A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Ma is Orka volt velünk, nagyon rutinosan old meg mindent a játékok során. Mához 1 hétre elmarad a program, zárva lesz a klub. Bea megígérte, 2 hét múlva hozza Gaiát is. Plusz megígérte, megbeszéli az édesanyjával, és június folyamán valamelyik alkalomra elhozzák Vikkát! :-))
Tőlünk mennek egy rétre, ott Orka mellett az autóban várakozó belga juhász kamaszkorú Zari és az idősebbik labrador, Sajt is kiszaladgálhatja magát - ő kettejükről a hordozóban csináltam képeket.
Körülbelül 8 ezer méter magasan hulladéktenger marad a mászók után, elhagyott sátrak, felszerelések borítják be a hegyoldalt.
Az Everest már csak maroknyi néhány mászónak maradt meg igazi kihívásként, a kereskedelmi expedíciózás olyan szintre fejlődött, hogy szinte bárkit felvisznek a csúcsra a tapasztalt hegyi vezetők és serpák.
A kereskedelmi expedíciók nem igazán törődnek azzal, hogy mi marad utánuk, jobbára csak felfelé viszik a cuccot, le már nem hozzák a hegyről, de a kimerült szólómászók mindegyike sem akar pluszsúlyt cipelni, gyorsabb a haladás, ha nem kell összepakolni és felrakodni a sátrat, a kiürült oxigénpalackokat, tárolóedényeket.
A National Geographic szerint átlagosan 8 kilogrammnyi hulladék marad egy-egy Everest-mászó után, ebben az ürüléküktől kezdve a sátorig minden benne van.
>>>
Ez szerintem nagyon gáz, és méltatlan a világ legmagasabb pontjához!!!
És akkor még a szintén nem kevés ott maradt holttestet nem is említi a cikk...
Nagyon más: ha szereted vagy legalábbis érdekel Salvator Dali munkássága, túl a jól ismert művein, szeptember végéig van nyitva a VI. ker. Király u. 26. pincéjében egy nagyszerűen megrendezett és igen gazdag anyagú kiállítás a rajzaiból és a szobraiból. Igénybe lehet venni le is, fel is a liftjüket, nagyon udvarian és készséges az azt kezelő személyzetük.
Ma láttam: minden tekintetben nagyon jó élmény volt!
Nagyon sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, mert a neten csak mutatóban van fenn néhány olyan alkotása, amit szívesen lefotóztam volna, hogy máskor is megnézhessem, mert nagyon tetszett.
Egyelőre millió kérdés kavarog bennem, csak éppen nincs kinek feltenni :-), addig meg éppen könyveket vadászok - a túlélőktől -, de hát nyilván mindenki most akar ilyen könyvet venni :-).
Sajnos a Mount Everest újabb áldozatot szedett, ez már nyilvánvalóvá vált. Még a holttestet se sikerült megtalálniuk.
Tudom, a szenvedélyes bizonyítási vágy és nyilván az ezzel járó dicsőség siker esetén, no meg az adrenalin hajtja az újabb és újabb próbálkozókat. Ezt értem, de megérteni akkor is nagyon nehéz olyan valaki számára, mint én is, akit élete minden cselekvésében a logikus gondolkodás, az észszerűség vezet.
Részemről részvétem a 3 éves kisfiának, aki immár az édesapja nélkül lesz kénytelen felnőni.
A felesége nyilván pontosan tudta, kihez megy hozzá, és ezzel mintegy vállalta a korai özvegység esélyét. Vagy, mert a szerelem vak, lehet, hogy ebbe nem gondolt akkor bele.
Tudom, persze, naponta történnek tragédiák akár a közlekedés során az utakon is, az oly módon csonkán maradt családok számára iszonyú csapásokként. De arról csak a felelőtlen, szabálytalanul vezető tehet, az ártatlan áldozat nem arra gondolva indul el, hogy nem fog többé hazatérni.
Aki oxigénpalack nélkül, egyedül, 8.000 méter fölé indul, és nem információk + tapasztalatok hiányában, annak tisztában kell lennie, hogy ez a vállalkozása jó eséllyel az életébe kerülhet.
Az előbb olvastam a sztorit - ha kitalált és nem valóságos, akkor is poénos, ezért megmutatom:
"Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete.. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején."
Ma Orkával játszottunk mindenféle jópofa dolgot: pl. mi találhattuk ki, milyen akadálypályát hozunk létre, és vezetjük rajta őt végig.
Íme, ennek néhány pillanata:
Szék alatt, majd karikán kellett áthaladnia, végül egy lavorba beleülnie.
Nagyon lelkesen csinálta végig - persze a jutalomfalatok reményében! Jogosan meg is kapta minden sikeres teljesítés után, ahogy a dicséreteket + a simiket is!
Pandikám, a toklász a kutyák orrának, fülének, talpának régi ellensége: emlékszem, Csibészből is szedtem ki, mikor még szerencsére nem fúródott jobban belé. Okos volt a drágám, jött és mutatta, így azonnal tudtam segíteni rajta. Be tud fúródni akár egész mélyen is, ettől nagyon fájdalmas, ahhoz viszont már orvosi segítség kell.
Csibész füle lefelé lógott, csak, ha hegyezte, csapta fel vagy oldalra, így az nagyjából védve volt a toklászoktól.
Szia, sziasztok! Hát, én meg nem mondom Neked, ki a Digi tulajdonosa, de a vicc nagyon aranyos🤣.
Van ma klub????
Épp azon gondolkodom második napja, hogy mindentől függetlenül megette a franc a méhlegelős maszlagot. Nálunk kb. 1 hónapja nem volt a gyepen levágva a fű, a képviselőnk éppen a 3. levelet írta a Tüttő Katának miatta.
Ugye ez egy erdős rész, ahol gyalogösvények is vannak (már azok se látszanak, komolyan, derékmagasságig ér a zöld), ahol át lehet sétálni tőlünk a Madárdombra.
Javarészt ez a toklászos gané alkotja a "füvet", de ilyenkor, a melegben szeretünk oott sétálni, mert a fák miatt elég hűvös van és nem a flaszteren kell kutyagolni. Na most ez ugrott😢.
Ráadásul még ha le is gyalulják, nem gyűjtik össze és viszik el a zöldhulladékot, hanem majd az idő vasfoga kiszárítja, és szárazon jobban szúr/könnyebb összeszedni füllel, orral, tappanccsal.
Nem is értem. Ez régen nem volt probléma??? Mármint a toklász.
Mert én nem emlékszem rá, hogy gondot okozott volna, pedig gyerekkoromban is volt.
Egy szőke nő hazaér a munkából, és megdöbbenve látja, hogy kirabolták a lakását. Azonnal hívja a rendőrséget, akik megígérik, hogy hamarosan jönnek. Nemsokára meg is áll a ház előtt egy rendőrautó. Kiszáll belőle egy rendőr, pórázon vezetve egy nyomozókutyát.
A szőke nő áll a kapuban, s a fejét fogva, zokogni kezd: - Kiraboltak, mindenemet elvitték, kihívom a rendőrséget, és erre tessék: kit küldenek? Egy vakot!
Nálunk a Digi rakoncátlankodott, amióta váltottunk, néha előfordult, hogy fél délelőtt - évente egyszer talán - nem volt internet, de ilyen még soha, hogy 2 napig tv se.
Mikor a múltkor nálam a box behalt - a profi szerelőnek hála, nem végzetesen -, ezáltal tévét se tudtam nézni, nagyon hiányzott és zavart ez a pár napig tartó állapot, ugyanis miattam kellett egyeztetni, mikor tudnak kijönni.
Mint kiderült, a felvett, de még meg nem nézett adások elvesztek: csupa, szerintem mostanában pótolhatatlan adás és film volt rajta.
Ezekért fáj a szívem, de bő 6 éve 0-24-ben dolgozik ez a box az általam előre beprogramozott mindenféle adás felvételével, majd lejátszásával, nem csoda, hogy elfáradt ez a nagyon okos ketyere.
Hogy mennyivel tudta meghosszabbítani az életét, majd kiderül. De ha ismét előfordul, jönnek és cserélik, mert én csak bérelem, a készülék a Telekom tulajdona.
Sajnálom őt - a szklerózis mellé a stroke már sok volt a szervezetének, bár nagyon remélte, hogy túljut rajta.
Mariann tudná csak megmondani, hogy a kifelé mindig vidám, az állapotán is gúnyolódóan beszélni képes Györgyi belülről hogy élte meg a tolókocsiba kerülését és mindazt, amin keresztül kellett mennie.
Mindenesetre a Padödö számok sokáig meg fogják őrizni az emlékét.
Mariann egy nagyon fontos barátot és társat veszített el, akinek rengeteget segített minden téren, ugyanakkor felszabadult az ezzel járt kötelezettségei alól, ami a gyász mellett és után könnyebbséget is fog neki jelenteni a saját életében.
Tényleg sajátos a kutya érzékenysége: szerintem a szaglása a kulcs, ahogy a nemrég elhunyt férfi szagnyomait megérezte a lakásban, kellemesnek találhatta, ezért kereste és követte azokat.
Ami a vendég, későbbi társ fogadtatását illeti, könnyen lehet, hogy valami nagyon hasonló illatot áraszthatott, mint amit eddig a lakásban a volt férj holmijain érzett.
Én a kutya orrában jobban hiszek, mint az ezotériában, miközben az is érdekel, sőt, foglalkoztat is. Ezért tudom, hogy mint a cikk is írja, "a legtöbb filozófia úgy tartja , ha el is fogadjuk a reinkarnáció tényét, emberi lélek csak emberben ölthet újra testet, bár egyes indiai vallási irányzatok emberből állatba való leszületést is megemlítenek, egyfajta karmikus visszalépésként."
Viszont ehhez az is hozzátartozik a tanításuk szerint, hogy ilyen karmikus visszalépés olyan esetben történik, ha valaki életében valami olyasmit követett el, ami miatt ezt büntetésként kapja.
Pandikám, Neked!