Az, hogy hány felé ágazhat a jelentés attól függően, hogy milyen azonos hangkategóriájú hangra változik a mássalhangzója a Jóisten a megmondhatója.
A magyar nyelv a végtelenségig tudja csűrni-csavarni a hangok változtatásával.
El is térhet az azonos hangkategóráktól, felvehet teljesen más mássalhangzókat vagy magánhangzókat is, akkor sem tér el az alapjelentéstől, a görbedtségtől.
Marácz László kísérletezik erre vonatkozólag szabályszerűség meghatározásával.
Levezeti a KöR gyök változásait, azt, hogy hogyan tud átalakulni lépésről lépésre a hangok kicserélődésével a már árnyalt jelentés.
Természetesen mindvégig a görbedtség alapjelentésének megtartásával.
kétfelé válik a fogalom (ami érthető, hisz az egyik mozzanatos, a másik mozdulatlan változata a fogalomnak. azzá válik vsz. olyan jellegű.) legalábbis én jelenleg így látom
mindkettő nagy területen megtalálható ami azt mutatja, h régi és alapszó
az lehet, h a köt az előbbiből ered (görbe fogalomkör) a kacs féle 'hajlítás' után [lásd: kunkorodik kancsos (‘görbe’), koncsorog, kontyorog, kucsorodik (‘hajlik, csavarodik’)], de a köt már egy értelemmel megszilárdult önálló fogalom
és az -n- beszúrás is megszokott magyar nyelvi jelenség
kacs kancsos
kucsorodik kuncsorog
.....
+ a másik érvem, h a köntös miért nem a göm- féle gyökből van, az az h a magyarban létezik/létezett a göndör
"Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. "
Az ORT valaminek a negyed részét jelenti, ha az egészet négybe vágjuk megvan a kapcsolat, hasonlóan az ÁRTÁNY szóhoz.
Sőt, az ÁRT gyököt is ide vehetjük akár a kivágás, akár a "megkopasztás" jelentése kapcsán.
Az IRT, szóval mind alaki, mind jelentésbeli kapcsolata van az Arat szónak. Mindkettő a növények vágását jelenti, annyi különbséggel, hogy az IRT a növény teljes megsemmisítését jelenti.
Az ÜRÍT is rokonítható vele, hiszen átvitt értelemben a jelentése hasonló: Valamit eltávolít.
"Nem a kezdetekről beszélünk, hanem a kikristályosodott gyökrendszerről."
Pont a kezdetekről beszélünk, az ősgyökökről, amikből a gyökök állnak, amik alapján meg lehet érteni a gyökök egymással valókapcsolatát. Enélkül merő fantáziálgatás a gyökök közötti jelentés-hasonlóságok, vagy különbségek vizsgálata.
Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. Persze nem foglalta össze azon szavakat egységesen és részletezve amiről beszélni fogok, de úgy az érintett 8-10 szócikk után egészen összeáll a kép előttünk. Ezek nagyjából :
ÁRTÁNY szócikk (ez fontos !) , ORTÓKAPA cikk , ÍRTÁS cikk, ORTOVÁNY cikk, OROT és ARAT cikkek, IRTMÁNY szócikk -- és ezek korábbi szavai az IRTVÁNY és IRTOvány is ehhez tartozó.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának ÜRÍT szócikke még jó, ezt nyugodtan olvashatjuk, itt az etimológiai szótárral ellentétben nem kell elhazudni a szavaink eredetét, mivel "csak" az értelmezése a lényeges. Ezeket együtt átvéve elég jó képet kaphatunk néhány szavunk összefüggéseiről.
Azzal nem értek egyet nála (Cz-F) hogy a szó metszést jelentene, ez csak egy szelete a történetnek, az ominózus kifejezés és a testvérszavai tágabb jelentésű fogalmak ennél. Az ARATÁS rokonítható a régi OROTÁS-sal. Ami rokonítható az ÍRTÁS-sal. Ez az egész rokonítható az ÜRÍTÉS-sel. Az erdő irtás tán nem annak ürítése?... Dehogynem épp erről szól. Meg kaszáló/rét dolgot is hívtak IRTÁS néven, és ezeket is ÜRÍTjük az ÍRTÁS által.
ÜRÍT egyik definiálása : tárgyas (rendsz. határozóval) Valamit tartalmazó befogadó tárgyat fokozatosan üressé tesz, úgy hogy tartalmát kibocsátja, eltávolítja . Nem éppen ez történik egy ARATás során ?...
De pontosan ez történik, a földterületünk tartalmát eltávolítjuk. ARAT-JUK--OROT-JUK---ÍRT-JUK--ÜRÍT-JÜK !
A toldalékolás T hangja a TÁRGY amire utal. A tárgy az amire a cselekvés irányul , ezt jeleníti meg. Egy SÜL és SÜT igék között is az a különbség hogy előbbire úgy kérdezünk hogy MI? , míg az utóbbira meg úgy hogy MIT? sütünk meg éppen...
"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban."
Azzal együtt, hogy a hangoknak - nagyon helyesen - kvázi önálló jelentést tulajdonít, nem lép tovább, hanem csak az Ö hangra koncentrál.
"A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang"
Itt hatalmasat téved, mert a görbeséghez semmi köze. De vitathatatlan érdeme, hogy ezt a hangot is jelentéssel ruházta föl.
"t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben."
Ez tökéletes, én is így látom, de mivel több más hang is betölt hasonló funkciót: fűz, fáz(ik), jár, mér, járul, merül, stb. nyilván nem ez volt az eredeti, vagy egyetlen jelentése. Annál is inkább nem, mert helyhatározó ragként is szerepel, és sok tucat tartalmilag hasonló, földdel kapcsolatos gyök kezdő hangja.
"Ez is lehet. De mi van ha mégse?"
C-F sok tekintetben messze megelőzte korát, olyan alapmű, melyre építeni lehet és kell is. Azonban a minden részletre kiterjedő tökéletesség nem várható el tőle. Az alapvető gondolatai
irányadók, mások továbbfejlesztésre szorulnak.
C-F nem találgatott a szó szoros értelmében, hisz' számos bizonyítékokat sorakoztatott föl elképzelései mellett. Mi is ezt tesszük.
"Nem foglalkozott - mert agya még nem is volt képes rá - olyanokkal, melyek csak jóval később az elvontabb gondolkodás termékei, amikor már kerek egész gondolatokat volt képes megfogalmazni,"
Nem a kezdetekről beszélünk, hanem a kikristályosodott gyökrendszerről.
"A nyelv kialakulásának és fejlődésének folyamatában az időbeli sorrendiséget alapvetően fontos szem előtt tartani."
Tökéletesen igazad van!
Pont ezért kell szem előtt tartani, hogy mikor mit vizsgálunk, milyen szempontok alapján.
"Megeshet, hogy a tovatűnéssel függ össze, mint elillanó látszat."
Az ősember olyan fogalmakat kezdett el használni, amikre a körülményei, szükségletei predesztinálták. Nem foglalkozott - mert agya még nem is volt képes rá - olyanokkal, melyek csak jóval később az elvontabb gondolkodás termékei, amikor már kerek egész gondolatokat volt képes megfogalmazni, szavakat mondatokká fűzni, s ehhez meg is volt a kezdetleges szókincse. Tehát a szavak - ha mégoly kezdetlegesek is - de a rendelkezésére álltak. A nyelv kialakulásának és fejlődésének folyamatában az időbeli sorrendiséget alapvetően fontos szem előtt tartani.
"Az is lehet, hogy a tűz átvitt értelmében, mint fényesség egyezik a tükör szó Tü gyökével."
A fényesség gyöke a FÉ(ny) és nem TÜ(z), így formai-tartalmi kapcsolatot nem érdemes köztük keresni. Az egyik ilyen, a másik olyan logika szerint alakult ki függetlenül attól, hogy van némi, vagy teljes jelentésbeli hasonlóság köztük, Lásd a tűz és a pir gyököket. Tudjuk, hogy e kettőnek teljesen azonos a jelentése, ugyanakkor az is látható, teljesen más hangokból, más logika, szerint más "kép" alapján épülnek föl.
"valószínűleg a köt a kapocs a konty és a köntös között is"
A kapocs a Go-Ko-Ho ősgyök.
Mindhárom szó alapképe a hajlítás, gombolyítás, kerekdedség.
A kön-tös pl. a göm gyök változata. A köntös beburkol, befed. Ezért ugyan azzal az ősgyökkel kezdődik, mint a köt és a konty.
"konty [1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg hangutánzó-hangfestő szó, a kacs főnév szóhasadással elkülönült párja lehet"
Teljesen biztos az eredete. Nem származhat csak és kizárólag ragozó gyöknyelvből, mert tökéletesen beleillik abba az ősgyök által meghatározott szóbokorba, ami jelentésében azonos dolgokat határoz meg.
valószínűleg a köt a kapocs a konty és a köntös között is
konty [1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg hangutánzó-hangfestő szó, a kacs főnév szóhasadással elkülönült párja lehet
köntös [1372 u.] Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott.
2. Vándorszó, vö. román régi nyelvi cóntaş, cóntoş, cóntuş ’a bojárok ünnepi öltözéke’, horvát-szerb nyelvjárási kűntoš ’prémes kabát, bunda’, kňntuš ’egy fajta kabát, amelyet a tatár bégek viseltek’, oszmán-török régi nyelvi kontoş ’ugyanaz’. Végső forrása talán a méd kándüsz ’ujjas, perzsa felsőruha’.
"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban. A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang jelenti a kapcsot, mely többet együvé fűz, a t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben. Innen fejthetni meg ez igének a székelyeknél s Tisza vidékén divatozó azon értelmét, mely szerént köt a növény, midőn gyümölcse nő, pl. köt a borsó, midőn hüvelyét, a gabona midőn kalászát, a dinnye, midőn gyümölcsös virágát ereszti."
Cz-Fo
Ez is lehet.
De mi van ha mégse?
Az a baj, hogy találgatunk, ahogy a Cz-Fo is bizonyos fokig azt teszi ebben az esetben.
Hirtelenjében az arat szó ugrott be a SÜ-T mintájára és rögtön utána a tar. Mindkettőben ott az AR ősgyök és mindkét szú jelentésében benne van a majdnem "csupasz" föld is.
Az AR-AT második ősgyöke nagy valószínűséggel igeképző, (mint az ár-ad szóban a -(a)D) Az arat szóban azért szerepel a T mint igeképző, mert egyúttal a föld kopasszá tételéről van szó.
a T-AR gyökben a T hang egyértelműen a föld jelentésű, hisze a föld kopaszsága a szó jelentése.
Így a "csupasz" növény nélküli, vagy lekopasztott föld jelentést az AR hordozza. Lásd még T-ÉR, T-ERül szavakat, melyek szintén növénytelen (fátlan) földterület jelentésűek.
Arra gondolok, hogy az AR az ÁR ősgyökkel hozható összefüggésbe, s az ÁR pusztító, letaroló hatásának képét hordozza.
Ha a hangjai jelentését nézzük, akkor az R hang simán lehet a hömpölygő víz dinamikus mozgásának eRejének megszemélyesítője, az A (Á) hang viszont rámutató ősgyök lehet.
Átvették a szlovákoktól.)) Minden ősi civilizáció hozzájuk járt beszédórákra.))
Talán India lakosai is, malajálam nyelven "neytTUKÁRAn" a szó. Magyarul ragozva benne foglaltatik a TAKAR szavunk. A "szláv" TKÁC az semmi egyéb csak a TAKÁCS szónak az összehúzott hanghiányos torzítása.
Portugál takács : TECELÁO ----- Nem csak gyökszó szintjén van egyezés a magyar nyelvvel, ez például jól kiolvashatóan pontosan a TAKARÓ szavunk szép magyar ragozással. Vagy épp TEKERŐ, a lényeg hogy magyar ragozta.
Persze ha még kicsit szétnézünk a szövés világánál használt szavak háza táján , könnyen találunk még ilyeneket, hiszen megvan ez is világszerte...
Nyelvészeink nem böngésznek más, csak szláv, meg finnugor szótárakat... Minden más tabu, mert ha nem az lenne, véletlenül egészen más dolgok derülnének ki...
"És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó."
Bingó!!! Az előbbi hozzászólásom írásakor nekem is ez jutott eszembe...
"TÜKÖR : Ez a szó meg valójában nem is TAK gyökerű kifejezés. TŰN(ik) és a KÖR összetétele, ... Az első ősi tükör a tiszta víz tükre,"
Épp ezért inkább TÓ-KÖR összetétel lehet, hiszen a tó, mint álló víz a legalkalmasabb a sima, tükröző felületével az első gyökben szerepeltetni. A kisebb tavak jó közelítéssel kör alakúnak látszanak, így a KÖR gyök is indokolt a TÜKÖR szóban
"Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása."
Próbálj meg a szóalkotó ősember fejével gondolkodni, és képzeld el azt a környezetet amiben élt, ami a szó megalkotásának szükségességét inspirálta. Mi az, amit először köthetett az ember. Nyilván nem csomót, mert ahhoz kötél kell, de az még nem volt. Zsinór sem, de már réges-rég szükség volt valamit rögzíteni.
Feltehetően egy követ rögzített egy villás ág végére valamilyen rostos növénnyel, és gyantával kente be, hogy ki ne bomoljon.
Tehát a K_T gyök első eleme a kő ősgyök lehetett, amihez T hangot ragasztotta. Miért? Jó kérdés...
Két lehetőség kínálkozik:
- A földre eső tárgyak hangja a T, ami magát a jelenséget is jelenthette, tehát egy eseményt, cselekvést, így "igeképzőként" ragasztotta hozzá.
- Az is lehet, hogy a köt eredetileg a kőbaltára, - mint a villás ágra kötött kődarabra - vonatkozott, aminek az ütéshangja egyezik/hasonló a T, a földre eső Tárgy Tompa hangjával. Ezért használta a T hangot "igeképzőként".
Akár így, akár úgy gondolkodott, a K_T gyök két ősgyökből lett megalkotva a kőkorszak hajnalán.
Nézzük mi a helyzet a T_K gyökkel.
Ebben az esetben a takar szót érdemes vizsgálni, mivel ez a művelet is igen korai lehetett. Az elejtett vadat, vagy begyűjtött termést arra az időre el kellett rejteni az állatok elől, amíg a következő adagot begyűjtötték, levadászták. Mit tehetett az ember? Ásott egy gödröt, beletette a cuccot, majd letakarta. Mivel? Amit az állatok nem tudtak elmozdítani, tehát kővel, kövekkel. Ugye, a kutya is elássa a csontot... (amúgy több őskori élelmiszer tároló verem maradványait tárták föl).
Megint adott a hangok jelentése:
- A T, (itt TA, mint TAlaj, TApos, TÁj...) hang ugye, a föld hangja, ahova ásták a vermet, és a K pedig kicsi, sok, kemény, - itt a kemény- dolgok hangja, a KŐ rövid formája.
Tehát a két gyöknek csupán annyi köze van egymáshoz, hogy azonos hangokból épülnek föl, de teljesen más dolgot jelentenek. Épp úgy, mint a fafej és a fejfa...
"Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot."
Ezzel az elgondolással az a baj, hogy a mai helyzetből, mai körülményekből indulsz ki. Azt tételezed föl, hogy az ősember rendelkezett kötéllel, zsinórral, fonállal és a köt szó akkor keletkezett. Előtte is szükség volt kötésre, (kőbalta) takarásra, (verem) ahol semmiféle csavarás, ráhajtás nem történt, csak kövek ráhelyezése.
Más a véleményem. És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó.
Nem tűnnek rokonértelműnek sehogyan sem nekem. Amit írsz hogy mindezek idézem "Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymáshoz húzása" dolog is csak megválogatott szövegkörnyezetben áll meg a takarás esetében, de általánosságban aligha.
Most két példával mindezt illusztrálva, tucatnyit is lehetne írni de ennyi is elég lesz :
Jön egy felhő és eltakarja a napot. Mi történik ?.... A láthatóságról szól a dolog.
Csókakő várát kitakarják a Vértes szomszédos bércei. ----- A láthatóság a lényeg, ebben az esetben a közelítés fogalma például már nem is értelmezhető.
De egyébként a KÖT szó kapcsán maga V. O. is rögtön a cikke elején pont eljut szerintem a lényegig, akkor meg minek bonyolítja utána.)) Mert rögtön összeKÖTI a KÉT/KETTŐ szóval, ami egyébként több mint gyanús hogy helytálló. Akkor ne térjünk el már ettől ha ez a jó.
Csak gondoljunk bele még maga a KÖTÖtű is pont KETTŐ tű. Ráadásul hogy fokozzuk, itt már 2x2 ok is van arra, hogy a szavunk ez legyen.)) Írom miért : Egyrészt mindKÉT vége hegyes. És ami a fő, hogy PÁRBAN használatos, KETTŐzve használják ! És maga a KÖTŐ szó rendszerint KETTŐ dolgot hoz össze, az összekötő utak is kettő másikat kapcsolnak.
KETTŐSPONT is egy KÖTŐSPONT ! Ha nincsen KÖTŐSKÖDÉS KETTŐSKEDÉS akkor ebben egyet is lehet akár már érteni.)) Számjegyet használunk, ez a kulcs !
A kötés mint összekapcsolódás logikusan nyilván közösíthető a "közelítés" fogalmával, de ez egyfajta értelmezési kérdés és nem etimológia kapcsolati kérdés. Mert minket most az érdekel hogy miért KÖT a pontos és konkrét hangalakja a szónak, azaz mihez KÖThető pontosan. Szerintem is a KÉT/KETTŐ amihez leginkább kapcsolódik. És ha ez a jó akkor ezt felesleges megbonyolítani.
KÖTVE hisz kifejezés is KÉTelkedés, ami KETTŐs érzés. Kötélnek is pont kettő vége...
