Mi nem úgy történt?.... Minden úgy történt, ahogy írva van. Megtalálni máshol is az AD szavunkat?... Oszt akkor mi van?...Persze hogy igen, nagyon is tudok róla én is, de ha nem tűnt volna fel esetleg én most kifejezetten a latin nyelvet vettem célkeresztbe, hogy bemutassam a benne lévő temérdek magyar kifejezésünket. Mert benne vannak, és ráadásul magyarul ragozva. Lesz majd más nyelv is, de most a latin van terítéken.
Sőt, már külön azt is szóba hoztam, hogy az AD szavunk és ezek magyarul toldalékolt különféle változatai TÖBBFÉLEKÉPPEN is megtalálhatóak a latin nyelvben. Ergo nem egyféleképp írták át.
ED kezdéssel is, AD kezdéssel is, ADD kezdéssel is, de DAT kezdéssel is azok vannak, ez utóbbi esetben csak egyszerűen lehagyták róla a kezdő A hangot. Kimutatható és bizonyítható, csak meg kell nézni mit jelentenek az idevágó szavak odaát, és még csak le sem nagyon tagadható. Legalább 4 féle átírásról tudok az AD szavunkat illetően, és ha 4 van, akkor simán lehet hogy van még ezeken kívül is.
Fontos kiemelni hogy egy XYX kezdő hangalak a latin nyelvben több dolog is lehet, például az AD esetén néha az AD szó fedezhető fel, míg máskor az EGY szó, és még van sok egyéb, van mikor az ODA. EGY szavunkra már jó néhány átírást vettem észre. Egyszer összesítem majd őket. De itt például az AD az tényleg AD :
AD-APTO: alkalmaz, illeszt ---- ergo hozzá AD a továbbiak:
ADDO: ráad, hozzáad, halmoz, összead, összegez --------- kétség sem lehet mi ez.
EDO : amit írtam most : kiAD, kibocsát, hirdet, választ, játékot/példát AD ,okot AD, számot AD ------ nem tudom mit kell itt magyarázni. ADÓ a szavunk, de van még ilyen így E-vel is kezdve :
EDITOR : kiADÓ, kibocsátó, szülés (életet AD), játékADÓ (értjük?...) ------- ADATÓ a konkrét magyar szó.
EDITIO : kiADÁS, szülés, kiADAT, színjáték/játákADÁS ------ ez utóbbi a kulcsszó, ADÁS a konkrét magyar szó. Mindhárom magyarul ragozva van, és mind az AD szót használja itt is. Szimpla szarrágás ebbe belekötni, látszik hogy az ADÁS szóhoz kapcsolódnak ezek egyértelműen. EDITUS is. Aztán van más is, ami már bőven nem idevaló, például a korábban írt EDO-nak van egy másik jelentése is : eszik ---- ez már az EVŐ szavunk D-vel, amit a magyar ma már csak felszólító módban mond D-vel, de korábban az "edegél" is volt használatban.
DATUS: ADÁS ------ pont ez a szó a régebben használt ADATÁS szavunk, egész egyszerűen csak le van hagyva a kezdőhang. Magyarul toldalékolt, AD+AT+ÁS, ez van átírva és ennyi a sztori itt.
DATIVUS: aki vagy ami kiadatik/kiADATVA van------ ADATVA van
DATO : adogat, keltez --- ADATA a pontos hangalak, régen amikor kiadtak valami írást vagy dokumentumot és ezt A-DATOL-ták, hogy hol és mikor készült el, a pontos dátum előtt az állt hogy ADATA: XY időpont és Z helyen.
A vizsgálatomnak jelen esetben nem az a tárgya hogy vajon honnan a picsából ment át ez a szláv nyelvbe, hanem az hogy a nyilvánvaló magyar kifejezéseket mutassam a latin nyelvben. Most nekem az nem releváns, hogy honnan majmolta a szláv,(gondolom a latinok torzítottját használták fel) nem is érdekes, mert a szláv nyelvekben már többszörösen torzult az eredeti hangalak, így teljesen érdektelen azzal foglalkozni, mivel jóval és jóval későbbiek azon kifejezések...
a folyó eredetileg volga és számtalan nyelvben számos változat lett. flow, wave stb
az úgy elég kevés (és a tévedés lehetősége meglehetősen valószínű) ha nem nézel utána a dolgoknak
persze, azt se értették meg a magukat okosnak képzelők, mégha érveltem is, többszörös példával igazoltam, hangtanilag egyező szavakat hoztam ugyanarra a fogalomra/jelentésre, úgyhogy azt csinálsz amit akarsz... hülyék mindig lesznek
lásd itt a kiirthatatlan előítélet/dogma cáfolva, de mi értelme a majmoknak gondolkozni
a munka létezik japánul is, ugyanúgy mint a törökben, mongolban, tungúzban meg a magyarban, meg a szlávban...
EDO: kiAD, kibocsát, világra hoz , választ, közzé tesz, AD (játékot, példát valamire), okot AD, számot AD és stb... -------------- ADÓ szavunk van itt, és már raggal van ellátva. Az "AD" szavunk többféleképpen is átírásra került odaát, van mikor a kezdőmagánhangzó simán csak lemarad a szó elejéről, itt megvan épp, de most nem A-val, hanem E kezdettel. Fő a változatosság.))
ELECTUS : választás ------ épp a VÁLASZTÁS szavunk van elmódosítva némi trükkel. Lehagyták a kezdő V hangot, "velectus" formában már könnyen kiolvashatnánk ezt az eredeti magyar hangalakot. Ami nem mellesleg már többszörösen is toldalékolt már a magyar nyelvben. Így megy ez a latin szóképzés.))
EFFLUUS: kifolyó --------- eléggé elváltoztatták az ELFOLYÓS szavunkat. Az EL szó nem került rendesen kiírásra, mondjuk nem is csodálom, mert már így is durva mássalhangzó torlódás esete forog fenn.))
ECCLESIASTERIUM : gyűlőhely, gyűléshely, gyülekezet helye -------------- Nagyon latinosnak néz itt ki ez a hangalak elsőre.)) Csakhogy itt minden de minden magyarul van eredetileg. Összetett szó. És ha jól számolom akkor itt cirka négy alkalommal is ragoz a magyar nyelv. De még előtte egy másik szó is, amit mi "eklézsia" néven is ismerhetünk:
ECCLESIA : gyűlés, népgyűlés, egyház, gyülekezet -------- A GYŰLÉS szavunk van jelentősen módosítva, helyesebben mondva EGYÜLÉS (ma egyesülés) ez igazából, mivel EGY helyre gyűlnek össze. Régi szövegekben a "gyűlve" kifejezés többször EGYÜLVE. És hogy mi következik ebből?... Az hogy a GYŰL szavunknak nem a "jő" szóhoz van köze és nem is "gyü" gyökhöz, hanem az EGY a szótöve/gyöke.
GYŰLŐ az EGY-ÜL-Ő vagyis EGYESÜLŐ. EGY a szó alapja. És visszatérve a latin hangalakokhoz : GY hanggal nem igen tudtak mit kezdeni, ezúttal két CC-re cserélték be.
ECCLESIA --- EGYÜLÉS vagyis GYŰLÉS ECC=EGY
ECCLESIASTERIUM ----- ugye ez a gyülekezetnek a helye (együlő terme), ez lesz pontosan a GYŰLÉSES-TEREM )) Így már egész értjük magyarul, csak a latin az eredeti hangalakot átírta és elváltoztatta ilyenre. Elég durva módosítás. Viszont a nyelvünk toldalékolásai kiválóan megfigyelhetőek...
Közben rájöttem hogy mi az "asszociáció" , ez következik. Mindenekelőtt : magyar szó ! Csak szokásuk szerint elváltoztatták az eredeti hangalakot. Magyarul ragozott a szó.))
Ez teljesen pontosan a magyar ÖSSZESÍTŐ szavunk átírt módosulata. Ez a latin szóképzés .)) És persze, "visszavettük" ezt a hangalakot, de ebben a formában leginkább a képzettársításra használjuk mindössze, mint erre való kifejezést.
PUNITOR : megbüntető, megbosszuló ----- BŰNÍTŐ a hangalak, magyarul ragozott szó ez már újfent, még ha kissé magyartalanul is hangzik a mai fülnek már így. Két eset lehetséges : 1. vagy még az írott emlékeink előtt mi is használtuk így . 2: vagy a latinoknak még gyakorolniuk kell ezt a műveltetés dolgot.))
A szó nem kérdéses, amúgy másképp is átírták, mert POEN formákban is létezik ez.
POENiTENDUS : megbánandó ----- azaz BŰNÍTENDŐS amit ebből kiolvashatunk, ez már jobb valamivel mint a fenti, ez már közel olyan mint a BÜNTETENDŐS, hát nem könnyű a műveltetés helyes kivitelezése.)) De azért ez utóbbi már egész jó lett, közel jó. Persze a kezdőhangot muszáj volt P-re írni biztos, így már nem olyan feltűnő hogy mi is ez.))
PONDUS : súly, nehézség ------------- FONTOS a konkrét magyarul már ragozott hangalak, amit elváltoztattak. Át kellett írni nekik ezt hogy másnak tűnjön.)) Csak hát a FONT fogalma a mérlegnél született meg, azon is FÖNT kellett tologatni azt a bizbaszt, így működött az egyensúlyba hozása. A magyar nyelv ad választ a szó létrejöttére...
A "nagy tudásúak" elképesztő hülyeségeket össze tudnak irkálni. Az sem zavarja őket hogy a "zar", illetve "zauar" formák még a saját kutatásaik szerint is előbbi időkről dokumentálhatóak.)) Ez utóbbi is ZÁR már persze, csak hülyén van leírva, mivel akik írták, nem használták a hosszú A hangot (Á), és az UA-val jelzik ezt ami amúgy nem oda való. Olyan ez, mint a régi LÓ, hosszú hang leírásának hiányában LOU-ra torzítottan fordult elő itt-ott. Attól még az LÓ volt már akkor is, csak a leírása lett furcsa.
Amúgy tényleg durva, hogy egyes helyeken mennyire eltorzult az eredeti hangalak, némelyikről nehéz is volna megmondani hogy ugyanaz, ha nem volna ez a sok köztes átmenet. És azok azért szerencsére megvannak még.
ZÁR egy hangutánzó szó, a ZÖRej/ZÖRRen stb. a közvetlen rokonai neki, ZORd idő is ilyen zörejes, meg a ZŰR is ilyen. Visszaszámlálásnál meg a ZÉRÓ a ZÁRÓ.
Az olaszoknál van erre LUCCHETTO is , emögött meg a LAKAT szavunk áll, és ugyanennek a rövidített variációja az angol LOCK szó . Ami a magyar LAK szó (esetleg lyuk) , mert a LAK-KATT , egy lakhelyet jellegzetes KATtanó hanggal lezáró eszköz. LOKA/LOKÁL meg eredetileg LAKhely értelmű, ezt a LOKÁLpatrióta kifejezésünk még mutatja, persze ma már leginkább "hely" értelműként használjuk.
A románban a ZÁR egyik szava épp "lacat" , igen az is egy záró eszköz. Még "hawaii" nyelven is LAKA ez, gondolom a lakóhelyek esetén merült fel a legősibb igény a zárhatóságra, és ezzel az ott lévő értékek védelmére. A "chichewa" is LOKO hangalakot használ fel.
A latin LOCALIS is helybélit jelentett régen, magyarán mondva LAKOST. És még visszatérve egy szóig a ZÁR szavunkra, ugyanebből van a "rab" náluk, ami SERVA hangalak, ez is olyan szó hogy nem csak az alapszó itt a magyar, hanem ismét az az eset van hogy még a ragozás is magyar, mert ez atompontosan a ZÁRVA szavunk lesz...
"A k hang lecserélésre g-re. feltételez egy hangok közötti kapcsolatot is."
Amikor a hangok jelentésélnek alapja az utánzott esemény/tárgy által kiadott hang volt, alapvetően akkor születtek ezek az "átfedések", hiszen pl a G és K hang között viszonylag kicsi a kiejtésbeli és hangzásbeli különbség. Noha ma már mindkettő jól elkülönül egymástól, egykor - a beszéd kialakulásának kezdetén - még nem voltak a hangok olyan tisztán ejtettek, mint ma, és természetesen területenként (alfajonként) a hangképző szervek eltérő fejlődése okán is sokféle hangot használtunk. Az IPA ma is kb 100 hangot tart nyilván, ami abban az időben sokkal nagyobb szám lehetett (ma is eltérő a különböző nyelvek hangkészlete). Az utánozni kívánt természetes hangokat, hol ezzel, hol azzal az egymáshoz közeli hangokkal képezték le, ezért találunk a mai nyelvekben eltérő hangokat ugyan azon jelentésű gyökökben. (Meg azért is, mert hasonló jelentésű, de eltérő hangokból rakták össze azokat.)
"De az igaz, hogy sokszor csak a kezdőhang marad meg, mint jelentést hordozó szóelem."
Mindegy, melyik hangot vizsgálod, a gyök minden hangja hordoz valamilyen jelentést. (A magánhangzók esetében nehezebb feladat, de ennek megvannak az okai)
Ha a harmadik hang szerint csoportosítod a gyököket, akkor annak a hangnak a jelentését fogod mindben észrevenni, ha az első szerint, akkor azét.
szoros [1086 tn. (?), 1380 k.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul sar ’két tó közötti erdőhát’, osztják s%rt ’keskeny területsáv’, zürjén mIser ’száraz terület két folyó között’ (mI ’föld’), votják sures ’út’. A finnugor alapalak *sor ’szoros; szorul’ volt
zár [1395 k.] ’zár, retesz’ Déli vagy nyugati szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb zavor ’zár, retesz’, szlovén zavor ’fék, kocsifék’, cseh závora ’zár, retesz’, szlovák závor ’ugyanaz’; vö. még: óegyházi szláv zavor , zavora ’ugyanaz’. Megfelelő szavak a keleti szláv nyelvekben is élnek. A magyarba került závor alakból závár lett, majd ez egyszerejtéssel zárrá alakult.
"Itt már csak az Sz hang azonos, ami igazolja, hogy csak az SZ hang hordozza a fent nevezett jelentést,"
Aa k hang lecserélésre g-re. feltételez egy hangok közötti kapcsolatot is. De az igaz, hogy sokszor csak a kezdőhang marad meg, mint jelentést hordozó szóelem.
Még egy adag, a SZÉK szó másképp is átírásra került, előbb még D-vel írták a 3- hangot. De itt már L van.)) :
SELLA---SZÉK Aztán még : SELLATOR: székcsináló, nyeregcsináló, nyerges --------- a nyeregben is helyet foglalunk, székként megnevezve odaát. És a szék szavunkat így most már kétféleképpen is láthatjuk átírva, előzőben még SED volt, itt már SELL-re van módosítva. Egyszerűen csak átírták az eredeti szót kétféleképp is. És akkor még akár lehet hogy van rá más is.
SERA: lakat, zár, tolózár -------- A pontos és a konkrét szavunk erre a ZÁRÓ, és ők csak annyit csináltak itt hogy ezt a hangalakot egész egyszerűen elváltoztatták. Igen, így képződik temérdek latin szó. Ez a módszer a már meglévő, és a már akár készre ragozott szót veszi alapul. És pont.
Persze aztán mondjuk a SERIES szavuknak már semmi köze ehhez, csak ránézésre hasonló, nem záros amit jelent, hanem azt hogy SOROS. Akár két teljesen más logikájú szavunkat is majdnem egyre írhatnak. Ez több esetben is megfigyelhető. Persze, mert csak átírnak már létezőt... És nem feltétlen következetesen teszik meg.
SICILIO : lekaszál, levág -------- talán még ez a verzió nem volt, már annyi hasonló van, hogy meg nem mondom. Ez a SZAKOLÓ személy megnevezése. SZAK--KASZ gyök/szótőből persze.
SUD kezdetű szavak izzasztó, izzó jelentéssel és konkrétan a SUDUS : nem felleges, kitisztult, tiszta idő ------ akkor viszont itt SÜT a nap, ez itt a lényeg.)) SÜTŐS időnk van ilyenkor. És akkor ezekből rá is jöhetünk a más nyelvek "dél" égtáj szavára, SÜD/SOUTH formákra, hogy miből is van az egész, hát mindennek az alapja a magyarul tisztán és világosan érthető SÜT szó, utalva rá, hogy az északi félgömbön
a nap mikor déli irányból néz ránk, akkor SÜT csak igazán erősen, a SÜTŐ napot jelenti a világszerte megtalálható szó.
És most újfent magyarul tudunk értelmezni úgymond "más" nyelvek szavait a déli égtájra is többek közt. Mondjuk én már oly nagyon meg sem lepődöm ezen...
Amúgy a SZÉK ott is megvan, de egy egyszerű trükkel elváltoztatták. A szó végi "K" hang rejtélyes körülmények közt "D" hanggá változott át csak úgy.)) Ez a latin "szóképzés", szerintem ők gyököket, gyökereket a termelői piacon láttak maximum.)) Meg a földeken, de nem a nyelvészetben. És már toldalékolt itt is a magyar nyelv :
SEDES : SZÉK, ülőhely, lakhely, lakás, tartózkodási hely, a hely ahol valami van, törvényszék-------- A konkrét és pontos SZÉKES szavunk van itt, az értelmezéséből itt is jól látszik hogy egy olyan helyet értünk alatta, ahová megtelepszünk/letelepszünk. A székelyek is ezt tették, és SZÉKeket hoztak létre, SZÉKES helyeket. Ez épp az ülőbútor is lehet, vagy székhelyünk ahol mondjuk rendszerint vagyunk. Ilyenkor felvetődik bennem, hogy mitől D a szó közepe, a K hangot nem lehet sehogy sem D-nek hallani, így élek a gyanúval hogy az ilyenek szándékos átírások.
A K helyett C az még oké, magyarázható hogy X és Y hangokat nem használtak és emiatt. De ez nem olyan, még félrehallás sem lehet, amit egy K/G viszonylatban még értenék is, de ilyen botfül nincs ami K hangot D-nek hall.
SOL/SOLIS : nap (az égen) , napfény, verőfény, naphőség----- SÜL és a SÜLÉS szóból ezek. Mi úgy mondjuk, SÜT a nap és ennek következményeképpen SÜL és SÜLÉS történik meg. Ahogyan a SZOLáriumban úgyszintén erről van szó. Persze a szó már jóval régebbi annál...
SACCELLUS : zacskó --------- ZSÁKOLÓS a konkrét magyarul ragozott szavunk. SACCEUS--ZSÁKOS
SACCUS ---ZSÁKOS ez is, csak egy másik hangalakban. SACCULUS----ZSÁKOLÓS így is, ahogy a felső szó.
Toldalékolt magyar szavak átírásai ezek. Régen SÁK is volt a zsák, de így könnyebb kimondani (úgyis hasonul), mértékegység is volt, a SOK szóhoz lehet köze...
És akkor jöjjön egy újabb SZAKasz gyökerű szavunk, mert ezeket már láttuk SEG és SEC is használni odaát, sejthető volt hogy egyéb más átírások is léteznek még, most a mássalhangzó torlódásos variáció jön, ezúttal csak SC ennek a kezdete.))
SCISSUS : metszett, elhasadt, elhasított, elszakasztott -------- a magyar szó egy az egyben a SZAKASZOS, amit odaát elváltoztattak. De ez még azért bőven felismerhető ha rávilágítunk, és mindkét magyar toldalék is kiválóan meglátszik a szavunkban, amelyet eredetileg a magyar nyelv hozott létre természetesen...
"secundum - magyar szak szó, gyakorlatilag a szakasz megfelelője."
Csak az a gond, hogy nem egyezik a két gyök... Miért nem? Mert a latinok ősei más hangokból, más logika szerint rakták őket össze. Az alapvető hangok ugyan azok, de a magánhangzó más. Így a SEC (szek) gyök nem azonos jelentésű a SZAK gyökkel. (a magyarban sem...) Nem is használják olyan szavaknál, mint a szakad, szakít, szakma,
"segmentum, segregatio"
Itt már csak az Sz hang azonos, ami igazolja, hogy csak az SZ hang hordozza a fent nevezett jelentést, de nem a szakadást...
---
Szerintem pedig rokon a szókezdő hang mind formailag, mind tartalmilag. És nem csak szerintem!
Sec - Szak
Seg - Szeg
– Egyébiránt legközelebb áll hozzá a magyar szeg,továbbá idegen nyelvekben a csagataj szak-mak (vág-ni), a szanszkrit szagh gyök, honnan a latin sec-o, s innensectio, segmen, ismét a török és csagataj szök-mek (elválasztani, darabokra, részekre osztani) stb. Gyökeleme: sza, honnan szab szóis am. részekre oszt; a törökben is szap-mak am. szab-ni, vág-ni, bevág-ni. V. ö. SZAB.
Alapszavakon pusztán olyan szavakat értek amelyek a nyelv legősibb rétegéből valók, struktúrálisan ráépül egy nyelvi szerkezet és ezért esély se nagyon volt rá, hogy jövevénynek hazudják.
Alig 5 napja volt téma a SZAK gyök, 2421. és 2424. beszéltük is. Arról, is szó volt hogy nem egy esetben szimplán csak egyszerűen átírták a már magyarul toldalékolt hangalakot, egyértelműen bizonyítható.
Többféleképp írtak át magyar szavakat/szóelemeket, számos példát írtam már rá és számos példát még fogok erre írni, mert kimeríthetetlennek tűnő az ilyenek mennyisége.
Van SEG kezdettel is SZAK gyökű szavunk odaát, meg van SEC kezdettel is, de bizonyosan van még egyéb módokon is. Nehogy már bárki azt higgye, hogy a latin nyelvben bármiféle gyök is kialakult.)) Viszonylag új nyelv, egyszerűen már a kész szavakból variáltak, gyakorta a magyar ragozás is meglátszik a szavaikban.
SECAMEN ----- vágás, metszés, hasítás------- SZAKMÁNY, régen jó sok mindenre mondták. SZAKaszol, aki ilyet tesz.
SECTOR--- vágó, elvágó, levágó---- azaz SZAKÍTÓ másképp mondva, ebből a hangalakjuk...
SEGMEN: levágott darab, szelet, darabka, vágás----- ugyanaz, mint a SACAMEN, csak ezt G-re írták át.
SECEDO: félremegy, elmegy, eltávozik, elszakad ------- SZAKADÓ szavunk van ott ragozottan.
SZÉKELY szó mindenképpen a SZÉKEL, azaz letelepedett és SZÉKhelye van. Szinte biztosra veszem, hogy a SICULI formához is köze van. A SZÉK sok település nevében is hely jelentéssel bíró, amolyan SZÉKhely értelmezéssel. Ez amúgy arra utalhat, hogy míg más népek vándoroltak, nekik már voltak SZÉKeik, ahol megtelepedtek. A megkülönböztető névnek ez esetben van létjogosultsága és értelme...
Eszembe jutott egy jó példa: Ha még soha nem hallottad, akkor is érted, de legalábbis sejted, mit jelenthet ha valakire azt mondják fafej. De azt is érted, ha azt hallod, tökfej. Durvább változatban seggfej. Ehhez elegendő, ha valaki összerakja ezeket a már meglévő szavakat és máris egy új szó fog kialakulni, aminek a jelentése mindenki számára világos: olyan embert jelent, akivel nehéz szót érten: keményfej(ű)
Amikor a gyököket összerakták hasonló elv alapján történt, a hangokat a maguk jelentésének megfelelően (mint az összetett szavak esetében) kapcsolták egybe.
Ezért lehetséges, hogy különböző területeken hasonló, ugyanakkor különböző hangokat is használtak a gyökök építésére, mert más jellemzők alapján válogattak a hangok közül.
Ez egy olyan természetes szóalkotási folyamat, amit nem lehet mással helyettesíteni. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy szót egy másikból alkossanak, megváltoztatva annak egyik, vagy másik hangját. Hogyan kell ezt elképzelni? Összeült a nagytanács és elhatározta, hogy holnaptól az E hang helyett A hangot használunk, és annak az a szónak ez, és ez lesz a jelentése? Végiggondolta ezt valaki?
az etimológiai szótárban "nem tudnak" (nem akarnak tudni) arról, h a szakít megvan az urali nyelvekben (csak akkor be kéne ismerniük, h a magyarból és a mongolból alakult ki)
Nincsenek alapszavak! Ez egy téves nézet. A fejfa nem a sámfa szóból alakult ki, hanem két önálló jelentésű szóból! A jelentésbeli és alaki rokonságot a mindkét összetett szóban egyaránt megtalálható FA gyökszó adja.
"A száll, szél szókban épen a sza sze gyökelem rejlik, mely kétségtelenül suhanó hangot, illetőleg sebességet, sürgősséget fejez ki."
Így van, a hangoknak van önálló jelentése, melyek a két-, háromhangú gyökökben is érződnek. De a SZA-, SZE- gyökelemek nem azonosak, más jelentésű hangokból lettek összerakva. Valójában az SZ hang az, ami hangutánzó, és az utánzott hang forrását (ami lehet tárgy is és esemény is) jelentette. (jelen esetben a szél (suhanó) hangját, vagy inkább a SZszzz hangját utánozza és eredetileg minden olyan dolgot - tárgyat, eseményt - neveztek meg vele, amely ilyen hangot adott). Mivel önállóan is kiejthető, így a kapcsolódó magánhangzó valószínűleg nem a kiejtést segítendő, hanem saját jelentése miatt került a gyökelembe. Ui. a magánhangzóknak is van önálló jelentése - egynémelynek még ma is...
Általában elmondható, hogy érzelmeket, fájdalmat, állapotot, szándékot fejeznek ki, így többek között a rámutatás, helyzetek, irányok jelölésére használták és használjuk ma is.
Pl. az A távolba mutat, az E közelre. - Ma is így használjuk, lád még Az, Ez...
Tehát a SZA, SZE gyökelem jelentése feltehetően nem azonos. Legalábbis ennek a valószínűsége a nagyobb.
"secundum - magyar szak szó, gyakorlatilag a szakasz megfelelője."
Csak az a gond, hogy nem egyezik a két gyök... Miért nem? Mert a latinok ősei más hangokból, más logika szerint rakták őket össze. Az alapvető hangok ugyan azok, de a magánhangzó más. Így a SEC (szek) gyök nem azonos jelentésű a SZAK gyökkel. (a magyarban sem...) Nem is használják olyan szavaknál, mint a szakad, szakít, szakma,
"segmentum, segregatio"
Itt már csak az Sz hang azonos, ami igazolja, hogy csak az SZ hang hordozza a fent nevezett jelentést, de nem a szakadást...
Itt kell megjegyeznem, hogy egy dolog megnevezésére sokféle hangból (jelentésből) lehet válogatni, kinek-kinek tetszése szerint, ezért fordulhat elő, ha két különböző nyelvben részben azonos hangokat találunk hasonló jelentésű gyökben. Sőt, teljesen különböző hangokból is fel lehet építeni teljesen azonos jelentésű gyököt, még egy nyelven belül is.
Pl TŰZ és PIR. Mindkettő pontosan ugyan azt jelenti, pedig a gyök egyetlen hangja sem azonos. Egyszerűen más jelentésű hangokból, más logika szerint alkották meg őket. Aszerint, hogy a megnevezni kívánt dolognak milyen tulajdonságait tartották jellemzőnek, fontosnak, és azokat jelentő hangokból válogattak ...
csakhogy ez nem igaz. a székelyeket a kavarok mellé telepítették a határszélre néhány helyen, és aki ebből azt vonja le, h az utódaik, az hazudik. (általában tudatában vannak ennek azok, akik így hazudnak a székelyekről. szándékosan teszik.)
"SZÖK-ik szavunk tehát nem török eredetű, hanem illeszkedik ebbe a metódusba. A szökés szavunk IS szoros kapcsolatban áll a szakadás fogalmával - ez igében alapfogalom az elválás, távolodás, szétbomlás, szétszóródás."
Ha nem ragaszkodunk görcsösen egy kész gyök jelentéséhez, hanem csak a hang(ok) lényegesen tágabb értelmű jelentését vesszük alapul, akkor még több, akár több tucat gyököt is a családba sorolhatunk ezeken kívül:
Stb...
Egyetértek. Nagyon "termékeny" szóelemről van szó. Mélyen felháborít hogy a jelnelegi nyelvtudomány figyelmenkívűl hagyja ezeket a belső összefüggéseket.
Persze nem vagyok naiv. Biztosra veszem, hogy nagyon is vannak a mai nyelvészek között is, akik bizony jól látják ezeket, csak vagy egzisztenciális félelemből, vagy ideológiai meggyőződésből elutasítják, nem vesznek tudomást róla. Olyanok, mint az inkvizítorok a sötét középkorban!
"A száll, szél szókban épen a sza sze gyökelem rejlik."
Eddig kiváló!
"Ennek módosulata figyelhető meg a szór szavunkban is."
Ez viszont már nem igaz, illetve pontosításra szorul. A SZÓR gyök egyik alkotója a SZÓ ősgyök, ami nem azonos az említett kettővel. Az SZ hang jelentése okán rokoníthatók
egymással, de nem azonosíthatók! Ezt nagyon fontos szem előtt tartani!
Mivel a gyököket fogalmakat jelentő hangokból (kvázi szavakból) rakták össze, úgy tekinthetünk rájuk, mint összetett szavakra.
A FAtányér és a FApapucs, (a FAfejről nem is beszélve) egymástól különböző jelentésű szavak annak ellenére, hogy a szókezdő (ős)gyök mindegyikben azonos.
Az IDe, és ODa, az EZ és AZ, vagy az ÖN és ÉN sem azonos jelentésűek, hiába egyezik meg a második hang...
Ezzel nem ellentmondani akartam, mert az egyik hang azonossága okán a szá- szé- szó-, de még a szú- szű- sző-, szi- sza- ősgyökök is vitathatatlanul egymás rokonai.
"SZÖK-ik szavunk tehát nem török eredetű,"
Ezt én sem tartom valószínűnek, mivel tudtommal a törökben nincs ilyen szerteágazó kapcsolata más hasonló gyökökkel.
A SZA-SZE ősgyök kezdemény fogalmakat összekötő alapjelentése kimutatható alábbi szavainkban:
Ha nem ragaszkodunk görcsösen egy kész gyök jelentéséhez, hanem csak a hang(ok) lényegesen tágabb értelmű jelentését vesszük alapul, akkor még több, akár több tucat gyököt is a családba sorolhatunk ezeken kívül:
R hanggal a végén: szar, szár, szer, szérű, szirom, szoros, szőr, szurdok, szúr, szüret, szűr.
K hanggal a végén: szak, szák, szekér, szék, szikes, szokás, szó, szőke, szuka, szú, szükség, szűk.
P hanggal a végén: szapora, szeplő, szép, szipog, szopik,
