Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Bármennyire is mást szeretnél hallani, de addig nem fogod felismerni a melletted álló, és rád váró Jézust, amíg nem kezded el betartani a Mózesi Törvényeket
Amíg el nem jutsz addig, hogy megtaláld a Törvény Szívét
Hogy rád áradhasson a kegyelem, és felismerhesd a Kegyelmet
Ugyan megint mást fogsz gondolni, de még nem a hegyre értél fel, hanem eljutottál a hegy lábához
A hegy meg abból áll, amint megteszed Jézus akaratát benned
Azon az ajtón meg alázattal, és áldozattal tudsz belépni
Az pedig, hogy valaki felismer, sőt tanácsokat oszt, de azon az ajtón nem lép be, az a farizeusi akarat
Annak meg nincs köze élethez
Akkor válsz élővé, amikor az akaratodat teszed az akaratában, azaz csodákat tehetsz
Ha meg arra gondolok, hogy majd a csodákkal győzök meg, nem, hanem avval a halálba viszek
Hanem ha avval, amiket cselekszem, azzal elnyerem a jóindulatokat, és avval felkeltem a figyelmet, azzal teszem a legtöbbet
Mert az az, ami igazol azok előtt, akik még nem léptek be a megismerés ajtaján
Hogy avval a segítséggel fel tudják vállalni az alázatot, és az áldozatot, hogy felujjongjanak a találkozásban a szívükben
Buktatóink közül az első, hogy ugyan Jézust keresztre feszítették, meghalt, de feltámadt
Ami azt is jelenti, hogy jelen van, és jelen marad, amire a Kegyelem önmaga igazol, így le is dönti a kételkedéseinket
A második buktatónk, hogy amikor megérint a Kegyelem, megmaradunk abban, hogy elég nekünk a Kegyelem, és lényegében ott maradunk, ahol voltunk
Holott a mennybe jutni, az olyan, mint egy tevének átmenni a tű fokán
Amiben mi tehetetlenek vagyunk, hanem Jézusnak minden lehetséges
És már is itt van a következő hitetlenségünk, amikor elutasítjuk az Eucharisztiát
Akár el sem fogadva, vagy nem is élve a lehetősséggel, amit adott, hogy bevigyen minket az üdvösségbe, ami nem más, hogy magát adja, hogy magunk is szeretetté váljunk, ami lehetséges
És amint a Hegyi beszédre vitustáncot járunk, járjon át az a felismerés, hogy nem elég az értelem, hanem a szívem legyen a vezetőm, hogy meg tudjam hozni az önmagamról lemondó áldozatot
Hogy meghaljak magamnak, hogy feltámadhassak az életre
Ami pedig már nemcsak megértés, hanem a megértésből kiinduló akarat
Ami a nagy elválasztóvíz az élet és halál között
Ami már nemcsak gondolat, hanem a gondolatból kiinduló élet, aki már cselekvő
És ugyan ki fogja kifizetni a révészt, ha nem az, akinek lehet mondani, amit másokkal tettél, azt velem tetted, és amit a másoknak nem tettél, azt nekem nem tetted
Micsoda hatalmas különbség abban, hogy a Szeretet szeretetének vonzásában ismerem meg a szeretetet
Vagy mindannak a taszításában, Aki nem vagy, hanem aki magamtól vagyok
És micsoda különbség van bennem, hogy amikor ítéletre kerülök, előtérbe kerül bennem a vonzás, vagy mindaz a taszítás, ami bennem van, távol tartva tőlem Téged, és azzal a tükörrel találkozok, amelyik engem mutat meg magamnak
És mennyivel egyszerűbb a számomra is, ha vonzásodban látom meg magamat
Hogy egy ítéletet hirdettél meg a világnak, mennyivel könnyebb lesz abban a sorsom, ha a vonzásodban, és nem a taszításomban tapasztalok
És ugyan megnyithatnád a szememet, de azzal kárt szenvednék
Ezért világosságot helyezel elém, hogy mérlegelhessek és dönthessek
Hogy ki tudja ledönteni a hegyeket, a pozíció nem tudja ledönteni, és egyetlen próféta sem tudja ledönteni a helyzeténél fogva, hanem mindazok tudják, akik eggyé váltak Isten akaratában
És ha Isten akarata benned, egy tiszta élet, amibe bele tartozik a Vele kiépített kapcsolat, az tökéletesen elég, hogy ledöntsd a hegyeket
És a próféta is akkor tudja ledönteni a hegyeket
És hogy mi a tiszta élet, az aminek a központja a hűség és a barátság
És hogy azon legyél, hogy keressél ez alól kivételeket, és kiskapukat, olyan azokban nincs, hanem vagy tiszta az akarat, vagy lázadásra hajlik
Így vagy az Istennel találkozok az akaratában, vagy az önös akaratomban magamat vagyok kénytelen elszenvedni
És hogy az önmagam elszenvedése az könnyű teher lenne, nem, hanem rettenetes
Te ki a magasság felé tartasz, gyere vissza velem egy pillanatra a mélységbe, hiszen a mélység is tele van jó tanulságokkal, és jó értelmekkel
Mint ahogy a természet is megtelik hálával a Teremtője iránt
Ugyan az teljesen természetes, hogy a magasságban felismerjem az egy akaratot Isten akaratában, de a jó alap ott van a mélységben
Hiszen mindent áthat az egyesülő akaratban
És semmilyen kapcsolatunk és viszonyunk, és semmilyen tevékenységünk nem mentes attól, és nem is lehet mentes attól
Abban hogy egyrészt felismertetjük az akaratunkat, és befogadjunk és mérlegeljünk akaratokat
És eggyé tegyük az akarataink jelentős részét
Hogy az Isten nem azért jött a Szavával a jelenlétében, hogy bárkit is elítéljen, ami nyilván annyit tesz, hogy felismerteti az akaratát, és felismerteti az akaratodat, és eléd teszi azt, hogy mérlegelj
És nyilván azzal a céllal, hogy az megmentsen a haláltól, és bevonjon az örök életbe, ami pedig ott kezdődik, hogy akarjam az életet
Ami pedig egymáshoz közelítő, majd egyesülő akarat
És nyilván előbb fel kell ismernem, amint személyesen elkezdi a beszélgetést, amint megszólít téged, engem, és megszólítja őt, aki máris én lehetek
„Isten itt van, velünk van, most! Ne nézzetek se hátra, se jobbra, se balra, nézzetek előre, és lássátok ki áll előttetek!”
És nyilván adott egy hely, ami mentes a helytől, ahol tehetem, és ahol teheted
Mentes a helytől, hiszen akarat, de mégis meghatározható, és adott
Hiszen egyrészt állapot, ami nem más mint a csend, ami megint csak akarat, és egyrészt lemondás arról, amire a külsőség és a test vezetne
A test meg hozzá van kötve a halálhoz, igaz, előttem a lehetőség, hogy kivonjam belőle a szellemit
És helye meg a szívem, mégis ami mentes a hús szívtől
És egyesülő akarat, hiszen a lelkem akarata, hogy egy legyen a szellemében, ami a lényegében szeretet
Hogy így a lelkem is részessé válhasson a Szeretetben, ami pedig csörgedező patak, ahol madarak énekelnek
Egy darabot kapva az égből, belépve az Édenbe
És az nincs másban, mint egyrészt felismertetésben, felismerésben, és akaratban, és az eredményében, amivel a szánkra tódulnak a hála szavai, hiszen tapasztalok az égből
És ugyan végtelenül egyszerű, de mégis össze van kötve az akarattal, és anélkül értelmét veszti, hiszen elmarad a tapasztalása, ami egyben igazolja is az igazat, hátra hagyva a nyitott kérdést
És sokszor át kell járnom azt a nyitott kérdést, amíg meg nem formálom az akaratomat
Így nem azért jöttem, hogy választ adjak, hanem hogy kérdést, hiszen a válasz ott van a tarsolyodban
Hogy az az út hosszabb, amint megértem a felhívást, ami személyesen nekem szól abban, hogy „itt vagyok”
Vagy az az út, amiben attól kezdve kiküzdöm, hogy belépjek Sion hegyére, abban az első utamra ami jellemző az az értetlenségem, illetve sokkal inkább az értetlenségben maradásom akarata
És Isten amire vállalkozott velem szemben, hogy úgy értessen meg, hogy tiszteletben tartja az akaratomat, azt egészen biztosan nem irigylem el Tőle
És magamat sem irigylem, azt az utamat nem irigylem magamtól, amíg megértem, hogy amíg az értelmemben mérlegelek, abban nincs helye a szeretetnek
És mindazokat irigylem, akik a szívükbe nézve mérlegelnek, hiszen a szeretetben mérnek
És hegyeket döngethetek a hitemmel, de amíg nem a szívem nyilatkoztat ki a számomra, addig még nincs semmim
És habár teszem az irgalmat, de az értelmem indít, akkor még mindig az önösségem indítja a tetteimet
És habár az irgalmamban is legkisebb vagyok, de amit teszek, arra a szívem indít, megvan mindenem
Közben a gondolatait adja, hogy felébresszen minket
Hogy felébressze bennünk a gondolatot
Mikor a kegyelmét adhatja, annak örvendez
De az egész menny örvendez, amikor valaki felfedezi magában az életet, ami egység
Már nem önmagára hagyva a Kegyelmet, hanem válaszolva a gondolatra
És ugyan nagy választóvonal a kegyelem, hiszen éltet
De mégis az az igazi választóvonalunk, amikor belépünk a nem teremtett, hanem az önmagunkat megteremtő életbe, ami elhatározott, és megtartott akarat, kitartva a hűségben
Ami pedig beszélgetés, vizet adva, és vizet fogadva
Gondolatában gondolatot ébresztve, és gondolatunkkal elhatározását kiküzdve
Hogy eljut a tudatunkig, amikor mondja, vagyok
És válaszolva, itt vagyok, akit megszólítottál
Ugyan az nyilvánvaló, hogy a tudattalanságunk az tévedés
De az is nyilvánvaló, hogy amikor felismerjük a gondolatát a gondolatának, attól kezdve a tudattalanságunk megszűnik tévedésnek lenni, és teremtjük meg a felismerést, vagy elsüllyedünk az elszakadásban
Ugyan az Isten ott áll a gondolatunk mellett, de az még nem egység
Majd amikor odaállok a gondolatai mellé, és cserélünk gondolatokat, avval lépek be az egységbe
És hogy csak meghallgattam, vagy be is fogadtam, az a nagy kettő, amiből az egyik a tudatos életem, a másik a tudatos halálom
Ami pedig az akaratom, és a döntésem
És hogy azon töprengjek, hogy hogyan menjek vissza a tudatlanságomba, inkább azon legyek, hogy örvendjek, mint amikor egy szemeszter, és a vizsgái sikerülnek
Attól rettegsz, hogy megmondják neked egyrészt, hogyan gondold, majd megmondják neked, miként cselekedj
És ezt akkor gondolod, amikor már lekötöztek téged a halálba, ami nem más, mint földbe temetett gondolat
És mint földbe temetett gondolat, az eredménye sem más, mint földbe temetett tettek
Hogy az Istentől távol áll, hogy megmondja hogyan gondold, az természetes
Hanem arra próbál rávenni, hogy nézz ki a föld takarásából, és úgy szemlélj, majd a tapasztalások támasszanak benned gondolatokat
Hitehagyásom meg nem más, mint az igazságot kereső gondolatok hiánya
Így a hitem is lehet hitetlen, amikor nem küzdök ki gondolatokat
Vagy egész egyszerűen nem a szívemből veszek, hanem maradok a puszta értelemnél, ami nem több, mint egy sivatag
És csak a józanságot teljesen nélkülöző gondolhatja, hogy az Isten úgy jelent ki, hogy azt tűzön-vízen keresztül azonnal megtartsam
Hiszen ahhoz választhatná azt az utat, hogy kimondja a gondolataimra, hogy legyetek tiszták
Hanem amit vár tőlem, illetve amit az életem várhat tőlem, az a mérlegelés, és majd a döntés, és nyilván abban a kitartásomat
Hogy a halálod is a felelősséged, és nemcsak az életed, az adódik
És legyél biztos abban, hogy testbe öltözésed előtt átláttad a lehetőségeidet, és a felelősségedet is abban
És magadra nem gondolhatsz úgy, mint egy remetére, aki elvonul a környezetétől, hanem csakis úgy, mint akinek minden döntése tovább hat, így a felelősséged is annyival több, amint másokra hatsz
És amikor felvállalod az igazságot kutató gondolatot, ahhoz megkapod a segítséget, amit a szívedbe ír az Isten
Ami meg már nemcsak válasz, hanem egy felismerés, aminek a lényege, itt vagyok
Jelenléte meg egyben béke, és megossza veled a békéjét
A paradicsom itt a Földön olyan, mint egy hegy, a megismerésünk, és szeretetünk mértéke szerint
És a mennyországot sem lehet másnak nevezni, mint egy hegynek, és aszerint, milyen magasan állunk részesülünk Isten szeretetében
És bár jóllehet nem tudjuk elképzelni azt a kínt, amit a tisztítótűz jelent majd a számunkra, de megérthetjük, azt a kínt érezzük, amit Isten tőlünk távolsága jelent
És a megismerésünkkel együtt jár a tévedésünk, természetszerű tévedésünk, mert a Kegyelem adja
És a tévedésünk abban, hogy nem a csúcsra jutottunk, hanem a hegy aljába
Isten emelt fel a hegyhez, most rajtunk áll, mit végzünk magunkon
És nyilván az a gondolatunk mennyi nehézség vár minket, holott az átadott akaratunkban megint csak az Isten fog minket feljebb, és feljebb emelni
És a szükségünk, hogy a szárazságunkban is emeljen minket, hogy abban ne az Ő ereje legyen mérvadó, hanem a megkérdezett akaratunk
Amikor sokra tartod az értelmedet, és mások is sokra tartják, és valóban büszke lehetsz arra
Mégha Jézus karnyújtásnyira is állna tőled, nem lennél képes felismerni egészen addig, amíg nincs benned önmagadban felbuzdított szeretet
És az értelmed bármennyire is jó irányban halad, és telve vagy jó indulattal másokkal szemben, amíg szeretet nincs benned, nem ismered fel az igazságot igazságnak
A szeretet felvállalja az alázatot, áldoz az alázatáért
Habár úgy van, hogy az élet, csak a kereszthordozásban érhető el, de ennek ellenére, ujjongásba jutunk
Mint ahogy néha a tavasz megörvendezteti a szívünket, és amint a madarak ujjongva dalolják tavaszi dallamaikat, ugyanúgy vagyunk, amikor betérünk a Szívedbe
És lábunk azon van, hogy örömtáncot járjon, magunk meg eltelünk énekléssel
Mikor valamit tartok Veled szemben, és az megakadályoz Téged, hogy úgy lépj mellém, hogy tudjam azt, abban az elsők a bűneim, az akadályaid hozzám
Mikor a szenteskedésem az, ami megakadályoz, mikor a formát tartom, de főleg az első két parancsot nem élem, lehetek én az utolsó a halottak között, aki ezt megértem, és ellene teszek, aki ellene tennék a bűnnek
És lehetek olyan, aki soha nem bánt meg Téged a bűneimmel, de Hozzád nem megyek, mégis a legnagyobb bűnt követtem el a szemedben, ugyan egyáltalán meg tudom érteni azt, amit nem tettem milyen alapon nyugszik, fel tudom e ismerni a lázadásom Ellened?
És aki paradicsomot teremtek magamnak, akár a kéjben, akár a habzsolásban, akár a vagyonban, de alapvetően mégsem teszek az első két parancs ellen, annak ellenére, hogy nem vagyok tudatában a tetteimnek és a gondolataimnak, akár lehetnék én is az első, aki megértek
És lehetek egyedül csak magammal törődő, és távol áll tőlem minden megértés, és a fájdalmat azt nem tudom elviselni, ugyan mi lesz majd az, ami gondolatra késztet engem?
Egyik állapotomban sem vagyok más, mint egy festő, aki ecsettel próbál festeni, de festék nélkül
És még a nyolcadik évtized végére sem értem meg, mi maradt ki a gondolataimból
És bármennyire nem vagyok hajlandó megérteni, de a tettek azok nem mások, mint akarat
Akarat meg nincs gondolat nélkül
Így a halálom alapja sem más, mint a gondolatom
És az életem sem lehet másban, mint a gondolataim kiküzdéseiben
És a szenteskedésem sem indul másból, mint a tiszta gondolataim hiányából
A tiszta gondolatot meg felismerhetem a tisztuló tettekről, az önmagam háttérben tartásában
Amiben meg nyilván az első a beszédem, és a hallgatásom
Hogy majd azon leszel, hogy megmaradj Benne, az a természetes
Hogy most azon lennél, hogy bekerülj Hozzá, teheted
Hiszen az a vágya
És azt adja a Szavában, ha magadhoz veszed
Ami meg nemcsak a részéről ajándék, hanem akkor a részedről akarat
Hogy meg még nem becsülöd meg eléggé a békédet, majd mindennél értékesebbé teszi azt a számodra
Ugyan tehetné azt téged megelőzve, de érted nem teszi, hogy az akaratodhoz köti
És hogy azt gondold, hiszen akkor könnyen vagyok, akár el is fordulhatok
Majd amikor megleled Benne a békédet, a békéjében leled meg a békédet, akkor megrettensz a lehetőségtől, hogy elveszítheted
Isten Szavát venni, ugyan az nyilván a gondolatát venni
De több van abban, mint gondolat
A jelenlétét kaphatom meg a Szavából, ha elég kicsivé válok, és nem akarom Neki megmondani, hogy hogyan gondolja, hanem azon vagyok, hogy befogadjam a gondolatát a bensőmbe
És hagyom, hogy a gondolata kísérjen az utamon, és igazítson engem az igazsághoz
Veszem a gondolatát, mint egy téglát, és a helyére rakom, hogy a részemmé váljon