A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Bevallom, az utóbbi időkben igencsak elhanyagoltam a fotózást. A képek rendszerezéséről nem is beszélve. Ami mostanában készült, az mind okostelefon kamerájával lett felvéve (a lustaság fél egészség). De keresek majd az archívumban régebbi felvételeket is.
Palcsika és Micus, a hűséges családtagok:
Ő pedig Charlie csavargási szünetben, amint éppen erőt gyűjt a következő csavargásra:
Noname-ről nincs kép. Szinte lehetetlen lefotózni...
Basszus, nem győzök magyarázkodni. Megfogtál! :-(((
A márc. 15-én írt 12. sz hsz-edre asszociáltam a "kerültél elő" kifejezéssel. Amikor először láttam, valahogy természetesnek tűnt, hogy a tieid. Ez maradt bennem akkor is, amikor a továbbiak már rácáfol(hat)tak erre.
De azt nem írtam sehol, hogy Te is rajta vagy a képen !!!!
Ez az én cicám, a neve Olga. A keresztapja a kisfiam volt, mert a fején a két füle közt volt egy O betű forma, és mivel lány, hát nem lehetett Ottó. :-) A fórum indulásakor említettem, hogy már a 18. évében jár, ezért a napok 90 %-át átalussza.
Nem 5, hanem 6 labrador kölyök életének első 8 hetét volt lehetőségünk élő közvetítésben végig követni a Baráthegyi Vakvezetőképző és Segítő Kutyaiskola jóvoltából.
Akik itt a fórumon együtt indultunk, mindnyájan ennek az élménynek a szemtanúi voltunk.
Tudtuk, hogy előbb-utóbb akkorára nőnek a kicsik, hogy elkerülnek nevelőszülőkhöz, tehát onnantól csak ritka, kivételes alkalmunk lesz néha látni őket. (Ilyen lehetőség volt múlt szombaton Fierát, a mamát és a 6-ból 4 kicsit viszontlátni!)
Azt is tudtuk, hogy elvonási tüneteink lesznek, ezért elkezdtem a számítógéppel kifotózni őket, hogy legalább annak az albumnak a nézegetésével nosztalgiázhassunk.
Csibész volt tehát az egyetlen kutyám, nagyon szerettük egymást, de az ő élettörténete már több évtizede lezárult.
Ebben a 6 kicsiben - meg a várhatóan e hónap közepe táján megszülető újabb alomban is - nagy szeretettel tudok gyönyörködni, és igazi boldogság személyesen is találkozni velük!
Lehet felületesen futottam végig a fórumot, de nekem az jött le, hogy Csibész után nem volt kutyád. A társasházi lakás erre nem volt alkalmas. Legutóbb mégis öt darab gyönyörű labrador társaságában kerültél elő. Akkor ez most hogy van?
Micikére talán nem a megfontoltság a legtalálóbb jelző, de tény, hogy több esze van, mint a banda többi tajainak együttvéve. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan ő a legnagyobb gazember. Hallatlanul érdeklődő, nonstop felfedezhetnékje van (már amikor nem alszik), nem lehet úgy kinyitni egy ajtót, hogy ne ő bújna be elsőnek. Számtalanszor előfordult, hogy bezártuk a szerszámos kamrába, és csak a csodának köszönhető, hogy nem kellett neki egy teljes hetet ott töltenie. De minden meg van neki bocsájtva, mert hízelgéssel mindenkit levesz a lábáról. Nem lehet úgy leülni, hogy ne kössön ki azonnal valamelyikünk ölében, dorombolva törli a pofiját a szakállamba, és gyakran üdvözöl a macskák jól ismert orr összeérintős szokásával. Csak félve jegyzem meg, hogy én is megtanultam macska nyelven dorombolni, és mondhatom nagy sikerem van vele köreikben...
A banda többi tagjairól most egyelőre csak annyit, hogy összesen négyen vannak. Ebből kettő sztenderd, egy csavargó, egy pedig vendég. A nemkívánatos éhenkórászok távoltartásáról a rangidős Palika (ő a másik sztenderd Mici mellett) gondoskodik. Tőle még a csavargó Charlie is tart, a szívesen látott vendég Noname-mel viszont jó barátok. Azt talán mondanom sem kell, hogy a két sztenderd ivartalanított, a másik kettő viszont férfiasságának minden előnyét és hátrányát viselő kandúr. Mici és Charlie egy alomból származó ikrek, Palika egy évvel idősebb testvér, Noname pedig unokatesó. Ez utóbbi iszonyú bizalmatlan, a másik három viszont valódi ölmacska. (Ha létezik öleb, akkor kell legyen ölmacska is...)
Ez a kisfilm aranyos, kolléganőmmel sírtunk a nevetéstől.
Nálunk egyszer merészkedett be a cicusom a kutya fekhelyére, Jerry előszőr csak nézte, aztán egy hirtelen lábmozdulattal kirepítette a macskát a terasz közepére.
A kutyák után a szívem rangsorában ezek a nagymacskák foglalják el a 2. helyet:
Ők itt a képen még persze picik: a gyöngyösi állatkertben születtek 2016-ban.
Őket már nem, de az előző években született 2 almot még meg lehetett simogatni!!!
Nagyon vigyáztak rájuk, a gondozójuk minden látogatónak lefertőtlenítette a kezét, mielőtt hozzájuk érhettünk!
Életre szóló élmény volt!!!
Volt olyan év, hogy születésüktől a más állatkertekbe kerülésükig 5x mentem el hozzájuk Gyöngyösre! Ahogy beszéltem hozzájuk, az volt a benyomásom, hogy már megismertek!
Ez a fotóm róluk fenn van a szobámban a könyvespolcomon is!
Micike megfontolt hölgy benyomását kelti - majd, gondolom, mesélsz róla, hogy a tekintete és a természete, a szokásai mennyire vannak összhangban.
Örülök, hogy konstatáltad, itt mindenféle állatbarát tökéletes harmóniában van együtt.
A kutyák - pláne a vakvezető kutyák és a leendő társaik - persze a szívünk csücskei, de egészséges lelkületű emberek vagyunk, bármiféle faji előítéletek nélkül!
Kb. 7 éves voltam, mikor aputól kaptam egy tigriscsíkos házimacskát. Fogalmam sincs, fiú volt vagy lány, akkor az érdeklődésem idáig még nem terjedt... Cunci nevet adtam neki, elég hamar megtanulta, ha hívtam, jött és elégedetten dorombolt, mikor simogattuk. Szerettük, kényeztettük. Gőzöm sincs, honnan tudta, mikor kell ébresztenie, de minden hétköznap reggel 1/2 7-kor felugrott az ágyamra, és a farkát végighúzta az állam alatt. Pontosabb volt, mint egy vekker! :-))
Kertes házban laktunk, kijárhatott a lakásból - aztán egy nap, mikor hazajöttem az iskolából, hiába hívtam. Kerestük mindenfelé, soha nem lett meg.
Majd kaptam egy hullámos papagájt, ő Gyurika lett. A nagynéném volt velem, amíg anyu dolgozott, ő tanította beszélni.
Tényleg tisztán és sok mindent mondott, jó fej madár volt. Mikor ő eltávozott, már úgy éreztem, állat nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Akkor jött az életembe Csibész. Azt a történetet már ismered, ismeritek.
Sziasztok! Kicsit bonyodalmas volt hogy sok kihagyás után visszatérjek.... Üdvözlöm az új társakat! Jó hogy köztünk vagytok! Örömmel olvastam a hsz-eket!
Köszönöm a barátságos fogadtatást, a biztató, bátorító szavakat. Hello személye már ismeretlenül is garancia volt számomra, hogy jó társaságba hív. És nem csalódtam!
Futtából végig szaladtam a fórumon, így valamelyest képbe kerültem a hangsúlyos kérdéseket illetően. Eleinte aggódtam kissé, hogy nekem vajmi kevés közöm volt idáig a vakvezető kutyák kiképzéséhez, de azután Dömmm deklarált nyitottsága egyéb állatfajták felé, és személyesen nekem szóló biztató szavai, amit a topikgazda gcscott69 is megerősített, meggyőztek, hogy itt a helyem. Még egyszer köszönöm mindenkinek.
A kutyákat és a macskákat mint két ősellenséget tartja számon a közvélemény. Ez csak részben igaz, mert számos példát lehet találni az ellenkezőjére. Itt van mindjárt pl. gcscott69 (287) hsz-e. Az persze más kérdés, hogy az evolúció során a két alfaj egymástól szétvált, és egymás konkurensei lettek, ami olykor halálos kimenetelű összecsapásokhoz vezet. Gondolok itt elsősorban az élővilággal foglalkozó tematikus TV csatornákon szinte mindennapos gyakorisággal látható felvételekre, vagy egy sereg YouTube videóra. És azok a gének, amelyek ezeknek az összecsapásoknak a mozgató rugói, amazok háziasított rokonaiban - igen, a mi kis házi kedvenceinkben - is jelen vannak. De szerencsére alvó állapotban vannak jelen, és ha el tudjuk kerülni, hogy felébredjenek, akkor abból nagyon aranyos dolgok tudnak kialakulni.
Zabálni való, ahogy az a kötélidegzetű behemót tűri a kis vakarék pimaszkodását...
És köszönet Hello (294) figyelmességéért, aranyos a kis cicus. Sacc, hogy pedigrés fajcica. A mieink csak egyszerű, fajtiszta pedigrés kóbor macskák, de azért őket is lehet szeretni. Egy portré Micikéről, a legfiatalabb (4 éves) alom egyetlen hölgytagjáról (már rég nem az amúgy), később mutatom a többit is:
Egyik társunk találta - nincs kedvetek részt venni a programon?
Gyere el az Óbudai Kutyabarát piknikre! Mi ott leszünk két 3 hónapos labrador kölykünkkel és nevelőikkel. Kiképzőnk irányításával kipróbálhatod, milyen érzés, amikor egy vakvezető kutyára bízod a lépteid, persze bekötött szemmel. Most szombaton 12,00 és 15,00 között vár benneteket a Baráthegyi csapata. https://www.facebook.com/events/659398880897525/
Április 14. szombat 12.00–18.00 Óbudai Kutyabarát piknik és vásár A Kutyabarat.hu szervezésében érdekes és hasznos programokkal, tanácsadással, kutyás kiállítókkal várjuk a rendezvényre látogató kutyabarátokat a 3K előtti téren. A rendezvény tiszteletbeli négylábú védnökei: A 3K Kaszásdűlői Kulturális Központ kutyusa: Bogyó és Barabás Évi kutyusa: Hugó.
Házirend, szabályok: A kutyáknak rendelkeznie kell a kötelező mikrochippel és érvényes oltási könyvvel. Tüzelő, beteg vagy agresszív kutyákat a rendezvényre tilos hozni! Kutyakaki felszedéséről és eltüntetéséről minden gazda saját kutyája után köteles gondoskodni! A kutyák által okozott bármilyen kárért a gazda a felelős. A rendezvényről film és fotók is készülhetnek. A rendezvényt mindenki saját felelősségére látogatja. A házirend a rendezvényre való belépéssel lép életbe. A rendezvényen tilos a szervező Kutyabarát.hu engedélye nélküli szórólapozás, kereskedelmi és marketing tevékenység folytatása.
A 4 kölyök - ahogy az összes többi kutyus is - több mint 1 óra hosszat szabadon rohangáltak a nagy réten. Mesitől tudjuk, hogy a fáradt kutya a jó kutya! :-))
Közben a kölyöknevelők többször magukhoz hívták őket. Látszott, hogy tudják a nevüket, hallgatnak is rá, némi rábeszélésre oda is szaladtak, amiért mindig dicséretet és szeretgetést kaptak természetesen.
Aztán jött a tanulási program: az már pórázon.
Amíg én ott voltam, a ballábhoz ültetést gyakorolták. Mesi mutatta a technikáját, ők meg csinálgatták, bár látszott, hogy még sokkal szívesebben játszanának tovább egymással! Annyira édesek voltak!!!
De hát Mesi elmondta, azt is tanulniuk kell, hogy mikor munka van, nincs bratyizás más kutyákkal!
Ami, szerintem, simább ügy lett volna, ha nem a kitörő örömmel viszontlátott tesókról kellett volna NEM tudomást venniük!
