A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Nálunk valahol 1 éves korban alakult ki - tán akkor kezdett picit komolyodni -, hogy elkezdett nagyon figyelni rám. Későn érő típus... Kipróbálom legközelebb az oldalba bökést, hátha. Bár az összes C. M. könyvet elolvastam, de valahogy nekem nem teljesen jött be az ő hozzáállása nevelés terén. Nálunk Victoria Stilwell az, akitől a legtöbbet tanultam, leginkább az ő módszereit tudtam hasznosítani. Mindjárt megnézem T. Anitát, hátha ott is okosodhatok. Aztán ha semmi nem használ, leülök a "gyerekkel" elbeszélgetni komolyabban.
Hát igen. Közben azért néha "fut" is. És nyüszög és röfög. Kár, hogy hangot nem tudok küldeni. A meglepi pedig nagyon jó! Mi is tudunk képet fellőni oda?
Hajdan Csibésszel nem volt ilyen gondom, még a pórázt se ismerte, pici korától úgy alakult ki, hogy nagyon figyelt rám, értette, követte, akármit mondtam neki - külön nevelés nélkül, szerintem ösztönösen, ilyen volt a természete. Egy drótszőrű foxi, pumi keverék volt, nagyon okos, figyelmes, vidám, nagyon értettük egymást. Borzasztóan igényelte a szeretetemet, azért mindenre hajlandó volt. Én meg ezer módon mutattam ki neki.
Viszont évtizedekkel később Cesar Millan sorozatát érdeklődve néztem. Ő arra tanította a problémás kutyák gazdáit, hogy olyankor ki kell a kutyát zökkenteni abból az izgatott lelkiállapotából, ami adott esetben, séta közben egy oldalba bökéssel oldható meg.
Tornóczky Anita nevét nyilván sokan ismeritek. Ő kinn volt Millannál is tudományos szintű, kutyanevelő tanfolyamon, a nehezen kezelhető kutyák "visszaszocializálásában" továbbképezni magát.
Én nem vagyok a facén, de aki igen, érdemes megkeresni a honlapját, biztos sokféle hasznos tanácsot ír ő is.
Tippeket, ötleteket, tanácsokat kérnék. Van nekem ugye a 2,5 éves Pannim (ivartalanított), aki borzasztóan barátságos minden kétlábúval, négylábúval (kivétel: vizslák, német juhászok, de ez egy külön történet), korra, nemre való tekintet nélkül. 3 hónapos kora óta napi 24-ben együtt vagyunk, tehát minden jó és rossz tulajdonsága-beidegződése az én lelkemen szárad. Viszonylag hamar sikerült arról leszoktatnom, hogy minden emberhez oda akarjon rohanni barátkozni. Viszont: ha találkozunk egy idegen kutyával, akkor turbóra kapcsolja a 25 kilóját, győzzem visszafogni. Kb. mindent próbáltam már: ül, marad, nem, hagyd, fordulunk etc. Mintha süket lenne, csak menne, csak menne. Szó nincs róla, szívesen engedem barátkozni - persze előtte meg szoktam kérdezni az "ellent", hogy odamehetünk-e -, csak kicsit kínos, amikor a nagy buzgalomtól megrettent gazdik furcsán néznek ránk... Valakinek valami tippje?Ő az a beste.
Szia Mesi! Nagyon örülünk, hogy itt vagy körünkben, és hogy jó híreket osztottál meg velünk! Örülünk, hogy Jethro-nak már van barátja, nagyon édes a kép - a kicsi meg a nagy! Várjuk a további híreket, képeket! Előre is köszönjük!
Szia! Kérlek, simogasd meg őket a nevünkben is, és mondd el nekik, hogy a rajongó táboruk együtt maradt!
Én mindegyikőjüket nagyon szerettem, Joyce-ot külön is, a szelíd, mindent érdeklődve figyelő, igazi kislányos személyisége miatt. Tüneményes felnőtt kutyus lesz belőle!
A többiek kirobbanó energiája pedig nyilván más tulajdonságaik kibontakoztatásakor fog hasznosulni.
Nem üres a ház, ugyanis Fiera még nálam van, illetve Joyce és Jersey várja, hogy érte jöjjenek a horvátok. :D Kicsi Justin is még itt van, a fél társaság ment eddig el kölyöknevelőhöz (a ustream adás 8 hetes korukig szólt). Ma már voltam kint a falkával, a 3 kicsivel, Fierával, Infrával és Tamival. Az egyik kollégám csatlakozott még két vakvezető tanonc ifjúval. Jól mutattunk. :D
De, láttam, mint láttad, Rád kattintva írtam, ugyanis a képen az látszik, hogy MA van ez a nap - holott április utolsó szerdája lesz, ahogy most írod is.
Bár látom, nem láttad, amit lentebb beszúrtam, de újra egyre gondoltunk. :)
Minden év, április harmadik szerdája, a vakvezető kutyák világnapja. Őket ünnepeljük, a dolgozó kutyákat, akiket, ugyan látunk az utcán, de csak nagyon keveset tudunk az életükről.
Azt hiszem, aki azt írta, egy ilyen szempárra gondolt:odaadó figyelem, bármikor készségesen készen a következő feladatra, a ragaszkodó hűség csillogása.
Egyrészt ezért csináltam, hogy általa bármikor visszaidézhessük ezt a rengeteg örömet adó látvány-sorozatot, de meg egyben tisztelgésként is a Baráthegyi, első saját nevelésű, leendő vakvezető kutya alom előtt!
Szia! Köszönjük a képeket erről a "cukorborsóról" és a technikai segítséget, és hát dehogy zavarsz! Gyere bátran bármikor, egyelőre még "alakulunk", és igyekszünk majd hasznossá tenni a fórumot mindenfélével.
Szia! Szerintem a nem jelenik meg itt a videó, és az Indán fű-fa-virág megnézheti, úgyhogy én is amondó vagyok, várjuk meg, míg Mesi "koordinálja" a csapatot.
Ő az a beste.
odaadó figyelem, bármikor készségesen készen a következő feladatra, a ragaszkodó hűség csillogása.
