Beszélik róla: különös, nagy szeme, Opálos, idegen, északi szem, Távolba révedt mindig. El tudott Babrálni félnapon egy tő virággal, Hozzáhajolt - s a gyönge, finomult, Kényes, nagy szirmok küzködő illatát -
Az asszonynak is - a lelkét kereste. Képeket gyüjtött, könyvet, régi himzést. Az emberekkel is erőlködött, Dús lakomáin csillogott az asztal, Zaj nélkül szolgáltak fel, s a borok Kristálytüze oly mélyen, lángolón Aranylott. És ő kedvét lelte benn, Amíg friss volt az abrosz s a virágdísz. Ám később, mikor egyre harsogóbb, Vitázóbb lett a szó, fojtóbb a füst, Szidták a kormányt a megyés urak. Tíz is beszélt - és trágár, durva tréfán Kacagva dőltek el -, baráti csókban Ellágyultan dadogtak majd, amíg Néhánya horkolt már pittyedt ajakkal. Oh - akkor oly zavart lett, oly merengő, Elnézte őket fátyolos, bús szemével, S érezte, hogy csak ő a magános itt. Aztán füttyentve hívta be hű ebét. Csörtetve jött a vizsla, hozzásímult. Ölébe téve az okos, nemes fejet, S a szürkülő borgőzös reggelen Amíg simogatta - egymásra néztek.
Mondják; később én lettem szemefénye. Feledte értem a híres virágait, Csipkés, szalagos bölcsőm fölé hajolt, És mint egy drága porcellánt, úgy őrzött. Mennyit virrasztott kis betegágyamon! S amikor egy nap, senkitől nem tanulva, Le tudtam írni először két betűt, Magához vont és súgta: "Így, kicsim! Mire te felnőssz, más lesz a világ!" És akkor jött a kór, s ő haldokolt Sokáig, bizton tudva végét. És nem volt sokkal idősebb, mint ma én!... Mondják, miattam gyötrődött éjszakákon, Ha rámnézett a keze ökölbe szorult. "Koldus leszel!" - szólt s elfulladt a szava - "Mért nem lehettem éretted fukar!" Oh, édesapám, ha tudnád, hisz semmi az! Ha nem lett volna soha nagyobb bajom! De látod, a világ se változott azóta; Mennyire nem volt igazad, apám! Most hallom a hírt - oly gyepes a sírod. Bókol a márvány s az aranyos betűk Lemosva mind. Oly régen jártam arra, És minden évben vannak záporok. Mennyi vihar! Oh, hányat megértem én, S az élet, apám, milyen nagy zürzavar.
...Ha látnád, igen, már van kis unokád, Fényesszemű, hangos, eleven csöppség, De szeme oly más, mint a tied s az enyém! Így jó. Mert fognak még jönni viharok! - De hátha más lesz a világ, mire felnő? De milyen régen is alszol már te lenn! Nem voltál sokkal idősebb, mint ma én, S aranybetűid az idő mind lemosta, És hallom a hírt, oly gyepes a sírod! Elvihetem-e még egyszer virágaim? Ki tudja?! Az élet olyan nagy zürzavar, És én olyan fáradt vagyok - apám.
Az óriás viaszpálmaa legnagyobb pálmaféle a világon. Kolumbiában a “nemzeti fa” címet viseli, és a törvény védelme alatt áll. Az óriás viaszpálma Kolumbiaészaknyugati részén, az Andokban, a Cocora völgyben honos. Természetes élőhelye a 2500-2800 méter tengerszint feletti magasságban van, ahol csoportosan nő, 50-60 méter magasra nőhet, s ezzel a világ legmagasabb pálmafája. Törzsét viasz borítja.22 kolibrifaj otthona ez a vidék, köztük a 4000 méteren is megélő és csak itt fellelhető havasi kolibrié.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen
Vietnám legismertebb helyszíne Hanoi-tól keletre, körülbelül 170 kilométerre. 1994-től az UNESCO Világörökség része.
Az öbölben több mint 1900 mészkőszikla található, amelyek különleges formákkal emelkednek ki a vízből, létrehozva egy csodás tájképet. Többsége lakatlan sziget vagy szirt, nagy része több száz méter magas.
A különleges kilátó Da Nang közelében található. A híd két óriási, kőből készült kéz, amelyek úgy tűnik, mintha tartanák.
2018-ban adták át, és gyorsan világhírűvé vált különleges kialakítása és a környező természeti szépség miatt. Kb. 150 méter hosszú és 1.400 méter magasságban helyezkedik el a tengerszint felett, így lenyűgöző kilátást nyújt a környező hegyekre és az alattuk elterülő tájra.
A híd a Ba Na Hills üdülőközpont része, amely magában foglal egy francia stílusú falut, egy vidámparkot, szállodákat, éttermeket és a világ egyik leghosszabb kabinos felvonóját.
Az 1961-ben alapított São Joaquim Nemzeti Park küldetése a veszélyeztetett brazíliai araukária védelme volt. Az araukária fák egyik fajtájából Dél-Brazília ezen részén egykor rengeteg nőtt, de a fakitermelés és az erdőirtások miatt becslések szerint eredeti élőhelyük 97%-át elvesztette. A parkban találhatók a brazíliai araukáriából álló utolsó erdők, valamint más hihetetlen szépségű festői csodák, például a közel 1828 méter tengerszint feletti magasságba emelkedő hegyek. Az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum biomjának ez a magasan fekvő régiója a buja hegylábi erdőktől a zord hegycsúcsokig terjed, és itt látszólag a végtelenségig is el lehet látni.
Japán egyik legismertebb és legszebb szentélye Uji városában, Kyoto prefektúrában található.
A Heian-kor végén, 1052-ben épült, eredetileg egy arisztokrata rezidenciaként, majd később átalakították buddhista templommá. Az UNESCO világörökségi listájának része, mint a „Kyoto történelmi emlékhelyei” egyike.
