…Tudom ez elég szubjektív meglátás amit itt leírtam, illetve leírok, az érzelmi sérültségnek mind ki lehetünk téve, mint látható elég közeli hozzátartozóimtól kaptam rossz mintákat, volt, hogy felnőve, mondtam otthon, hogy: ”csoda, hogy felnőttem”, amire anyukám megsértődött eze, húgom betege is lett a helyzetnek, amiben részben a hajlama, a saját döntése, illetve anyu hozzáállása is abba az irányba terelte, ahová jutott! De, más családok élete sem patyolat, a tekintélyelvű nevelés sérültjei itt bolyonganak közöttünk…
A saját családom degeneráltságáról már volt szó, akkor elemezzük a másik oldalt… A volt asszony családját, nagymama tekintélyt parancsoló asszony volt, mindene az egyház , a templomi részvétel, a családi krónikákat hallgatva elég akartatos asszony volt, aki asaját gyerekei élete felett is gyakorolta ’hatalmát’, a férje is elment mellőle, majd visszatért és demenssé avanzsált mellette(ezt nem én színeztem ilyenek, hanem a családi elbeszélésekből ismert). A gyerekei vagy megtörtek, vagy hasonló személyiségi jegyeket mutattak, mint a kedves Nagymama, az egyik lánya, a kedves férjét semmibe nem véve alázta, ezt a feleségem is mesélte, hogy nem kellett volna, így viselkednie vele, megalázta a rokonok előtt, nyilvánosan megszégyenítette, stb. Akkor nem gondoltam, hogy a feleségem is erre az útra térhet, nem hiszek az ilyen családi elrendeltetésekben, mert nagyrészt akarat kérdésének tartom, hogy ki, hogy dönt, hogy él. Például volt nejem anyja(volt anyós), a feleségem elmondása szerint nem volt egy szorgalmas alkat, inkább lusta(ez nem az én vádam), mert a ’kedves’ nagymama a családi krónika szerint bevágta a sarokba lévő kiságyba, mert jól van az úgy alapon,(nem sok érzelmet vittek a nevelésbe az 1960-as években), majd ahogy nőtt, majd „lesz aki gondoskodik rólam” alapon szolgának nevelte volna, persze, hogy az emberből vagy lázadást vagy passzivitást hoz ki, mint a betört ló ami beletörődik sorsába, kiölve belőle az életkedvet is. Ex anyósom a passzív irányba ment el, lustaságnak látszó módon… Amivel soha nem azonosítottam a volt nejemet, nem gondoltam, hogy ő is ilyen lesz, mint anyósom, ettől tartott, most sem gondolom ezt róla, hogy olyan lenne, csak annak a hiányát érzékeltem, amit nem tudott elsajátítani az anyjától, de erről nem tehet senki!
A napokban előkerültek a felmenők a családi felmenők emlegetése a részéről, pl, ő meglátása szerint ’én is úgy járok, mint a kedves húgom, tehát anyám gondjai alatt fogom végezni, ugyanúgy skizofrén betegként. Ennek az előzménye az baráti kapcsolatom egy hölggyel, akivel személyesen ismerkedtem meg, néhány szót váltottunk, majd inkább chateltünk, így tartva a kapcsolatot egymással. A korábbi lelki elhidegülésünk után, volt egy személy akivel lehetett írásban eszméket váltani, gondolatokat cserélni. Szeptembertől már jeleztem válási szándékom, amit az asszony nem értett, mert nem ecseteltem miért, (lehet, hogy gyáva vagyok, de nem voltam biztos abban, hogy ezzel milyen lavinát indítok el). A feleségem 3 hónap után bele nézett a telefonomba és akkor derült ki, hogy levelezek, amin teljesen és jogosan kiakadt, azt követelte, hogy szakítsak, ami azért volt abszurd, mert nem is jártunk, őszintén nem éreztem megcsalásnak akkor, hogy valakivel leveleztem, hétköznapi dolgokról, nem a szerelemről, de egy kicsit a flört irányába is elment a dolog, jól éreztem magam valakivel 3 hónap alatt, amit nem lehetet elmondani, többszöri nekifutás után sem ami kapcsolatunkról, amiből az utóbbi időszakban a szeretet hiányzott a legjobban. Érzelmileg megcsaltam, mert nem léptem ki a kapcsolatból(igaz két évvel korábban már próbáltam válni, de gyenge próba volt akkor). A legnagyobb megcsalásnak volt kikiáltva amit tettem, a gyerekeket is belevonta, próbálta ellenem hangolni. Tudtom nélkül, megkereste a barátságot ápoló hölgyet, akitől azt kérte (elmondása szerint), hogy szakítsa meg velem a kapcsolatot, hátam mögött ismeretlen stílusban intézkedve. Közben én mondtam, hogy ezt a házasságot akárhogy is alakul, nem kívánom semmiféleképen folytatni. Érzelmileg már évekkel korábban nem volt az életünkben szeretet ezt évekkel korábban megfogalmaztuk, és el volt játszva a hattyú halála, hogy én felrúgtam az egyezségünket, mert félreléptem. Ezután napi szinten részesültem a szóbeli szitkokban, ami elhagyta a száját, a számonkérések mellett, anyámnak is elmondta, mit tettem, azzal a szándékkal, hogy meggondolásra ösztönöz döntésemben, vagy elszigetel tőle, de a nem várt eredményt kapta(nem hitt neki), utána nekem támadt, hogy milyen ember vagyok, hogy az anyám kiáll egy házasságtörő mellett… Elmondtam mindent anyámnak, mintha nagy köze lett volna hozzá, viszont csitítottam, hogy ez kettőnk dolga, hagyja ránk a megoldást! A gyerekek felett való veszekedés, viták korábban is mondhatni, nem volt új dolog, most nyíltabban ment, a megjegyzések területén elég gyakran. Apa egy házasságtörő, apának a barátnője ilyen, illetve k*rvázta akiben 300 f*sz járt, ilyen szavakkal, illete azt a nőt(akinek a kezét nem fogtam akkor, meg sem csókoltam), miután, sokszor abból volt probléma korábban, hogy én nem járok templomba legalább ünnepekkor….Az agresszió szavakban ez előtt az eset előtt is volt, hogy ritkán kiböffent belőle, de mivel ritkán volt, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Viszont most fizikailag is rátört néha, el kezdett rugdosódni, majd ütlegelni próbált amit elhárítottam karral, de teljesen elvesztette a kontrólt, majd ezután lenyugodva legszebb arcát mutatva, hogy ő milyen rendesen áll ehhez a váláshoz… majd válás után a napokban is rájött a hoppáré, azon, mert a váláskereset beadása után egyszer találkoztam a barát hölggyel, akivel össze cuppantunk egy csókban, téli időszakban sötétedés tájékán( akkor az is inspirált ebben, hogy már válás folyamatban van, illetve korábban minden aljasnak házasságtörőnek ki voltam kiáltva,, így nem érdekelt a dolog) Ezt éppen valaki látta és mostanság tudódott ki, ezek után volt a legutóbbi őrjöngése, a még ott lévő dolgaimat kihajigálta, azzal fenyegetőzött, hogy eltakarítatt a településről ahol élünk, munkahelyemen is jelzi „erkölcstelen kapcsolatomat”, ilyenekkel próbál zsarolgatni. Közben azzal is próbál zsarolni, hogy minden munkatársamnak elmondja, hogy milyen vagyok….Tehát itt tartunk, ennek mi lesz a vége azt nem tudom, de még állom a sarat,
Elhiszem, hogy megbántottam, de szerinte ez csak az én hibám, hogy ide jutottunk, én viszont mindig ezt mondom, ketten tettük ilyenné az életünket, ami következtében ez a keserű gyümölcs ért be…
Régi topik, de felhozom, mert kezdek világosodni, vagy ha nem, akkor csak azt érzem, hogy közöm lehet az "Érzelmi zsarolás" témához.
Először is 47 éves ff vagyok, nemrég váltam az asszonytól, 20 év nem éppen fergeteges év után, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak szép pillanatok az életünkben, mert voltak, vannak is emlékeim a szépekből is, de a végére kevesebb maradt a pozitív élmény, mint a negatív...
Na nem a válás utáni bosszú vezérel, hogy ide írok, mert így ismeretlenül mi értelme lehet, viszont ha leírom nagyjából, hogy miből gondolom vagy érzem ezt, akkor, hátha ismeretlenül, kivülállóként valaki, akinek van rálátása akkor meg erősíti ezt a gondolat menetet ami nemrégóta dereng bennem!
A családomat illetően már gyerekorban idegileg gyenge anyukámnak ki voltunk szolgáltatva otthon.
Érdekes, hogy ezt így leírom, mert gondoskodó volt, fizikailag soha nem szenvedtünk hiányt ételben, italban, ruhában, tiszták voltunk, mert erre odafigyelt, szeretett is minket a maga módján, viszont érzelmileg kiszámíthatatlan volt, én meghallgattam, hamar rájöttem, hogy vitatkozni nem érdemes vele, hugom annál jobban ellenállt. Majd mai napra betege lett, együtt él az anyámmal aki ápolja, hugomat, én kiléptem a bűvkörből, sikerült. A párkapcsolataimat is mérgezte tudat alatt, mert nem egy barátnőmmel összeakadt, megbántotta őket, ami elég hamar ellenszenvet generált...
Hogy miben nyilvánult meg anyu zsarolása?! Fenyegetőzés, fizikai erőszak(hamar járt a keze, pofonok formájában), illetve lelki erőszak(amikor a saját élete kioltásával fenyegetőzött, és így tovább...), apu sokat dolgozott, fáradtan ért haza., majd ráknban meghalt, én 19, hugom 16 volt, ő skizofréne lett...
Ebbe a környezetbe került be a leendő nejem, akit szerény visszahúzódó lánynak ismertem meg, ezért tetszett, meg, amikor 1 év nálunk való lakhatás után elköltöztünk(a későbbi nejem nem érezte jól magát, így elköltözött haza(100 km-rel arébb, én követtem, utána mentem), anyám dúlt-fúlt, nem tisztelt meg, mert dolgaimat dobálta ki, raplizott, , mert nem maradtunk, ahogy ő elképzelte!(ez azért lényegfes mert ez a befejező akkord a jelenlegi életemben is fel fog tünni).
Anyám végül megbékélt, mi éltük az életünket, én hazulról elkerülve. Először voltak nehézségek, mert nehezen találtam munkát, de mindig, folyamatosan volt jövedelmem, mégha nem is kaptam meg a főiskolás bért közben összeházasodtunk 5 év együttélés után, úgy éreztem együtt tudunk élni! Mindketten fősulit végeztünk, A nejem, hamarabb kapott a képzettségének megfelelő állást, nekem kicsit később jött ez össze, mindig a munkahelyén szorgalmas, szerény, munkáját végzőként említették, amit el is hiszek, de az első munkaheléyén kifogott egy nőstény soviniszta főnököt, aki nagyon alázta a munkájukat, mindent.... Sokat panaszolta, amit sajnáltam is, akkor még azt éreztem, hogy rendben van a kapcsolatunk...
Az első gyerek megszületése után volt egy kis változás az életünkben! Nehezen tudott pihenni, próbáltam a munkám mellett segíteni, hogy kisegítsem, megértettem, hogy szükség is volt rá, mindkettőn anyósa viszont nem vett ebben részt, mind a mai napig így van, kimaradt az életünkből ez a fajta támogatás, amit gyerekként viszont nagyszülői részről sokszor átéltem. Volt, hogy rám mordult az asszony, majd ahogy nőtt a gyerkőc, a feladatok egy része megmaradt. A közös élmények, az intimitás egyre gyérebb vendég lett az életünkben, szex éhesnek nevezett, aminek annyi valóságalapja volt, hogy hiányzott az együttlét, de a mögötte húzódó ragaszkodás is. Közben nekem is jól alakult az életem, el tudtam helyezkedni a szakmámban, megkaptam a megfelelő bért….közben vettünk egy házat, azt újítgattuk, annyi azért meg kell említeni, hogy éjszakai munkám volt, így nappal jobba ráértem. Később volt, hogy nem dolgozott, amikor a gyerkőc már bölcsibe vagy óvodába járt, és próbáltam az intim kapcsolatunkat ápolni, amire sokszor nem volt vevő, kifogásokat talált, ha együtt voltunk utána bűntudatot keltő dolgokat mondott, …a vége érzelmi elhidegülés, amit néha azzal toldott meg, hogy álmodozó vagyok, azért nem haladunk, mert nem adok bele sok energiát, menjek el másodműszakban dolgozni, mert nehezen haladunk! Mellékesen csináltam mellékállást, őstermelői státuszban, de kicsit segített, úgy voltam vele, hogy elég egy olyan munka ahol megmondják a feladataimat és van amit saját gondolat szerint csinálok. Ebből adódtak kritikák a részéről, hogy nincs értelme amit csinálok, hogy ő ezt látja, hagyjam rá… De ő dolgozik rendesen és elfárasztja a munka, inkább alig végzi a dolgát otthon is addig foglalkoztassam a gyerkőcöt, amivel részben egyet is értettem, de csak részben, véleményem szerint kell szabadon is hagyni a gyereket játszani, ameddig rajzol addig elvan, bármit csinál, persze kontrolálva, rá figyelve. A házi feladatokban elég demokratikus felfogásúnak érzem magam , mert kivettem én is ffi részemről a házi munkából, mert mindketten kerestünk volt állásunk, így mindketten az otthoni dolgokban is részt kellett, hogy vállaljunk. Felőrlődtünk, kiégtünk, néha nekem támadt, de csak néha, hogy keveset segítek, a gyerekkel is foglalkozhatnák többet, és ne hobbizgassak, stb. Volt, hogy ha egy hölgy kedvesebb volt megcsapott a szeretetre vágyás szele, amit látói szerelemnek érezhettem?! Ki tudja?! Ezek után megszületett a második gyerkőc akivel megint több feladatunk volt, de a lelki eltávolodás is jelen volt, mert bíztam, hogy jobb lehet… A szeretet megvonás, a szex megvonást szóvá is tette, hogy ő úgy látja engem így lehet sakkban tartani, mert nekem csak ez számít, kb másfél év után, hogy megszületett a második gyerkőcünk! De az érzelmi sivárság is bántott. Volt hogy gyerekek előtt ment a szidalmazásom, amikor pl az udvaron kis dolgomat elvégeztem, illetve gyerekek előtt ment a ’műsor’, hogy milyen vagyok, lustának, ’Pató Pál úrnak’ titulált, mert nem megyek második műszakban dolgozni és ilyenek. Ilyen előzmények után két éve egyik kolléganőmmel sokat beszélgettem, jó volt, hogy valaki rám figyel, majd tavalyi évben egy másik kolleginával nagyon jókat beszélgettünk, őneki komoly párkapcsolata volt, rá villantott az életünk sivárságárára, majd tavaly szeptemberben megismertem egy hölgyet, akivel 3 hónapot chaten tartottam a kapcsolatot, majd ’lebuktunk’ a chat kapcsolatommal. A hölgy, aki miatt válni is képes voltam felrúgni az addigi életem, a biztos otthont a kihűlt kapcsolatot. Mindent ott hagytam az asszonynak és gyerekeknek, úgy, hogy a gyerekekkel való kapcsolattartásomat kétheti hat napban kértem, mert ővelük szeretnék többet lenni mint hétvégi apuka. Tudom nem volt a legtisztább kilépés amit tettem, de erőt adott az, hogy lehet másként is élni! Az asszony persze nehezebben viseli a dolgokat, sokat fenyegetőzik, hogy kirúgat a munkahelyemről, mindenkinek elmondja milyen ember vagyok, aki megcsalta, a főnökömhöz is be fog menni, el akar innen távolítani, menjek haza, vissza ahonnan jöttem! A dolgaimat kihajigálta, mint jó édes anyám 15 évvel korábban. A törékeny dolgaimat szét hajigálta, hangosan üvöltözött válás után az udvaron, hogy milyen hülye vagyok mert megcsókoltam azt a nőt , akivel a lelki éhességem után össze akadtunk, fizikai erőszak irányába is mozdult! Na de ezt a következő hozzászólásban boncolgatnám jobban…
Kepzeljetek en ugy jartam ,hogy a volt pasimmal amikor szakitotta-mar2 honapja-elkezdett zsarolni.Mikor megismertem egy fenykeppel kuldott egy kemprogramot amin keresztul eltuntek leveleim latta merre,mit csinalok az interneten.Mire eszrevettem mar sokmindenbe belenyulkalt.Ujratelepittettem a gepem.Mivel szakitottunk megzsarolt, felrak az internetre ,olyan oldalakra..Merhat ugye volt neki fenykepe rolam ,raadasul allitolag be volt kamerazva a lakasa es allitolag csinalt felvetelt bizonyos dolgainkrol..Most ott tartok hogy lassan rendorokhoz fordulnak de egyenlore nincs bizonyitekom.Szerencsere megtudtam az elozo nojevel is ezt csinalta es esetleg lenne mar egy tanu es az egyik havaerja akivel szinten osszeveszett mert az o adataival is visszaelt..Velemeny?
Tenyleg, Dudusch, mieza jatekszabaly-dolog? Ez tenyleg ugy hangzik, mint amit gyerekekkel szoktak csinalni. Kisfiam, nem jottel haza hatra, tudod a jatekszabalyokat, akkor egy hetig nem mesz sehova. Nagyon durvanak tunik ez a nyilvanos bocsanatkeres is. Tenyleg szuksege van erre a parodnak?
Ha jol vettem ki a szavaitokbol, akkor itt mar nehanyan hajlanak arra, hogy a zsarolo lehet, hogy meggyozheto. A kerdes, hogyan.
Szerintem lehet azzal a modszerrel elni, hogy raebreszti az ember: figyu, te engem erzelmi zsarolsz, ne tedd mert nem vezet jora. Persze kerdeses, hogy a zsaroltnak van-e meg kedve ehhez.
Es nagyon egyetertek Cecil meglatasaval, melyszerint:
"Egy ilyen ugy eppen azokat a szellemi, erzelmi "plusz"okat zabalja fel, ami egy normalis kapcsolatot akar orok idokig is fenntarthatna."
Naigen, ennek abszolut fennall a veszelye. De lattam mar olyet, hogy erdemesnek tunik megkockaztatni a dolgot.
Mas. Szerintem a "visszazsarolas" semmikeppen sem jo. Attol nem igazan erti meg a zsarolo, hogy miert hibazik o, inkabb csak igazolva latja a sajat viselkedeset: o is igy csinalja, naugye.
Caveman!
Kicsit bátortalanul kérdeztél a konkrét példában, de szerintem ez is é.zs.
Mikor az egyik fél folyton felülbírálja a másik megnyilvánulásait úgy, hogy rosszkedvvel jelzi; ahelyett, hogy valami egészséges vita, vagy véleményütköztetés - netán megbeszélés - kerekedhetne az ügyből. Mikor azt érzed, hogy szükséged van rá, de nem vagy szabad mellette. Mert nem az érdekli, hogy Te hogy látod a világot, hanem az, hogy Te is úgy lásd, ahogy ő. (Ahogy neki jó.)
A Caveman es Dudusch kozotti parbeszedben felvetodott a zsarolo tetteire valo magyarazatkereses, ill. hogy mit lehet ezugyben tenni.
Vannak helyzetek, amikor a zsarolt tulajdonkeppen felterkepezi es atlatja-mert magyarazatot akar talalni!- a zsarolo cselekedetei mogott allo mierteket; de ez gyakran csak tovabbnyuzza-huzza a dolgokat. Ti.a zsarolt statuszabol fakadoan(jobban, erosebben szeret, vagy ragaszkodobb) ilyenkor probal a zsarolonak "segiteni"; felnyitni a szemet, megertetni vele a sajat magatartasat.Ez iszonyu idot tud igenybevenni, sot mi tobb, valamilyen szinten pozitiv eredmenyre is vezet. A zsarolo majdnem minden esetben ha nem is jo okkal, de ertheto magyarazattal rendelkezik.
Kerdes persze, hogy mire ez a folyamat- esetleg sikeresnek mondhato-vegehez er, akkorra mennyi energia, szeretet, erdeklodes maradhat a felekben, legfokeppen a korabbi zsaroltban...Egy ilyen ugy eppen azokat a szellemi, erzelmi "plusz"okat zabalja fel, ami egy normalis kapcsolatot akar orok idokig is fenntarthatna.
Jo, ez az "orok idok" elkepzeles kisse koltoi tulzas volt,na...de miert ne?
Ne zsaroljuk joelore sajatmagunkat azzal, hogy egy kapcsolat hosszat bemerjuk, azaz, elore latjuk, hogy ennek valamikor vege lesz:-)
Egy megoldás a menekülés, ami a zsaroltnak mindenképpen megfelel. De "szegény" zsaroló meg ottmarad hülyén, és fogalma sincs semmiről. (Tévedés ne essék, lehet, hogy tényleg nem tudja).
Csinált már valaki olyat, hogy "visszazsarolt". Jó példa erre talán Vikoca esete lenne azzal a bővítéssel, hogy mindketten szeretik egymást, de ugye ott van az ominozus zsarolgatás. Ki lehet ilyennel zökkenteni őket? Véglegesen? (Értem ezalatt, később újra összekerültök és nem fogja újrakezdeni?)
--féligmeddig offtopic előre is elnézést--
Érdekelne mit lehet csinálni ilyenkor, mivel nem tudatos ezért hiába mondja az ember a másiknak: "Hé, te engem érzelmi zsarolsz."
Nem biztos, hogy a kívánt hatást fogja elérni. Vagy ilyenkor marad az a megoldás, hogy veszem a kalapom eltűnök, aztán vagy rájön magától és változtat, vagy nem, és akkor az szívhatja meg akivel következőnek összefut. (bár ha jól meggondolom az már a "nem velem történik, nincs semmi közöm hozzá!" kategória)
--offtopic ende--
Ezzel csak az a baj, hogy ezt igazából csak egy személy tudja teljes bizonyosággal állítani, a zsaroló. Ha tudja magáról, akkor nem fogja megtenni, és oda fog figyelni arra, hogy azt a bizonyos határt ne lépje túl. Így szinte a "végtelenségig" kínozhatja a másikat, akinek jóformán esélye sincs kitörni.
Ha nem tudja magáról, tehát ösztönösen csinálja, akkor pedig nem feltétlenül biztos, hogy a zsarolás a célja.
Érdemes lenne definiálni, hogy hol kezdődik az érzelmi zsarolás? Mi az amit már "lekiismeretfurdalás" nélkül annak nevezhetünk?
Lehet, hogy én látom rosszul, de az én környezetemben szinte kivétel nélkül mindeki alkalmazza tudatosan vagy tudatlanul. Hiszen durván szólva a másik érzelmeire való hatást szinte ferdítés nélkül nevezhetjük érzelmi zsarolásnak.
Szinte mindeki tett/tesz/tenni fog olyan dolgokat, amikkel a partnere/szülője érzelmeit befolyásolja.
Érzelmi zsarolás e a következő szitu, és mennyire okolható érte egyik ill. másik személy?
Adott esetben mivel nagyon szeretem a barátnőmet (több példa alapján tipilus kezdődő tünete egy érzelmi zsarolásnak :), mindent megtennék érte, és nem átallok kimutatni érzelmeimet sem. Ő tesz valamit, ami nekem nem tetszik (tegyük fel objektívan tudom megitélni a helyzetet (ideális eset tudom, mert ez még senkinek sem sikerült :) de mégis)). Roszzkedvű leszek, másképp viselkedek vele, vagy szemébe mondom, hogy szerintem "hülye".
Most akkor első esetben szenvedő vagyok, a másikban büntető. Ezt hova sorolnátok? Mert mindennapos szerintem?
--offtopic--
ha nagy hülyeségeket írtam, akkor ignoráljátok. <-elvileg ez is érzelmi zzsarolás nem? :)
--offtopic vége--
Ja, és abban a helyzetben én is mellé álltam volna. Egyébként gondolj bele, aki ilyen szinten zsarol, és meghal, halála előtt meggyőzi a zsaroltat arról, hogy ő tehet mindenről (ha nem állt mellette legalább a végén). Aztán egy életen át furdalhatja a lelkiismeret.
A betegség az újrakezdés (egyébként sokadik volt már) után 2-3 héttel derült ki. Hirtelen váratlanul, de az orvosok egyből látták, hogy menthetetlen. Sugárkezeléssel próbálkoztak, műtétnek nem látták értelmét.
Nekem nincs lelkiismeretfurdalásom. Mi közöm lenne a betegségéhez? Még csak nem is kívántam ilyet.
dudusch,
A 'szenvedők' típus az aki összeszorított szájjal és sértett (vagy kőszikla-hűvös) arccal jelzi, hogy valami számára nem teccő történt? Biztos hogy szenved? Ha nem, csak játssza, akkor viszont új típus keletkezett, a 'némák' csoportja, nem?
vikoca,
Akkor a Te eseted szerintem nem is volt zsarolás, hiszen nem voltál döntéskényszerben csak ő hitte azt.
Valentine,
Ez tipikusan olyan példa, ami után az ember magába tekint és újragondolja néhány kőkeménynek hitt elvét. Durva. A betegség az az újbóli összekerülés előtt, vagy után derült ki? Bocs, nem vájkálok, de szerintem ez lényeges.
Valentine;
...rohattt egy tortenet...
De ne edd magad miatta,legalabbis ne ugy, hogy esetleg lelkiismeretfurdalassal gyotrod magad. Teny, hogy a no beteg volt, es tulajdonkeppen vegtelenul szanalomramelto. Lehet, hogy en csak egy sucker vagyok, de ott, abban a helyzetben, apad azt hiszem a legjobbat tette, hogy arra a ket honapra mellette allt...
Es ha a baratno tortenetesen egeszseges,kutyabaja, akkor elkepzelheto, hogy ott a "kapualjas"tortenet utan apadnak lett volna ereje vegkepp kilepni a dologbol.
De ez az egesz tortenet kokemenyen sorsrol, lathatatlan torvenyekrol szol, es megkerdojelez egy csomo mindent.Meg mindig gondolkozok rajta...
Apukám szakított a barátnőjével. Rossz helyen történt a dolog, mert otthon voltam, és a másik szobában ment a banzáj. A csaj majdnem belevágott egy ollót az apukámba. Üvöltözés. Nem akarja elhagyni a felségterületünket. Én fogtam a lábát, apukám a fejét, mert lefeküdt a földre, hogy ne lehessen kirakni. Kicibáltuk az előszobába. Még mindig feküdt. Üvöltött, vérgőzös szemekkel, hogy NEM MEGYEK NEM MEGYEK NEM MEGYEK NE NYÚLJ HOZZÁM TE ROHADT SZEMÉT (a lábánál fogva cibáltam kifelé). Aztán bementem a szobámba, imádkoztam, hogy menjen el. 2 perc múlva elindultunk, majd gyorsan másfelé mentünk tovább. Apukám előrelátó volt, 3 napig nem jött haza. A csaj viszont ott ült a kapuban, ronggyá ázva, maga alá vizelve még este nyolckor is, mikor hazajöttem - a történet eleje dél körül esett meg. December legvégén jártunk, baromi hideg volt.
Aztán pár nap múlva telefonált apukámnak, hogy "ha már az életemet elvitted, legalább a számítógépemet add vissza, még dolgozni se tudok". Sírt, borzalmasan szenvedett, mindezt minél látványosabban.
Nem hittem el, egy hét múlva megint együtt voltak! És akkor kiderült hogy a csajnak tüdőrákja van (49 éves, 50+ cigi (Toldi) /nap). Ahogy apukám meséli, 2 hónap szenvedélyes szerelem a halál árnyékában... Aztán a barátnő megfulladt egy köhögési roham közepén.
Én soha nem kívántam senkinek a halálát. Szerettem volna, ha ez a nő úgy tűnik el a környezetemből, hogy boldogan él valahol távol. Nem így történt. Vajon ez a zsarolás csak így érhetett véget?
"Egy fokkal rosszabb, ha a zsarolás önpusztítással illetve annak kilátásba helyezésével párosul."
pl.:
"Menj csak nyugodtan bulizni - én majd elmosogatok a fájós kezemmel!"
A legszélsőségesebb az öngyilkossággal való fenyegetőzés. De ez is pontosan ugyanaz, csak light verzióban.
Casi,
Tapasztalatból beszélek, bár hála Istennek ez a tapasztalat inkább a közvetlen környezetem megfigyelésén alapul, mint a saját káromon.
Sziasztok,
regota olvasom a topikot. Gondoltam, meger egy reget az en esetem: engem ugy probalt valaki erzelmileg zsarolni, hogy nem is szerettem. Elegge erdekes volt, hogy amikor jott a "akkor inkabb szakitsunk" vagy valami mas zarszo, akkor a helyeslo "jo, igazad van" utan az a dobbenet, ami kiult az arcara.
Azt hiszem, soha tobbe nem probalkozik ilyesmivel :-) Szerintem elegge elgondolkodtato lehet egy ilyen elmeny.
Csak azert nem tudom eldonteni, mert egy kis orditas ide vagy oda;valahogy nem tudom mar erzekelni ha mar sokkal durvabb dolgok is megestek azelott...Nekem legalabbis az volt a durvabb, nem is az uvoltozes vagy a mindenfele nem eppen szalonkepes nevekkel illetes.Ha mar egyszer kihuztad magad a vizbol, akkor a parton allva mar ugyis minden olyan tisztan latszik,meg aztan az embert mar az foglalkoztatja reszben, hogy most hogyan tovabb.
Szoval, dudusch, ne hagyja magat az ember!:-)
tuti, hogy van erzelmi zsarolas, es aki azt mondja hogy konnyu belole kimaszni hat az nem tud semmit.
sokkal nehezebb az adott szemelynek (zsarolt egyen) kimasznia, mint a romblassal egyutt elni. de a vegen ott van az a tudat hogy mar nem kell tobbet turnie. talan ezert masztam ki en is a kritikusan hosszu kapcsolatombol egy feleve.
ott mar borzaszto mereteket oltott a zsarolas, es ha nincsennek mellettem a barataim, akkor meg most is ott szenvedek, vagy eppen hamarabb ongyilkolom meg magamat mint az aki ezzel fenyegetett.
szoval, en azt mondom hogy nem szabad fejethajtani, es nyelni a cuccost. kikell lepni belole minel elobb. tudom hogy nehez, nekem harom napra kellett elkoltoznom otthonrol, de megerte.
ugyan meg ezek utan is kaptam egy jo kis lelki terrort, de mar korantsem volt olyan mint az elejen.
szoval, there is life after psychopathic boyfriends ;)
Kedvesch dudusch;-)
En mar ki lettem csuszva a marokbol, amikor az igazi orjonges bekovetkezett(hat valoban volt mit latni...),de furcsamod azt kivantam, hogy barcsak elobb esett volna meg a dolog. Mert rosszabb az, hogy eppen csusznal kifele, mar uton vagy,es ugysem allit meg senki, es ekkor veti terdere elotted magat az illeto,es muvel olyan elkepeszto dolgokat, aminek a minimalis toredeke is eleg lett volna, s az osszes kis toredeket egyenletesen elosztva sosem kovetkezik be a szakitas.Vagy legalabbis nem ezert.Ez nemhogy kinos, de vegtelenul szomoru is.
Fontos feladatnak tartom, hogy ha a delikvens tulelte a dolgot, gyorsan vegezzen onvizsgalatot, mert konnyen el lehet tanulni az ilyesmit, es a legkozelebb jovo nyakaba zuditani, csak azert, mert egyszer, valamikor Veled is megesett ugyanaz a sz@r...
Kedves Bluues!
Valóban lehet gyengeség, ha valaki zsarolható, de ez sokszor csak annak az embernek a gyengesége, akinek valami okból fontos, hogy a másik szeresse, ez pedig többünkkel is megesett már.Másfelől én úgy gondolom, hogy valójában az a gyenge, akinek zsarolásra van szüksége ahhoz, hogy érvényesitse az akaratát. Az én szememben egyébként a szülői szeretet-zsarolás az egyik legszörnyűbb dolog, mert gyerekként pokoli védtelen vagy, ráadásul pont attól kapod ezekez a kis K.O.-kat, aki a legjobban és legönzetlenebbül kellene, hogy szeressen. Brühühühü... én pont ilyen szegény kis gyerek voltam, agyonzsaroltazanyam, de komolyan.Aztán mivel ez volt a "minta" óhatatlanul alkalmaztam én is a kapcsolataim kezdetén, de szerencsére rájöttem, hogy ez egy öntudatos egyénhez ez nagyon nem illik.
A zsaroló és a megzsarolt között a zsarolás jellegétől függően tényleg döbbenetesen irreális játszma alakulhat ki és annyira elfajulhat, hogy egy külső szemlélő nem is érti mi történik, és hogy vezethetett idáig az út. A dolog igazából csak folyamatában (lenne) érthető és követhető.
Én csak baráti körömben látom a durva példákat, mint megzsarolt, csak anyámmal álltam ilyen jellegű kapcsolatban "Menj csak bulizni fiam, én majd elmosogatok a fájós kezemmel"-től a "nem menj el, rossz előérzetem van!" és hasonlókig tartott a repertoár. Kezdetben hatott, aztán kamaszkoromban kinőttem és immunis lettem.
Tud valaki (zsarolt vagy zsaroló) példát mondani, hogy mivel kezdődött és hol tart a dolog? Van evolúciója, vagy stagnál?
A saját esetemben a zsaroló nem tudta azt, hogy amit ő csinál az érzelmi zsarolás. Ez a valaki az édsanyám volt, aki különben csupa jószív és jóindulat, önzetlenség, egyedül velünk, a bolondulásig szeretett gyerekeivel követte el az érzelmi zsarolást. Most jön az, hogy ketten kellenek a zsaroláshoz: a bátyámat nem tudta, engem igen. És én úgy gondolom én nem a gerinctelenségem vagy gyávaságom miatt voltam 'kapható' rá, hanem a békességvágyam kedvéért. Nekem sokkal könnyebb volt túltenni magam rajta, mint anyukámnak elviselni, hogy nem ő 'győz'. Nekem az volt a harmonikus, ha nem lázadozok, és béke van. Én magamban tisztában voltam a helyezettel, így teljesen elviselhető volt. Ráadásul annyira nagyon következetesen csinálta, hogy megfogni sem lehetett sehol.
A bátyám jóval iősebb nálam és hamar elment otthonról, és eccer amikor hazalátogatott, akkor mondta nekünk, hogy édesanya zsarol engem. És látszott az anyukámon, hogy ő tényleg nem tudja, hogy ő zsarol. Mindig megbocsátottam neki, magamban is.
"Az érzelmi zsarolásban tényleg az a rossz, hogy gyakran jótéteménynek érzi a zsaroló, hogy segít, hogy beleszól, hogy nem hagy magadra. És közben szépen rád telepszik, amig valóban teljesen életképtelen nem leszel nélküle. "
Valentine, egyszerűen zseniálisan igazad van! Tapasztalatból írod?
Nálunk ez "naccerűen" működik, otthon a mamám így rendezte be az életünket. Csak még jön a duplacsavar, hogy veszekszik, mert önállótlanok vagyunk, de azért meg pláne, ha azok akarunk lenni.
Egyébként sajnos nem ilyen vagy-fekete-vagy-fehér ez a zsaroló-zsarolt dolog. Mi van, ha valaki egyszerre mindkettő egy adott emberrel szemben? Én pl. a kedvesemmel. Az időnkénti zsarolás mögött iszonyatos szeretet-akarás áll, de ezt próbálom minél inkább visszafogni, mert tudom, hogy mennyire aljas dolog. Sokáig sikerül, de időnként kiborul a bili, és akkor "szeretetmegvonok", de ennek célja nem a másik bántása, hanem inkább védekezés.
Aztán időnként fordul az egész, és én leszek a zsarolt, és ő válik a "kizsákmányolóvá".
Szóval azért ez nem ilyen egyszerű...
Cas
