Szarmata keveredésről tudunk. Igazolva van. (Noha ez csak Árpád magyarjainak genetikai lenyomata...) Szépen, azon az útvonalon jöttek, mint a honfoglalók.
Tudom, tudom derék őseink inkább csak keverdgettek és kimaradtak az egészből. Magasról tettek a keleti "Nato-kötelezettségekre".
(Meg, mintha (lásd szakirodalom) a romanizált dákok - ja, véletlenül se románokat érts alattuk, de még csak szándékosan se tedd :) -, kimaradtak volna a nép felsorolásodból, pedig a lelőhelyek jelentős részét leginkább hozzájuk kötik. A még szintén alapvetően meghatározó - germán nép - gót leletek sem a sztyeppei népek általad olyannyira vágyott kontinuitását erősítik.)
Az Al-Duna és Fekete-tenger partvidéke régészeti szempontból kaotikus, akkora népkeveredés történt ott. Ebből a népkeveredésből illetlenség kihagyni a magyarokat.
"Nem azonos a rabszolgakereskedelemmel, de a steppei népek számára bizonyos mértékig annak helyettesítése volt, amikor hadifoglyokat, vagy hadjáratok, kalandozások, portyák alkalmával elfogott embereket engedtek szabadon váltságdíjért cserében.
Például 934-ben a magyarok és a besenyők együttes erővel törtek be a Balkánra, és elfoglaltak egy Walandar nevű várost, amely a történetet előadó aI-Mas‘üdT szerint a görögöké volt.
Ezután Konstantinápolyig mentek előre. A város közelében negyven napot töltöttek, és „...a nőket és gyermekeket eladták szövetdarabokból készült ruhákért, valamint brokát- és selyemruhákért.” (MEYNARD-COURTEILLE 1914II, 64; KMOSKÓ 2000,185). A forrás szerint egy bizánci (görög) városból származó foglyokat adtak el egy másik helyen bizánciaknak, tehát itt nem rabszolgakereskedelemről van szó, hanem a foglyok kiváltásáról. A magyarok és a besenyők szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy mi lesz a foglyaik sorsa, az értük járó pénzt ugyanúgy megkapták, mintha rabszolgának adták volna el őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy az itt szereplő Walandar város (?) azonosítása kérdéses. Marquart szerint a bolgár Develtosró van szó (MARQUART 1903, 499-500). H. Göckenjan és Zimonyi I. BulgarophygonnH azonosították (GÖCKENJAN-ZIMONYI 2001, 173-174, 444. jz.).
Minorsky szerint a név a dunai bolgárokkal kapcsolható össze, (onogundur-bolgárok) (MINORSKY 1937, 469-470). Tehát elképzelhető, hogy nem bizánci foglyok kiváltásáról, hanem bolgárok eladásáról van szó. Hasonló esetet írt le Leó Marsicanus (megh. 1115) a magyarok 937-ben Itáliába vezetett kalandozásáról. A magyarok Dél-Itáliában számos foglyot ejtettek. Ezután 12 napig táboroztak Capua mellett. Az itáliaiknak lehetőségük volt a foglyok kiváltására. Marsicanus tételesen felsorolja a foglyokért adott javakat, amelyek részben arany és ezüst ötvösmunkák, részben pedig értékes textiliák voltak (Chronica Monasterii Cassinensis I, 55.: MGH SS VII, 619; HKÍF 1995,259)."
A "későszkíták" és a szlávok megjelenése között vajh hány év(század) telt el?
S hol éltek egy kultúrkörben: az erdőben vagy a ligetes sztyeppén vagy a füves sztyeppén?
Bármelyiket mondod is, valamelyik népcsoport életmódjára vonatkozóan frenetikus új felfedezés lesz ...
(Meg, mintha (lásd szakirodalom) a romanizált dákok - ja, véletlenül se románokat érts alattuk, de még csak szándékosan se tedd :) -, kimaradtak volna a nép felsorolásodból, pedig a lelőhelyek jelentős részét leginkább hozzájuk kötik. A még szintén alapvetően meghatározó - germán nép - gót leletek sem a sztyeppei népek általad olyannyira vágyott kontinuitását erősítik.)
"The death of Attila (453) and the Huns’ defeat in the Battle of Nedao (454 or 455) resulted in a sudden disintegration of their empire. The nomads suffered huge losses, with nearly 30,000 warriors killed, including Ellac.179 Those who survived the slaughter withdrew under the command of Irnich to ‘Lesser Scythia’ (probably today’s Dobrudja), while Ellac’s place was taken by Dengizich. In 466, the brothers approached Emperor Leo I with a proposal for peace and a request to designate sites through which the Huns could trade with Byzantium. The Emperor’s refusal infuriated Dengizich, who began preparations for renewed military action; Irnich, however, preferred a different path of action, and for a time conflict was avoided.
180 But this calm did not last long. Three years later, Dengizich died in battle fighting the Romans in an effort to win the status of foederati for his people. The surviving nomads took refuge within the empire.181 At this point, we hear nothing more about Irnich and the Huns under his rule. The fact that his name is found second on a list of Bulgar princes seems to indicate that his people may have survived and later become part of the Bulgar tribal union.182 But was he able to maintain his hegemony on the Black Sea steppe? Probably not.
Political changes were taking place in the region triggered by new migrations dating back to ca. 463. According to Priscos of Panion, the Black Sea steppe was invaded at that time by peoples of the Saragur, Ugor and Onogur tribes.
These tribes were forced to leave by the Sabir people, who in turn were forced to migrate by the Avars, who were said to be fleeing from a horde of man-eating griffins (sic!).183 This last piece of information is most likely a topos borrowed from Herodotus by which the author tries to explain the reason for the Avars’ migration, which he apparently does not know.184 The above-mentioned tribes are usually labelled together in scientific literature as Oghuric tribes; before their arrival on the Black Sea steppe, they probably lived in western Siberia and the steppe of Kazakhstan. Some researchers assume that they comprised the western part of a tribal union referred to by Chinese sources as T’ie-lê.185 Western Siberia, the Ili River valley and western Tien-Shan were the seat of the Sabirs.186 The expansion of the Avars, who forced the Sabirs to migrate, was probably the root cause of the defeat inflicted on them by China in 460.187 After arriving on the Black Sea steppe, the Oghurs quickly became the dominant force in the region. Initially, the dominant position was held by the Saragurs, who in 467 conquered the Akatziri and other unknown peoples.188 They soon attracted the attention of Byzantine diplomats. Having formed an alliance with Constantinople, the Saragurs directed their military forces against the Persian empire.189 Afterwards, however, there is no further mention of their name in the sources.190 The first mention of the Bulgars, who at that time were allied with Emperor Zenon against Theodoric, ruler of the Ostrogoths, dates back to 480. The ethnonym ‘Bulgar’, which is usually translated as ‘mixed’, was applied to various peoples, but predominately to Huns and Oghurs. Their area of activity in the coming centuries would range from the North Caucasus to the Lower Danube.191 At the turn of the fifth/sixth century, strong ethne may have already existed here.
The area east of the Dnieper and west of the Don, and perhaps as far as the lower Danube, was occupied by the Kutrigurs. Their neighbours to the east were the Utigurs, who lived between the Don and Kuban Rivers. The nomadic settlements of the Onogurs were located on the Kuban River itself.192 The relations between these tribal groups and Byzantium, especially those of the Kutrigurs, took various shapes. Periods of peace and cooperation were interwoven with invasions and armed confrontations. In 499 the Bulgars broke their alliance with Constantinople and began a series of invasions, which at intervals of several years plagued the Balkan provinces of Byzantium. In 517 they reached Thermopylae, and in 530 they ravaged Illyricum.193 In the same year, Kutrigur troops fought as an ally of the Empire in Italy.194 In the years 539–540 they once again became an enemy of Byzantium. During their invasions, which date back to the mid-sixth century (551, 559), they reached Constantinople and entered Greece and Asia Minor. Due to Justinian the Great’s diplomatic efforts, a fratricidal war broke out between the Utigurs and Kutrigurs, which resulted in a short break in the Bulgars’ attacks on Byzantium.195 The appearance of the Avars on the Black Sea steppe temporarily lessened the threat from the Bulgars.196 In the early years of the next century, another participant in the migration of 463, the Sabirs, settled in the Volga region and the northern Caucasus, where they quickly became the dominant political force. In 508, they devastated Armenia, and in later years, fought as an ally of Byzantium against Persia.197 At the turn of the fifth and sixth centuries, a rather short-lived balance of power emerged on the Black Sea and Caspian steppe. The western part of the region was controlled by Oghuric tribes, and the eastern part by the Sabirs. However, this political order broke down in the mid-6th century following the arrival of the Avars."
.....
"The Pechenegs are also called ‘Kangar’, though not all of them, but only the folk [λαὸς] of the three provinces of Iabdierti and Kouartzitzour and Chabouxingyla, for they are more valiant and noble than the rest: and that is what the title ‘Kangar’ signifies."
"The above description seems to indicate that three geneai of Pechenegs enjoyed greater prestige than the others. On the basis of other information from De administrando imperio it can be concluded that the Kangar was the oldest part of the Pecheneg political organism, around which the remaining tribes were united.93 Constantine VII clearly states that earlier, i.e., in the times of their first clashes with Magyars, all Pechenegs called themselves Kangar."
"In Chapter 17 of al-Masʿūdī’s Golden Meadows we read that each of the four peoples (including the Pechenegs) who attacked the Byzantine fortress Walandar (W.l.nd.r.) had a king"
"Bogas’ mission, or rather his negotiations, should be dated between summer or early autumn of 914 and mid-917. It was part of much broader preparations for a military offensive against the Bulgarians. The Magyars and Serbs also became objects of Constantinople’s diplomatic efforts.84 Zoe Karbonopsina also decided to enter into a peace agreement with the Arabs, as she sought to move more troops from the eastern border. These forces, supported by the armies of the West, were supposed to attack Simeon."
"This interpretation is not very convincing. It seems unlikely that Byzantine sources were unaware of the fact that during the 917 campaign a significant number of Pechenegs fought on the side of the Bulgarian monarch. While such a lack of knowledge might have been true for the chroniclers, the same cannot be said of the well-informed Nicholas Mystikos, who lived at the time of these events. If he had considered it necessary to explain the reasons and circumstances behind the formation of a Pecheneg-Byzantine alliance, it is difficult to imagine that he would not have pointed to and criticized Simeon’s actions. The presence of the Pechenegs in his ranks would have, after all, bolstered the concerns of Zoe and her followers, which were given as the official justification for the alliance with the nomads. The source data referred to by researchers who claim that a group of nomads entered into an alliance with Bulgaria does not provide sufficient grounds to support their thesis. The rebellion (ἐπανάστασις)90 mentioned in The Martyrdom and Miracles of St. George of Cappadocia, which western barbarians were said to have launched against the Byzantine Empire, among which the Bulgarians (Βούλγαροι), were mentioned, does not have to be identified with the events that culminated in the Battle of Anchialos. The ethnonyms of the barbarian coalition partners are particularly difficult to interpret. Apart from the Bulgarians, the author of the biography also mentions the Ungroi (Οὔγγροι, perhaps Magyars), Scythians (Σκύθαι), Medes (Μῆδοι) and Turks (Τοῦρκοι). These archaic ethnonyms leave much room for interpretation. Only the a priori assumption that the Pechenegs were among them allows us to link them to the Scythians mentioned by the text’s author. However, such an assumption cannot be considered methodologically valid. The supporters of the Bulgarian-Pecheneg alliance also refer to al- Masʿūdī’s account of the invasion of the Walandar fortress by four barbarian peoples. The claims of the Arab historian will be addressed below. Here it is worth stating merely that considering the description of the Battle of Walandar and the siege and conquest of that fortress to be the same as the events described as part of the Battle of Anchialos in August 917 faces two obstacles, which in my opinion are impossible to overcome. First, none of the four peoples mentioned by Masʿūdī can be identified as the Bulgarians."
A Marosszentanna–Csernyahov-kultúra polietnikus értelmezésbe amely különböző népcsoportokat (későszkíták, szarmaták, alánok, gótok, szlávok) foglal magában, ott vannak az őseink is. Kesőszkíta, szarmata népcsoportokként.
"Ha egy horizontban -- gyakorlatilag rétegben -- mélyebbre ásol, akkor már egy másik kultúrrétegbe került, aminek jelen esetben köze nincs az előzőhöz."
Akkor nagybaj van az olyan nepek eyetében, akik régtől fogva lakjak a videket.
Ezzel azt mondod, hogy bárkit el lehet vagni a statikus múltjától, csak mélyebbre kell asni... :)
Nem zavar, mert valójában minden feltételezés. A legvalószínűbb lesz a befutó. Ezert hozom én magam. Meg akarom érteni az összefüggéseket. Az élet írja mindig a legjobb forgatókönyvet. Ami kuka kidobom, de csak a legvégén.
"Lám, két népnév, amely egybecseng a későbbi besenyőkkel és az egyik a Messzi Északról származik és szarmatákkal jött. A balkáni bessi-nél (távolabbi összefüggés nagyon is lehetséges) ezért érdekesebb a Peucini népnév, amely a Basternae és a Carpiani mellett bukkan fel.
Szerintem ez a Peucini nép azonos lehet a későbbi Koppány és Gyula bessi (besenyő) tőrzsekkel."
* Nincs semmi "Messzi Észak", csupán a vicces nyugdíjas bácsi "kiegészítését" idézted és
úgy teszel, minta a Peucini = Pecsora azonosítás valami elfogadott tud. tény lenne.
* Nincsen Koppány és Gyula besenyő törzs, hanem:
"Dzsula (Гила) meg Kapan (Хопон), pont úgy, ahogy Tolmács esetében is az eredeti változat Talmat (meg Vorotalmat)"
"A Szubbotyici-horizontban érdemes "mélyebbre ásni"
Hogy lehet ekkor badarságot leírni? Ezt kellene értelmezni:
"Régészeti horizontnak nevezzünk az azonos régészeti kultúrához tartozó, egy nagyobb földrajzi területen elhelyezkedő lelőhelyek csoportját (lásd Archaeological horizon)."
Ha egy horizontban -- gyakorlatilag rétegben -- mélyebbre ásol, akkor már egy másik kultúrrétegbe került, aminek
jelen esetben köze nincs az előzőhöz.
Szubbotyici: IX-X. sz., a hun kor vége az V. sz. utolsó harmad.
Szóval, egy ~350-400 éves hiátus van a kettő között.
Egyáltalán miért is kellene "ásni"? Egy felkészületlen dilettánsnak???
Ui.:
Egyébként nem sikerült megtalálni az idézett szöveg lényegét:
"ez a hatalmas és rövid életű birodalom nem írható le egy uniformizálódott kulturális egységként."
A Szubbotyici-horizontban érdemes "mélyebbre ásni":
Az előző irodalom is innen:
"Mit tekinthetünk tehát „hun” régészeti leletanyagnak a kelet-európai területeken? Legnagyobb biztonsággal azokat az elemeket, amelyeknek az adott térségben nincs közvetlen elődjük, és a birodalom bukása után nyom nélkül eltűnnek; de ezek is inkább a hun birodalomhoz vagy hun szövetséghez köthetőek, mintsem a hunokhoz etnikus értelemben (Anke, 1998). Ezek elsősorban a lovas életmódra és hadviselésre utaló elemek (egyes temetkezési szokások; keleti fegyverzeti elemek; lószerszám- és lovasfelszerelések: zablák, fejhám- és kantárdíszek, szíjelosztók, nyeregveretek; polikróm cipőcsatok), a szarmata kultúrkörben és pontuszi műhelyekben kialakult speciális ékszerek és viseleti elemek (felvarrható aranylemezek, diadémok, halántékdíszek, nyakékek), vagy a rituális szférához kapcsolhatók: az ázsiai hagyományú öntött fémüstök, áldozati leletek, illetve a „bajszos kurgánok” rituális helyszínei a Dnyeper-völgyben (Novogrigorijevka).
A jelenlegi kép alapján ezek a jelenségek földrajzilag korántsem terjedtek el egységesen. Kétélű kardok rekeszdíszes keresztvassal az Azovi-tengertől nyugatra például csak elvétve fordulnak elő. A rekeszdíszes diadémok az Al-Dunától a Krímig és az Alsó-Don-vidékig jellemzőek. A hun típusú zablák a Nyugat- Kaukázus, Kubán-vidék, Krím félsziget, Pannonia területein csoportosulnak, míg a diadémokkal ellentétben a pontuszi sztyeppékről nem ismertek. Az öntött fémüstök Kelet-Európában nagy területen szóródnak, mégis legkoncentráltabban a Kárpát-medencében és az Al-Duna mentén kerülnek elő (Anke, 1998; Akhmedov, 2001).
A fentiek alapján az európai Hun Birodalom területének régészeti hagyatékából az „igazi”, „ázsiai”, „hun” temetkezéseket és tárgyi anyagot kiválogatni nem lehetséges. Ennek oka nem az induktív régészeti módszertanban és annak korlátaiban keresendő, hanem mert éppen az körvonalazódott a régészeti kutatás alapján, hogy ez a hatalmas és rövid életű birodalom nem írható le egy uniformizálódott kulturális egységként. Az európai Hun Birodalmat jellemző szokásrendszer és az anyagi kultúra számos eleme már itt, Európában alakult ki, s ezek legalább annyira jellemzik ezt az új, nomád jellegű birodalmat, mint az ázsiai elemek. Az Attila halálát követő évszázadban a birodalom területein – a Kárpát-medencétől a Volgáig – számos népcsoportot vagy néptöredéket említenek írott forrásaink, amelyek régészeti azonosítása általában szintén problémás, ráadásul a Kárpát-medence későbbi történetében már alig játszanak szerepet. Természetesen lehetséges, hogy e közösségek egy részének biológiai rokonsága megállapítható lesz a hun kori populációval vagy a későbbi, kora középkori birodalmak lakosságával. Az is lehetséges, hogy egy részük hun kori leszármazástudattal rendelkezett, amelynek valós vagy vélt alapjai is lehetnek. Ma már közhelyszámba megy, hogy a biológiai rokonság, az etnikus tudat, a forrásokban megjelenő népi azonosítás és a beszélt nyelv vagy nyelvek általában nem esnek egybe teljes mértékben."
KELET-EURÓPA HUN KORI RÉGÉSZETE
HUN-PERIOD ARCHAEOLOGY OF EASTERN EUROPE
Masek Zsófia
PhD, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest
Starting in about 200 AD, the Chernyakhov culture became established in the modern-day western Ukraine and Moldova region inhabited by the Bastarnae.
(wiki)
Itt leszenek valahol a korabeli KM-be érkező "magyar nyelvűek" ősei is:
KÁRPÁTOKTÓL KELETRE:
A MAROSSZENTANNA–CSERNYAHOV-KULTÚRA HUN KORI RÉGÉSZETE A Fekete-tengertől északra elterülő síkság legfontosabb késő római kori kulturális jelensége a Marosszentanna–Csernyahov-kultúra. A két névadó lelőhely egyegy távoli – erdélyi és Kijev környéki – regionális változatra utal. A hatalmas területen kimutatható kultúrkomplexum kialakulását a gótok terjeszkedésével hozzák összefüggésbe. Emellett polietnikus értelmezése is elterjedt, amely különböző népcsoportok (későszkíták, szarmaták, alánok, gótok, szlávok) egységesülő anyagi kultúrájával magyarázza a jelenséget. A települések, a kézművesipari központok és a fejlett kerámiaipar letelepedett népességre utalnak, amely a délidélkeleti területeken kőépítészettel és erődített településekkel is rendelkezett. Délkeleti határát a Dnyeper völgye alkotta. Az Al-Dunától északra, a budzsaki sztyeppén a környező kultúrcsoportoktól eltérő, feltehetően iráni eredetű népcsoport temetkezései rajzolódnak ki: ez a kulturális egység a leletanyag alapján szintén megérte – de nem élte túl – a hun hódítás időszakát.
Egy-egy földrajzi régió hun kori sorsát regionális feldolgozások árnyalhatják, amelyeket intenzíven elősegítenek az utóbbi évtizedekben elterjedő térinformatikai eszközök és lelőhely-azonosítási projektek. A csernyahovi jellegű leletanyag a 4. században a Dnyepertől északkeletre, az erdős sztyeppe területére is mélyen behúzódott.A 2010-ben előkerült, fegyverekből, övgarnitúrákból és lószerszám- tartozékokból álló volnikovkai kincslelet új megvilágításba helyezte e térség viszonyát a birodalom központi területeihez (Стародубцев et al., 2014). A kurszki régió topográfiai kutatásával biztosabban megállapíthatóvá vált a régóta ismert leletek, kincsek (például késő római kori ezüstedények) kulturális hovatartozása. Megállapították, hogy a településeken talált kései leletanyag egykorú a szoros Duna-vidéki párhuzamokkal rendelkező kincs- és éremleletekkel. Ezek együttesen jelzik a hun hatalmi rendszer befolyását a helyi közösségekre, a római kori populáció továbbélését valószínűleg a 430–450 körüli évtizedekig, valamint az instabilitás és a kulturális egység felbomlásának időszakát (Gavritukhin– Radiush, 2018). Hasonló jellegű kutatások máshol is zajlanak, például a Felső-Don-medencében, ahol szintén feltűnnek a déli kapcsolatokkal rendelkező elit sírok (Добровольская et al., 2015).
Azt is megtudtuk hát, hogy a"szarmaták" egy egy csoportja - Duna Deltában található korábban Bessi törzs által lakott nagy sziget elfoglalásával nyerték a Peucini nevet.A Dunában és attól északra lakott, külön a Bastarnaetól.
"The latter derived their name from Peuce, a large island in the Danube Delta which they had colonised.[10] The second-century geographer Ptolemy states that the Carpiani or Carpi (believed to have occupied Moldavia) separated the Peucini from the other Bastarnae "above Dacia" "
(wiki)
Idegen házasságok által elcsúfított népnek tünteti fel Tacitus a "germán" Peucini (Bastarnae) törzsét:
Ha "csak" az utolsó mondtaának második felét nem tartod igazoltnak, azzal ugye azt mondod, hogy az onogur szövetségben nem alávetett, hanem egyenrangú törzsekként lehettek jelen "magyar" nyelvű törzsek.
Jól gondolom?
Nem, mert nincs rá adat.
Ha ezt feltételezzük, akkor bizony az onogurok, nem csak török, hanem magyar nyelvűek is voltak.
Feltételezni akkor mindenkit lehet, akire nincs adat.
szimpla formállogika.
Mármint ahogy én mondom ....
Miszerint az onogurok nem csak török nyelvű népek voltak.
Mindenkor és bármikor, könnyen belátható mindez.
Makkayra szűkítve csak: be van látva. És akkor mi van??
Ha feltételezzük, hogy a Kárpátokat körülölelő későbbi besenyő törzsek (Koppány, Gyula) valójában a helyben élő ókori bessi - tráknak gondolt népet jeleölik és jelentős számban magyar nyelvű.
És megint meg tudtál újulni !!
--
--------------
Igazad van, ne menjünk el addig (egyelőre).
A Bésszoszok (/ˈbɛsaɪ/; ógörögül: Βῆσσοι, Bēssoi vagy Βέσσοι, Bésso
A tudomány jelen állása szerint azonban, a római korban a Bésszosz a Dunától délre élő összes trák szinonimájává vált, és így a törzsnév nem hordozott etnikai jelentést.
A Dunától délre tehát sok népet, származásuktól függetlenül Bessinek neveztek. De nézzük, mi történt a római korban A Dunától Északra:
--------------
Claudius Ptolemaiosz (római geográfus, matematikus, történész, csillagász) „Geografia” cím mvében felsorolja az európai Szarmatia népességét (150 körül):
"… Peucini [Pecsora-folyó menti] és Basternae [Dnyeper menti] között Carpiani [kárpáti-ak],"
A basztarnák a 2. század folyamán csatlakoztak ahhoz a gót–germán szövetséghez, amely a római limeseket ostromolta. Ekkortól lassan beolvadtak a szövetséges népek közé.Probus császár a még megmaradt, mintegy százezer basztarnát átköltöztette át a Dunán Trákiaprovinciába. Ekkor a keleti Kárpátokat néha Bastarna-Alpoknak is nevezték (Alpes Basternicae).
Lám, két népnév, amely egybecseng a későbbi besenyőkkel és az egyik a Messzi Északról származik és szarmatákkal jött. A balkáni bessi-nél (távolabbi összefüggés nagyon is lehetséges) ezért érdekesebb a Peucini népnév, amely a Basternae és a Carpiani mellett bukkan fel.
Szerintem ez a Peucini nép azonos lehet a későbbi Koppány és Gyula bessi (besenyő) tőrzsekkel.
"From Galicia, the Bastarnae expanded into the Moldavia and Bessarabia regions, reaching the Danube Delta. Strabo describes the Bastarnae as inhabiting the territory "between the Ister (the Danube) and the Borysthenes (the Dnieper)". He identifies three sub-tribes of the Bastarnae: the Atmoni, Sidoni and Peucini. The latter derived their name from Peuce, a large island in the Danube Delta which they had colonised.[10] The second-century geographer Ptolemy states that the Carpiani or Carpi (believed to have occupied Moldavia) separated the Peucini from the other Bastarnae "above Dacia" (i.e. north of Dacia).[15]
It thus appears that the Bastarnae were settled in a vast arc stretching around the northern and eastern flanks of the Carpathians from south-east Poland to the Danube Delta. The larger group inhabited the northern and eastern slopes of the Carpathians and the region between the Prut and Dnieper rivers (modern-day Moldova/western Ukraine), while a separate group (the Peucini, Sidoni and Atmoni) dwelt in and north of the Danube Delta region.[16]
Scholars hold divergent theories about the ethnicity of the Bastarnae. One view, following what appears to be the most authoritative view among earliest scholars, is that they spoke a Celtic language.[17] However others hold that they were Scythian/Germanic,[18] or mixed Germanic/Sarmatian.[19] A fringe theory is that they were Proto-Slavic.[6] Shchukin argues that the ethnicity of the Bastarnae was unique and rather than trying to label them as Celtic, Germanic or Sarmatian, it should be accepted that the "Basternae were the Basternae".[20] Batty argues that assigning an "ethnicity" to the Bastarnae is meaningless; as in the context of the Iron Age Pontic-Danubian region, with its multiple overlapping peoples and languages, ethnicity was a very fluid concept, which changed rapidly and frequently, according to socio-political vicissitudes. That was especially true of the Bastarnae, who are attested over a relatively-vast area.[21]"
"Hiába folytatod a műsort, te nem érted a logikát."
Ja persze , meg minden hülye szembe jön az autópályán!
Pontosan el van neked magyarázva, hogy hol tévedsz el az álmodozásaiddal, de sohasem tudsz rá semmi érdemit válaszolni, csak azt , hogy nem értenek meg, meg azt, hogy csakazért is úgy van, mert te azt látod.
Csak magad égetedd ezzel, főleg ha mennyiségben akarsz felülkerekedni.
Az onogurok mindenkor és bármikor onogur (azaz türk) nyelvű népek voltak, nem pediglen magyarok, és csak alávetett népeik között voltak régi magyarok."
Makkay utolsó mondatának második fele az, ami igazolásra vár, mert azzal még adós az alternatív "történetírás".
--
Ha "csak" az utolsó mondtaának második felét nem tartod igazoltnak, azzal ugye azt mondod, hogy az onogur szövetségben nem alávetett, hanem egyenrangú törzsekként lehettek jelen "magyar" nyelvű törzsek.
Jól gondolom?
Ha ezt feltételezzük, akkor bizony az onogurok, nem csak török, hanem magyar nyelvűek is voltak. Ez persze, nem csak szemantikai kérdés, hanem szimpla formállogika.
Mellesleg, ha az onogur törzsszövetségben csak alávetett népként voltak régi magyarok, ugyanoda jutunk. Miszerint az onogurok nem csak török nyelvű népek voltak.
Mindenkor és bármikor, könnyen belátható mindez. Akár Makkay mondja, vagy más.
"Te nem érted, hogy az arroganciád mellett miért nem lehet még igazad se."
Logtika ember, logika!
Ha nem nézel bele abba a dobozba, akkor igazad csak véletlenül lehet. Az alapján , amit itt előadsz, te nem néztél bele sem a nyelvészetbe, sem a régészetbe, sem a történettudományba, de még a gimis törikönyvbe sem .
"Nem szeretek neked irodalmakat ajánlani, mert amikor ezt megteszem, te villámgyorsan úgy teszel, mintha ismernéd a konklúzióját (amit én már régen meghaladam),"
Nem haladtál meg te semmit, csak szimplán nem érted. Meg a szakirodalom fogalmát sem.
