A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Tegnap nem volt rá időm, most hozom a 11 éves Sajt fotóját, akivel sétáltunk, játszottunk: Egyáltalán nem látszik meg a kora, ugyanolyan kedvesen szertelen, mint évekkel ezelőtt is volt!
Ulti szélvész gyors – VIDEÓ Temesi Dániel bátran rábízta magát egy vakvezető kutyára. Ulti kicsit gyorsabban vezette a bottal közlekedő fiatalembert az általa megszokott tempónál, de ez nem zavarta Danit, aki végig biztonságban érezte magát. A letakart szemes sétára azért volt kíváncsi, mert a párja, Pozsgay Dóri vakvezető kutyával közlekedik, őt pedig érdekelte, hogy milyen érzés lehet. Dani szeretne egy személyi segítő kutyát, és már van is jelöltje. A leendő társtól azt várja, hogy segítsen neki a tárgy feladásban, szükség esetén támasz és vonóerő legyen, például amikor lépcsőn közlekednek. A videóért kattints a linkre: https://youtube.com/shorts/L6og583p8LU
Itt az új fiú A kétéves Monsoon Prágából érkezett hozzánk, Miskolcon fog lakni, és azt szeretnénk, hogy sok szép kölyök apja legyen a következő években. Folyamatosan bővítjük annak lehetőségét, hogy saját almokból származó kölyköket neveljünk fel, mert közülük nagyobb arányban kerülnek ki a vakvezető képzésre alkalmas kutyák. Így szeretnénk még hatékonyabban szolgálni a legfontosabb küldetésünket, hogy minél több látássérült embernek adhassunk hű társat.
„Monsoon teljesen megváltoztatta az életünket. Igazi energiabomba, szeretetgombóc, aki a cicánkkal is megtalálta a közös hangot. Nagyon érdeklődő más kutyák irányába, jó eszű kutyus, akit igyekszünk úgy nevelni és tanítani, hogy neki és nekünk is a lehető legjobb legyen” - mondta a gyönyörű kutyának otthont adó Fazekas Miklós Csaba.
Fazekas Miklós Csaba és Komondi Piroska szakmai vezető
Ez egy annyira édes sztori: egy vakvezető kutya gazdija, Barbi meséli:
„Nyugodt, ragaszkodó, segítőkész. Sosem felejtem el, amikor a balatoni kutyás strandon alig bírtam fürödni, mert folyton ki akart menteni a vízből, úgy féltett” – emlékezett vissza Barbara.
Etnát Franciaországból vásároltuk, vakvezető vonalas szülőktől származik (felmenői között voltak vakvezetők), és abban bízunk, hogy évek múlva majd sok kölyökkel ajándékoz meg minket. Előtte azonban kiképezzük, hogy ő is megtanulja a vakvezető munkát. Látszik rajta, hogy élvezni fogja. Három nap alatt a következőket tanulta meg: ül, fekszik, lábhoz igazodik és már majdnem behívható, persze mindenre jut idő, mert elsősorban sok alvásra és játékra van szüksége.
Nagyon sok múlik azon, hogy kisgyerekként milyen élményeket szereztek, vagy a szüleik miként óvták - pontosabban idegenítették el - őket akár csak a kutyáktól, akár minden állattól!
Sajnos van ilyen személyes tapasztalatom is: a keresztfiam felesége a 2-3 éves korban lévő kisfiukat féltette túl kutyától, macskától egyaránt. Aztán, mikor megszületett a kislányuk, ő olyan elementáris ösztönnel kezdett vonzódni az állatokhoz már pici korában is, hogy őt ettől nem tudta eltéríteni! :-)) Azóta a gyereke felnőttek, évek óta van saját kutyájuk is, akiről rendszeresen kapok is fotókat, mert tudják, hogy nekem természetes, hogy ő is a családjukhoz tartozik.
Egy nagytestű kutya nincs igazán tisztában a méreteivel és a súlyával. Ha megszokta, hogy kiskorában a gazdi felemelte, az ölébe ülhetett, ez továbbra is természetes marad a számára. Számtalan ilyen fotó kering a neten.
A malamutjaim megérezték, ki nem kedveli őket, és mindent megtettek, hogy ez másként legyen. Más kérdés, hogy volt, aki a méretük miatt féltek tőlük. Ők meg ugye, ezt nem értették. Jelzem, én sem.
Akkor nyilván a szolgálati feladatát hajtotta végre.
Erről megint egy sztori jut eszembe: hajdan a Kisstadionba egy Omega koncertre igyekeztem, és az egyik mellékúton álltam meg a Trabival, mikor nyilván szintén oda tartva elment mellettem egy fiatal rendőr egy álomszép, szolgálatban lévő német juhásszal. Épp szálltam ki, és persze azonnal kibukott belőlem, hogy "De gyönyörű vagy!" A rendőr rám nézett, mire én: "A kutya!"
Látod, a yorki is, mint szerintem minden kutya, ösztönösen megérzik, ki az, aki minimum szimpatizál a kutyákkal, arról már nem is beszélve, ha valaki úgy rajong értük, mint én, úgyhogy ezért is, nem csak a virsli ott maradt illatát kiszagolva ugrott fel a térdedhez.
Számomra egy kutya - pláne egy idegen kutya - bizalmát elnyerni, felér egy kitüntetéssel! Jó emberismerőknek tartom őket: az orrukkal csodákra képesek.
Ahogy mondták, a német juhászokat általában járőrözésre és védelemre használják. A kisebb termetű kutyák könnyebben beférnek a szűkebb helyekre pl. az autókban.
Szívesen megsimogattam volna, elvileg lehetett is, de legalább 30 gyerek várt ugyanerre, úgyhogy inkább békén hagytam. Kárpótlásul egy yorki odajött, felugrott a térdemre, és megnyalogatta az ujjaimat. Nem a személyes érdeme, de az enyhén virsliszagú ujjaim miatt.
Annyira okosak tudnak lenni ezek a különböző szolgálatokra megtanított kutyák! Az általad látott collie is a bizonyíték rá, hogy az ilyen feladatokra messze nem csak a német juhász fajta alkalmas! Ma már akár a rendőrség, akár a repterek, de számos egyéb területen is a legkülönbözőbb fajták válnak be kíválóan. Nagyon sok ilyen riportot lehet látni nem csak kifejezett kutyás adásokban, de híradók számára is hálás téma, úgyhogy szívesen mutatnak be ilyen kutyás sikereket.
Gondolom, élvezted a látványt: ahogy leírod, nem csak okos és ügyes, de nagyon szép is volt a kutya! Sok sikert, jó egészséget neki és a társainak is!
A mai napon pedig a csepeli retro május elsején vettem részt. Évek óta járok oda május elsején, általában ugyanaz a műsor, persze apróbb változtatásokkal, és ezt így is szeretem. Pontosan a rendőrkutya bemutatóra érkeztem oda, jó sokan várták, Szándékosan használom az egyes számot, mert csak egy szépen ápolt, sima szőrű és felemás szemű collie szerepelt egy fiatal nővel, a vezetőjével. A neve Fanfan, és keresőkutya, kábítószert, dohányárut, ilyesmiket keres. Talál is! Mind szóbeli parancsra, mind kézjelre egyaránt engedelmeskedik, ez utóbbi akkor lehet hasznos, ha túl nagy a zaj, vagy éppen csöndben kell lenni. Egyébként jelre ugat is, ha kell. A vezetője eldobott egy fémpénzt, a kutya megkereste, Nem vette föl, csak éppen mutatta, hol is van, kérésre többször is, ha már az emberek ilyen nehéz a felfogásuk! Nem is kell mondanom, hogy sikere volt! A bemondótól megtudtuk, hogy egy év múlva nyugdíjba megy – mármint a kutya – és a kiképzőjénél marad. A bemondó közölte, hogy neki is van egy nyugalmazott, 16 éves rendőrkutyája. A hátsó lábait már nem tudja használni, kis kocsifélén jár, de az orra és az esze változatlan!
Annyira aranyosak tudnak lenni - pontosan tisztában vannak vele, hogy valami olyat csináltak meg sikeresen, ami csodálatot és elismerést vált ki nem csak a gazdiból, de mindenki másból is, aki látta!
Ugyanezt éljük meg a klub kutyafoglalkozásain: különböző játékokat játszunk a kutyákkal - van, amikor Bea kettőt hoz be - 6 kutyája van -, amíg ez egyik dolgozik, a másikat lefekteti pihenni. Ám, amikor eldobjuk a labdát, amit a játékban levőnek vissza kell hoznia, és annak a kezébe adnia, aki eldobta, előfordul, hogy aki "kipihente magát", felpattan, és ő is ráveti magát a labdára. Ha tényleg ő ér előbb oda érte - ez a másik szoba valamelyik sarkát jelenti, mint távolságot - olyan diadalmas pofácskával hozza vissza, mint aki tűpontosan tudja, hogy ő most ugyan tök szabálytalan volt, de a győzelem mámora kiül a képére! :-))
És mert a társaság jót nevet rajta, Bea nem szidja meg érte, hiszen ő is látja rajta, milyen boldogan vigyorog!!!
A másik kutya konstatálja, mi történt, aztán onnantól már szabályosan versenyezhetnek egymással.
Egyáltalán nem látszik meg a kora, ugyanolyan kedvesen szertelen, mint évekkel ezelőtt is volt!
