busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent
------------
És ez lesz a befutó, a vasvári települések nevére, nem a török eredet!!!!!! :))))))))))))))
- Bocs v. buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
busásan = vastagon (nagyon) - busa tehát a vas szóból ered és tömört, szilárdat, tömeget jelent. Ebből lett a büszke szavunk is, nem pedig a "bűz-ből" mint amit az ÚESz állít.
ÚEsz: Vaskos: Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Talán a →vas szóból keletkezett. A képzési mód szabálytalan és szokatlan; de vö. nehézkes (→nehéz). A megnevezés a vas tömörsége és súlya közti hasonlóságon és a zömök testalkaton, ill. az olyan formájú tárgyakon alapulhat. A jelentésekhez vö. még →vastag.
A gyökszavaink igen jelentős részéről kimutatható hogy hangutánzó eredetű. Olyan sok van, hogy észszerű és célszerű feltételezni hogy jóval több van annál, mint amennyit a "szakma" odasorol.
Már csak elég összehasonlítani az igét vagy éppen a használati tárgyaink jelentős részét a valóságban hallható tényleges hangokkal. A kérdés számomra nem kérdés :
FORR a víz mit hallunk ?--- FRFRR-FRR Fő az étel mit hallunk ----fffööfffföff U-GAT a kutya mit hallunk?----- U-UH--U-UH - U-U-ÚÚÚ ---- U-kat hallunk. SÚRolunk mit hallunk ---- SRR-SRRS-SRRR
FÚRunk valamit mit hallunk ?... -----FRRRFRR-FRRR CSISZolásnál mit hallunk? CSÚSZó hangot . CSISSZ-cSASSZ-cSUSSZ ESik az eső : SSS-sSS-SSSS ÁSsunk kicsit : SSS--sSS-SSS
HÉÉÉ---HÍÍ ----HÍV HEJJ indulatszó, megérkezéskor jólesően mondják HEJJ de jó végre megérkeztünk haza. A HELYre. Székelyeknél HELYÉN dolgot is jelentett.
Ezeket 100 oldalon át tudnám még írni, de most ennyi egyelőre, kis bemelegítés és szemléltetésnek épp jó.
Ezek a dolgok megkerülhetetlenek szerintem ha tényleg érteni akarjuk hogy készült/épült a nyelv.
GURulás, GÖRdülés, GÖR(rr)gő, GÖR(RR)geteg (égdörgés) ----- megkerülhetetlen a hangutánzó GRR-GRR-G valóságban hallható hangok szerepe, amelyeket hallunk egy hengeres test mondjuk görgetése során, vagy a lavina esetén illetve az égdörgésnél. DÖRR-el is jó nem csak egyféle hangja annak sem.
Úgyhogy nem értem a problémát, mert a GÖR bizony ebből a hangutánzásból alakulhatott ki észszerűen. Majd a GÖR által kis módosítással KÖR, immár a KÖRformát tudatosan megnevezve. Ami GÖR-dül az észszerűen KÖR-be fordul, logikus a kapcsolódás. Másképp fogalmazva a napnál is világosabb.))
Legalább is nekem az. Amúgy én nem a KŐ képzetének tartom a KÖR-t hanem a GÖR képzetének. Egy kő formája majdhogynem bármiféle lehet, ha úgy "adja a gép" akkor épp gömbölyű is, de az semmiképp sem állítható hogy ez volna az uralkodó jellemző formája ennek a kőnek...
Az ősgyök, mint jelentése szerinti őse egy szóbokornak, ahol is szavakat fűz egybe, az én felfogásom szerint attól az időszaktól nevezhetjük így, amikortól ezek a szóbokrok összeálltak, pontosabban kialakult az a szabály, hogy a szóalkotásban figyelembe vették az alapjelentés azonosságát.
Eddig a pontig viszont a hangutánzó hangkiadás csak egy hangkiadás és nem ősgyök.
Hogy hasonló jelenségeket fokozatosan hozzákapcsoltak, az nagyon hosszú folyamat lehetett.
Ameddig szavakká nem formálódtak ezek a sok esetben hangutánzó "vakkantások" addig én nem nevezném ezeket ősgyököknek.
Nagyon vigyázz az ilyen kijelentésekkel, mert innentől kezdve ugyan olyan tetszőleges magyarázatnak kell venni a te és kitadimanta véleményét, amikor arról beszéltek, hogy a GöR az egy nagy kődarab legurungázásának a hangját utánozza egy domboldalon, a KöR meg ugyan ez a kő, csak valami keményen görög.
érdekelt, a gyöngy és a kincs kapcsolatban van-e (meg a gyönyörű)
de nem tudni
gyöngy [1164 tn., 1372 u.] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. kipcsak dzsindzsü, oszmán-török inci: ’gyöngy’, a magyarba *dzsindzsü alakban kerülhetett be. A szó végső soron kínai eredetű, vö. kínai čen ču ’valódi gyöngy’.
kincs [1301 tn., 1372 u.] Valószínűleg iráni jövevényszó, vö. középkori perzsa gandzs ’kincs; kincstár’, kurd gendzs ’kincstár’, hvárezmi kndzs ’kincs, ásványkincs’, újperzsa gandzs ’lelőhely; kincs’. Az iráni szavak az óind gańjaA ’kincstár’ főnévre vezethetők vissza.
"A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva."
Ez nem így működik.
A gyök jelentését a rokon gyökszavakkal magyarázzuk. Azokkal lehet körbeírni.
Egymást magyarázzák.
Koránt sem könnyedén lehet bebeszélni valamibe egy jelentést.
Pont ezért találkozunk olyan sok bizonytalansággal. Itt, mi is.
A KUPAK KUP része is azt jelenti hogy FEJ A tubus feje ! Pontosabban fejecske, mert a szó végén kicsinyítőképző van fordítva. Van erre példa nem is egy, például a TÁSKA ---TASAK esetén megvan mindkét verzióban.
Ez sem német szó természetesen mert a TAS/TÁS valójában a TÁROS összehúzott verziója. Az ilyen jelenségek miatt kell minden egyes szót egyénileg kutatni, mert felületes vizsgálódáskor itt TAS gyököket keresgélnénk, pedig ez a TÁSKA valójában TÁROSKA tömören...
A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva.
Attól még mert valami kerek és görbe még korántsem kell hogy a hangalak erre mutasson, és egyébként gyakran nem is mutat erre. Elég csak a gyümölcsökre gondolni többek közt, a túlnyomó része letagadhatatlanul gömbölyű, de legalább kerek. De ha nem, akkor is köríves görbe vonalvezetésű, mint mondjuk a banán. Négyzet formájú gyümölccsel ritkán találkozunk a természetben.
ALMA, KÖRTE (ez tényleg körgyökös épp) , SZILVA, CSERESZNYE, MEGGY, SOM, CSIPKEBOGYÓ, KÖKÉNY ---erre külön kitérek, mert ebbe is szeretik belemagyarázni hogy azért "KÖ" kezdetű. Hát nem azért, a KÖK alatt a színét kell értsük, KÉK !
Aztán még : BANÁN, NARANCS, RIBIZLI, EGRES, BARACK, DINNYE, MÁLNA, EPER, SZEDER, SZŐLŐ, ÁFONYA, GALAGONYA, CITROM, BERKENYE, BIRS, SZAMÓCA, és stb...
Túlnyomórészt a szavak nem foglalkoznak hangtanilag a kerekded/köríves , gömbölyű formával, hanem egészen más a névadás ötlete. De amúgy van K_R és G_R hangvázas szavunk bőségesen, ezeken lesz sok körértelmű szó a magyar nyelvben. Most a halom idegen átírást nem említem, az egy másik jelenség mikor a szavunkat egy az egyben átszerkesztik és ezért azonosíthatunk 20 féle KÖR-t is más nyelvek szótáraiban.
Attól még hogy egy szót nem ért egy nyelvész és történetesen épp a formája köríves a dolognak vagy épp pont gömbölyded, vagy bárhogyan közösíthető némiképp görbeséggel/gömbformával még egyáltalán nem biztos hogy ebből is készült valóban el a szó. A K_P sem, A "KOP" egy hangutánzó gyökszó.
KOPOG, KOPPAN, KOPÁCS, KOPÁNCS, KAPA, KIPP-KOPP, KAPAR és ha érteni akarjuk a KOPORsó dolgot, itt érdemes kapcsolatot keresni. KUPA, KOP-ONYA hangutánzó eredetű szó, de fejértelmű lett, és a további szóképzés a K_P dolgot gyakran fejként azonosítja ami valóban gömbölyű.
Na de a hangutánzás okán lett K_P a fej szinonimaszava, és nem a gömbölyűsége okán. tehát a KÁPOSZTA KÁP-ja az FEJértelmű és nem gömbölyűséget jelent. Egy FEJ káposztát kérünk még ma is a piacon ! 1: hangutánzó gyökből KOP/KÁP/KUP (=FEJ) 2: Fejformája okán mint hasonlat a káposzta kezdőhanghármasa. Tehát ez esetben a KÁP=FEJ jelentésű, és nem gömb jelentésű. Még akkor is ha a fej épp gömbölyű.
De ettől még hangutánzó eredetű gyök a K_P , és nem változtatható ez meg nyilván visszamenőleg csak azért mert sokkal később kialakult egy másik értelmezés is a gyökön. Azaz utólag nem változhat meg az eredet. ))...
Nem, de éppoly szigorú logikája van. Fogalmakat, szavakat KIZÁRÓLAG szükség szerint alkotunk. A görbeség szóra semmilyen szüksége nem volt őseinknek, ez a fogalom jóval későbbi találmány, amikor az egyenes, és más geometriai formák gyakorlati és ezzel együtt szóbeli használata szükségessé tette. Tehát a görbeség semmilyen körülmények közt nem lehet az ősi alapszókincs (ősgyökök, gyökök) része.
"milyen szabályszerűség szerint válik szét fogalmilag (és hangtanilag)."
Szerintem Mrácz is egy fantomot keres, meg mi is.
A magyar nyelvben nincsenek hangtörvények, de vannak vonzódások.
Ezért léteznek hangkategóriák. Bizonyos hangok bizonyos hangokra előszeretettel meg szeretnek változni, de nem kizárt a távolabbi rokonság sem. Valószínűleg a hang képzésének módja adja meg erre a választ. Annak hasonlósága.
Amikor Marácz bemutatja, hogy szerinte hogyan alakul át egy gyök valami egészen mássá kiejtésében, akkor arról lehet szó, hogy egyik hang a vonzódás alapján átalakul egy másikká, az megint egy másikat is vonz és így tovább.
Ez egy láncreakcióhoz hasonlatos folyamat.
Ezért változik meg a felismerhetetlenségig egy gyök, de viszont a képzet amit megjelenít, az marad.
Bizonyos fokig ez egy nyelvi játékosság a nyelvünkben.
Ez az ami félre érthető, ha minden áron szigorú szabályokat kérünk rajta számon.
Ezért nem helyes ragaszkodni körömszakadtáig olyan dolgokhoz, hogy de a "k" az mást jelent mint a "g" és akkor az nem lehet ugyan az a gyök, stb.
(kam-t-ár) fn. tt. kantár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) Rendesen füles, állazó, és zabolával ellátott szíjfék, mellyel a paripát, vagy kocsiba fogott lovat fel szokták szerelni, melynek fogó szíja, mit kantárszárnak neveznek, kétfelől a zablavashoz van csatolva, s ezzel a lovag vagy kocsis tetszés szerint a lovat töled-hozzád forgatja. Innen valószinüleg gyöke a görbülést jelentő kam v. kan, melyből lett kant v. kant elavult ige, innen kantó, kanta, kantár. Rokon vele a latin camus, mely ismét rokon a latin s görbeséget jelentő hamus szóval. Igy a törökben kuntar am. kamó, kampó és mérleg; kantorma pedig épen e magyar kantár. Meg van a szláv nyelvekben is. Kantárra fogni, kantáron vezetni a lovat. Kantárt vetni a ló fejre. Czifra, bogláros, sallangos, csüngős kantár. "Mikor kezdé Angyal Bandi a lovát nyergelni; czifra csüngős kantárával fékelni." (Népdal.) Még lova nincs, már is kantáron búsúl (km.). Erősen tartani, visszarántani, neki ereszteni a kantárt. 2) Szalag, szij, vagy kötél, mibe valamit belekötnek, p. az edényeket, melyekben enni visznek a mezei munkásoknak, vagy irományokat. Csalóközben és Mityusföldén szalag, melylyel szeles időben a kalapot állhoz kötik.
Amikor az ember, vagy állat összehúzván magát, összegömbörödik, másként: göbörödik (Czu-Fo, stb.), sőt guborodik (Biharugra, stb.), továbbá begubózik/-gubódzik, megállapíthatjuk é, hogy ezek a szavak egy tőről fakadván, -némi eltéréssel a hangzásban- ugyanazt a fogalmat jelentik?
Nyilván igen.
Újabb változtatással, de ugyanazzal a jelentéssel van egy újabb szavunk a guborodikból, ez a KUPORODIK.
Ez a kuporodik szó épp úgy őrzi még az eredeti ’gömbör’-t, mint előző társai. Vagyis az alap itt a továbbiakban a KUPOR-.
Ezen kuprodott alakúság más térre is átterjedt, s általában kisebb-nagyobb halom jelentésű.
További értelemben: KUPORÍT (= gyűjt) > KUPORGAT,
illetve „kuporított” állagú: KUPORÚ = ráncos. Tehát gömbör > gubor- > kupor- >>
A természetben minden görbe, ennélfogva semmi értelme ennek a megkülönböztető megnevezésnek. Az ember azért nevez meg valamit, hogy azt elkülönítse a többi dologtól...
"(itt talán megkülönböztethető tevőleges vagy elszenvedő)... mi van még?"
Ha a szókezdő ősgyököt nézzük, akkor nem lehet megkülönböztetni, hogy állapotszerű névszó, vagy folyamat, tehát igei jellegű-e.
Az ősgyök lényege az, hogy nincsen szófaja.
Valamilyen toldalék hozzáragasztásával lehet pontosítani a jelentését, és csak ekkor távolodik el olyan mértékben az "általános" jellegétől, hogy szófajilag besorolhatóvá lesz.
