nagy valószínűséggel azonos a hatti Estan (Napisten) hettita Istanu, illetve a sumer-akkád Istin, (egy, egyetlen) szóval.
Hettita nyelven Arinna Ata, nem egy Isten, hanem egy istenpár, Anya és Atya jelentésű.
Fontos momentum, hogy a térségre a napistennő (és ennek megfelelően a nők) tisztelete volt a jellemző.
"In the 13th century BC some explicit efforts toward syncretism appear in inscriptions. The queen and priestess Puduhepa worked on organizing and rationalizing her people's religion.[16] In an inscription she invokes: Sun goddess of Arinna, my lady, you are the queen of all lands! In the land of Hatti you have assumed the name of Sun-Goddess of Arinna, but in respect to the land which you made of cedars,[b] you have assumed the name Heba." (Az ie 13. században a szinkretizmus felé tett kifejezett erőfeszítések megjelennek a feliratokban. Puduhepa királyné és papnő népe vallásának megszervezésén és racionalizálásán dolgozott.[16] Egy feliratban így hivatkozik: Arinna napistennője, hölgyem, te vagy minden vidék királynője! Hatti földjén felvetted Arinna Napistennője nevét, de a cédrusfából épített földre vonatkozóan felvetted a Heba nevet.) Ezt a Heba nevet viselte Abdi Heba is, Jeruzsálem egykori uralkodója, még a héberek előtt. A Kaukázusban maradt magyarokról is azt írták, hogy kifejezetten nő-tisztelők.
Bau - más néven babba - istennő akinek hét lánya van › nálunk Nagy Boldogasszony (Babba Máriaként ismert) és hét lánya.... Ez magyar kuriózum is... "Ninurta was believed to be the son of Enlil." - Írja https://hu.wikipedia.org/wiki/Ninurta , akit Nimroddal azonosítanak. (Ugye, ismerős a Nimród-legenda?) De ez a Ninurta név csak magyarul érthető, hiszen a Nin=nő/nine/néne jelentésű, így nem lehetne férfi, de ott van mögötte az -ur toldalék, amitől Nin ura/férje olvasatot kap. Úgy, mint az Amherst papiruszon Anat Jahu › Anat férje Jahu. A dingír csillag képírás-jele - Inanna szimbóluma a pecséthengeren a magyar népművészet kedvenc mintája (nyolc ágú rozetta) Másik Inanna szimbólum az életfa = tprus rovásjel, és szintén ismert minta, sokszor a nyolc ágú rozettával együtt.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a 3. évezredtől Ugarit lakosságát az ún. „nyakperecesek” váltották föl. Magyarország, Ausztria területén is tucatszám kerültek elő hasonló ékszerek a 25-15. sz.-i sírokból, mely a Duna német-, osztrák- és magyar szakaszán, de még a Tisza mentén élőknél is jellemző viselet volt, https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=negyezer-eves-hamvasztott-csontokbol-rajzolodik-ki-egy-elokelo-no-es-iker-magzatainak-tragikus-sorsa&lang=hu Egy időre eltűntek e térségből az ilyen leletek és Ugaritban bukkannak föl pár száz év múlva. Később, a kr.u. 9-11. sz-ban a Kárpát-medencében újra „divatba jött” a viseletük.
A párhuzam a két térség - K.M. és Közel-Kelet/Elő-Ázsia - közt sok más egyezéssel együtt igen feltűnő...
Az Attila név "magyar" eredetű a tudomány szerint is.
Bizonyítás:
Az Attila vagy Atilla[1] a hun király germán, közelebbről gót eredetűnek tartott neve. Iordanes szerint a gótatta szó kicsinyítőképzős változata. Ennek jelentése: atyácska.[2]
ÚESz: atya: Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, talán uráli kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. md. (E.) aťa ’nagyapa; aggastyán’, (M.) aťä ’ua.; apa ätti, ätä ’apa’;
Az Attila nevet az Atyácskából származtatják ugyi? Tényleg senkinek nem tűnik fel, hogy konkrétan nekünk VAN ősi ATYA szavunk és az Attila nevet ősien ETE-nek mondtuk. Mi a valószínűbb, hogy ez az eredeti, vagy, hogy egy elvont szó, pont azt jelnti, mint a germán név, csak magyarul. Az Atya, Apa nevek ugyanis már kicsinyítőképzősek ÚESz:" A szó végi a vagy kicsinyítő képző".
A latin itt is csak átírta a már meglévő magyar kifejezéseket:
Folyós dolgok már előkerültek, de ebből annyi van és többféleképpen, most jöjjön egy összetett szavunk:
FLUVIUS : folyó, folyam --------- De mondjuk csak ki az igazit, azaz FOLYÓVÍZ ez pontosan. Átírták ilyenre.)) FLU = FOLYÓ és a VIUS itt = VÍZ Így készültek a latin szavak.)) Legfeljebb az merülhet fel kérdésként hogy esetleg a "FOLYVÁS" amit elváltoztattak de azt meg már jó régen is a "folytonosság" értelmében használtuk, így maradok az első verziónál, ez FOLYÓVÍZ lesz.
Itt legalább még a V nem lett B-re változtatva, mert olyan is van. Mert hát mi is a DANU-BIUS ..... Az a DUNA-VÍZ elváltoztatása. A latin szóképzés.))
FICUS : füge, fügefa ------ FÜGÉS a pontos és ezt írták át. A G hanggal ugyanez biztosan már nagyon feltűnő lenne, át kellett írni C-re a közepét.)) Amúgy maga a FÜGE szó nálunk a gyümölcsön kívül egy madár megnevezése is, jellegzetessége hogy a fészke az ágakról FÜGG lefelé, ebből a neve.
A FÜGG szavunkból van minden, de ezt odaát is tudták valaha, hiszen FICITAS : függeszkedés. "Függítés" kissé furcsán ragozva már a mai fülnek.
A kezdőhang lehagyása is rendszeres trükk, most ezekből 1-2 darab :
UBERO/UBERTO : termékenyít, termékeny, termő , illetve UBER : szapora --------- Ez a SZAPORA és SZAPORÍTÓ szavainknak a jelentős eltorzítása. Tegyük csak a szó elejére vissza azt az SZ hangot és egyből egészen jól látszik. Azon már nem lepődünk meg hogy a B-P hangokat kedvük szerint cserélgetik, de azzal eddig is számoltunk. A kezdőhang lehagyása is gyakori, számolni kell ezzel.
Ja és frankón toldalékol már a nyelvünk a szavakban.
ULTER : valamin túl lévő, valamin túl való ------- TÚLTÉR , az UL az TÚL csak a kezdőhang valahol a kozmikus térben szabadságra ment.)) AZ "ULS" a TÚLSÓ szavunk megnyirbálva.
Az ULTRA szó is ugyanaz mint az ULTER csak az átírás módosult. TÚLTÉR egy bizonyos tartományon, épp ezt is jelenti a szó előtagként. Ez sem latin szó, ők csak átírtak egy magyar kifejezést, a TÚLTÉR dolgot változtatták át. Amit ugyan már mi is használunk, de pontosan az eredeti magyar összetett szó értelmében...
FRUTICATIO : fák kihajtása és bokrosodása ---------- FARÜGYEZÉS ! Ezt már elég nehéz észrevenni elsőre, viszont ha sikerült már világos lesz és ennek tudatában már könnyebb összevetni a hasonlókkal. FRUT----FARÜGY és igen, ebből lesz a gyümölcs is, azaz ha egy "fruit" vagy "frucht" szó elénk kerül, jusson eszünkbe hogy ez a farügy eredetileg.
Főleg hogy van FRUGES is ami : mindenféle ehető földi gyümölcs, gabona és növényi hajtás. -------- Igen, de a konkrét és a pontos magyar szó a FARÜGYES. Láthatjuk hogy azt se tudják épp mikor hogy írják át a szót, fent már FRUT, itt viszont még FRUG ez a dolog. És azonosíthatóan magyar ragozások vannak a kifejezésekben.
SARRITUS : gyomtól megtisztított ------- De a szó a SZÁRÍTÓS , természetesen magyarul ragozott itt minden. A növényi SZÁR eltüntetéséről van szó. Ami később majd ezen okból száradni is fog.
Pedig nem is egy példa van rá, hogy egy latin "ST" szókezdet mögött a mi CS hangunk legyen.
Például : STUPA : csepű ---- azaz CSEPŰ átírva, a kezdő CS hangot "ST" váltja ki itt is.
STELLA meg lehet a CSILLA(G) átírása , ami nem mellékesen ugye női keresztnév is nálunk emberemlékezet óta. Az "UESZWeb" egyelőre csak hipotézisként és amolyan kósza felvetés szintjén számol azzal az eshetőséggel hogy a CSIILLAG szónak talán esetleg lehet némi köze a CSILLOG szóhoz.
Még nem biztosak ebben.)) Talán egy NASA kódfejtőt még bevonhatnának a vizsgálatba.
Viszont van még egy hosszabb szó, ami érdekes:
STELLATUS : csillagos. -------- ami maga a CSILLAGOS átírása is lehet. De máshogy is jónak nézhet ki, a csillagok jellemzője hogy este napnyugta után láthatóak. És akkor az ESTE-LÁTÓS is igen versenyképes. A spanyol/portugál E hanggal kezd. Lehet kétféle megközelítése is van ennek akár egyszerre.
Annyira latin szavak hogy válogathatunk a magyar felépítésekben.))...
Akkor már elhazudhatták volna valami portugál vagy francia dolognak inkább .)) Ezeket meg bezzeg még meg sem említik a "nagy tudásúak" :
BERCO illetve BERCEAU szavak. Persze ezek is a magyar BÖLCSŐ szó torzításai természetesen. Ők nincs miből ezt felépítsék. Nálunk meg ez : bölcső, belcső, bellöke, billöke is volt mert hát BILLegő CSŐ szerű BELső ÖL, ami a "billöke" esetén már a LÖK szavunkat is tartalmazza, mivel ezáltal billeg.
ÚESz. Bölcső: Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. bešik; kirg. bešik; oszm. beșik; stb.: ’bölcső’ [török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alak *belčiγ lehetett. A török szóvégi γ a magyarban vokalizálódott; vö. még →borsó, →szőlő stb. A török š > m. cs hangváltozáshoz vö. →bocsát, →búcsú; a szervetlen m. l hanghoz vö. →ács, →bölcs; vö. még →gyümölcs. Az ívelt talpon ringó bölcső a török népektől származott Európába. ⌘ A bölcsőde nyelvújítási származékszó. ⌂⇒ A magyarból: szlk. (N.) belčov; rom. (E.) belcéu: ’ua.’.
A "mocsoktalan" helyett jobb és találóbb a "mocskolatlan". Azaz MAKULÁTLAN ---MOCSKOLATLAN
Ezért nem ismert nálunk ilyen hogy "makula" , mert az egész már egy latin torzítás. A fosztóképzős verzió viszont "visszakerült" elváltoztatva a nyelvünkbe...
