antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Azt mondom, amit mindig mondok: Ne háborgassanak a gondok, Ne háborgassanak bennünket! Legyen vidámság, tréfa, nesz; Ifjak vagyunk és ifjuságunk Idő jártával odalesz.
Járjunk a szerelem kertében, Virág ott nyílik minden lépten; Ha meg talál tüskéje szúrni: Illatja gyógyulást szerez. Szeressünk! mert erőnk szeretni, Idő jártával odalesz.
Midőn a szerelem kertében A nap tikkasztón süt az égen: Térjünk hüs árnyékú lugasba A borgyümölcs tőkéihez. Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk Idő jártával odalesz.
E kép a legszebb élet képe; Adjunk érette bút cserébe. Mint fellegekre a szivárvány, Reánk mosolygani fog ez, Ha majd derengő ifjuságunk Idő jártával odalesz.
Nem nézem én az ibolyát Kakukra én nem hallgatok, S nem jóslom ebből a tavaszt, - Ez már igen kopott dolog. Falunkban a zsidógyerek Rongykérő sípja hangozik, Ez legbizonyosabb jele, Hogy az idő tavaszodik.
Nem szedek én kikericset, A gólyákat sem bámulom, Én a tavaszt egészen új Költői pontról jósolom. Fölöstökömre a biró Már nem pálinkát, bort iszik, Ez legbizonyosabb jele, Hogy az idő tavaszodik.
Fecskékre és a zöld mező Virágira nem ügyelek, A legelőre kimenő Tehéncsordának nem hiszek. Itáliából a goróf Magyar honába költözik: Ez legbizonyosabb jele, Hogy nálunk is tavaszodik.
Ha már tűz... 30 évvel ezelőtt a Halascsárda megnyitásakor ezt a verset mondtam el a beszédem végén.:) A tulajdonos és családja - úgy vélem - megértette a költő szavait...
Ady Endre
A Tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója.
Tavaszi szél fújja már a varga kötényét, Ki görbe utcában, kicsi boltja elé Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán Lámpafénnyel a sötétet melegíti. Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos Szél hulláma mossa csiklándó nyakát!… Hej, elfeledem én is búskomorságomat… Föltettem életem egy lenge levélre És én is elmegyek, hová a szél sodor!…
Tavasz van. De nehogy azt hidd, hogy csak a természet miatt van e szónak jelentése. Sose mulaszd el a fák rügyeit nézni, madarakkal énekelni, virágokat öntözni, magadat díszbe öltöztetni.
Ne csak nézd, hanem lásd is meg a színeket: zöldet, bíbort, sárgát, kéket, pirosat, fehéret.
Az orgona a kertben zenél halkan, az arany eső alakban hull, a sötétből fény lesz, a nappal növekszik, és minden átalakul.
Csináld te is, mindet magad, a természetnél nagyobb úrral úgysem mulathatsz. Ha kört rajzolsz, tedd fel az égre, bele fog férni minden, a természetet fested, ő pedig téged.
Nem csak a virágok nyílnak, és a fák rügyeznek. Szükségük lesz vízre: a szirmoknak, a leveleknek, az ágaknak, de csakis a felszínnek és mindig a látványnak? Mert öntözd mélyüket, azt is, ahonnan nőttek és nőnek, hiszen oda kell a legtöbb, ahol soha nem pihennek.
Ahogy neked sem szabad. A természetnek ugyanúgy része vagy. Ha újjászületik, élj vele és benne! Ne halogasd, és ne mulaszd el egyik évben sem tavasszal a napokat, az órákat, a perceket! Mert a természettel együtt, minden évben Te is újjászülethetsz.
Bod Péter szerint a hónapot „Martiusnak” nevezték (Kos hava) „Marsról, aki volt a hadakozásnak istene”. Átvitt értelemben azért találó ez az elnevezés, mert Krisztus valóban a legnagyobb Hadakozó (a Zwingli szóhasználata), aki „hadakozik érettünk”, s a győzelemnek a Golgotát legyőző húsvéti Istene. Márciusi szenvedésével (Márk 8, 31; 9, 31; 10, 32—33) legyőzte az egyetlen igazi ellenséget: a Sátánt, a Gonoszt, a Kígyót, a Fenevadat, az ördögöt mint a bűn szerzőjét, és a bűnt,
Megkezdődött a csillagászati tavasz 4 óra 6 perckor, ekkor következett be ugyanis a nap-éj egyenlőség.
Csukás István
Isten megnyomja a tavasz-gombot
Isten megnyomja a tavasz-gombot, s a régi verkli pattogva beindul, a rigó kiköpi a téli szutykot, csőrt csücsörít s fütyül bolondul, a rügyek apró rajzfilmgyárak: megrajzolják a millió levelet, szuszog, dohog a vakondjárat, megindul a forgalom odalent, a nárcisz kis pöckét kinyomja, a kapkodva vetkőző égre mereszti, a vadrózsának tavalyi a rongya, hullna már, de még nem ereszti, dagad az akác nyakán az ér, az éltető nedv lüktetve kering, bámulok a kertben ösztövér, apadó hitemmel, s megtelek megint együgyű csodával, éltető nedvvel, s kinövök a földből, mint a bokrok, s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel: jól van, Isten, kapsz egy libacombot!
A tavaszi sugár aranyburokba fonta A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető Selyemgubóiból zománcos fényü pompa, Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén A park-őrző, borús csillámu rácsvasak Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal, Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy, Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka, Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet Kitágul… rezg, s ha kinyúlik a kéz, A Nap arany almáját a tenyeredben érzed…
Szia Parsifal Hendrix, jó reggelt, szép napot Neked!:-)
Nagy László az egyik legkedvesebb költőm. Egy kedves Barátom szerettette meg velem, középiskolás éveimben. Az első vers, amit megismertem tőle, a "Ki viszi át a szerelmet" volt.
Nagy László
Tűz
Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya, tűz!
Vagy a zsibvásárba vetném a pundrámat. - Mit ér a fodroshaj? a mándzsét? a tászli? A zsinóros nadrág, ha az ember bászli?45 Pedig melly kényesen-feszesen-begyesen Járnak az uracskák végig a Pártesen? Az Úr is Pozsonyban eleget fentergett: Mért nem produkál hát itthon is Schlossberget?46 Azért, mert nem szabad? azért, mert nem illik? - Azért, mert az Urak mind csak kákompillik! Magok elcsergetik másutt súgárjokat, S itthon még csúfolják a szegény lyányokat. Kereken kimondom: az urak s Úrfiak Csak ahon nem kéne, ott csintalan fiak. - - Ez a locsperdi is, az ebágyról esett, Mit tesz? mért jött ide? nálunk mit keresett? Léhűtni jött ebbe a kompániába? Diktom, faktóm! vesszen pokol-kurvanyjába! Fársángnak hívatná ő is magát hogy már, Pedig pernahájder, gézengúz, koszlobár. Mégis ő mér hányni a dámáknak fittyet: De megtanítjuk ma ezt a kótyonfittyet. Meg! és minden leány fülébe pesel ma; Néked szól a lecke, te gizgaz, te selma! - - De, hogy követségem hosszason ne essék: Idejöttöm okát meghallgatni tessék. Minden rangú dámák egyes akarattal Engemet kűldöttem olly parancsolattal, Hogy kívánságokat adjam elő pontban Az Uraknak; melly is áll e három pontban: Elsőben az Urak szabad tetszésünkre Ezt a gaz Carnevált adják ki kezünkre; Másodszor haladék nélkűl felkeressék A nagy mátrikulát, hogy megégettessék: Harmadszor, valakik most is nőtelenek, Minket solenniter mind megkövessenek. Ha e kívánságot a szála felhagyja S követő-levelét nékem ki nem adja, S a mátrikulával ezt a gaz spicbubot: Ellenségnek tartsa az asszonyi klubot." -
"Ellenségnek tartjuk az asszonyi klubot; Magunk közt egyet sem esmerünk spicbubot; (llyen választ ada Bordács Rebekának) Szüksége van nálunk a mátrikulának; Eb, aki Kenteket, néném! megköveti; Diktom! s az öreg fart visszacepelheti."
45. BÁSZLI némelly környéken annyit tesz, mint másutt baszuta, liphec, pipogya, és ami odább alább előfordul: kákompilli s a többi.
46. PÁRTES! SCHLOSSBERG! fájdalom, hogy nagyon is esméretes nevek és helyek, amellyeken való lelki, testi és világi elromlások az ifjaknak nemcsak egy szatiristának érdemlené meg a figyelmét, hanem ollyanoknak is, akik vagy könyveikkel vagy hatalmokkal hamarább fordíthatnak a dolog nevén! - Nem elég a bűnt megtiltani, hanem a bűnnek eszközeit kellene eltörleni; vagy a gyönyörűségeket a virtus kecsegtető eszközeivé tenni. - A legútálatosabb úgynevezett Kreutzertheaternél mi közönségesebb fészke és menedékhelye a közönséges bűnöknek? Tegyük virtus oskolájává a theátrumot, s érzékeny ifjainkat bátran vezethetjük akkor belé; a gyönyörűségek nemes érzést fognak bennek, mint a Róma és Athéne nevendékiben, felindítani!
Boldog éjjel! együtt vagyok rózsámmal, A kis kertben mulatozunk egymással; Csendesség van, csak az ebek csaholnak, Fenn az égen Tündérszépen Ragyog a hold, a csillag.
Nem jó csillag lett volna énbelőlem; Tudja isten, nem maradnék az égen, Nem kellene énnekem a mennyország, Lejárnék én Minden estén, Kedves rózsám, tehozzád.
