HORTUS : kert, major, mezei ház kerttel, kert osztály, kerti növény -------- Ez a HORT dolog a KERT szó átírása lehet a latinban, és a HORTUS = KERTES lesz. Néhány hasonló szó még idevaló , van egy másik HORT is, amint meglesz mi az, írom azt is. És itt ezzel megfejthető a HORTENZIA nevű virág is. legalább is a szó eleje minden bizonnyal itt is a KERT dolog lesz.
HELVINUS : halványvörös ------------ HALVÁNYOS amit pontosan rámondanak. HELVEOLUS is ugyanaz, a HELVUS meg egyszerre jelent vörösest meg sárgát is. Ez csak úgy lehet, ha a "halvány" változatok vannak megnevezve.
ALTARE : oltár ------ OLTÁR van átírva, jól látszik. Az old és olt ige meg magyar szótövek. A felOLDozást, ÁlDást, OLDást, OLTalmat keres itt az ember ki tudja már mióta, magyarul van az egésznek értelme.
Egy nagyon hasonló hangalak viszont már másból lett:
ALTERO : másít, változtat ------ itt viszont már az ELTÉRŐ kifejezésünkre ismerhetünk rá. Ennek az a legfőbb oka hogy ez bizony pontosan ugyanaz.)) Csak a latin nyelv szokásához híven átírta és elváltoztatta az eredeti hangalakunkat. Igaz itt a megszokottól azért kevésbé. És jól látható hogy a két teljesen különböző dolgot szinte közel azonos formára írták meg.
DESECTIO : elvágás, elszelés, lekaszálás ------ LESZAKÍTÓ a konkrét hangalak, amit ők elváltoztattak.
Volt már szó a SZAK-KASZ gyökünkről, sokféleképp jelenik ez meg odaát. Van itt egy "DE" előtét ami megfigyeléseim szerint igen nagy százalékban a "LE" igekötőnkkel gyakorlatilag azonosnak tekinthető, ebben a példában is pontosan erről van szó. Nem tudom mi bajuk volt az L kezdőhanggal, talán csak annyi hogy úgy egyértelműen azonosítható külalakban a magyar eredetivel. Akkor most azonosítjuk az egyértelműen magyar eredetivel.))
DEVESTIO : levetkőztet ---- LEVESZ az a DEVES, a ruhát róla. Az előtét "DE" az itt is pontosan egyenlő a "LE" igekötőnkkel. És a "VES" is pontosan egyenlő a VESZ szavunkkal. Így működik a latin szóképzés.))
Már volt korábban a SZÉK szavunk átírásairól szó, újabbat találtam. A "SESS" is a SZÉK odaát.
Kábé egy tucat szó lefedett így ebben a formában.
SESSIO : ülés, ülőhely, időzés, telek, házhely --- SZÉK a pontos szó, és ebből is látszik hogy bőven több mint ülőbútor értelmű a szó, persze a magyar székek és a székes helyek is erről tanúskodnak. A latin nyelv csak elváltoztatta a hangalakot, ráadás ezt is többféleképpen, ez a variáció az egyik belőle.
TEGILE : boríték, lepel, TAKARÓ-------- Az aláhúzott és kiemelt TAKARÓ szavunk ez teljesen pontosan és ragozottan , csak egyszerűen át van írva az eredeti hangalak. Mert látszik ami látszik, nincs kétség itt sem, ez totál ugyan a szavunk lesz. A latin szóképzésnek gyakorta ez a módszere.))....
És a negyedik szónál most jut eszembe, hogy ez pontosan ugyanaz lehet a szó elején ez a "VERI" dolog, mint az angol nyelvben a VERY kifejezés. Eredeti jelentése VALÓ ! A szónak több jelentése a mai napig odaát, és az egyik az hogy VALÓdi, a másik pedig VALÓságos. Mi a VALÓ IGAZ kifejezés esetén használjuk hasonló értelemben...
SCENICUS : színész-------- SZÍNÉSZES ez pontosan magyarul, a mi fülünknek ma már furcsa ragozással. A "SCENIC" = SZÍNÉSZ egy az egyben, de igen durván módosítva van, azért még így is jól kiolvasható.
Csakhogy a SZÍNÉSZ szavunk is már eleve egy magyarul képzett szó .)) SZÍN+ ÉSZ képző. És ez a toldalék képző már ott figyel elváltoztatva.
SPRETOR : magvető ------- SZAPORÍTÓ a konkrét szavunk. Ez a magvetés lényege. A latin szóképzésé meg itt az volt hogy mássalhangzókat összetömörítse a szó elején.)) Így már úgy tűnhet mintha a saját nyelvük szóképzése lenne az egész. De nem az, mindössze átírtak egy magyar kifejezést ilyenre.
VERISIMILIS : valószínű, hihető ------- ez egy igen érdekes szó, összetett szó és többszörösen ragozott. Magyar nyelven.)) Az első rész a "VERI" = VALÓ szavunkkal. Ezt több az igazsággal kapcsolatos szavuk is alátámaszt. VERITAS is ide való, de a sima VERO is azt jelenti hogy VALÓjában.
A hosszú szó összeírva meg VALÓSZÍNŰLŐS , kicsit túltoldalékolták ezt.)) De "valószínűlő" formát már olvastam régről, és az már csak egyetlen hangnyi különbség mindössze...
A magyar szavak és kifejezések tömegesen fordulnak elő a latin nyelvben, mindezek átírt és elváltoztatott külsőben megjelenítve:
ARENA : homok, föveny, porond, harctér ------- A többi hasonló szóból az derül ki, hogy itt az eredeti jelentés a homokkal és a vízpart melletti üledékes laza talajjal kapcsolatos (ez a föveny), ami amúgy szintén homokos. Azaz ez a "harctér" dolog csak későbbi értelem a hangalakban, ARENATUS szó nem is kötődik hozzá, csak a homokhoz/fövenyhez. Az aranyhomokos föveny ma is élő kifejezés, a homok színe is ARANY, ez lehet a konkrét szó itt. Persze ezt AURUM és más módokon is átírták, már kezdem megszokni hogy egy konkrét szavunknak jellemzően többféle átírása is lehet odaát egyszerre.
Az EGY szavunk igen sokféleképp van elváltoztatva , írtam már belőle párat és most egy összetett szavunkra ismerhetünk rá :
AEQUIPAR : egyenlő, hasonló ------- azaz EGY-PÁR van összeírva itt, fel lehet ezt jól ismerni. AEQU = EGY, de jó pár variáció van még rá, mind a magyar hangalak valamiféle módosítása lesz.
QUAERITO : keresget, keresgél, tudakoz, kérdezget -------- KERÍTŐ a pontos konkrét hangalakunk, kente-vágta a magyar toldalékolást a hangalakot átíró, akinek jól láthatóan az energiája nagy részét a KER gyökszó/szótő elváltoztatása kötötte le, sikerült neki belőle egy QUAER dolgot összehoznia. Gratulálhatunk hozzá, attól még a nyelvünk szóeleme, és bizony felismerjük ezt.)) De itt legalább az "R" még megvan...
SUADEO : javasol, rábeszél, tanácsol------ nálunk tanács- ADÓ az ilyen személy, ők a magyarból SZÓADÓ dolgot hoztak létre, összetett szó és a végén ragozva van már a nyelvünkön. Az ilyen átírt hangalakoknak igen nagy a mennyisége...
Megtalálni német nyelvű írásokban is, illetve franciában is látni. Van teljesen latin szövegekben is úgy hogy a szerző maga is latin anyanyelvű. Van hogy épp csak -iO a szó vége, vagy Y hanggal van leírva az I hang a szó elején, akadnak a hangalak kapcsán kisebb eltérések...
ARCUATUS : boltozott, ívezett, ívvel ellátott ----- ÁRKÁDOS a pontos szó, már ragozva is van.)) Persze még felvetődhetne hogy na de mi van az "árkád" szóval. Szerintem magától értetődő hogy az ÁROK szóhoz van köze. De ezt a latin is tudta, a kapcsolódó szavak egyike :
ARCUS : ív, boltív, hajlat, görbület------ ÁRKOS a szó.
BIRSAGIUM : pénzbüntetés, BÍRSÁG ----- a latin csak rátett egy --ium toldást. De magyarul toldalékolt előtte, BÍR szótő + SÁG képző. BÍRÓ/BÍRÓSÁG akik intéznek ilyet...
URBÁRIUM szót muszáj ide idéznem az Új (!) magyar etimológiai szótár "uesz. nytud. hu"-ról . Ezt az idézőjeles részt el ne higgye valaki itt még véletlenül sem :
"Latin jövevényszó. Lat. urbarium (földbirtok) , robot és közteher összessége. A latin urbura (királyi) bányászati jog. Megfelelői : német urbarium egyfajta telekkönyv. Történettudományi szakkifejezés ." -----
------ Ez itt egy szemét hazugság természetesen. Vagy épp csak semmit sem értenek az egészből, lehet választani melyik a jobb.)) Na nézzük az igazit :
URBARIUM : ÚRBÉR a jó régi szótárban is, az -IUM csak a latin (felesleges) rátoldás. Színmagyar összetett szó, ÚR+BÉR szavakból született meg. Egyébként még ugyanabban az idézett cikkben még ki is írják értelmezésként az "úrbér" szót felül,, ezért is érdekes a rá következő eredeztetés. A régi szótár meg még felnémetnek hazudta ezt össze.)) Az úrbér általános kifejezés volt régen...
ok és óv(atosság) fogalmait a latin azon gyökü szókkal fejezi ki: cau(sa) és cav(eo)
Az óv szavunkat én kapcsolatba hoznám az orvos szavunkkal is.
Ó - távolra mutat, az r pedig - nagy hatást fejez ki. (óriás, orr, orv stb)
Az orvos tehát olyan személy amely nagy hatást tud gyakorolni a távolról (onnan) erkező bajokra is.
Aki pedig ír, az (innen) közelről gyakorol nagy hatást, hiszen ró, tehát megörökít, vés.
A gyógy-ír tehát gyógyító or-vosság. A gyógyír közelre mutatóan konkrétan jelenti ugyanazt a gyógyhatást, mint az orvosság, amely általánosan, tehát távolról.
Ezzel megtalálruk a (d)oktor, az okos és az orvos szavak között is az összefüggést.
Úgyde a magyar ok szóban is az o mint alaphangzóról tudjuk, hogy az távolságra mutat, o-da, o-tt, o-ly stb. szókban, a k pedig am. ki, azaz mi, a kettő tehát együtt am. o-ki, vagyis távolabb, (az időben vagy térben) előbb létező valami. Továbbá: származéka okos jelent ovatosat, ovakodót is, ki bizonyos vésztől, bajtól távol tartja magát, és okulni am. óvatossá lenni, pl. ki a maga kárán okul, az ovakodik, hogy ezután kárt ne szenvedjen. Az ok és ovatosság fogalmait a latin azon gyökü szókkal fejezi ki: causa és caveo. (Benfey. Wurzellexicon); hasonló gyökhangu: caula, melyet oda magyarázhatni, hogy ovó helyet jelent a barmok számára, pl. az idő viszontagsága, a tolvajok, és a ragadozó vadak ellen, s megfelel neki a magyar ól, és rokon származéku oltalmaz. Ezek szerént a causa és ok jelentené valaminek távolabb eső eredetét, távolabbi eszközét; a latin caveo, magyar ovok, am. távolítok; cautus sum, ovakodom am. távolodom valamitől; caula, ól, távolító, ovó hely. Ezen közmondatos kifejezés: mindennek van oka foka, nem csupa szójáték, hanem a dolog valóságán alapúl, mert fok általán a többitől kiállót, távozót, tovább nyomuló valamit jelent, pl. hegyfok, mely kinyomúl a hegylánczból; vízfok, mely kifoly; fejsze foka, hátra álló szélesebb része stb. Legközelebb áll hozzá ük, távolabbi mintegy eredeti szülője valamely nemzedéknek. Szélesb ért. megegyeznek vele, miként föntebb érintők, azon szók, melyekben a távolra vonatkozó o az egyik alaphang, mint oda, ott, onnan, oly, onszol, oson; továbbá szinte azon o gyökhangu szók, melyekben alapfogalom az együtt volt részeknek egymástól elválása, eltávolodása, milyenek: old, olu, olvad, olvaszt, omlik, ont, oszlik, oszt. Rokon gyökhangzóju a latin okadó ob, a távolító hellen απο, latin a v. ab, s a szláv od. Finnül: aiket szintén am. ok, mely azonban egészben véve a latin ,causa’ szóhoz áll közelebb
Jó helyen kapisgálsz, mert a dokumentum szónak szerintem etimologiai köze van a doktor szóhoz. A kezdő szóelem kiindulása ugyanaz a gyök.
A doctum "oktatat" főnévi származéka. Az oktat szavunk ok része pedig valóban azonos etedetű az okmány szavunkéval. Így már tudjuk értelmezni azt is, mit jelent az, hogy ok-os.
Doktor: "Nemzetközi szócsalád a latin doctor (tkp. ‘tanító’) alapján, amely a docere, doctum (‘tanít, oktat’) főnévi származéka"
DOMITO : szelidítget ----------------- IDOMÍTÓ a konkrét szavunk. Elég jól tudott magyarul aki ezt a hangalakot valaha elváltoztatta ilyenre, mert láthatóan egészen jól ment neki a magyar ragozás kivitelezése.)) Az I hangot gondolom kötelező volt valakinek lehagynia a szó elejéről, (tán még jutalmat is kapott érte) így már nem is olyan is feltűnő hogy mi is ez, gondolhatták egyesek...
Az OK szavunkból képzett OKOZ és OKOZÓ meg stb. formákkal nem rég már foglalkoztam, amelyek CAUSA és hasonlókra vannak átírva és elváltoztatva. Naná hogy találni erre is másféle átírást, ezt is többféleképp módosították el. A fenti esetnél az volt a nagy trükk, hogy lehagyták a kezdő O hangot és
ezzel máris elkövetve egy kisebb kulturális örökség elleni bűncselekményt így kapásból.))
De ez még nem volt elég, ,mert most az a variáció következik amikor az OK szavunk ámbár megmaradt OC torzítással leírva,(K hangra nem volt előfizetésük) de ez esetben meg egy előtét hanggal trükköztek :
DOCUMENTUM és az ezt előző DOCUMEN : példa, lecke, bizonyíték, OKMÁNY , OKlevél, OKirat ---------
A DOCUMEN = OKMÁNY . A "D" előtét a fő trükk, vegyük csak le, mindjárt jobban látszik. Elváltoztatták ilyenre. Ott figyel a --mány képzőnk a szó végén.
És ezzel megfejthetjük a DOKTOR szót is, amint megtudjuk a szó eredeti jelentését, minden világos is lesz:
DOCTOR : oktató, tanító, tanár, mester, tudor , jogtudor, orvostudor -------- OKÍTÓ a szavunk, eredetileg oktatót jelentett a hangalak, ebből lettek mára a doktorok fogalma. Van néhány hasonló szó, kiderül belőlük hogy egyértelműn erről van szó. Akkor egy bejelentés : ez sem latin eredetű szó, csak el van változtatva. ))
Foglalkoztam nem rég a JUVENTUS dologgal, ami = JÖVENDŐS . Magyar nyelv ragozta ezt már többszörösen persze. Természetesen a "jövő"-nek is van másféle átírása, megfigyeltem hogy alapvető szavaink már nem az első ízben vannak elváltoztatva többféle hangalakra is egyszerre. Nézzük most mit dobtak össze a magyarból :
DIVINA : jósnő ----- JÖVŐ-NŐ , nem én neveztem el így, a latinoknál kell reklamálni.)) A DIVI ezúttal a JÖVŐ, fent még jó volt nekik a JUVE, itt már valamiért nem. Több DIVI is van náluk, a szavak egy része nem ide tartozó, de azért van még jó néhány ami egyértelműen igen. "divinitus, divinus stb. "
A szó végi "NA" mögött sokszor a NŐ szavunk áll, most is így van ez, csak hát ők ezt elváltoztatták ilyenre...
"kád ---- érdekes a finnben kuppi, a tamilban kopparai "
Lehet hogy ez nagyon érdekes, de semmi köze sincs ezeknek a kád szóhoz. Már megint össze van keverve a nem odavalókkal.
Szinte gondoltam, hogy megint jobb ha utánanézek...
A finn KUPPI az csészét jelent és ez pontosan ugyanaz, amit az angol úgy mond hogy CUP of tea, ha épp teázik. És megint nem fogjuk elhinni, de ezek magyar szóból vannak újfent .)) És tényleg, mert régen az egyik ivóedényünk megnevezése KUPA volt, a KUPA meg KOPogós hangú, egyszerűen egy hangutánzó gyökerű szó, amiből ivóedényt neveztünk meg, éspedig KUPA néven.
Tamil "KOPPARAI" : olajat tartó edény, illetve a KUPA szavunk az náluk pontosan KOPPAI, teljesen egyértelműen a hangutánzó KOPPanó KUPA szavunk van ezek mögött is. Kád az náluk TOTTI. viszont a "kádár" szót mi a kádból képezzük, ők a "kopp" hangutánzót használják rá, KUPPAR formában. De nem a kádhoz van köze, hanem a KUPA szóhoz, mert a kádár mindenféle háztartási edényeket is készített (nem csak kádakat, beleértve a KUPAkészítést is. Spanyoloknál COPA a KUPA, ez is a magyar szóból ered.
A latin nyelvben már ott van mindkét magyar szó, a KÁD is és a KUPA is, ezek nem összekeverendőek, nem véletlen van két hangalak : CADUS =KÁDAS : náluk ez KÁD, korsó, hordó
CUPA =KUPA és ez náluk kád is, hordó is és most jön a lényeg : KUPA . Azaz eredetre létezik egy KÁDAS szó a kádból és mellette létezik a KUPA szó is (kopp hangutánzóból) tőle függetlenül,és nem összekeverendőek ezek...
Ne nekem mondd ezt, hanem a latinoknak , akik az ARAT szót használják.)) De amúgy meg lényegtelen, mert hozzáállás kérdése hogy hogyan nevezzük meg azt a földterületet ahol gabonát termesztünk.
Mi szántónak hívjuk, ők meg ARATÓ-nak. Mindkettőt azon a földterületen végzik el. így is nevezhető. De hívhatjuk "gabonamező" vagy "termőföld" is csak így simán.
Amúgy AREATOR is van, az meg "cséplő" odaát. ARATIO meg az ARATOR nem csak a szántót jelentette, hanem a földműves egyik megnevezése is. ARATÓ magyar hangalak átírása mindkettő, magyarul toldalékolt szavak, az egyiket -iO fejezik be sima Ó helyett, míg a másikra rátoldták csak az R hangot.
Amúgy a konkrét "aratás" szóra használt szavuk is a magyar már ragozott hangalak elváltoztatása, ugyanis az aratás a gabona levágása, másképp mondva METSZÉS, amit a latin nyelv ma MESSIS formára változtatta el. Ez is már a nyelvünkön ragozódott szó, csak egész egyszerűen átírták ilyenre...
(magyar elemzéssel: ka-ad v. ka-ed azaz gömbölyü edény, gömbölyü eszköz vagy tartó) fn. tt. kád-at, harm. szr. ~ja. Megegyezik vele a héber kad, arab kadda, latin cadus, hellén cadoV szanszkrit kud v. kut (tartalmaz), innen; kutasz (edény), továbbá szinte a szanszkrit cshad (föd, takar) stb."
ALIUS: más, másféle, egyéb ----------------- OLYAS a pontos szavunk erre, szépen látszik a magyar ragozás is ismételten. Más szavaikban is ott van ez az "ilyes és az olyas" magyar képzésű szavaink, csak különféleképpen elváltoztatták.
CASA: ház, , kis ház, kunyhó, lugas, sátor -------- Ez a HÁZA vagy HAZA szavunk. Egyszerűen csak önkényesen át van írva a kezdőhangunk, ettől még ez magyar eredetű szó természetesen...
Én nem a "hullám" külhoni variációival foglalkoztam, hanem a VOLGA szóval és hogy lehet é köze a "foly" igénkhez. Átvettem, és arra jutottam hogy nem. Ergo nincs szó hangváltásról ITT. Ahogyan a magyar nyelvben sem közös gyökerűek a FOLY és a VÖLGY szavak. Amit leírtam nem ismétlem újra, szerintem az megmagyaráz mindent...
Ja és itt kizárólag a VOLGA szóval foglalkoztam, ettől függetlenül például az észt szó ami ki lett írva az tényleg és valóban a FOLY szóhoz köthető, azt egy pillanatig sem vitatnám. F-el is ejtik ki legalább, írásban az V-re torzult. de a hangutánzás okán az F hangos kell hogy eredeti legyen.
Tehát valóban létezik a V-re írt is, mint az észtek VOOLU formája ami ugyanúgy a FOLY dolgot jelenti. Viszont a VOLGA esetén tartom a leírtakat, az egy másik dolog.
Már megint a szükségtelen és indokolatlan hangváltás csapdája ez. És emiatt az összekeverés. A VOLGA szónak semmi köze a FOLY igéhez, még akkor sem ha épp egy folyót neveznek is meg vele. Teljesen más dolog a kettő. A görög írta át B-re a kezdőhangot, mert ők akkor nem használták a V-t. De az egy másik sztori.
A FOLY FO része egyszerűen hangutánzó , csak el kell menni folyópartokra és értjük is hogy miért. Ez mivel hangutánzó és ezt a Fo-fo-fo-Fo-gást halljuk a folyók mentén, ennek az eredetije nem is lehet más mint F hangos dolog, mivel ez a valós természeti hangja az egésznek. Mint a FÚ a FÚJ esetén, ez utóbbi is egy valós hanghatásból született meg, a legősibb szóképzések egyike ez. Ez sem lehet más hangos, csak F ha élethűen akarjuk ábrázolni a fújás hangját.
A VOLGA meg VÁL gyökű szavunk,(válik, váló, valag, völgy) amelyből a külön VÁLÓ dolgokat foglalunk össze. Kettő nyomós oka is van erre a VOLGÁNAK : egyrészt ez a folyó rendkívül sokszor VÁLik el, és alkot így a két ág meg szigeteket, nagyon sok mellékfolyója van neki.
A másik még nyomósabb oka pedig az, hogy egy hatalmas VÖLGY amin keresztül megy, a 10 legnagyobb
orosz városból 4 is itt van, közte a mai fővárosuk is. Ráadásul a VOLGA a VALDAI hegységben/dombságban ered, és már a hátság neve sem véletlen hiszen ez egy szó szerint vizeket VÁLasztó földrajzi objektum. Ilmen és a Volga vízválasztója a dombság. Ez a lényeg, a VÁL gyökérre épülnek ezek a szavak. Maga a VOLGA mögött meg a pontos VÖLGY szavunk lehet. Főleg hogy az ószlávban még VOLGYA is volt ez. A "nedves" felruházása a VOLGA szónak már egy utólag ráaggatott jelentés lesz, ami valójában logikusan következhet is a VÖLGY okán, mivel a mélyebb völgyek gyakori jellemzője a páradús levegő, és ezáltal gyakorta nedvesek a völgyek...
ha ez a teóriád, akkor a ragok felől kezdve rendszerezd. ne kiragadott példával vonj le következtetést, ha több példából kimutatható összefüggésből. akkor lesz komoly. (és nézd meg a hivatalos teóriát, h szembeállítsd ill. cáfold)
amúgy egyáltalán nem magától értetődő, h a latin korábbi lenne, mint a szláv ill. annak proto-IE része.
