Nem tudom, nekem nem okoz különösebb problémát megtanulni a növényeket meg az állatokat. :) Még a google előtt sem, pedig akkor a kisnövényhatározóból, búvár zsebkönyvből meg a gombaismeretes kiskönyvekből kellett kikeressem. :)
A jegenyét is megtanultad egyszer, mert érdekelt a neve, ha érdekelne, hogy melyik az a vadmurok, simán megtalálhatnád a google-n, és rájönnél, hogy naponta látod. :)
Én alighanem bajban lennék, nagyjából nulla érzékem van a természethez, a jegenyét meg a nyírfát megismerem, a többit max. arról, hogy mi potyog le róla...
A porcsin keserű. A csalánleves meg randa. Igaz, a salátaleves is. :)
De van pl. vadspárga, vadmurok meg hasonlók, szerintem érdemes megtanulni őket, és a környéken járva be is azonosítani, hátha ne adj isten, egyszer jól jön majd. Gombahatározó tanfolyamra nem jártam, de egyrészt nagyapámmal és a gombaszakértő ivócimborájával jártam egész gyerekkoromban gombászni, másrészt később autodidakta módon azért megtanultam felismerni őket. Mondjuk bevizsgálás nélkül nem merném enni, amit szedek, de jó móka. A főiskola alatt akartam elvégezni, akkor még a közeges tanszéken voltak is tanfolyamok, de pont nem indult, amikor kitaláltam, aztán meg kijártam a sulit.
Vannak jó páran, akik nagyjából egy-az-egyben lebontanák az államot, mert minek az, azt, amit az okmányirodák végeznek, legszívesebben levinnék egy telefonos alkalmazás szintjére...
Ha a Parlamentre gondolsz vagy a képviselői irodaházra, igazat is adok. De egy rakás más állami alkalmazotti pozíció van, amikre nem igaz, hogy felesleges lenne. Bár Magyarországon -- a semmi se működik és nem csinálunk semmit, mert abbúl nem lehet baj világában -- lehet, hogy úgy tűnik, ezek feleslegesek, de igazából nem azok. Majd ha egyéves várólista lenne a lakcímbejelentésre, megtudnád, hogy feleslegesen fizettek-e annyi ocsmányirodás dolgozót.
Anyám imádja, a keresztfia telkén nő is a susnyásban korhadt fán (direkt megtartotta, sőt, más fákat is odatett mellé korhadni, hogy megőrizze a telepet), ő szokta neki hozni.
Nem csak ennyit mondtam, hanem azt is, hogy igen, azoknak kell a finanszírozást vállalni, akiknek ez módjában áll, és nem kisebb, hanem nagyobb mértékben.
Újra hozzám vágtad a három mondatot, amiről nem beszéltem, amire nem gondoltam. Nem gondolom, hogy adott esetben ne kellene segíteni, persze, hogy kell,
nem gondolom, hogy ne lenne ebben az államnak feladata, persze, hogy van. Módszerekről, mértékekről van szó.
