50% - al még a demokrácia legalapvetőbb szabályai szerint sem lehet "győzelmet" kiálltani.
A tudomány nem demokratikus, hanem arisztokrata: csak a tudást ismeri el.
Így a "másik" 50% különböző eredetű/ismeretlen szavai -- az őket kibocsátó nyelvek mint potenciális jelöltek az őket befogadó magyar nyelv eredetére -- fajtánként és egyenként is: << 50%. Így még csak elviekben sem merülhet fel bármelyik vizsgálata, mint a magyar rokonnyelve akár, stb.
A mennyiségtan pedig vérbeli mérnöki látásmódot -- igényelne. Ne blamáld ennyire a szakmánkat !!
Ugyan nem a te területed, de az angol nyelv -- tipikusan germán eredetű, történetét is jól ismerjük -- szavainak csak kisebb hányada germán, oszt mégis. A > 50% komponensei szóban sem jöhetnek nyelv eredet kérdésekben.
No, aki evidenciákat kérdőjelez meg, az magára vessen.
"Tehát amíg nem tudjuk, hogy a magyar nyelv melyik nyelvcsoportba tartozik..."
Tudjuk. Sziklaszilárdan, nincs is rá tud. cáfolat. Kb. 1950 óta.
"...még nem tudjuk ( a tudomány szabályai szerint ) hogy végül is melloik csoprtba soroltatik édes anyanyelvünk."
Tudjuk, csak te ezt a besorolást nem tudod önállóan feldolgozni.
Először Fejes ezt írta:
"Mivel azonban az alapszókincsbe is kerülhetnek idegen szavak (csak ritkábban), és a szavak jelentésváltozásaik során ki és bekerülnek az alapszókincsből/-be, ráadásul az alapszókincsnek eleve nincs éles határa, nem egyedül az alapszókincsben lesznek ősi szavak, és nem minden szó lesz ősi az alapszókincsben."
Hogy lássuk pontosan meddig tart Fejes szövege és hol kezdődik az agyalásod.
Szóval, szó nincs egy képzett nyelvész "totlis szakmai csője"-ről, hanem egy helyesírási problémákkal küzdő
Az alapszókincs elemzésével kell kezdeni, a nyelvrokonság megállapítását
Már a 19. században megtörtént, amit azóta csak több oldalról is megerősített a tudomány.
Nincs miről beszélni ez ügyben.
Mivel azonban az alapszókincsbe is kerülhetnek idegen szavak (csak ritkábban)... ez ugye a tipikus prekoncepció .
Tipikus evidencia. Más nyelvekben is: az orosz "glaza" ("szem") germán eredetű, a magyar "gyomor" török, az angol bajusz ("moustache") francia, stb. stb.
Innen, hogy a Himnusz első versszaka szavai is "csak" 80%-ban uráli eredetűek, ahogy a Halotti beszédé is.
"A magyar finnugrisztika ezt soha nemfogadta el mint "A magyar nyelv alapszókincse!...
Sőt azt mondja, hogy ez a lista nem is való a rokonság megállapítására."
Persze, mert a MNA-lista sokkal hosszabb, mint pl. a Swadesh-100.
Plusz a nyelvrokonságunk feltérképezése szempontjából szükségtelen, mivel már a Swadesh-lista keletkezése
előtt sziklaszilárd módon meg lett állapítva a nyelvünk uráli jellege. Honti (2001): "Összegezve elmondható, hogy a magyar nyelv uráli eredete a 20. sz. közepén vált "megingathatatlanul igazolt tudományos ténnyé.""
(Legyen ~1950)
Swadesh meg később publikált:
"In 1952, he published a list of 215 meanings, of which he suggested the removal of 16 for being unclear or not universal, with one added to arrive at 200 words. In 1955, he wrote, "The only solution appears to be a drastic weeding out of the list, in the realization that quality is at least as important as quantity. Even the new list has defects, but they are relatively mild and few in number." After minor corrections, the final 100-word list was published posthumously in 1971 and 1972."
Re: "nem is való"
A Swadesh-100 arra jó, hogy egy érdeklődő laikus gyorsan, könnyen és hosszadalmas tanulmányozás (Uralonet) nélkül is
átláthassa azt a tud. tényt, hogy a magyar nyelv uráli. Az egész csupán egy gyorsteszt (lásd LvT szakvéleményét).
Ugyanazt a naiv -- könnyen leleplezhető -- hazugságot mantrázod legalább fél éve.
A tényleges adatok a Swadesh-150 alapján:
"75 db biztos uráli etimológia + 25 db valószínű uráli >>4 db biztos török + 1 db biztos szláv + 3 db valószínű iráni"
(Elsöprő uráli dominancia és ezt csak a valóságtagadással próbálod "feloldani".)
G.:
"Swadesh szerint, ha két nyelv alapszókincse 70%-os arányban tartalmaz rokon szavakat, akkor úgy lehet tekinteni, hogy ugyanabból a nyelvből származnak."
Ez egy másik hazugság, aminek egy hibás wikis szöveg (=félrefordítás) az alapja.
""Also, according to Starostin, the shorter Swadesh-100 word list will have a cognacy rate of 90 % or more for dialects, 70-80 % for closely related languages (such as Slavic, Romance, Germanic and Turkic), 25-30 % for Indo-European, 10-20 % for Uralic and 5-9 % for macro-families such as Nostratic."
Tehát egyszerűen nem igaz a wikis állítás: Sw. soha nem mondott ilyen orbitális baromságot!
Vagyis 75db - Uráli redetű ami ugye 50% - és a másik 75 az nem uráli eredetű... ami szintem szintén 50% - Mindenki ellenőrizheti...!!!
50% - al még a demokrácia legalapvetőbb szabályai szerint sem lehet "győzelmet" kiálltani. Márpedig a finnugrisztika nem valami "statisztikai többség" - ről beszél, hanem egyértelműen "bizonyított tényekről"... amit az 50% - ra nehéz lenne ráfogni.
"Swadesh szerint, ha két nyelv alapszókincse 70%-os arányban tartalmaz rokon szavakat, akkor úgy lehet tekinteni, hogy ugyanabból a nyelvből származnak."
Lehet összekapargatni azt a maradék 20% - ot, hogy egyáltalán beszélhessük bármiféle rokonságról.
150 - szó esetén az 105 - szótő.... ez ölég messze vagyon a 75 - höz - amit az UvL - elemzése kimutatott... Tehát ha még elfogadnánk is a Swadesh-listát, akkor se lenne bizonyítva a uráli rokonság - A Finnugrisztika nem is fogadja el... talán nem hiába. Hiszen "bizonyított" - ságról csak majd valahol a 85 - 90% - körül lehetne beszélni... néhány finnugrista ezt meg is próbálja elhitetni, hogy megvan... UvL - azonban bebizonyította, hogy az bizony csak 50% - nem biztos, hogy megdícsérnék ha ezt az eredményt publikálni akarná.
"Mérnök uram, a "másik" 75, ugye, sokféle eredetű (ismeretlen) kölcsönszó."
Mérnök uram!
Látod ha ennyire nem értesz a nyelvészethez ( még a saját anyanyelvedet sem érted ) akkor hogyan akarsz vitázni.
Az alapszókincs elemzésével kell kezdeni, a nyelvrokonság megállapítását. Tehát amíg nem tudjuk, hogy a magyar nyelv melyik nyelvcsoportba tartozik addig a szótövekre nem használható sem az "örökség... sem a kölcsönzés" - kifejezések, hiszen azoknak csak akkor van értelmük, ha már ( több lépésen keresztül bevetve a nyelvészet összes eszközét ) megállapítottuk a rokonság mibenlétét. Az alapszókincs eredetének értelmezésénél egyedül a "Uráli eredetű, Altaji eredűtű, IE eredetű...stb. kifejezések használhatóak, hiszen a vizsgálódás kezdetekor ( Fejes érvei ) még nem tudjuk ( a tudomány szabályai szerint ) hogy végül is melloik csoprtba soroltatik édes anyanyelvünk.
Aki tehát az alapszókincs elemzésekor olyan kifejezéseket használ, mint "jövevény, ölcsönzés... az önmaga állít ki bizonyítványt a szakmai NEMtudásáról.
( pl. Fejes László totlis szakmai csője amikor így érvelt GéKI ellen:Mivel azonban az alapszókincsbe is kerülhetnek idegen szavak (csak ritkábban)... ez ugye a tipikus prekoncepció ... hiszen azt mondani, hogy "idegen" - az csak az után lehetséges, ha már megállapítottuk azt, hogy ki a "rokon"... aki ( vagy ami ) nemrokon ... az az idegen...!!!)
"Az alapszókincs nem minden kultúrában egyenlően mentes a változásoktól. Például egy olyan természeti tárgy, mint a Nap elnevezése, a vallási szókincshez tartozhat, mint Délkelet-Ázsiában, és ezért más nyelvből vették át. "
Ezért csinálunk belőle statisztikát te nagyeszű.
"Egy bizonyos nyelv bizonyos szavának nem egy szó, hanem több szó, vagy éppenséggel egy vagy több rag felel meg, amelyek között választani kell,"
Szerintem nem tuodd mi az a rag, de azt sem mi alapján hasonlítják a nyelveket.
"Erre egy európai példa az izlandi nyelvé. Ennek rendkívüli a stabilitása, ami részben ellentmond Swadesh módszerének, megkérdőjelezve egyetemességét."
Annak pont nem mondd ellent.
"Következésképpen a valóban rokon, tehát tényleg párhuzamosan örökölt szavak azonosítása problematikus."
De nem lehetetlen, csak nem olyan pontos a meghatározás, viszont még mindíg pontosabb akármilyen alter álmodozásnál.
"Ellenkezőleg, egymásra hasonlító szavak nem mindig közös eredetűek, például a latin dies és az angol day (mindkettő jelentése ’nap’, mint időszak). A latin szó ugyanis a *dyḗws ’égbolt’ szóból fakad,[13] míg az angol a *dʰegʷh‑ ’égni’ tőből eredeztethető."
Ezt magyarázd Carnuntumnak!
Amúgy mindkettő ugyanúgy indoeurópai gyökerű, és hiába hasonlítanak egy képzettlen alter szemében a nyelvészek szépen szét tudják szálazni őket. Úgyhogy ezzel még nem döntötted be a történelmi összehasonlító nyelvészet módszertanát.
"A kifogások ellenére általában elismerik, hogy a Swadesh-lista és a lexikostatisztika hasznos lehet a kezdeti alapfokú kutatásokban vagy olyan helyzetben, amikor a klasszikus összehasonlító módszerek vagy a belső rekonstruálás nem alkalmazható. Ez is volt egyébként Swadesh kiinduló ötlete.
Nem értesz hozzá!
Miért erőlködsz... ostoba módon bizonyítottad, hogy a Swadesh-lista valóban nem alkalmas a rokonság bizonyítására... !!!
Az 50% - az bizonyosen nem egyenlő a "bizonyított ténnyel"... !!!
Nem !--- A magyar finnugrisztika ezt soha nemfogadta el mint "A magyar nyelv alapszókincse!... Sőt azt mondja, hogy ez a lista nem is való a rokonság megállapítására.
Kifogások a Swadesh-lista alkalmazása ellen Kezdettől fogva vitatták a Swadesh-lista alkalmazását. A kifogások a következők:
Az alapszókincs nem minden kultúrában egyenlően mentes a változásoktól. Például egy olyan természeti tárgy, mint a Nap elnevezése, a vallási szókincshez tartozhat, mint Délkelet-Ázsiában, és ezért más nyelvből vették át. Másrészt egyes alapszókincshez tartozó szavak tabuvá válhatnak, és ezért egy szomszédos nyelvből vett szavakkal helyettesítik, a tiltást egyensúlyozandó. Az alapszókincs nem független a beszélők szocio-kulturális státuszától sem. Például a dravida nyelvek alapszókincsében viszonylag számos szanszkrit eredetű jövevényszó van, annál több, amennyivel műveltebb a beszélő.[7] Egyes szavak nem találhatók meg minden nyelvben, a természeti környezet, például az éghajlat jellegzetességei miatt.[6] Így például a „hó” és a „jég” szavak hiányoznak a trópusokon élő népek nyelvéből. A 207 szavas Swadesh-listában olyan szavak is vannak, amelyek kulturális okokból nem találhatók minden nyelvben. Ezért maga Swadesh korlátozta listáját 100 szóra. Egy bizonyos nyelv bizonyos szavának nem egy szó, hanem több szó, vagy éppenséggel egy vagy több rag felel meg, amelyek között választani kell, és ez kérdésessé teszi a nyelvek összehasonlításának eredményét.[8] Nagyon valószínűtlen, hogy a megtartási ráta azonos minden nyelv és minden időszak esetében.[6] A beszélők csoportjának elszigeteltsége, társadalmi összetartásuk foka, esetleg bizonyos vallási vagy irodalmi normák betartása különös körülményeket teremthetnek, amik miatt a megtartási ráta elég sokat változhat.[9] Erre egy európai példa az izlandi nyelvé. Ennek rendkívüli a stabilitása, ami részben ellentmond Swadesh módszerének, megkérdőjelezve egyetemességét. Az izlandi nyelv veszteségi rátája 4%, miközben a norvég nyelvé 20%, bár a két nyelv genetikailag nagyon közel áll egymáshoz.[10] A rokon szavak azonosítása kérdéses. Amikor nagy földrajztudományi területen elterjedő, több száz nagyon hiányosan és csak nem régóta ismert nyelvre alkalmazzák a lexikostatisztikát, lehetetlen, nyersanyag hiányában, megállapítani a hangeltolódások törvényeit. Ezért nagyon nehéz kiszűrni a jövevényszavakat. Következésképpen a valóban rokon, tehát tényleg párhuzamosan örökölt szavak azonosítása problematikus. A rokon szavak azonosítása általában véve is bizonytalan.[9] Nagyon különböző szavak lehetnek közös eredetűek, mint például a francia chef (elsődleges értelme ’fej’) és az angol head ’fej’: mindkettő a *kauput-, *kaput- protoindoeurópai szótőre megy vissza.[11][12] Ellenkezőleg, egymásra hasonlító szavak nem mindig közös eredetűek, például a latin dies és az angol day (mindkettő jelentése ’nap’, mint időszak). A latin szó ugyanis a *dyḗws ’égbolt’ szóból fakad,[13] míg az angol a *dʰegʷh‑ ’égni’ tőből eredeztethető.[14] A felszíni hasonlóság másik példája a latin habere és a német haben ’birtokol’: a habere a *gʰh₁bʰ- ’elvenni’ tőből,[15] a haben viszont a *keh₂p- ’megragadni’ tőből származik.[16]
Nem ismered a finnugrisztik álláspontját... beszélsz össze vissza!
Attól, hogy nem létezik a mondjuk pontosan 2419 db szóból álló, A magyar nyelv alapszókincse c. lista,
még a Swadesh-100-as szavai garantáltan ide tartoznak.
Ezért is kérdeztem rá: Ezek közül melyik nem alapszó??
Tehát az első 100 elemet tartalmazó lista létezik, tanulmányozható, ellenőrizhető, számolható és ezzel nem tudsz mit kezdeni a felvetésen óta. Csak a valóságtagadásba menekülsz (lásd 50%-50% hazugság).
"Ez a legnagyobb égésed. Ostoba módon bebizonyítottad hogy a Swadesh-150 - az 50% - Urali eredetű szótövek, mellett 50% - ban nem uráli eredetű szótöveket tartalmaznak. De UvL - még ezt sem érti... !!! - Ez az igazi égő!!!!"
Ezt a verbális pózolást már rengetegszer eljátszottad :-DD
Egyszerűen hazugság a fenti 50%-50% állításod!
A valós végeredmény (bárki bármikor ellenőrizheti):
