Igen, jó hogy ez így kint van. Természeti hangokra hivatkozik Cz-F is, mint induló elem. De viszont ezek közt is komoly különbség van, mert egy durranás hang más mint a dobogó hang vagy a dőlésé. És szóbokor szintjén is meglátszik a kapcsolat hogy a D-RR egy elkülönült önálló egység mert :
DÖRREN, DÖRÖG, DURROG, DORGÁL, DORONG, DARÁL, DERÜL, DURMOL, DOROMBOL, DÖRÖMBÖL stb. szavak még véletlenül sem cserélhetőek fel a DOB vagy valamelyik másik társával sem. Azaz a durrogós szavaknál én a D-R hangvázat tartom az igazi gyöknek és nem a "DO" formát, a fenti szavakból jól látszik hogy a D_R közt tetszőleges magánhangzóval is erős kapcsolat van a szavak közt.
DŐL esetén is : DŐL, DŰL, DÉL (ekkor dől a nap), DÚL, DŰLŐ, DŐLŐ, DÉLI nap kezd dőlni, DÚLÓ , és hasonlók.
A DOB--TOVA szavak teljesen más képzésűek. A TOVA a TÁV(!) szava és a távolsággal kapcsolatos, ami TOVAszáll az TÁVOlra megy...
dúr, túr, fúr, szúr, kúr - előre ható mozgást fejeznek ki
Azt kellene felfedezni a gyökökben, hogy sokféleképpen lehet csoportosítani őket, mert hálószerű spektrumot képeznek és többszálon, ágon-bogon összefüggenek egymással
Pontosan erről van szó ! Többször megfigyeltem nyelvésztől hogy az értelmezés és a származtatás (valódi konkrét hangalaki kapcsolatok) fogalma némelyeknél teljesen összemosódik egymással.
Pedig ha szógyökökről beszélünk akkor minket valódi kézzelfogható és konkrét hangalaki kapcsolódások érdekelnek, és nem feltétlenül az hogy X fogalom mögé vajon miféle Y dolog képzelhető oda. Mert utóbbi esetén egyáltalán nem biztos hogy a hangalaki kapcsolódás is fennáll.
Több szó kimondása is előidézhet nagyjából egyetlen képet, mégis teljesen másképp épült hangalakokkal állunk szemben, mint az iménti példák is mutatják ezt...
De ez az ősgyök nem dobást jelent, hanem egy hangot, ami a természetben előfordul és többségében semmi köze a dobás ívéhez. Nem feltétlenül dobástól származik ilyen hang. Dö-rög, dü-höng, di-dereg, dú-l, dó-dol, du-mál, do-ng, da-rál, de-rül...
Tehát a dobás-kép hamis, félrevezető
----------
Nem kell, hogy minden estben minden jelentéstartomány, amely egy gyökben kódolva van, felszínre kerüljön. Lehet a gyökihletője egy természeti hang is, jelen esetben a DO - DU. Dúdolni, ugye te is szoktál...
Ez egy nagy erejű tompa hang. Ebből lett a dob. De a dobbanásnak nem a "dob" a gyöke, hanem a DO. Aki dobol, az már elvégez egy mozdulatsort és az is, aki dob.
DO
"gyökeleme számos szóknak, melyek 1-ször valamely tompa természeti hangra vonatkoznak, mint dob (ige s talán név is), dobog, dobban, dong, dongat, dorbézol, dorgál, doroszol, doromb stb. 2-szor valamely domború alakot jelölnek, mint domb, dombor, domó stb."
---
Dö-rög, durrog: Tompa, reszketeg erős hang. Pont, mikor valami előre TÖR, vagy DÖNG az ég, vagy mikor egy doronggal odacsapunk.
DÖ, (2), elvont gyök, melyből: dől, (dö-ül), döjt (dö-ít), dönt (dö-int), dög, döher, stb. erednek. Jelentése: alacson, alá, tova eső, ellentéte a di gyöknek, (l. DI). Ezen gyökökből megtetszik, hogy a két ellenkező értelem egyedűl az önhangzókban rejlik t. i. az i éles, magas, sőt legmagasb önhangzó, az ö pedig mélyebb, zártabb, tompább. A különböző hangzókban rejlő értelem, mint tudjuk, a magyarban különban is sokszor eléfordul, pl. itt ott, ide oda, ez az, tipeg topog, libeg lobog, stb.
"Az egyértelmű és nyilvánvalóan létező hangutánzó eredetű gyökszavainkat azért ne tagadjuk már el, a beszédünk legalapvetőbb elemei ezek.)) Az épphogy beszélni tanuló kisgyerek is természetes ösztönösségből utánozza a környezete hangjait mondjuk játék közben (is)."
--
Senki nem tagadja, hiszen ezt is jelenti. A hanghoz képzet is társul, jelen esetben, hogy milyen mozdulat adja azt a hangot.
Ugye, hogy a hanghatás megtörténjen, ahoz kell egy kölcsönhatás, azt megelőzően pedig egy mozdulat sor. Nos, ezek mind szinkronban vannak, pontosan lefestik a folyamat minegyik részét.
A dob, már egy képezett gyök ( a d és t kezdőhangok pedig egymás mellett vannak a gyökhálóban)
dúl - taszít - túl
dob - tova ( a dob,
a d kezdőhang egy kezdeti nagyerejű kilökő jelentést hordoz
CzF.:
DU
"DU vagy DÚ, elvont gyök, mely különnemű származékaiban más-más eredeti értelmű. 1) Tompa hangutánzó a dúl (fúl), duhog, duda, dudog, dúdol igékben. 2) Jelent valamely kinyomulás által támadt csúcsot, domborodást ezekben: ducz vagy dúcz, dúz, duvad, dudva, dudor, dudorodik stb. 3) Am. erőszak, rablás, ragadozás által szerzett vagyon, zsákmány, honnan: dú-méh = tolvajméh, dúl, más vagyonát erőszakkal elragadja, dús, aki (az első vagyonszerzés módjára) sok ragadmánynyal, zsákmánynyal) bír, átv. ért. gazdag, dúka, kis zsákmány, vagy az együtt szerzett zsákmánynak egy része, honnan: dukál. Ez értelemben rokon vele a szanszkrit dú, melynek jelentése: dob, lök, hajít, mint a dúló ember szokott tenni."
DO
"gyökeleme számos szóknak, melyek 1-ször valamely tompa természeti hangra vonatkoznak, mint dob (ige s talán név is), dobog, dobban, dong, dongat, dorbézol, dorgál, doroszol, doromb stb. 2-szor valamely domború alakot jelölnek, mint domb, dombor, domó stb."
DÖ, (2), elvont gyök, melyből: dől, (dö-ül), döjt (dö-ít), dönt (dö-int), dög, döher, stb. erednek. Jelentése: alacson, alá, tova eső, ellentéte a di gyöknek,
DÖ, (1), gyökelem számos szókban, melyek 1) tompább természeti hangot 2) dudorú alakot fejeznek ki, vastag hangon do; az első osztályba tartoznak: döbög, döczög, dömmög, dörgöl, dörög, dörzsöl stb. az utóbbiba: döböny, döböz, dömösz, dömse stb
DÚVAD, (dú-vad) ösz. fn. Ragadozó húsevő vad, mely más vadak, általában más állatokból táplálkozik, mint a farkas, róka, orozlán stb.
DUVAD, (duv-ad v. du-ad, am. dudorodik) önh. m. duvad-t vagy ~ott. Szoros üregen, vagy hézagon kidudorodik, kinyomódik, kitolódik. Kiduvad a füst a kéményen. Kiduvad a bodzafa béle, ha valamivel tologatják.
De ez az ősgyök nem dobást jelent, hanem egy hangot, ami a természetben előfordul és többségében semmi köze a dobás ívéhez. Nem feltétlenül dobástól származik ilyen hang. Dö-rög, dü-höng, di-dereg, dú-l, dó-dol, du-mál, do-ng, da-rál, de-rül...
Az egyértelmű és nyilvánvalóan létező hangutánzó eredetű gyökszavainkat azért ne tagadjuk már el, a beszédünk legalapvetőbb elemei ezek.)) Az épphogy beszélni tanuló kisgyerek is természetes ösztönösségből utánozza a környezete hangjait mondjuk játék közben (is).
A DOBOGÁS DOBB-ja hangjelenség, a hangalak oka amiről én beszélek itt, és nem arról hogy bizonyos kiragadott szövegkörnyezetben mivel tudom összepárosítani logikailag a DOBBANÓ hangot. Egy lépésben össze lehet boronálni a "szív" és "zene" szavakkal is attól függően hogy melyik dobbanó hangot mivel kapcsolom össze, de ez értelmezés kérdése és nem etimológiai és hangtani kérdés.
A konkrét DOB(B) szótő/gyökszó egy valós hangjelenség okán született meg, és nem azért mert bárki dülöngélne itt bárhol. Ja hogy a szív működés közben kidomborodik?... Az épp lehet de akkor is a hangja van megnevezve a dobogás igével. De ha egy DOBOGÓ-ra fellépünk is dobogást hallunk, nem dülöngél itt senki sem. A hangja a neve és + a képzők, de ez annyira alapvető szerintem...
Az (el)DOBÁS dolognak is tucatnyi "képe" lehet amire gondol az ember és nem szükségszerű hogy bármi kapcsolata legyen körívekkel.
Inkább a szinonimája a HAJ-ÍT szó ami ez irányba mutat, a DOB nem (mert hangból van) , és még használhatóak a VET és REPÍT szavak is erre, 4 szó nagyjából egy dologra, mégis külön utakon felépülve.
Dobni fel is lehet bármit, majd elkapjuk, ilyenkor egyenes vonalú mozgás van. Dőlés sincs. De a vízbe is dobhatok bármit a hídról egyenes vonalú mozgással. Vagy megdobok egy fát egy almával, szintén egyenes vonalban haladunk. Kockadobás játéknál sem körmozgásos cselekvés.
Azaz sokkal több ez a DOBÁS szó is annál hogy kizárólag egyetlen képkockában gondolkodjon bárki, kinek épp mi ugrik be erről is éppen, nem kell szükségszerűen körmozgással párosulnia ennek, dobni sokféleképpen lehetséges...
"...mert egészen egyszerűen a gondolkodásunkba van kódolva az anyanyelvünk logikája. Ez egy tapasztalatokon alapuló rögzített asszociációs logikai háló tulajdonképpen. "
Való igaz, hiszen már a hangok jelentésének alakulása is magában hordozta az asszociáció alkalmazásának szükségességét.
Pl. a Zzzzz hang egy repülő bogár hangjaként aposztrofálható. Nyilván ez volt az első jelentése is, azonban a "bogár" mellett annak mozgása is képbe került, amit szintén ezzel a hanggal jelöltek. Itt jelenet meg először az asszociatív alapokon nyugvó fogalomalkotás lehetőségének legtermészetesebb módja.
Azután a bogár hangjához hasonló jelenségek is bekerültek a kalapba, mint a levél ZIzegése, a szél ZÚgása, az ég ZEngése, más tárgyak ZÖrgése, ZAja. Ide tartozik a ZÚz, a ZEne és sok más, hasonló ősgyök is... (Most csak az első hang az érdekes, azt vizsgáljuk)
Ezzel párhuzamosan a bogár mozgásához hasonló, folyamatos, nem túl dinamikus, kissé lágyabb mozgások, cselekvések jelölésére is alkalmaztuk. Így lett belőle jobbára olyan mozgások megjelenítésére szolgáló hang, mely mozgások valamelyik tulajdonsága (vagy több is) megfelelt az eredeti jelentésnek: húZ, híZ, néZ fáZ, máZ..
Ez utóbbi gyökökben kifejezetten mozgásra utal a Z hang, és már egyáltalán nem hangutánzó jelentésű. Valójában ezekben a gyökökben is "igeképző". Azt a fajta mozgást jeleníti meg, ami egykor a Z hangot kiadó bogárra volt jellemző.
Később, amikor toldalékolásra is sor került, más mozgásokat is - többek közt - ezzel a hanggal jelöltünk: vajaZ, fogaZ, falaZ, hámoZ... Ezt a toldalékot (ősgyököt) ma úgy nevezzük: igeképző. Még az 'aZ' mutató szóban is! AZ, ami ott mozog, fordíthatnánk mai nyelvre.
Más hangok is éppen így fejeznek ki mozgást is: Pl: R, L, G... de ezek más jellegűek, s olyan igéket lehet velük alkotni (képezni) ahol ez a jelleg dominál.
gyorsan ismétlődő dinamikus, folyamatos mozgásra: túR, fúR, maR, toldalékként: vih-aR, kap-aR, csv-aR , tek-eR.,..
kemény nagyobb méretű tárgy szakaszos mozgására: röG, taG, rúG, toldalékként: per-eG, for-oG, puf-oG, hör-öG, zöty-öG...
Remélem mindenki felismeri a hangok által képviselt mozgások jellegzetességeit a gyökökben és a toldalékokban egyaránt...
Más:
Ismert a pir (tűz) szavunk. Azt a színt, ami hasonlít hozzá, pir-os (tüzes) névvel illetjük, a tűzre (pir-re) asszociálva. Ugyan ezt tesszük, ha valamit pir-ítunk (tüzesítünk) vagy ha valami pir-ul (tüzesedik), és a felkelő nap is "tüzesít" (melegít) amikor pir-kad.
A Napról jut eszembe a SÜT gyökszó, aminek S hangja a súrlódó, sercegő és a vele rokon sivító dolgokat hivatott utánozni. (itt is van asszociáció, hiszen a két jelenség hangja nem igazán azonos, csak hasonlít egymásra.) Ez nem ugyan azt a mozgásfajtát jeleníti meg, mint a Z hang, ennek megfelelően szerepel a Sír, Sikít, Sivár, Sík, Simít, Súrol, Sikál, Sereg (forog) Serdül (növekszik), Serceg... szavakban, így a Sül, Süt gyökökben is.
Természetesen a gyök első hangjaként nem magát a mozgást, hanem az ott lévő hang által képviselt (jelentő), a mozgásra jellemző tulajdonságot jeleníti meg, a mozgást (vagy valami mást) az utolsó hang adja.
Hiába azonos a "kép" a pirít és a süt (pl. húst) esetében jól látható, hogy a két szó teljesen más kép(ek) alapján, más asszociáció által lett összerakva.
Amikor "képes beszédről" vitázunk, nem a szavak képét kell górcső alá venni, hanem a hangok által megjelenítettet.
Ti. a szavak jelentését ez utóbbiak határozzák meg, és nagy hibát követünk el, ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk.
Nos, ezekről semmit sem tud semmit nem mond a nyelvtudomány, mert halvány fogalmuk sincs róla, vagy ha van is egyeseknek, mélyen hallgatnak róla... - Mert nem illik az általuk felállított hamis képbe.
Mozdulatokat sem nagyon, sokkal inkább mozgásokat, amelyek a természetben előfordultak, és számukra fontosak voltak, s amiknek hangját elkezdték utánozni.
---
Nem. Egyértelműen, kézjelekkel kommunikáltak. Ha elmeséltek valamit, eljátszották kézjelekkel.
Ha pl. éhesek voltak, a szájuk felé integeő mozdulatokat tettek, más szituációban dárda dobást imitltak stb. stb.
Pont azt tették, amit minden épelméjű ember tenne ma is, ha valamiért nem lenne képes beszélni.
Nem csak hangot utánoztak. A logika azt diktálja, hogy helyettesítették a nonverbális kommunikációjukat, tehát már kellett lenniük egy fejlett, elmutogatott jelnyelvüknek.
"Folytatva a gondolatsort: Ezután a világ négy égtája felé hírnököket küldtek, tájékoztatni a többieket az új szó megszületéséről..."
---
Ketni megválaszolta: "A fogalmi gondolkodás megelőzte a nyelvet, csak a fogalmak nem nyelvi képzetként voltak még jelen."
Az én válaszom is ez.
Nem retardáltak voltak, hanem kézjelekhez társított hagokkal kommunkáltak. Leírtam a folyamat lényegét kérésedre, többször is, mégis élcelődsz. Miszerint ezek a hangok, a kézjeleket helyettesítő hangsorokká áltak össze és ebből alakult ki a beszéd. Leírom lassabban is, hogy biztosan megértsed: kéz-je-lek-et, moz-du-la-to-kat je-len-tő hang-so-rok vál-tott-ák kez-det-ben a non-ver-bá-lis kom-mu-ni-ká-ci-ót.
Amit te ironikusan leírtál, inkább a konzervatív gyökfejtéshez áll közel.
"Ha a jelentés világos, egyfajta szóképzési módszer, a hangok kicserélése."
Nos, pont ennek a műveletnek a gyakorlati megvalósítására vagyok roppant kíváncsi! Hogyan is zajlott ez le akár több-százezer évvel ezelőtt?
Én így tudom elképzelni: Volt egy szó, mondjuk a DOB. Viszont néhányan rájöttek, hogy a kisebb magaslatokat még nem tudják megnevezni, ezért összehívták a Vének Tanácsát
Ezután a főnök felvetette a problémát, s javaslatot kért a megoldásra. Sokan sokféle ötlettel álltak elő, egyik azt mondta legyen SUR, amásik azt, legyen TÖS, a harmadik azt, legyen ROB... A főnök látta, így nem fognak dűlőre jutni, így hatalmi szóval a DOMB mellett döntött.
Közbevetőleg: Azért, mert a DOB íve hasonlít a megnevezni kívánt magaslatéhoz. De ezt a gondolatát még nem tudta közölni, mivel az emberek akkor még nem tudtak összefüggően beszélni, nem voltak mondatok, amikkel egy kerek gondolatot közölni lehetett volna.
Folytatva a gondolatsort: Ezután a világ négy égtája felé hírnököket küldtek, tájékoztatni a többieket az új szó megszületéséről...
Szerintem sincs olyan kapcsolat a DOB és a DOMB közt amit "képes beszédként" kellene értelmeznünk.
Bár mindkettő íve dombszerű, ezt nem vitatom, de magyarázd meg, miért van az utóbbi "képben" az M hang?
"Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nyelv képes beszéd, amely az ember személyes tapasztalatain alapul. A mozgással kapcsolatos szavak is, "folyamat képek"."
Ha a gyököket/szavakat "kép" alapján hozod rokoni kapcsolatba magyarázatot kell adnod arra kérdésre, miért különböznek az azonos "kép" értelmű a gyökök?
Ami ennél is fontosabb, le kell tudnod vezetni, hogyan alakult ki a kiindulási "kép"-et jelentő gyök? Pl. a DOB, TÖM...
"A domb szóban pedig az m már tudatos használata a szóalkotásnak,"
Ezzel azt is mondod, hogy a DOB előbb keletkezett, mint a DOMB. De ez egyáltalán nem biztos!
Egyébként hogyan képzeled ezt a tudatos folyamatot?
Kezdjük azzal, volt egy szó: DOB (persze, azt is meg kell magyarázni, miért ez a három hang alkotja éppen ezt a mozdulatot... Erre is várom a választ)
Ezután valakinek eszébe jutott, hogy: Jé... Itt egy magaslat, nevezzük el.... Na, innen folytasd.
"Annál is inkább, mert a dobást más szóval hajításnak mondjuk. Itt is ugyanaz a logika. Eleve íves a hajítás mozdulata,"
Akkor miért nevezzük hajításnak, s miért nem ívelésnek?
"És most jusson eszünkbe, amit az elején mondtam. Egy jelenséghez több érzékszervi tapasztalás társulhat egyszerre. A dobás nagy erejű mozdulat ha az útjába akadályt teszel, erejétől fogva fog dobbanni."
És? Ez semmilyen logikus támpontot nem ad a szó keletkezésére vonatkozóan.
Mit mondhatott erre a jelenségre a még tagoltan beszélni nem tudó, szavakat nem ismerő elődünk? Vagy hirtelen kitalált rá egy hangsort? - Aminek kiejtésére, értelmezésére még nem is volt képes.
"Így függ össze a dob a dombbal, a töm a tömmbel."
A hasonlat ott mindenképp hibádzik, hogy alakilag nem felelnek meg egymásnak.
A DOMB - TÖMB rendben van de mi a helyzet a kiindulási gyökökkel?
DOB - TÖM Itt valami nem stimmel: A TÖM helyett TÖB-kek kéne lennie, de nem az... Van rá magyarázatod?
"Ont, ront, bont - negatív hatású, leépítő mozdulatok, amelyek így rokoníthatóak a dobbal, dombbal, tömmel és tömbbel, amelyek épülő mozdulatsorok."
A "kép" kvázi azonos, ez elfogadható, de milyen következtetést vonsz le belőle a szavak eredetét, kialakulását illetően?
A fokos, balta, fejsze, kalapács, szekerce, üt, ver, szintén azonos "képet" jelenítenek meg... Köztük mi a kapcsolat? - Úgy értem, szavak keletkezését illetően...
Ti. sem a Te, sem az én példámban nem azonosak az azonos "képet" megjelenítő hangsorok. Ezt mivel magyarázod?
Magyarázat nélkül az egész "képes beszéd" elgondolás hajítófát sem ér, hiszen a mindenki által felismerhető "képi" azonosságon kívül nem mond semmit.
"Nagyjából leírtam, de nem egyik gyökből alkotott másikat,"
Bizony nem!
"hanem pusztán az elmutogatott gesztusokat hanggal kísérte"
Pontosan!
"Maguk a hangok is képjeleket, vagy mozdulatokat, irányokat, forgásokat jelölnek."
Irányokat igen, de forgásokat biztosan nem, mert arra nemigen volt szükség.
Mozdulatokat sem nagyon, sokkal inkább mozgásokat, amelyek a természetben előfordultak, és számukra fontosak voltak, s amiknek hangját elkezdték utánozni.
Ezzel a módszerrel nemcsak a mozgást, hanem a hangot adó dolgot (tárgyat, élőlényt...) is azonosítani tudták anélkül, hogy "összebeszéltek" volna.
Továbbá érzelmeiknek, óhajaiknak is hangot adtak (magánhangzók által)
"Mikor magára mutatott, azt magas hangredű e-é - vel tette, amikor nem magára, akkor mély hangredűvel. Amikor valakire, vagy vagy valamire, mutattott akkor "a" hanggal jelölte, amikor helyre mutatott, akkor a közelire magas hangrendű "i"-t, amikor távoli helyre, akkor mély hangrendű "o"-t, használt"
Nagyjából így lehetett...
"Igazából minden még mindig belénk van kódolva, gesztus szinten is. Aki gesztikulál, nagyjábol ugyanilyen mozdulatokat használ."
Így van!
"A birtokviszony m hangja például a magunk felé intéssel egyenlő (felénk hajló, gömbölyödő mozgás)."
Igen, az M hang jelent birtokviszonyt is, ezt a jelentését őrzi a birtokos rag. De mint hangutánzó, több más jelentéssel is bír.
"Leírtam vázlatosan, az em = ém = én / emel - ember szónál, hogy gondolom, vagy vevő vagy rá, vagy nem."
Nem az a kérdés, hogy vevő vagyok-e rá, vagy sem, hanem az elgondolás helyessége...
Azzal együtt, hogy az M hang jelentésének elég szűk tartományát emelted ki, nagyjából egyet tudok érteni.
TÖM-ni pedig annyi, mint TÖbb és TÖbb dolgot egymásra halmozni, ezért lesz valami tömör, vagy tomzsi, de a tönk is ezt jelenti, vö.: tömkeleg szavunkkal.
Ez a szókép épp elntétes oldalról fogalmazza meg ugyanazt a dlgot, mint a csonk.
--
Egyébként elképesztően pontosan helyezi el a magyar nyelv az idegen szavakat is a gyökhálójába:
Vagyük pl. a TANK szavat. Hatalmas tömegű, fölbe döngöl minent, amin áthalad.
Ha pedig a benzin tankot vesszük alapul, töméntelen üzemeanyag, avagy éppen az üzemanyag tömkelegét befogadni képes nagy tömegű alkalmatosság...
DÚL szavunk nagyon régi és a dől szavunk belőle származott, de valójában egy hatalmas elemi előrefele döntő erőt jelent, tehát pont azt az erőhatást, ami nek a következménye a DŐL szavunk.
--
DUZZanat értelme is kinyomódás, kidudorodás ebből lett a DÚS szavunk, sőt a dúzzogás fogalma is erre a mozgásra utal vissza.
Ez őseredeti szó - SOK NYELVBEN
Az ÚESz egyszerbelátja itt:
"Dúzzad Valószínűleg onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ Feltehetőleg a kitüremkedés, dagadás, kiterjedés kifejezésére keletkezhetett. A tő a →dúz-zal lehet azonos, sőt, még az sem zárható ki, hogy a →dúz a szócsalád tagjainak alapszava. A végződések különféle igeképzők."
Aztán meg jövevénynek jelöli többszörösen is, mert nem ismeri fel a szó tövét, gyökét! :)))))))))
Dús: Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (mil.) dòṡ, (rom.) dös, (gen.) duxe [x = ž], (R. vel.) doxe, dóſe, – ol. doge: ’az egykori velencei és genovai köztársaság választott államfője’ [eredetéhez vö. →dózse]. ⌂ A magyarba átkerült alak a *duž volt.
Dőzsöl: Német (szász E.) jövevényszó. | ≡ Ném. (szász E.) dēžəln ’lármáz(ik), zajong’ [< ném. (kfn.) dieʒen ’hangosan zeng; zúg’]. Vö. még ném. (frank.) deischelen ’zajt csap, neszez’. ⌂ A származtatást szótörténeti és szóföldrajzi érvek támasztják alá. A bizonyára eredeti magyar 1. jelentés metonimikusan keletkezett a német jelentés alapján. – A (R.) dőzs ’mulató, tivornyázó ‹személy›’
--
Elképesztő, amikor DUZZAD-ot többé kevéssbé helyesen, de saját nyelvi szóalaknak fejtik meg, nem veszik észere, hogy a DÚS magyarul van. MIlyen a mi dúzzadt? Dús! Mitől lehet dúzzadni? Erőtől, tápláléktól, vagyontól, betegségtől stb. ... :))))))
DÚL szavunk nagyon régi és a dől szavunk belőle származott, de valójában egy hatalmas elemi előrefele döntő erőt jelent, tehát pont azt az erőhatást, ami nek a következménye a DŐL szavunk.
TÖM-ni pedig annyi, mint TÖbb és TÖbb dolgot egymásra halmozni, ezért lesz valami tömör, vagy tomzsi, de a tönk is ezt jelenti, vö.: tömkeleg szavunkkal.
Ez a szókép épp elntétes oldalról fogalmazza meg ugyanazt a dlgot, mint a csonk.
