A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Fura dolog ez nálam, ha nincs, nem hiányzik. Asztali gépem van, és marad is. Rendszeresen használom, viszont volt olyan, hogy házpásztorként működtem, ott nem volt gép, de különben sem nyúltam volna olyanhoz, ami nem az enyém. Nem is hiányzott. Ugyanúgy, ahogy vagy tíz éve a telken elromlott a tévé, Nem vettem újat, kibírtam nélküle is. Ezért aztán nem is akarok rászokni, pedig a legtöbb nyugdíjas klubtársam is használja és szereti is. Nekem ez nem túl fontos.
Teljesen megértelek, és szívből kívánom Neked, hogy soha ne kerülj olyan helyzetbe, hogy ne tudj odaülni a gépedhez!
Az eredeti tabletemet - akkor egy kedvező akciós áron - 2017-ben vettem, főleg az utazásaimhoz, de igazán 2020-ban áldottam ezt a döntésemet, mert a 2 hónap kórház alatt ez volt a köldökzsinórom a külvilág történéseinek követhetőségéhez. Mobiltelefonon a barátaimmal tartottuk a kapcsolatot, de hogy rajtuk kívül másról is tudjak, ahhoz akkor lett igazi kincs számomra a tableten az internet.
És mert betelt a drágám, bebiztosítottam magam ezzel a pótlással. Egyébként bármikor jó szolgálatot tesz. Van olyan, hogy már fekszem este, akkor jut eszembe, hogy valami infót még meg kell néznem másnap reggelre vonatkozóan - csak nyúlok Tercsiért (nálam minden ilyen tárgynak van neve. A telcsi-ből lett ő Tercsi! :-)) ), és seperc alatt megnézem rajta, amire szükségem van. Nem dohányzom, nem iszom, ennyi luxust megengedek magamnak. Pláne, hogy itthon WI-FI-vel működik, azaz plusz pénzbe csak akkor kerül a használata, ha a feltöltőkártyára kell átkapcsolnom pl. úton vagy ha bárhol másutt vagyok.
(A régi tabletem fehér, ezért Bianka lett a neve. Nagyon közel érzem magamhoz mindegyiket, főleg amiatt, amilyen hasznos, fontos kiegészítői az életemnek.)
A hagyományos mobilomtól azért kellett megválnom, mert a töltőkábel elszakadt, és nem tudtak hasonlót adni. Nem tudtam feltölteni, ezért az adatok is elvesztek volna, no de ezeket felírtam egy noteszbe.
A szaküzletben, amikor azt mondtam, hogy az ajánlott telefon nekem túl nehezen kezelhető, az eladó megvető arckifejezéssel ajánlotta, hogy menjek a közeli nagyáruházba. Mentem, kaptam egy elfogadhatót. Viszont nincs rajta internet, és nem is lesz! Már így is elég sokat ülök a gép előtt, nem akarom ezt még fokozni is.
Egyébként a hagyományos mobiltelefonodat se nevezd butának!
Telefonként jó sok éve a mai napig nekem is olyan van, kicsi, praktikus, imádom, és állítom, még mindig többet tud, mint én róla! :-)) Épp ezért megválni se vagyok hajlandó tőle mindaddig, amíg az aksija bírja, mert újat már biztosan nem kapnék bele, olyan régóta megvan. Még hosszú, boldog életet kívánok neki!!!
Az ún. okostelefonomat tablet-funkcióként használom, ugyanis a réginek nagyon kicsi volt a tárhelye, 6 év alatt totál megtelt, muszáj voltam az utódlását megoldani. Nem vagyok helyhez kötve, ha internetezni, levelezni akarok, akár úton vagyok valahol, vagy mindössze már az ágyban... Fotózni is jól lehet vele, bár ennek a funkciójának az állíthatóságával még nem ismerkedtem meg a gyakorlatban: egy alapbeállítást használok, oszt' jónapot. Viszont, mikor szinkronizálva bekerülnek a képek a laptopomra is, ott már tudom szerkeszteni is a fotóimat.
Dual SIM-es, tehát, ha a kicsi valamikor - remélem, még jó sokára - megadja magát, akkor a telefon funkció is átkerülhet belé.
De a 2 masinával nagyon jól megvagyok így, külön-külön.
Örök hiányérzetem marad, hogy a költözködésünkkor ki tudja, hová lett az a doboz, amelyben a Csibészről készült fotóimat tartottam. Így azután csak az emlékeimben él a kinézete. Viszont kerestem a Google Képek között hozzá hasonlító kutyákat.
Találtam egyet, ő formára, kiállásra emlékeztet rá, és egy másikat, a kicsi bundája színe stimmel nagyjából. Mutatom: ilyen volt a külseje, de a mérete ennél nagyobb a bundája színe meg ilyen: Okos, kedves, játékos,jókedvű, igazi társ volt. Anyu szerint olyanok voltunk egymással, mintha a húgom lenne: maximális, kölcsönös bizalom és áradó szeretet, 16 éven át.
Sajnos vagy sem, de buta telefonom van, és ez jó darabig így is marad.
Ami a kutyusokat illeti, néhány alkalommal akkor voltam rövid látogatáson a tenyésztőnél, amikor hat, néhány hetes kiskutyája volt. Engedélyt kértem, hogy megsimogathassam őket, meg is adták, mert szerintük jó, ha minél több emberhez szoknak. Nos, alig tudtam visszafogni magam, hogy ne hallgassak undok, gügyögő hangokat! Nehezen bár, de sikerült ellenállnom.
Ezt most direkt a mobilomról csináltam végig, hogy tudjam írni a fázisokat, mit és hogyan csináltam.
Nekem Xiaomi-m van, de szerintem minden okosról ez így működik.
Az Index fórumokat megnyitva, a telcsin is simán ki lehet tenni az ikonjaikat a kezdőoldalra: a fönt lenyitható 3 gombnál kiválasztva ezt a lehetőséget, és utána már az ikonról 1 mozdulattal bent vagy a fórum aktuális oldalán.
Ha amúgy nagy gépet használsz is, szerintem praktikus ezeket is kirakni a telefonodra, mert akkor nem vagy helyhez kötve, bárhol, bármikor ezeket is megnyithatod, rápillanthatsz, van-e új üzenet, elolvashatod, válaszolhatsz rájuk.
Megnéztem a Google Képeknél, nagyon szép, kedves kutyusok.
Egyébként, ha az okostelefonoddal fotózod le őket, azok bekerülnek a telefonodon a Galériába.
Ha a telefonodra feltelepíted az általunk használt 2 Index fórumot, ott megnyitsz egy új hozzászólást, akkor ott van alul a Kép feltöltése saját gépről.
Erre kattintva nálam rögtön megnyílt a legutóbbiak lista, arra csak rá kellett kattintanom, és itt alul megjelent a fotó
Csak a Beilleszkedésre kellett kattintanom, ês mint látod, itt van Maya mai produkciója, ahogy a fogával ráteszi a karikákat az állványra!
Jut eszembe: a kutyák cotton de tulear fajtájúak, aki megnézi az ismertetőjüket, elég pontos képet kap róluk. Fehér pamutgombolyag, fekete szemmel és barátságos természettel.
Kutyám már évtizedek óta nekem sincs. 16 évesen egy reggel nem ébredt fel az én drága Csibészem. Az életkorán kívül más baja nem volt, csak addigra elromlott a szaglása és hullott az okkerszínű, göndör bundája. Akkor még kertes házban laktunk, de már akkor tudtam, hogy ez előbb-utóbb változni fog, és az életformámba az már nem fog beleférni, hogy kellőképpen tudjak gondoskodni egy újabb kutya elemi igényei kielégítéséről.
Aztán múlt az idő, és mostanában már a felelős állattartás alapján nem tehetek ki egy állatot annak, hogy ha velem valami történik, akkor vele mi lesz!?
Örök tanulság nekem a valamikor a 70-es években játszott "Fekete fülű fehér Bim" című szovjet film, ahol az idős professzor kutyasétáltatás közben az utcán rosszul lesz, elviszi a mentő, a kutya pedig eszméletlen hányattatásokon megy keresztül, olyannyira, hogy mire a professzor kijön a kórházból, ő már nem él.
Életemben filmen annyira nem bőgtem, mint ezen. És belém égett a történet egy életre.
Tudom, írtad, hogy nem szoktál fényképezni, de nyilván van okostelefonod, azzal igazán nem művészet megörökíteni a 2 blökit - kérlek, tedd meg, hogy lefotózod őket, és ide beteszed a képüket!
Kedvelem a kutyákat, de a körülményeim miatt nem tarthatok. Az egyik barátnőmnél kettő is van, afféle zsebkutyák. Ezek egyike kedvel engem, de alighanem az egész világot is, de azért szívesen simogatom!
Mindenkinek kellemes, szép ünnepet kívánok, aki erre jár!
Szikra és a húsvéti nyúl Szikra állatsimogatóban volt, ahol nyuszikkal találkozott, meg is puszilgatta őket. Látássérült gazdija szerint Szikra érzékeny lelkületű, könnyen összhangba kerül emberrel és állattal is. Látható, hogy milyen kedvesen közeledik a nyuszikhoz és ők is felé.
Bea Gaiát hozta a klubba – aranyosan bozontos, még nem a nyári frizurájával. Nagyon tanulékony a drágám: forog, kártyát húz, odaadja, a labdát visszahozza, hagyja magát többünknek simogatni.
Nem csináltam újabb fotót róla - majd a nyári frizurájával! :-))
Nagyszerű felfedezésem: működik újra a fotók berakási lehetősége!!! :-))
Ma Gaia a kis kosarának a hozzánk odahozását gyakorolta - átadta, abból kapott egy jutalomfalatot, majd üresen vissza kellett vinnie Beához, aki újabb falatkát tett bele, azt neki fegyelmezetten (azaz nem kiborítva és bekapva belőle a falatot) tovább kellett vinnie a következő társunkhoz.
Mikor ezt hibázás nélkül végigcsinálta, nagyon megdicsérte őt Bea, megkapta a kedvenc labdáját, amivel tüneményes hancúrt produkált! :-)) Kár, hogy nem vettem videóra, csuda aranyosan csinálta!
a bundája színe meg ilyen: 
Okos, kedves, játékos,jókedvű, igazi társ volt. Anyu szerint olyanok voltunk egymással, mintha a húgom lenne: maximális, kölcsönös bizalom és áradó szeretet, 16 éven át.
nálam rögtön megnyílt a legutóbbiak lista, arra csak rá kellett kattintanom, és itt alul megjelent a fotó
