Mindig is ez volt a véleményem. Schochnak viszont abban igaza lehet, hogy 12000 évvel ezelőtt egy ősi jardangot megfaragva már létrejött egy ősi istenségert ábrázoló fej, vagy esetleg a Szfinx legrébebbi magteste kialakításra került. A többit pedig 5-6 ezer éve, illetve az Óbirodalom idején fejezték be. Tehát korszakokon átívelő építkezési folyamat volt a Szfinx projekt.
„A "tiltott régészet" vasszigorral seper le mindent és mindenkit, ami változással fenyegetheti az elméleteiket.”
Ez számomra is érthetetlen, hiszen Egyiptomnak a régiség (üzlet) olyan, mint a Szaúdiaknak az olaj. Egy igazán szenzációs lelet, vagy annak következménye fókuszba tenné az országot, aminek anyagi hozadéka is lenne.
Nem lehet tudni, mi a tényleges véleményed ezek szerint, mert mikor mit állítgatsz. Csak felhívtam rá a figyelmet, hogy magyarázataid elég összefüggéstelenek.
Én meg azt nem értem, hogy veszed a bátorságot ahhoz, hogy meghatározd másoknak, mit gondoljanak. Eddig nem voltál képes felfogni: egyáltalán nem biztos, hogy a Szfinx mennyi idős. Elméletek vannak rá. Az biztos, hogy a 4. dinasztia koránál régebbi.
A Szfinxtemplom talán naptemplom volt, talán nem. Ha a prehisztorikus időkben épült volna, mondjuk 12000 éve, biztos nem volt naptemplom. Egyszerűen ez a történeti idők terméke, mert a neolitikum emberei nem a Napot tisztelték, de már ennek belátása is előtanulmányokat igényel.
Teljesen érthetetlen, miért hivatkozol rendszeresen Colin Readerre, amikor szöges ellentétben áll azzal, hogy a Szfinx és árka 12-15 ezer éves! Még vastaggal is szeded azt, amiről mást szajkózól régóta. Hasonló érthetetlenség, hogy Mark Lehnerre hivatkozol, hogy gránittal beburkolták a Szfinxtemplomot. Most akkor hogy következik ebből az a hülyeség, hogy a templom 12-15 ezer éves? Lehner szerint ugyanis Hafré építtette mindkettőt, a szobrot és a templomot is.
A 19 századi Szfinx testén inkább a hullámos, kerekített, kis csatornákkal mutatkozó, függőleges lefolyási eróziós hatások mutatkoznak. A vízszintes rétegződési vonalak a mészkő több millió éves rétegződését mutatják.
"Tehát azok a gigantikus 10-12 ezer évvel ezelőtti esők ezt is érték volna,"
Nagyon fontos rögzíteni, hogy nem! Mert a klímamodell szerint 10500 éve kezdődtek a nagy esőzések, ami kb. 3000 évig tartott. 12-12,5 ezer évvel ezelőtt termő szavanna volt Egyiptomban. Ez az időszak kedvezhetett a Szfinx létesítmény kezdeti lépéseinek megtételéhez, mert még nem áztatták az ősszobrot évszázados esőzések, és a csapadék által okozott nagymértékű mállási és eróziós jegyek kialakulásának volt bőven ideje kialakulni, és az állandó betemetődések veszélye sem állt fenn.
"Hogy miért csak az árokfal bizonyos részein látszik az esőerózió, és sehol máshol az egész Mokottam hegységben"
Colin Reader áramlási modellje azt javasolja, hogy a Szfinx körüli eróziós nyomok nem szükségszerűen bizonyítják a hosszú távú esőzéseket és a nedvesebb klimatikus időszakokat. Reader szerint a Szfinx-árok eróziós nyomai elsősorban helyi vízáramlások és vízelvezetési minták eredményei. Reader azt állítja, hogy a Szfinx körüli terület geológiája és topográfiája lehetővé tette a víz összegyűlését és koncentrált áramlását az árok bizonyos részein, különösen intenzív esőzések idején. Ez a koncentrált vízáramlás okozta az eróziós nyomokat, amelyeket más kutatók esőeróziónak tulajdonítottak. Ezt a megfigyelést támasztja alá az a tlny is, hogy a Szfinxtől nyugatra található kőbányák nagyrészt felfogták a lezúduló csapadék jelentős részét, mégis a nyugati és délnyugati falon látszódó jelentős vízerózió nyomai mutatkoznak!
Reader modellje figyelembe veszi a Gízai-fennsík topográfiai viszonyait, amelyek befolyásolták a víz mozgását és összegyűlését. Szerinte a Szfinx-árok és a környező terület topográfiája olyan, hogy az esőzések során lefolyó víz koncentráltan áramlott az árokba, fokozva az erózió hatását.
Reader figyelembe veszi az emberi tevékenységet is, beleértve a Szfinx és a környező építmények karbantartását és restaurálását. Az emberi beavatkozások is befolyásolhatták az eróziós nyomokat és azok eloszlását.
Mark Lehner tanulmányaiban és ebben a dok.filmben is https://www.youtube.com/watch?v=dzETRYI2V54&t=1695s kifejti álláspontját, hogy a Szfinx templomot évezredekkel ezelőtt gránittal burkolták, majd azt követően, az Óbirodalomban megfosztották majdnem minden burkolatától (elhordták és újrahasznosították a nagyon értékes asszuáni gránitot). Kifejti azon álláspontját, hogy a Szfinx templom eredetileg Naptemplom volt a nyugati-keleti tengely archeoasztronómiai funkciója miatt, ami a napéjegyenlőségeket jelezte! Kifejti álláspontját, hogy létezett egy elkülönült vallási szekta, amelynek napimádata nem képezte a központosított, királyi teológia részét. Mark Lehner (akinek a kutatásai, megfigyelései irányadónak tekinthetők az egyiptológiában) és más kutatók is tehát egy predinasztikus napkultuszt körvonalaznak, amely inkább helyi szokásokon és szekta alapú vallási gyakorlatokon alapult.
Robert Schoch a geofizikai mérések, az archeoasztronómiai megfigyelések és a Szfinx létesítmény mély eróziós, mállási jellemzői alapján inkább a legutolsó jégkorszakra teszi a Szfinx eredeti magtestének kifaragását.
A Szfinxtemplom is ugyanabból a kőrétegből épült, mint a Szfinx és árokfalának gyengébb rétegei. Előbb a Völgytemplom készült el (mivel a szertartási út abból indul a piramis felé), majd a Szfinxtemplom. Mindkét templom anyagát a szobor mellől bányászták. Ha volt egyáltalán gránitburkolata, az az Óbirodalom idején került rá (de szerintem Khephrén halála miatt erre még ez se került). Tehát azok a gigantikus 10-12 ezer évvel ezelőtti esők ezt is érték volna, főleg a homlokzati részt. A Szfinx testén nem eső, hanem szélerózió látszik. Hogy miért csak az árokfal bizonyos részein látszik az esőerózió, és sehol máshol az egész Mokottam hegységben, képtelen vagy megmagyarázni. Lehet úgy csinálni, mint a strucc, hogy a szerves minták datálása a Szfinxtemplomból az Óbirodalom idejét jelzi, és az egész gízai építészeti kontextus csak a 4. dinasztia idejébe illik. Egy 10-15 ezer évvel ezelőtti civilizációnak semmi nyoma, egyszerűen egyiptomi műemlékeket nyilvánítanak valamiféle jégkor végi civilizációnak, se csontok, se tárgyi leletek tőlük (pedig ezen a környéken az i.e. 5-4. évezredből is találtak sírokat, tárgyakat). Erről a "jégkori Szfinxszről" nem egyiptológusok, régészek beszélgetnek, hanem műkedvelő amatőr kutatók.
Mivel a Szfinx puhább mészkőből készült, amely érzékenyebb az erózióra, különösen a vízerózióra, és emellett a gízai plató szintje alatt levő Szfinx szobor és templomai (a Szfinx-árok objektumai) egy alapvetően száraz, elsivatagosodott klimatikus környezetben az állandó, akár egy-két évtized alatt bekövetkező betemetődések veszélyének is ki voltak téve, logikusnak tűnik a feltételezés, hogy inkább egy olyan korban hozhatták ezeket létre, amikor még az elsivatagosodás, a száraz, illetve a kimondotan esős éghajlat nem volt jellemző Észak-Afrikában, Egyiptomban, és a létesítménynek nem kellett tartania az állandó betemetődésektől, és az esőzések okozta áradások miatti eróziós lemorzsolódástól. Erre legalkalmasabb korszak a 11-12 ezer évvel ezelőtti termős szavannás időszak, másodsorban pedig a kb. 5-6 ezer évvel ezelőtti predinasztikus időszak volt. A késői predinasztikus időszakban még mindig több csapadék hullott, mint az Óbirodalomban (a Nílus szokatlanul magas áradásaival). Ez az időszak kedvezett a mezőgazdasági termelésnek is, így egy stabilabb és termékenyebb környezetet biztosított az emberi tevékenység számára.
"De ilyen mély esőnyomok messze nincsenek a Szfinxtemplom falain. Ez hogy lehet?"
A Szfinx alapvetően mészkőből készült, amely puhább és érzékenyebb az erózióra, különösen vízerózióra. Ezzel szemben a Szfinx templomai részben keményebb gránittal vannak burkolva, amely jobban ellenáll az eróziónak.
A Szfinx közvetlenül ki volt téve az időjárásnak, míg a templomfalak részben védettebbek.
A Szfinx körüli árokban lévő víz és homok kombinációja fokozott eróziót eredményezhetett, míg a templomok falai kevésbé voltak kitéve ilyen intenzív eróziós hatásoknak.
Schoch szerint a Szfinx templomok mészkőfalait enyhén visszavágták, mielőtt gránitburkolattal látták el azokat, feltehetőleg az Óbirodalom idején, de lehet, hogy előtte már.
Ha léteznének egy 10-12 ezer éves elődcivilizáció nyomai a gízai fennsíkon, valószínűleg nem a fennsík szintje felett, hanem inkább annak alatt, mélyen alatt lennének. Az ilyen korú helyszínek valószínűleg az idők során betemetődtek a természetes üledéklerakódások, illetve elrejtőztek az újabb építkezések alatt. A piramisok építését azért sem tartom régebbinek 4600 évnél, mert egy 12000 éves piramis-komplexumnál a kőbányák már - szerintem - elég mélyen eltemetődtek volna.
Lehetséges még pár helyen, (szerintem valószínű) de vélhetően pont ezért tiltott mindenféle kutatás, feltárás, talajradar, stb. Nagyon erős a cenzúra a "talált érdekességek" irányában, ld. Annaem írását, mielőtt konkrétum lehetne bármiből, ami különlegesség kategória, kidobnak és kitiltanak életed végéig egész Egyiptomból. Így egy cseppet nehézkes felmutatni még egy falrészletet is, nemhogy újdonság számba menő leletet. A "tiltott régészet" vasszigorral seper le mindent és mindenkit, ami változással fenyegetheti az elméleteiket.
"Ezeknek a hatásoknak nemcsak itt kéne látszódnia, hanem a gízai fennsíkon máshol is."
Ugyanezt mondtam az esőnyomokra is, majd összevissza beszéltél, meg angol nyelvű tanulmányokat emlegettél. De a Szfinx testén semmilyen függőleges, esőmarta eróziós nyomok nem láthatók.
Talán egyszer, amikor nem a háborúkra, hanem az „eredet” vizsgálatokra költik a pénzt, ha még forgalomban lesz egyáltalán. Amennyiben kiderülne, hogy az emberi lét valamelyik másik dimenzióban folytatódik, akkor kíváncsiak lennénk a Földi lét kezdetére, hogy miként kerültünk ide, és hogyan jutottunk idáig? A tudósaink és filozófusaink meg azon agyalnának, hogy miként lehetne elkerülni a „visszaesést” az anyagi kötöttségek világába?
Az Egyiptomi vallás nagy hangsúlyt helyez a túlvilági létre, és az ehhez szükséges evilági teendőkre. Tulajdonképpen olyan vallást és kultúrát gyakoroltak, amit ideiglenesnek tartanak ahhoz, hogy belépőjegyet kapjanak egy más világba. Lehetséges, hogy nem csak Jézus jött vissza bíztatásul, hanem előtte mások is? Atlantisziak, Vénusziak, Szíriusziak?;-)
A szél és a homok szintén jelentős eróziós tényezők a Szfinx környékén. A finom homokszemcsék folyamatosan súrolták a kőzet felszínét a múltban is (amikor nem temette be ea homok), sima, lekerekített formákat hozva létre. Ez különösen a Szfinx alsó részein figyelhető meg, ahol a homokviharok ilyen eróziót okozhattak. De a képen is látszik, hogy nem ez az erózió volt jellemző, hanem az esővíz.
"Ami a függőleges eróziós vonalakat illeti, azok lehetnek olyan repedésekből adódóak, amit a földrengések, és a Hold árapály okozhat a Föld kérgén."
Ezeknek a hatásoknak nemcsak itt kéne látszódnia, hanem a gízai fennsíkon máshol is. Matematikai szempontból valószínűtlen, hogy csak a Szfinx-árokban alakultak ilyen ékek, hasadékok, függőleges eróziós nyomok (ilyen kis területen), ezen hatásoktól.
Vajon lesz ebből valami? Vagy ezt is megvizsgálják titokban, később dobnak némi csontot az érdeklődő nagyközönségnek...
"A Higashi Nippon Nemzetközi Egyetem, a Tohoku Egyetem és a National Research közös kutatócsoportja 2021–23-ban földbehatoló radar (GPR) és elektromos ellenállástomográfia (ERT) alkalmazásával geofizikai kutatást végzett az egyiptomi gízai nyugati temetőben. Csillagászati és Geofizikai Intézet (NRIAG), Helwan, Egyiptom. Úgy véljük, anomáliát találtunk: egy sekély szerkezet kombinációját, amely egy mélyebb szerkezethez kapcsolódik. A vízszintes síkban L-alakú, 10 x 10 m-es sekély szerkezetet a GPR jól leképezte. Úgy tűnik, hogy homokkal töltötték fel, ami azt jelenti, hogy az építés után visszatöltötték. Bejárata lehetett a mélyebb építménybe. Mélysége a talajfelszíntől mérve legfeljebb 2 m. E szerkezet alatt az ERT egy nagy elektromos ellenállású anomáliát tár fel, amely körülbelül 10 x 10 méteres területen terjed. A szerkezet mélysége körülbelül 5-10 m-rel a felszín alatt van. A homokdűnékben elektromosan ellenálló anyag lehet homok és kavics keveréke, beleértve a ritka távolságokat vagy a benne lévő légüregeket. Sem a GPR, sem az ERT nem tudta azonosítani az anomália tulajdonságait.
Azt mondják, hogy fontos ennek az üres területnek a felszíne alatti feltárása GPR és ERT segítségével, hogy a teljes nyugati temetőt megvizsgálhassuk. A következő fejezetekben leírtak szerint a GPR és az ERT felmérésünk eredményei rámutatnak a régészeti maradványok jelenlétére. Fontos, hogy céljuk megállapításához azonnal ki kell ásni őket.
A felmérési terület a mastaba G4000-től délre található, amelyet Hemiunu herceg sírjaként ismernek.
Az adatok egyértelmű anomáliákat mutatnak, amelyek egy régészeti potenciálnak (nagy ellenállású kontúrfoltok) tulajdoníthatók a felmért régióban, Kheopsz piramisától nyugatra, a gízai fennsíkon. A tereptárgyak további kiterjedést mutattak, akár 3-5 m-rel nagyobbat, mint a GPR felmérés által szűrt mélység. Ezekből az eredményekből arra következtetünk, hogy az anomáliákat okozó szerkezet függőleges mészkőfalak vagy sírszerkezethez vezető aknák lehetnek.
GPR és ERT felméréseket végeztünk az egyiptomi gízai nyugati temetőben. Úgy gondoljuk, hogy 0,5–2 méter mélységben egy körülbelül 10 m × 15 méteres L alakú szerkezetet azonosítottunk, amely homogén homokkal volt feltöltve, ami valószínűleg azt jelenti, hogy az űrt az építés után homokkal töltötték meg. Ugyanazon a helyen, de a mélyebb mélységben az ERT erősen ellenálló anomáliát mutat, amely lehet erősen ellenálló anyag, például homok vagy üreg. Ez az anomália 3,5–10 m mélységig és 10 x 10 méteres vízszintes területen terjed.
Fontosnak tartjuk a sekély szerkezet és a mély nagy szerkezet folytonosságát. A felmérési eredményekből nem tudjuk meghatározni az anomáliát okozó anyagot, de nagyméretű felszín alatti régészeti építményről lehet szó."
Ami a függőleges eróziós vonalakat illeti, azok lehetnek olyan repedésekből adódóak, amit a földrengések, és a Hold árapály okozhat a Föld kérgén. Ha függőleges repedés van a kőben, akkor a külső felület eróziója befelé indul a repedés felé. Nem csak a víz, hanem a homok és a szél miatt is. (szerintem)
A 19. századi fotón a Szfinx testén látható vízszintes vonalak a kőzet természetes rétegződését mutatják, míg a függőleges vájatok az erózió nyomai.
A vízszintes vonalak a mészkő természetes rétegei. A mészkő üledékes kőzet, amely rétegekben rakódott le évmilliók során, és ezek a rétegek idővel megkövültek.
A függőleges vájatok az erózió következményei. A víz eróziója, különösen ha hosszú időn át tartott, mély függőleges vájatokat vájhatott a kőzetbe. Az esővíz és az általa hordozott üledékek lefolyása okozhatta ezeket a mély vájatokat.
Ez a kombináció jelzi, hogy a Szfinx hosszú időn keresztül ki volt téve mind a természetes kőzetrétegződésnek, mind a jelentős vízeróziós hatásoknak.
Most úgy mutattad a két képet, hogy áthatók a függőleges esőnyomok. Most meg " horizontális eróziós vonalak"-ról beszélsz. A testen akkor ugye nincs olyan függőleges nyom, amit állítottál?
"Az erózió mély és függőleges vájatok formájában jelentkezik..."
Most nem tudom, hová teszed ilyenkor a szemed, de a "Sphinx bedrock" feliratú képen, ami a Szfinx testét mutatja, az erózió egyáltalán nem függőleges, hanem vízszintes "vájatok formájában jelentkezik". Amit itt és a környéken a szélfútta nedves, sós homok számlájára írnak.
Te mit látsz a felső képen erózió vájta függőleges vájatnak?
Robert Schoch szerint a völgyfalon és a 19. századi Szfinx testen világosan látható a hullámos, csapadék okozta erózió. Tisztán látni a gyűrődéses hézagokat. A hézagok nem nyílnak így ki a szél okozta eróziónál. A déli falnál van egy látványos függőleges ékes hasadék. Ezt az éket nyilvánvalóan a lefolyó víz okozta. A puhább részeket kiválasztva éket nyitott a kövekben. Azt mondja, hogy ő számára, mint geológus számára ez konkrét bizonyíték, hogy eső okozta az eróziót. A 19. századi Szfinx fotón is látható hasonló hasadék.
A falkerítés hátsó oldaláról látható képen van a hullámzó erózió profilja. Tisztán láthatók a különböző mészkő rétegek. A puhább és keményebb rétegek váltják egymást. Kiszámolták a tartóssági tényezőket. minél tartósabb a kő, annál magasabb a tartóssági szám. Például a legfelső réteg sokkal tartósabb, mint a középső réteg. Ez a középső puhább réteget jelent, jobban visszahúzódott, mint a felette és az alatta levő réteg. De ez nem mindig van így. A felső tartósabb rétegek jobban visszahúzódtak, mint az alatta levő kevésbé tartós kövek. Ha a fal függőleges profilból indult, miért húzódnának jobban vissza a tartósabb kövek? Ez jellemző az eső okozta erózióra. Az eső fentről veri a köveket, a felső, tartósabb köveket jobban megviseli, mint az alsó puhább rétegeket, s így jobban visszahúzódnak, mint a puhább kövek, melyek védettebbek.
Ha a Szfinxben az eső okozott kárt, és bizonyítottan a Szahara nedvesebb volt 10000 éve, akkor a Szfinx 10000 évnél idősebb. Az utolsó jégkorszak vége.
