E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
De hiszen nem csupa jókat írtam Rólad Cserfa! Miért veszed ezt csúfolódásnak? Hiszen tudtodra adtam, hogy nem érhetek fel a Te nagyságodhoz! Te ilyen vagy 6 éve! Én nem, és nem is szeretnék ilyen lenni! Ha neked ez jó, akkor nekem is az. Legyél ilyen! Egyet ne feledj! Jézus feltétel nélkül szeretett! Azt is szerette, aki Őt nem! Te engem nem szeretsz, nem tartasz felebarátodnak. Én Téged szeretlek és felebarátomnak tartalak. Pedig ki vagyok én Hozzád? Vigyázz, hogy a nagy okosságok között nehogy pont a lényeget veszísd el!
nem tartalak felebarátomnak, gonosznak, csúfolódónak tartalak, és hamisnak.
Jézus is gyűlölte a hamisságot, a csúfolódóhoz oda nem adom magam, dehogyis lennék társa!
Úgy vélem, te eléggé leszerepeltél, én meg vagy 6 éve ilyen vagyok, amilyen vagyok e fórumon.
Ha neked tetszik, gyalázhatsz, csúfolódhatsz, az ilyen alakok lekopnak, ahogy eddig kivétel nélkül le is koptak.
Én meg maradok, aki voltam, legfeljebb kicsit tapasztaltabb, kicsit érettebb leszek mindig.
Ám az ilyen emberek miatt lehet, hogy egyre határozottabban és könnyebben hajtok el embereket, és ha esetleg valakit csakugyan igazságtalanul bántok, hát tudd, titeket (jelesül most téged) is felelősnek tartalak, hogy mersz ilyen igazságtalan lenni, ennyire saját érzéseid és ostoba gondolkodásod foglya.
Egyébként meg tiszta dedó, amit itt művelsz, érveid nincsenek, hát jön a gyerekes csúfolódás, meg a bibibííí.
Hagyd Rám! Ki vagyok én Tehozzád Ó Nagy Cserfa! Szavaid nektárként cseppennek ajkaimra, úgy iszom a tudást, mely édesíti lelkem. Szívem hevesen zihlál. Igen Ő az egyetlen igazság tudója. Tekintetét rám emelte és én féregként tekergek a földön eltaposásra várva. Mi vagyok én? Isten nyomorult teremtménye. Ki eddig sötétségben, a boldogság hamis érzetét keresve tékozoltam Isten bizalmát itt e Földön. És lám! Meglátám a fényt! És harcolék ellene én bűnös, parázna lélek! Micsoda keserv! Hát látom már! Te felemelsz, vagy eltaposol! Cserfa kérlek szeress! Kérlek fogd a kezem, vezess az úton. Mert amit Te tudsz, azt nem tudja más! Isten Neked adta. Hited, mely önnön nagyságodba veted, oly hatalmas, hogy csak Tőle kaphattad. Ó Cserfa! Te mindennek tudója, ki lelkem bugyraiba látsz. Semmisíts meg engem! Tegyél semmibbé, mint ami vagyok. Rád emeltem hangom, de Te elfújtad, mint orkán! Hisz Isten szándéka is ez lehetett, amit Jézus is kinyilatkozott! Úgy szeresd felebarátod, mint önnönmagad! Hát szeretlek én és megkövetlek! Dehogy vitázom Veled. Inkább mászom meg a Csomongulumát!
Nekem sem a fejemben él Jézus, nem tudom, miért mondod ezt nekem. Semmi értelme. A szív meg nem a pumpa, mely e földön keringteti a vért, hanem az ember értelmének, gondolkodásának(!), vágyainak, szándékainak, fontolgatásának szerve, no meg az ember szelleméé, aki így tudja szolgálni az ember lelkét, így hozza be Isten vezetését az ember szellemén át a szívébe, stb. Lényegében e földön az ember szíve maga az ember, akihez Isten emberei szóltak sok esetben. Erról szól Csia részletesen a Róma levélhez írt Függelékében, ezért tettem fel honlapomra a Függeléket is, mint ahogy ugrifüles is, mert ezek Csiánál nagyon jól meg vannak fogalmazva.
Amit te sugallnál, hogy te érzel, és nem értelem, tudd, nincs igazad.
Egyrészt én az érzést elvetem a szellemmel szemben.
Másrészt én használtam a legkevesebb értelmet, hiszen aki szó szerint vesz, az nem azon rágódik, ej, mit is jelent, hanem örül, nicsak, nahát, ez így van! Itt éppen te keresed a "fejeddel" Krisztust, és én fogadom Őt tisztán, egyszerűen, úgy, ahogy Ő van. Ez egyszerű, és igaz.
Aztán te hamisat állítasz, hogy Jézus a szívedben. Te tanácsolsz embert, hagyja ott szerelmét, mert az paráználkodott (mástól gyereket várt, noha utána szerette meg őt a tanács kérője). Ha megszerette, ha egy test lettek, lásd, te mégis azt mondod, bocsássa el! Ezzel csak még inkább paráznává tennéd, ezzel te egész mást tanácsolsz, mint Krisztus tette, Ő bizony azt tanácsolta, el ne bocsássa azt az ember, akivel egy test!
Szerintem te csak fogalmazgatsz, és magad választod istentiszteletedet, és alig ismered, mert nem szereted Krisztust. Ahogy elnézem szólásaidat, ez árad belőlük.
Aztán akinek Jézus a Mestere, aki Őt követi, az jól teszi, ha Rá néz, ha Ő a mérték. Nem magamat mérem Hozzá, de mindent. Ő ítél, és bennem is Ő értelme ítél meg mindent, mert bizony az áll a Bibliában, a szellemi ember mindent megítél, ezt Krisztus értelme teszi benne, és nem saját maga. Krisztus pedig az egész ítéletet megkapta, és Isten kezdettől fogva mindent megítál, jónak, vagy rossznak, nézd csak meg a Biblia legelejét! Hát nem aggódom, ha olykor én is megítélek dolgokat, sőt, Jézus tartotta véteknek, ha elhagyják az ítéletet, bizony. (Hadd ne idézzek, ez Bilbia topic, gondolom Biblia-ismerő emberekhez szólok).
Nem helyezkedek fölétek. Lásd, abba is hagytam idevaló szólásomat, el is mentem volna (csak vissza-vissza tekintettem), tanúságomat megtettem, de látom, szólítasz, vádolsz, rágalmazol (dehogy akarok próféta lenni, sem magam másoknak megmondani egy sor dolgot, mindig is ez ellen léptem fel, nem ide a fórumra valók!)
Jeleket sose kívánj, mert jeleket Krisztus sem adott. Ha benned nem tesz bizonyságot mellettem a Szellem, mit sem törődj velem, én is így teszek veled. Senkitől nem vártam el, hogy fogadja el vélekedéseimet (nem prófétálásomat, nehogy megint rágalamzz!)
Ha téged az talál el, ami a Bibliában van, és én erről írok, akkor sem én találtalak el. Ha azt mondom, ezt, meg azt látom, és erre, meg arra jutunk, ha a Biblia igaz, és
nem én ítéltem, én csak megállapítopttam, ha a Biblia igaz, akkor ez van, meg az. Így ilyen vitában nem veszthetek, egyszerű dolgom van, és ezzel nem lehet bírni. Ne gyűlölködj ezért, hogy te sem bírsz velem. Ha szeretnéd Krisztust, az Igét, meg is ismernéd, és akkor nem lenne vitánk, és akkor meg is ítélnéd magadat, és aki megítéli magát, nem kap ítéletet.
De te nem teszed, hanem butaságokat fogsz rám. Hogy nem vagyok szelíd. Fogalmad sincs, mi a szelídség! Mózes volt a legszelídebb ember (olvasd csak a Bibliát!), és közben agyonütötte az egyiptomit, megvédte Jethro lányait, erős ember volt, és határozott. De szelíd, mindekinél szelídebb. Jézus szelídebb nála, és olvasd ehhez a Jelenések könyvét, meg azt, hogy bánt az okoskdodókkal, képmutató farizeusokkal, írástudókkal, vagy akár saját anyjával, meg azokkal, akik nem hittek Benne.
Ne javasold, hogy más legyek, mint Ő, mert épp, hogy Ő ábrázolódjon ki követőin, azért is kell Rá tekinteni, hogy ez megvalósuljon! Ha engem szidalmazol, amiért Őt is, hogy kicsodának állítom magam, nos, én örülök, mert igaz rám e tekintetben az ígéret. Így nem mész velem semmire, de fogyeld meg, egyébként sem, mert nekem nagyon könnyű dolgom van. Ami szintén ígéret, és én taqnúsíthatom, az ígéretek igazak.
Ám ha nem gyalázol, ha nem szólongatsz, elmegyek, nincs kedvem e topichoz. Ha gyalázol, egy ideig megfelelek, ha újat nem írsz, rádhagyom.
Kedves Cserfa!
Nekem Jézus a szívemben él és nem a fejemben. Ajtót nyitottam, mert zörgettek. Attól, hogy úgy beszélsz, mintha Te lennél a Biblia sugallmazója és most nem káromolnék, ha megértesz.... Szóval attól nem kedvesen és nyitott szívvel fogadlak, ahogy Jézust fogadtam, hanem megriadok Tőled és kinevetlek. Talán nem Jézushoz kellene mérned magad, hacsak .... De ezt inkább ki sem mondom. Ha keresztény, vagy keresztyén vagy a szelídség, a szerénység is erényed kell legyen. Én egyeteln szavammal sem hívlak Téged gonosznak, sem rossznak és minden szavad a Bibliából ered, ezt nem tagadom. De azért te is csak egy ember vagy. Ne helyezkedj felénk! Ha tudod, mi az a fariezusság, akkor be kell látnod, rossz irányt vettél, térj vissza közzénk és ne akarj próféta lenni. Hacsak nem vagy erre hivatott. Kaptál Istentől jelet?
Illés legsötétebb "órájában" adta Isten Illésnek Elizeust.
Elizeus egy rendkívül szorgalmas es alázatos földmûves volt. --késôbb is csak úgy névtelenül emlegetik, mint aki csak vizet önt Illés kezére...És ami nekem nagyon tetszett, hogy nagyon érzékeny volt a "SZentSzellemre", mert annak ellenére, hogy 12 ökörrel szántott, tehát nagyon elfoglalt volt, mégis gyorsan felfogta,
hogy mit is jelentett az, hogy Illés a palástját rávetette..
(a palást a prófétai szolgálat jele volt)
--eszembejutott Jézus két példázata a Mennyrôl:
Mt13: 44. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és * eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. * Mát. 19,29. Luk. 14,33. Fil. 3,7.
45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedôhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drágagyöngyre, * elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Elizeus ilyen volt.
1.Kir.19: 20. És ô elhagyván az ökröket [MINDENÉT], Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután * követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? 21. És elmenvén ô tôle, vôn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván [teljesen fölszámolta a múltját], megfôzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
Bizonyára folytonosan visszatérő lesz az Ó- és az Új szövetség kapcsolatának boncolása.
Néhány érv arra, hogy ma (az Újszövetség korában) is van létjogosultsága az Ószövetségi iratoknak:
- Jézus hivatkozásai az ószövetségi részekre (sok helyen még szószerint is idéz belőlük).
- Jézus kijelentése: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik." (Mt. 5:17-18)
- Pál apostol: "... megírattak pedig a mi tanulságunkra (az ószövetségi történetek)..." (1. Kor. 10:11)
"... bizonyos felekezetek... nagyon mérgesek, ha valami saját gondolatunk van a Bibliáról."
Valóban egy rossz megközelítésnek látszik részemről is, hogy az ember ne mondhassa el a véleményét. De ha valaki a saját véleményét mondja el, akkor nem árt, hogy azt néha jelzi is valahogy. Ellenkező esetben egyre több vitapartnerrel fog összeakadni... Én is igyekszem eleinte egyértelművé tenni, hogy a véleményem az én véleményem.
7. és 8. hozzászóláshoz:
Szerintem a Bibliát nem lehet kimeríteni egy honlapon, de még egy egyetemen sem. Ezért - kizárólag e nézőpontból közelítve - vagy semmilyen, vagy bármilyen fórum alkalmas mélységeinek bizonyos fokú feltárására. Utóbbiban reménykedem, ezért a nyitás.
"Amúgy nagyon nehéz kívánság az, hogy "a Biblia egészét figyelembe véve" beszéljünk róla."
Ez igaz. Természetesen lehet más céllal is Bibliával kapcsolatos topikokat nyitni (ha esetleg valakinek ez egy nem kívánatos téma). Ez a topik kifejezetten a Biblia egészként való értelmezését célozza meg, és remélem, hogy akik ide írnak, azok ezt figyelembe is veszik.
Illés úgy látta, hogy harcában teljesen magára maradt. Szerintem ezzel Illés olyan mértékű építő próbát kapott földi pályafutása végén, amely befejezetté munkálta az ő szükséges jellembeli elváltozását. Ez a kész jellem, már alkalmas volt arra, hogy a szeretet honának polgára legyen. Tehát nem nyugdíjazás, hanem inkább diplomaosztó...
6-os hozzászólásodhoz:
Az irányt közösen szabhatjuk meg...
Mivel kéred, így én is írok magamról egy pár sort:
(Azt nem ismétlem, amit a bemutatkozásban már leírtam >> kor, családi állapot.)
Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozom. 3-4 éve ismerkedtem meg a Bibliával közelebbről, és ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott az életemben. Isten igéje, a Biblia fontos, megkérdőjelezhetetlen számomra is. Fontosnak tartom nem csak megismerni a Bibliát, hanem az általa megadott életvitellel való élést is. Bár ezt nem mindig sikerül megvalósítanom, mégis hálát adok Istennek, hisz egyedül Ő az, akinek hatalma van a sötétségből való kiemeléshez.
Hasznosnak vélt tapasztalataimat és gondolataimat nem mint tanító, hanem mint embertárs szeretném megosztani a jövőben másokkal, és ezt tőletek is szívesen venném továbbra is.
Kívánom, hogy mindannyiunk életében hasznos lehessen az itt folytatott bibliatanulmányozás.
Aztán az 1 Kir.19:9-18. után, (amirôl te kérdeztél) közvetlenül következik az 1. Kir. 19: 19-21-ben feltûnik Elizeus , az "utód" !
ez se semmi! (nem olyan rossz életpálya!)
2.Kir.2: 9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tôlem, mit cselekedjem veled, mielôtt tôled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek,a te benned való léleknek kettôs mértéke én rajtam.
10. És ô monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tôled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11. És lôn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá ôket egymástól. És felméne * Illés a szélvészben az égbe. 12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! * Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá ôt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, * 2 Kir. 13,14.
13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté * a vizet, és monda: Hol van az ùr, az Illés Istene? És mikor ô is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus. * 2 Kir. 2,8. 2 Kir. 2,10.
Miért van az, hogy néha napján, mikor Isten felé fohászkodok, akkor "jobban" alakulnak a dolgok? Pedig nem járok egy misére sem, templomba se...stb.
Várom érdekes válaszotokat!
Nem tudom mennyiben lesz érdekes a válaszom, de talán nem is ez a lényeg most:)
1)Isten "jelez" neked evvel, hogy szoros összefüggés van az imád és a napjaid alakulása között. Isten szeret téged és azt akarja, hogy segíthessen neked....
2) azt írtad, nem vagy megkeresztelkedve
és "megtérve" ???
Ez a szó azt jelenti, hogy Istent, mint szeretô Atyádat ismered, és vele "élô" kapcsolatod van (jó beszélgetô viszonyban vagy vele") azáltal, hogy Jézus Krisztust behívtad az életedbe, hogy ô legyen a Mestered, Királyod, Urad és "mindened"...
Ez a fô kérdés.
Ezt akarod?
3) a "megkeresztelkedés" az egyik legcsodálatosabb engedelmességi "áldozat".
--errôl is beszélhetünk majd, de elôször talán tisztázzuk ez elôbbi kérdéseket.
Ha valamiben ellenkezek Krisztussal, kérlek, mutasd meg! De én egyelőre úgy vélem, azt írtam, amit Krisztus tanított, a nekem adottt világosság szerint, figyeld csak: [Lk. 11.33] Senki sem gyújt azért mécsest, hogy valami rejtett helyre tegye, azért se, hogy a véka alá helyezze, hanem hogy a mécslábra állítsa, hogy a belépők lássák sugárzását. A test mécsese szemed. Ha szemed egyszerű, egész tested világos, de ha rossz volna szemed, egész tested sötét lesz. Nézz utána, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne váljék. Ha tehát tested egészen világos és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged."
Mondd, nem inkább te vagy itt sötét? Nem inkább az igazat (krisztusi-apostoli tanítást, melyre hivatkozom) mondod félelmetesnek, működésemet a jószándék meghiúsítójának? Nem engem mondasz gonosznak, és az okoskodókat (kiknek munkáját Jézus lerontja) jónak? Nem inkább én az okoskodásokat rontom le, no nem a magam erejével, értelmével, hanem Krisztussal? Mondd, biztos, hogy neked igazad van? Meg tudod mutatni a Bibliából és nem másból (ha egyszer ez az a topic), miben tévedek? Mert én bizony meg tudom mutatni, minden, amit írtam, úgy van a Bibliában, ahogy írtam. Nem következtetés, sem emberi okoskodás, hanem úgy van megírva. Mondd, elmúlt Jézus beszéde? Mondd, megváltozott Isten? Nem ad már a Tőle kérőknek, hanem embereknek kell besegíteni, kipótolni az Ő képességeit? NEM!!!
F2004! Attól tartok (és ha igazam van, ez gáz, ezt meg kéne vallanod, tudod, ott, ahol vétked elkövetted), itt te voltál az, aki a jót gonosznak mondja, és a gonoszt jónak (szándékot pl.) Attól tartok, nem én vagyok itt a farizeus, hanem te nem ismered Krisztust, nem is fogod fel, kik ellen lépett fel, és kik mellé állt!
De mondom neked, ha igazad van, és megmutatod nekem tévedésemet a Bibliából (nem következtetéssel, sem szövegösszefüggéseiből kiragadva, hanem szó szerint véve, ahogy Jézus, a Mester tette, ahogy kéne, hogy tanítványai kövessék Őt), örömmel ismerem el igazadat. Megtérek, megvallom, és elhagyom, örömmel, hogy bocsánatot nyerhetek, hogy nem marad bennem erről sötétség, hogy a világosság gyermeke lehetek, stb. De mondd, ha nekem igazam van (és felettébb valószínű), te képes vagy megvallani, és megtérni, és elhagyni? Mert ha nekem igazam van, akkor neked elég ciki!
Persze nem várom el tőled, hogy hitre nézve te bibliai (krisztusi) legyél, hiszen vannak itt a Bibliát nem szó szerint vevő, Jézus beszédét sem szó szerint vevő, csak tanító célzatú történeteknek, meséknek, sőt, egyebeknek vevő emberek, akiket én nem bántok, nem ítélek, velük semmi dolgom, sőt, a lelkiismereteseket becsülöm is, stb. De akkor téged el nem ismerlek krisztusinak, és semmi közünk egymáshoz hitbeli dolgokban.
Ez azonban a Biblia című topic, és én a Bemutatkozásomban e topic születése előtt írtam, én azt vizsgálom, mire jutunk, ha a Biblia igaz. Így mindenkinél inkább jogom, okom van e topicba írni, és ha ezt teszem, ez nem félelmetes, hanem reális, elvárható viselkedés az olyanoktól, mint én. Te csak ne sajnáld az egyik tábort, és nyomasd a másikat, itt vélemények ütköznek, és nem a mindenáron való egyetértés a cél. A vélemények üközése inkább a fórumra való, mint a tanítás, így neked polgári értelemben sincs igazad. Egyáltalán, semmiben nincs igazad most, inkább hanem elfogult, rosszindulatú, igazságtalan véleményt formáltál.
Na, tegyünk egy próbát, vizsgáljuk meg, mire jutunk, ha a Biblia igaz.
Kérdéseidre, hogy mi történhetett itt a válasz:
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda: Jõjj ki és állj meg <ezen> a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kõsziklákat az Úr elõtt; <de> az Úr nem <vala> abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem <volt> a földindulásban sem. És a földindulás után tûz jöve, de nem <volt> az Úr a tûzben sem. És a tûz után <egy> halk és szelíd hang <hallatszék.> És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat <lõn> õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz [vers 9.] itt Illés? És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
No, ez történt.
Ugye, milyen egyszerű? Semmi komlikáció, minden érthető, nincs rejvény.
Szó szerint jó venni, nem kiragadni belőle, és más jelentést tulajdonítani neki (az Írás fel nem bontható), sem hozzátenni, hogy mit is akar jelenteni. Nincs ugyanis szükségünk arra, hogy valaki leírja, mit is jelentenek ezek, mert akkor az is megíratott volna igen biztos prófétai beszéddel.
Ahogy Illésről meg is íratott a tanulság nekünk: Hozzánk hasonló ember volt, és hittel imádkozott, és meghallgattatott az imája. Ez nekünk Illés tanulsága.
Ha valaki ennél többre vágyik, ne önelhívott okoskodó emberekre bízza magát, pláne ne azokra, akik le is írják ezeket, és mindenféle tanítások hányattatják az ilyesmiket keresőket ide-oda. Hanem az áll a Bibliában (megint csak Jakabtól), akinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, Aki készségesen és szemrehányás nélkül ad. Bizony! Nehogy mi magyarázzuk meg annak, akinek erről a fentiekről bölcsesség kell, hogy mi van, kérje Istentől!
No, de hittel kérje ám, mert aki nem hisz, az ne is remélje, hogy kap. Ha meg saját gerjedelmére kéri (hogy bölcsnek kiáltsa ki magát, hogy sokan jónak mondják) nem kap, ezt is írta Jakab.
Szóval aki nem kap bölcsességet, megbukott, mert
– vagy gerjedelmére kéri,
– vagy nem is kéri,
– vagy nem hittel kéri, és akkor inkább hitét kéne megszereznie,
– esetleg neki ehhez semmi köze (mert itt e testben nem fogunk mindent tudni, mert csak rész szerint lesz a tudásunk).
Ha semmi köze ehhez (még Jézus sem tudott mindent, pl. az Atya előtti ülésrendet, vagy időket), akkor ne ugráljon, úgysem lesz módja azt hittel kérni, amihez semmi köze.
Tehát szükséges emberi magyarázat? Nem!
Tök felesleges ez a topicindító igyekezet, egyszerűen az történt, ami oda van írva. Itt is, máshol is. Ha titok, nos, Istenél a titok, embernek nem a titok, hanem a kijelentés (kérjen Istentől, ugye, milyen egyszerű?)
Tudom, pukkasztja az okoskodókat ez az egyszerűség, mindig is pukkasztotta őket, nem is őket hívta el Krisztus, sőt, Ő egyenesen lerontja az okoskodásokat. Ezt hát a farizeusok, meg az írástudók sem vették be Krisztustól, beszédében akár még a kákán is csomót kerestek volna, szanaszét keresték az írásokat, és közben nem ismerték meg a Dicsőség Urát, hanem megölték.
Jézus pedig így érvelt: meg van írva. Nem magyarázta, mit jelent, csak magával a ténnyel érvelt, meg van írva. Ilyen egyszerű, ez van, ha ez van írva. Pl., hogy istenek vagytok, akkor az van, akkor Ő is mondhatja ember létére, hogy Isten fia (Istentől isten születik, ez is volt ellene a vád (hogy ember létére Istenné teszi magát, azért is ölték meg, hogy Isten fiának mondja magát).
Nos, Jézus szerint, ha meg van írva, akkor azt jelenti, ami oda van írva. Ilyen egyszerű, és aki egyszerű szemű, bizony az az Ő tanítványa. Az írástudók, meg farizeusok, akik nem voltak egyszerű szeműek, kerestek és nem láttak, annyira nem hogy csuda, és közben mondták, hogy látnak, és sokanak vezetői Isten dolgában. Hát nem!
Ilyen gondolataim támadtak.
Tök felesleges emberek okoskodásait olvasgatni, tanúsítom, nagyon komoly bölcsességet ad Isten szerelmeseinek, én is hallottam ilyeneket (persze egy-egy embernek csak rész szerint) olyan komolyakat, hogy élmény volt, de kisfiamtól is többet tanultam, mint együttvéve az összes Bibliatanítótól, meg keresztény irodalomhoz tartozó szerzőtől együttvéve. Igaz, ehez alázat és halló fül is kell. És akkor hallja az ember a csendes szót, hallja kis gyermekektől, utcán, buszon, rádióban, folyóvízben, és örül, és gyönyörködik, és megindul, és együtt él Istenével, és Isten is vele, sőt, el is jön hozzá a Fiú és az Atya, és nála vacsoráznak, és nála maradnak...
De minek hozzátenni, meg kivonni, elforgatni, ami oly egyszerű? Próbáljátok csak úgy olvasni, ahogy oda van írva! De ne csak Illést, hanem a róla író Jakabot is! Hogy akinek nincs, kérjen Istentől, Aki készségesen és szemrehányás nélkül ad. Érteitek?
Illés 40 nap és 40 éjjel menetelve eljutott a Hóreb hegyéig, ott egy barlangba rejtőzött. (1Kir19)
------------------
^19.9
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ
hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
^19.10
Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert
elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat [rész
18,30.] lerontották, és a te prófétáidat [rész 18,4.] fegyverrel
megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra [vers 2.]
keresnek.
^19.11
És monda: Jõjj ki és állj meg <ezen> a hegyen, az [2 Móz. 33,21-23.] Úr
elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy
erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kõsziklákat
az Úr elõtt; <de> az Úr nem [vers 13.] <vala> abban a szélben. És a szél
után földindulás lett; de az Úr nem <volt> a földindulásban sem.
^19.12
És a földindulás után tûz jöve, de nem [vers 13.] <volt> az Úr a tûzben
sem. És a tûz után <egy> halk és szelíd hang <hallatszék.>
^19.13
És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ arczát palástjával, és
kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat <lõn> õ hozzá, a
mely ezt mondá: Mit csinálsz [vers 9.] itt Illés?
^19.14
És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert
az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te
oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül
maradtam, és engem is halálra keresnek.
^19.15
És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át
Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá [2 Kir. 8,13.]
Hazáelt Siriában;
^19.16
És Jéhut, [2 Kir. 9,2.3.6.] a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és
Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te
helyedbe.
---------------
Mi történhetett itt?
A megfáradt, elcsigázott Illést már az Úr jelenléte sem volt képes
a szolgálatba teljesen visszaállítani?
Illés ezekután sok szolgálatot már nem végzett.
Az Úr takarékra tett Illést? (nyugdíjazta?)
Szóval, teszek egy kísérletet. A Biblia.
Mint láttuk, bizonyos felekezetek ezt annyira sérthetetlennek tartják, de annyira, hogy nagyon mérgesek, ha valami saját gondolatunk van a Bibliáról.
Mi is valójában a Biblia? El lehet intézni azzal is, hogy Isten Szava, de ezzel csak azt mondtuk, hogy ez egy szent könyv. A zsidó vallás szerint csak az ószövetségi rész a mérvadó, bár ezt nem így nevezik. Az ószövetségre jellemző, hogy nagyon inhomogén, tehát nagyon hosszú időn keresztül keletkezett, sok ember által. Az újszövetség ebből a szempontból nézve igen egységes és az evangéliumok mellett Pál hatása a legerősebb benne. A jézusi tanítások legnagyobb hatású továbbfejlesztője ő, aki a "pogányok", azaz nemzsidók számára is lehetővé tette a megkeresztelkedést és a gyülekezethez való tartozást.
Az evangéliumok érdekes módon eléggé párhuzamosak, kivéve Jánosét, amely egészen más nézőpontból mutatja be Jézus életét. Különösen érdekes számomra, hogy az újszövetség egy nagy része összegyűjtött levelezés. Másik, útleíráshoz hasonló rész az "Apostolok cselekedetei", amely egy keresztény orvos, Lukács szemszögéből tárgyalja a Mester halála és feltámadása utáni eseményeket.
Az együttes bibliai szövegeket kánonnak nevezzük (görög szó, vesszőt, botot jelent).
Az ószövetség esetében a kanonizálás két lépesben történt meg:
1. A Szeptuaginta (Kr. e. 2. század)
2. A Biblia Hebraica (Kr. u. 95) elfogadásával.
Az újszövetségi kánon végleges kialakítása hosszú viták során Kr. u. 367-ben történt meg.
A kanonizált Ószövetség a zsidó felosztás szerint 25,
a protestáns keresztények felosztása szerint 39 könyvet tartalmaz,
a katolikus kánon szerint viszont 46 könyvből áll.
Az Újszövetség 27 könyvből áll egységesen.
A kánonba fel nem vett, de általában bibliai szinten ihletett műveket a apokrif könyveknek nevezzük.
Bánom érted hozott fáradságomat, reménységemet, kicsit tanúságomat melletted, mert kevés embert szólítok meg a Fórumon. De ezt kompenzálni szoktam azzal, ha már megszólítottam, vagy nagyon krisztusi lesz, vagy antikrisztusi, legalábbis a velem való viszonya. Most ez bontakozik ki kettőnk között, látom.
Az érzéseid meg igazságtalanok, hamisak, tény, hogy nem oktattalak, ténnyel szemben érzéseket nem szokás szembeállítani. Többet ilyet ne tegyél, velem ezzel nem mész semmire!
Megítélni meg megítéllek, mert ez van a Bibliában, ez evidens, erre van bennünk Krisztus értelme (és Ővé az ítélet), aki ezt tagadja, nem is ismerte Őt, mert Ő ilyen, Pál ezt teljesen egyértelműen tanította. De nem ítéltelek meg, csak a Bibliával vetem össze, igaz vagy-e, vagy hamis. Azaz az Ige ítél téged, és csakugyan, Ő kapta az ítéletet. Egyszerű, egyértelmű, igazságos.
Én pedig akkor engedek neked, ha megmutatod a tévedésemet, de nem alálzatoskodást kedvelők szerint, kik Istennek nem tetszenek, hanem a Biblia szerint.
Viszont rólad állítom, hitre nézve nem vagy becsületes ember, és nem szereted Krisztust. Egyenes beszéd? Én ezt igazolni is tudom, igazoltam is (pl. a szeretet kiűzi a félelmet, aki szeret, engedelmes Neki, stb.)
Javaslom, ne szólongass, bánom, hogy szóltam hozzád, ha szólongatsz, igen szokatlan (de tőlem megszokott) viselkedést, vehemenciát, elszántságot (á, inkább következetességet) kapsz tőlem, egy tartós ellenfelet (nem ellenséget). Javaslom, ha velem nem akarsz vitázni, te egyet se szólj nekem, mert kedvem van megfelelni, és rólad egy sor hamisságot tudok, miért távoli amcsi tévtanítókat ostoroznék, mikor itt a fórumon egy példa? Persze az is lehet, hogy nem leszek agresszív, csak később, vagy tán soha, de mit lehet tudni?
Ha a békességet keresed, nem szólongatsz, és én sem szólok hozzád. Sőt, nem szólsz írásaimról, és én sem a tieidről. Lásd, erre se adj választ, ha kötözködsz, akkor viszont békességre tőlem ne számíts!
Azonban annak örülnék, ha tévedésemet a Bibliából megmutatnád, azt megköszönném neked! Nem egy kiragadott, önkényesen értelmezett verssel, mert szokása a ravaszaknak, hogy környezetéből kiragadott verset idelöketnek, mintha egész mást jelentene, mint amit jelent. Én ezeket meg szoktam buktatni, ahogy a bibliai állításoknak álcázott tévelygéseket is, engem eddig megkötni senki nem tudott a Bibliával, noha alázatos voltam. Csak szabadítani szemét emberi elvárások alól.
Szóval Bibliaismerő emberhez szólj a Bibliából megmutatva, és szívesen épülök általad! Vagy hallgass, szólj mással, vagy kötözködj, és akkor esetleg nincs békesség.
Nem engedek neked! Na, mit bántál meg? Ez nem istentisztelet, ez a "Vallás, Filozófia" fórum! Nyugodtan lehetsz máshol is. Ilyen lennék? Azt azért nem hiszem. Nem én bántalak, hanem saját magaddal vitatkozol. Ne ítélj meg, nem hazudtam, hogy mit érzek szubjektíven, azt nem neked kell megítélni, ha úgy érzem, kioktatnak, megmondom, ebben nem lehet hazudni.
Bár te vagy a durvább, nem sértődtem meg, hiszen sokat tanulok tőled is.
Sok negatív dolgot tartasz rólam! Az, hogy egyfajta hozzáállásotok van a világhoz, rendben van, de fogadd el az enyémet is. És ez a topic nem személyeskedésnek lett megnyitva. Nem hiszem, hogy ma a korai keresztények idejét éljük, nem emiatt szeretnék anonim maradni, hanem mint egy normális ember, aki nem fél, de nem is szeretné a disznók elé vetni a gyöngyöket. Sok a disznó, ezt te is tudod.
Az ellenségről rosszat írsz. Akik rosszat tesznek, másoknak ártanak, azokról azt tudom írni, hogy rosszat tettek, ártottak. Pont. De most semmi konkrét dologról nincs szó, a sok biblikus magatartásforma emlegetése helyett gondolj jót rólam, pl. hogy azért írtam, mert jószándékkal védek valakit, aki szintén református és nagyon szimpatikusnak találtam, hogy vállalja magát.
Szerintem nem térítgetésre való ez a topic és a fórum legnagyobb része, úgyhogy légyszíves ne ezzel jöjjetek, meg a végletes kereszténységgel.
Bizony mondom, ügyeskedsz, fogalmazol, adagolsz, megszűröd, mit és mit nem, meg akarod tartani nem, hogy életedet, de annak tört kis részét is saját óvatosságoddal, és ezt is kidumálod, félsz, aggódsz, sötét gondolataid vannak, nem bízol, nem az öröm, a bizalom árad belőled, nem szabaddá tennéd társaidat, hanem hozzád hasonló óvatossá, fogalamzóvá, adagolóvá. Bizony mondom, ez felfivalkodottságra vall. Nem félek és nagy örömöm van a szellemi szabadságban. Ha kérdezek itt valamit azért teszem, mert nem ismerem. Amit ismerek és csinálok, azt meg még nem írtam le. Nem attól leszek szabad, hogy hozzád hasonlóan gondolkodok, ez a te szabadságod, ez meg az enyém.
Szóval, végre írjon valaki elfogultság nélkül a Bibliáról. Mondtam én, hogy itt az nem sikerül.
Te hazudsz, hogy én kioktattalak, 11-ig egyáltalán nem oktattalak, kérdeztelek, és igenné, meg nemmé tettem (egyértelművé), kirisztusi-e igyekezeted szerintem, ebben, meg abban, vagy nem. Mert több lehetőség nincs. Te fogalmazol, és ember mögé küldenél, szívemből szólok, és más alá nyomnál, oltsam meg a szellemet, tegyaem félre a Bibliát, és alázatoskodásban gyönyörködjek? És akinek engedek, az uralkodni fog rajtam?
Lásd, milyen ravasz vagy, ahelyett, hogy te engednél nekem (hisz én szóltam előbb), engem hajtanál engedelmességre, Istentől elforduljak, embernek (neked) engedjek az ő istentelenségében?
Én nem várok engedelmességet tőled, nem mondom, ezt tedd, vagy ne tedd. Csak tanúskodom rólad, ha teszed, ezt vélem rólad (tetteidről), ha nem teszed, akkor meg azt. Mert én csak a Bibliát tárom eléd, csak arra hivatkozom, mire jutunk, ha a Biblia igaz.
Ám véleményem van, szerintem te Krisztusnak és apostolainak vagy engedetlen, szeretetlen (ezt fejtegetem az előbb is, mégpedig a Biblia alapján), én ennek csak tanúja vagyok, nem elvárója, sem a te vádlód.
Tanú, aki vizsgálhatóvá tesz téged, aki segít nyilváncvalóvá tenni a te indulatodat, félelmeidet.
Te meg elvárnál tőlem, a szellemet megoltod, fórumtársadat megszólod, ravaszul fogalmazol, és engem tanácsolsz?
Ha hibázom, mutasd meg a Bibliából! És megköszönöm, és megtérek belőle!
Én is megmutattam neked a hibáidat, mert reménységem volt felőled.
De te nem hibámat mutatod, csak engem is megszólsz! És Biblia nélkül, sőt, ellenére tanácsolsz, sőt, nem is tanács az, hanem te egyenesen elvársz tőlem, méghozzá igazságtalanul!
Érvelnél, a fórum kivétel, az internet más, stb. Nem adok igazat neked. A Biblia sokszor név szerint említ embereket, az ember neve ugyanaz, mint ő maga, a ha nevét nem vállalja, istentelen. Nem mondom, hogy álljon elő a nevével lépten-nyomon, de, hogy elrejtse magát, hogy homályba, sötétségbe bújjon, az bizony istentelen.
Érvelnél, a fórumon ez szokás. Ja! A világ ezt szokta, hát te ne szabd magad a világhoz! A fórumon sem! És akkor tán a fórumon is az lesz a szokás, hogy nevüket adják az emberek beszédükhöz, mert az igazságos beszéd ilyen. E fórumon is nevüket adják az igazságosak (Isten igazsága szerint) a hívők, én legalábbis nem tartok igaznak e fórumon egy nevét, arcát, egész személyét nem vállaló keresztényt sem, és egyre többen így vagyunk ezzel (elterito is, kit emlegetsz, ahogy minden régebbi hgys topicokba járó testvér, persze nem langyos, alaktalan tezsvérről írok, hanem olyanokról, kikkel egy szellemmel pecsételtettünk el).
Hogy pedig a gondtalant megszólnád, miért adja ki magát, nevét, személyét, hát egyáltalán nincs igazad. Rá ég és föld Urának van gondja, ő teszi jól, ha így él.
Nem kivétel Jézus (és apostolai) tanítása alól a fórum, sem a net, itt ugyanúgy élhetünk, írhatunk, küldhetik szerte leveleinket, szólásainkat, használhatják ellenünk eszköznek, akár egy tőrt, stb. Nem baj, sőt, örülök, hogy az írás megmarad, és bárki olvashatja, sőt, erre buzdítok mindenkit, ahogy vállalom is az összes szólásomat is, azt is, amit megbántam, persze a megbánással és bocsánatkéréssel együtt. Ugyan mi rossz van abban, ha megmaradnak? A régiek írása nemmaradt meg? Nézd csak meg a topic címét!!!
Aztán ne mondd, hogy nem ügyeskedsz!
Aki meg akarja tartani életét, elveszíti, így, ebben az értelemben is.
Ne félj, legfeljebb életedet vehetik el!
De te félsz, és tartasz dolgoktól.
Ha igaz vagy, és az igazságért üldöznek, jól van az.
Ha vétkeid miatt kapsz ítéletet, ha jogosan kapsz ki, és kiálltad, és elhagyod, Isten nem fog még egyszer ítéletre adni érte, pláne, ha magadat ítéled meg.
Egyszerűen semmi, de semmi érvet (igazságosat) nem találsz a fórumon, vagy bárhol a névtelenségre, titkolózásra, adagolt információkra a teljes nyíltság helyett (kivétel a kicsiknek való elemi tanítás, mert van, amit még el nem hordozhatnak, van rágósabb, de nem erről van itt szó). Ugyan, milyen tanú az, akinek nincsen neve, adatai?
Bizony mondom, ügyeskedsz, fogalmazol, adagolsz, megszűröd, mit és mit nem, meg akarod tartani nem, hogy életedet, de annak tört kis részét is saját óvatosságoddal, és ezt is kidumálod, félsz, aggódsz, sötét gondolataid vannak, nem bízol, nem az öröm, a bizalom árad belőled, nem szabaddá tennéd társaidat, hanem hozzád hasonló óvatossá, fogalamzóvá, adagolóvá.
Az ellenségről rosszat írsz. Nem attól szaporodnak meg ellenségeid, ha igaz tanúságod (amellett, amid van) mellé nevedet, egész személyedet adod.
Hanem ha krisztusi vagy, gyűlölni fog a világ, és még azok is, akik azt hiszik, Istennek tetszik, ha téged üldöznek, sőt, megvernek. Mondd, micsoda reményed van ezt elkerülni? Egyet tudok: ha nem leszel krisztusi. Többet nem. Nem kerülték el az apostolok, mindet megölték egy kivétellel, akit nem tudtak megölni (Jánost egy napig főzték olajban, de nem halt meg, erre száműzték).
Mondd, nem tökmindegy, ha krisztusi vagy, hogy azon vizsgálódsz, mit árthatnak neked? Megmondom, nem! Hanem rossz, amit teszel! Bizony félelem, aggodalom, bizalmatlanság, amivel te Isten iránt vagy, noha ég és föld Ura nélkül egy hajszálad sem eshet le, senki (Sátán sem!) közeledbe nem juthat, még hangját sem hallhatod, nem, hogy árthatna neked. Mitől félsz? Nem védett meg? Mondd, a különféle kísértéstől keserű ember lettél, vagy teljes örömnek vetted? Nem vetted, hanem óvatos vagy, magadról gondoskodnál! Magadról, magadra nézve, magadért! Nem vagy gonosz, nem ártasz másoknak. De hol a hited, hol a szereteted Isten iránt? Mondd, egyáltalán hol a szeretet, ahol félelem van? Milyen erőteln, pipogya, vagy önkényes, gonosz Isten, akiről te vallást teszel? Mondd, miért akarsz Neki besegíteni ügyességgel, fogalamzásokkal, elrejtőzéssel, miért akarod kikerülni, ha odaad bármire, ha akár életedet is odaadja? Nem él az, aki akár meghal is? Hol a te hited? Az apostolok örültek, ha megverték őket, a régiek örömmel fogadták vagyonuk elrablását, de meg szomorkodsz, hogy elszegényedtél? Dehogy szegényedtél el, ószövetségi királyoknál különb életszínvonalad van (utazás, fűtés, kaja, pia, számítógép, internet, stb.), csak fogalmazol, de ha néhány ezer év óta él ember, mondom, te minden bibliai embernél jobban élsz! Mitől is fosztanak ki téged? Mitől félsz? Nem tartalak igazságosnak, önmagadért aggódónak, reszketőnek, aki meg akar tartani, nem, hogy életét, de sok javát is.
Persze lehet csúfolódni, dedózni, hogy akkor más is, te is, ahogy mindenki, meg ugyan, ki is teszi, de nincs igazad. Én képtelen vagyok aggódni, félni, és ismerek egy sor embert, aki ilyen, örömmel és bizalommal veszi ezt is, azt is az Úrtól, magától nem ront, kerüli a kísértést, de nem ügyeskedik, nem marad sötétben...
Elterito (és nem Eltérítő, rendes nevéből képzett nickjét ne csúfold!!!) tán okkal ellenfeled, lásd, ebben pl. nagyon különböztök. És tudd, én nem tartok igaznak e fórumon egy nevét, arcát, egész személyét nem vállaló keresztényt sem, és egyre többen így vagyunk ezzel.
Írtam pedig ezeket neked azért, mert reményem van felőled, ami nem szégyenít engem akkor sem, ha veled nem megyek semmire.
