Amikor a második gyermekünk megszületett, akkor volt, hogy másfél évig nem volt az asszony és köztem semmi együttlét, hűséges voltam hozzá, nem csaltam meg, de nagyon megviselt! Amikor felhoztam, hogy mit érzek, akkor szinte élvezte a helyzetet, szerinte szexmániás vagyok, ilyenekkel vagdalódzott. Lelkileg is padlóra tett ez a helyzet! Azért másfél évet nehéz volt kibekkelni, amikor utána együtt voltunk, akkor érzékeltette, hogy legyek hálás és osszam be hosszabb időre(persze akkor mindig bíztam a pozitív változásopkban, de hiába), sajnos teljesen felörölt ez a helyzet!
Papuccsá az válik aki saját magát azzá teszi, illetve talál hozzá egy másik alkalmas domináns játékost, ha ez bekövetkezik, akkor már nagy baj van a kapcsolattal/házassággal, mert ott már a játszmák megkezdődtek, nem egyenlő felállással.
Egy párkapcsolatban, mint az élet bármely területén, az egyenlőségben hiszek, amikor mindketten egyenlőek vagyunk, ott ha segítek nincs papucság, mert önszántamból teszem, szeretetből, nem a másik elvárásának teszek eleget, akkor nem vagyok papucs! A papucsság egyfajta csicska szerep, ami elég megalázó rabszolga dolog! ha valaki arra eszmél, hogy ilyen a kapcsolata, akkor jobb ha kilép belőle, mert annál csak jobb az egyedüllét is!
Az a jó férj szerep, nem hiszem, hogy az teszi, az rontja el, mertha másként állunk hozzá, akkor is a játszmák irányába mehet a kapcsolat, ami valjuk be az maga a bizalom elvesztése a másikban.
Amúgy minden ott kezdődik, hogy szeretni kell önmagunkat, illetve a másikat=a társunkat! ...Mert dupla csalódás a másiknak, ha egyiket sem szeretjük... Mert valószínű amilyennek megismert minket, olyannak szeretett meg a társunk, tehát magamat ezér sem adhatom fel, a másikat meg szeretném olyannak megtartani, amilyennek megismertem, tehát nem akarom megváltoztatni, mert azt a lényegét vesztené el amilyen, megborítva a párkapcsolati egyensúlyt! Ebben az esetben a papucsság fel sem tud merülni!
Viszont, ha elvárásokat támaszt velem szemben a másik, hogy változzak meg, akkor az már út az önfeladás felé illetve a papucsság felé! Ha ez bekövetkezik, akkor nem szeretem magamat eléggé, hogy ne menjek bele ebbe a játékba...
Nem csak a szex kophat ki, hanem valahol a szeretet, a szerelem is, kihült kapcsolatoknál a szex kimaradása, megritkulása is egy jele ennek. Ezt nagyon nehéz hosszútávon feldolgozni, elviselni, benne maradni, mert élhettek egymás mellett évekig, ez ha kialakul, ez nem lesz jobb, ha nem akarja a a másik fél is a változást, akkor annak a kapcsolatnak vége. És ha valami apró nézeteltérés is jelen van a kapcsolatban, az fel fog erősödni, uralkodóvá fog válni. Ez az érdektelenség, amúgy félelmetes a párkapcsolatokban a másik társ részéről, mert ha látszólag nincs gond, valamilyen lelki háttere nem lenne, akkor nem viselkedne így a másik velünk.
Valahol ezt én is átéltem a házasságomban kb 8-10 éve nem akartam még válni, mert addigra kihült a kapcsolatunk a szex is megfogyatkozott, ha nem kezdeményeztem, akkor nagyon jól elvolt sex mentesen. Az apró nézeteltérések 5-6 év alatt veszekedésekké erősödtek, elég gyakran, folytak a játszmák, amibe volt, hogy én is bele mentem, az további surlódásokat okozott. Már 5-6 éve is feleszméltem, hogy egy életet, hogy lehet így leélni, hogy nincs benne semmi összetartó, csak a másik hibáinak a felhánytorgatása(nem vagyok rá büszke, amibe én is bele folytam), ezzel letudva a házastársi teendőket. Volt, hogy tudatosan a szex megvonását alkalmazta, ami megint, csak a bizalmat csökkentette.
A Szex hiánya mellett a szeretet hiányát érzékeltem, és ez jobban megviselt, mert ez ellen nem tudtam tenni semmit! A felerősödött nézeteltéréseink, veszekedéseink, tovább tetézték az amúgy sem teljes kapcsolatunkat, 2 éve jutottam el odáig, hogy válni kellene, de nem tudtam, hogy képes leszek-e rá, teljesen lelkileg padlóra küldött, kiégve éreztem magam, semmihez sem volt kedvem otthon tenni venni sem, ez is vitát szült, lelkileg lemerített a helyzet, plána, ha ismerősi körökben éreztem a boldogságot egy kapcsolatban. Akkor szóba hoztam ismét, hogy nagyon nagy a baj a kapcsolatunkat illetően, változtatnunk kell, ha meg akarjuk menteni, akkor megpróbáltuk, de vissza laposodott az egész oda, ahol volt addig is. A kapcsolatunkban egy dolgom már elég hamar kiderült, hogy eltérő a libidónk, nekem több igényem lett volna az együttlétekre, az asszonynak nem!
20 évig voltunk együtt, 15 év házasság után idén márciusban váltunk, én megkönnyebültem, mert sok évi előzménye volt ennek a helyzetnek, visszatartó erejű volt a család, azért nem váltam hamarabb, de rájöttem az sem jó, ha egy rossz házasságban nőnek fel a gyerekek, ahol mi, szülök egymással szeretet nélkül vagyunk, feszültségekkel megtoldva, ...milyen példa ez a számukra!
Megismerkedtem tavaly ősszel egy hasonlóan szeretetéhes, és hasonló igényű hölggyel, akivel teljesebb életet élhetünk, mint eddig éltem az utóbbi években/évtizedben! Hasonlóan elszenvedte ő is a kapcsolati válságát, így mindketten tudjuk, hogy mi hiányzott az életünkből! A többi csak rajtunk áll!
leírtad az életem, többé kevésbé, de úgy 80% -ban ugyanaz a helyzet itt is :)
szex? azt sem tudom mi a franc az :D itt már nem hetekről, vagy 2-3 hónapról beszélünk, bőven többről...fogalmam sincs mi a megoldás és már igazából úgyérzem meg is tettem mindent amit tudtam, elfogytam, elválni nem akarok, szeretőt tartani sem, de ez így nem maradhat, tehát...
Pervman87 dobj már egy mail -t, beszélhetnénk erről kicsit, hogy kinél mi a helyzet, hátha tanulunk belőle valamit...
Mint ha a saját életem lenne lenne leírva... A hétköznapi életben jól megvagyunk, sokmindenben hasonlítunk is. Egyedül a szexben nem... Éveken át próbálkoztam, éreztettem vele, hogy engem nem zavar, ha felszedett magára, ugyanúgy kívánom, vásároltam neki ruhákat, minden héten virág, a házimunkából jócskán ki veszem a részem...Nem gondolom, hogy "rossz" férj lennék... Sajnos a szerető lett a "megoldás"... Nem vagyok büszke rá, és ki is tud csinálni rendesen lelkileg...
Én beszéltem egy teljesen rendben levő házaspárból a feleséggel, és ő elmondta, ha lenne szeretője, onnantól kezdve el se tudná viselni, hogy a férje hozzá érjen. (Márpedig jelenleg nagyon is elviseli :)
Írtad ugyan, hogy erre is rákérdeztél, de nem lehet, hogy mégis szerető van mögötte ?
Amikor alig várja, hogy telefonozhasson, akkor mit csinál ? Nem akarlak felbujtani, de kicsit azért kutathatnál utána. GPS jeladó az autójába, ... Csak h kiderüljön, nem hazudik-e. Hogy nem teljesen őszinte veled, az szerintem meglehet.
Remélem, nem egy szerető van mögötte. Ha nem, akkor szerintem el kéne mennetek párterápiára, már ha rávehető a nejed. De ha az a valami, ami van benne, erre is nemet mond, az már nehéz ügy.
Hát igen... mintha az én történetemet olvastam volna. Folyamatosan azon gondolkodom mit rontottam el, mit kellene másképpen csinálni. Végül azt hiszem egy dolog ami ezt az egészet okozza... unalmasak lettünk. Túl jófiúk. Azért, hogy jó párok legyünk mindent megteszünk, mindenben segítünk (takarítás, főzés, mosás, stb.), hogy több idő maradjon egymásra... aztán hiába. Elvesztettük azt a vonzerőt, amitől anno rosszfiúk voltunk. Nem nagyon, csak egy picit... Most papucsok vagyunk, unalmasak, akiket pont azt vitt csődbe, hogy nagyon-nagyon jó férjek, párok akartunk lenni... de minek? az nem vonzó... de most már késő... ha most szeretnénk rosszfiúk (vagy legalább csak kicsit rosszak lenni), akkor az válóok... szóval elkéstünk. Erről lemaradtunk...
Bár én soha senkinek nem panaszkodom, nem beszélem ki a magánéletemet, de lehet hogy jól esik kicsit kiírni magamból azt ami van. Első pillanattól kezdve egy hullámhosszon vagyok a feleségemmel, mindig minden olyan természetesen módon ment. Ezért is vettem feleségül, meg sokszor hallottam tőle amikor valaki házaséletbeli problémáiról hallottunk, hogy ilyen velünk nem lesz soha, miénk nem lesz sablon házasság. Mi mindig mindent megbeszélünk nem úgy mint a többség. Ez ment is egy darabig, sőt most is megy mert kizárólag egyetlen dolgot vett ki a feleségem az életünkből, az a szex.
Fel figyeltem arra hogy mindig én kezdeményezek, ezzel nem is volt soha probléma de elkezdtem a szerelem vakságából azt is észre venni hogy azért le adja a jeleket arra hogy, nem is tudom hogy fogalmazzam meg de a lényeg hogy gyere akkor és csináld. Minimum 2 orgazmus minden aktusnál ezért úgy gondoltam hogy nem teszek rosszat azzal hogy kezdeményezek a feleségemnél.
De amikor ezeket a jeleket észre vettem, erőt vettem magamon és magamon kezdtem el segíteni annak érdekéven hogy kiderítsem miennyi az ő igénye. 2 hónapig ment a cölibátus majd elővettem a témát.
Persze a házasságunk filozófiájához hűen, teljesen normálisan elkezdtem neki megemlíteni hogy tudja e mikkr voltunk együtt utólnára. Nem tudta. 2 hónapja. Ennyire számon tartod?
Tudni kell hogy én egy eléggé aktív pasi vagyok, heti 10et is bírok de nyílván a saját potenciámat soha sem erőltettem rá, úgy vettem észre hogy neki elég a heti 2-3 ezért ehhez is tartottam magam, ezen nem volt hiszti. Nyitottan állok a szexhez és a szexuális kutúrám is igen magas, nem zárkózom el a oerverzióktól, extráktól, kiegészítőktől és kísérletezésektől. Mindig is ilyen voltam. De soha semmit nem kényszerítettem egyik partneremre sem, nyílván a feleségemre sem. Van bilincs, vibrátor meg ez-az a szekrényben amiket együtt vettünk. Kb 2 éve ott eszi a fene a szekrény mélyén.
Kezdeményeztem egy beszélgetés amiben elmondtam hogy szerintem van egy kis problémánk és szeretném megbeszélni.
Nem volt teljesen elzárkózva, de túlzott nyitottságot sem mutatott.
Mondtam neki hogy teljes mértékben tisztában vagyok vele hogy a nő amilyen csodálatos, olyan bónyolult is néha.
Ki tértem mindenre: Mondja meg ha valamit rosszúl csinálok akár a szexben akár az érzelmi vagy férj szerepem betöltésében mert én szívesen változtatok a nem tetsző dolgokon, nem esik nehezemre. Semmi, minden oké. Akkor nem szeretsz már? De igen.Van valami mentális vagy egészségügyi problémád amiről nem tudok? Nincs. Vannak szexuális vágyaid amiket nem mersz elmondani? (lehetsz lánnyal nélkülem vagy velem, mindegy. Kereshetünk pasit 3.nak vagy párt, bármit amit szeretnél én nyitott leszek rá hidd el. Nem kell ilyen. Akkor van más pasi a képben? Azt is elmondhatod tudod hogy nem én vagyok az aki ezért agyon ver csak jó lenne tudnom már valamit. Nincs senki téged szeretlek.
Okosabb nem lettem, ugyan úgy ahogy a másik 3 kezdeményezésnél aminek a célja a szexuális életünk rendbe hozatala volt. A helyzet már 2 éve változatlan, és már nem is érdekel. Csak a minta férj amit én szívesen finomítgattam oda lett. Nem sűrűn teszek extrákat a háztartásba, már nem főzök ebédet, vacsorát, nem megyek elé mindennap amikor végez a munkával, már csak néha. Nem takarítgatok unalmamba meg úgy konkréttan, mindent amit eddig csináltam csak néha teszem meg. Feszült vagyok amit nem adok ki magamból mert nem másokon fogom le vezetni a magánéleti gondjaimat, a feleségemet se terrorizálom ezért szinte állandó gyomorideggel voltam és szüntelen agyalással teltek a hónapjaim. Közben átjött az is, hogy mióta leálltam a kezdeményezésekkel, nincsenek már fura lefekvés előtti rosszullétek, extra fáradtságok. Anno mesztelen feküdt mellettem, ma már pizsibe, lábaközé gyűrt köntössel, Y pózban, feje a vállamon, egész alteste a lehető legtávolabb az enyémtől, esélyt sem adva hogy megkívánjam, bár már le eshetett neki hogy annak az időnek vége hogy én kezdeményezzek. Volt hogy felébredtem éjszak és félkómásan símogatni kezdtem, aztán felébredt és abban a pillanatban a gyomrom összerándult és át futott a gondolat hogy uh b+ mit csinálsz? Megijedtem a reakciótól és inkább elfordultam.Fizikai munka mellett napi 4 órát alszom, hajnalban már megy az első kocsmába kávézni, a szex ami letudna fárasztani igazán.
Ezt még ilyen részeletesen soha nem írtam le. Sokat olvadtam, rengeteg a szexuális probléma a házasságokban és azt is láttam hogy mindig a férfiakat hozzák ki hibás félnek. Nem törődik, nem segít, nem figyel mindig csak dugna.
Ezért inkább nem is írtam le. De most jól esett ez a pár kiírt mondat. Kértem hogy tegyük már le azt a rohadt telefont és foglalkozzunk egymással, filmezzünk, csavarogjunk, teremtsünk egy kis intimitást megint. 2 hét után már kezdett feszülten reagálni és alig várta hovy kézbe vegyem a telefonomat mert akkor ő is gyorsan telózni kezdett. Ezt is hagytam a francba, előbb-utóbb balhé lett volna belőle. Régen rossz ha kényszeríteni kell bármire is. Nem fogok elválni az tuti, ha ő majd válni akar akkor szól. Nem fogok másik házasságot kezdeni senkivel, kiábrándultam, nem hiszek már senkinek, a feleségem volt az egyetlen akiben bíztam, már benne sem. Az álmai pasija voltam, (Rendben van az énképem, nem én vagyok a Brad Pista de nem vagyok rossz pasi sem) 36 vagyok de max 30nak látszom, ő 26, szép csinos nő és semmi extra kötekedni valóm nincs vele kapcsolatban csak ha nagyon keresném, de azt meg minek. Soba sem vesztünk még össze, nem tervezek ilyet beiktatni továbbra sem. Viszont azt teszem amit sokan elítélnek, pedig többen csinálják mint azt gondolnánk, szeretőt fogok keresni.
Soha sem gondoltam volna hogy ebbe a cipőbe fogok kerűlni én is, azok alapján ahogy indult az egész. A szükségleteimet semmilyen formában nem szándékozta kielégíteni, azt is megbántam hogy elmondtam hogy menyire nyitottan gondolkozom a szexről mert azt is észre vettem közben, mennyi előítélet van benne a szexuálisan szabadabb nők felé.Pedig tini korában ő sem volt éppen apáca. Na de mindegy is. Szép napot mindenkinek.
szép szavak ezek, hogy a lélek a lényeg, ami bizonyos szempontból igaz is, de testiség nélkül nincs teljes kapcsolat, aki meg mást mond az vagy magát hitegeti, vagy ami mégrosszabb már el is hitte.
Sziasztok! Inzulinos cukrosként érdeklődnék, hogy esetleg van itt rajtam kívül még olyan, akinek okoz férfi gondokat ez a betegség és volna kedve erről beszélgetni? Esetleg ebben a cipőben járó párokkal is szívesen beszélgetek. Email címem mtamaska09@freemail.hu
Ez részben valóban igaz de ennél sokkal bonyolultabb , egyénfüggőbb a dolog. Biokémia, hormonális változások, testi-lelki tényezők,öregség érzete. Ezek olyan dolgok ,hogyha te vagy a görög isten külsejű tantra guru akkor sem tudsz változtatni.
A házastárs (feleség) szexualitása csak akkor nem csökken vagy eltűnik, ha az ő erotikáját nem pusztítod, hanem fenn tartod és neki is gyönyört teremtessz!!!
sajnos úgy látom, hogy ez teljesen általános probléma :((( régen elítéltem azokat akik félremennek, de úgy látom mindennek megvan az oka és a miértje...bár én még mindig hűséges vagyok, csak hűsegesen egyedül verem a farkam :(
"hülye intézmény ami a természet törvényeinek ellentmond"
Helyes megállapítás! A mai házasságok ilyenek. A szüleinké is ilyen volt. Nem volt jó gyereknek lenni benne. Nem csoda, hogy utáljuk.
Csakhogy fokozatosan vált ilyenné. Amióta megindult az iparosodás, fellángoltak a feminista mozgalmak, s az emberek lassan tudatára ébredtek, hogy a házasság csak azért van, hogy benne szexelhessünk. De azt lehet azon kívül is!
Gyereknek lenni ma már szinte pokol. Gyereket vállalni? Őrültség! Jó lenne, ha ezt már mindenki megértené! Nem baj, hogy nincsenek gyerekek. Legfeljebb ahogyan múlik az idő, azzal fiatalok sem lesznek. Majd még később végre kevesebb lesz a felnőtt, aki dolgozik. Mire megöregszünk csak öregek lesznek körülöttünk. Nyugdíjunk persze nem lesz, mert senki sem fizet TB-t. Meg senki sem köt nyugdíjbiztosítást, amiből fedezni lehetne a kifizetéseket. A megtakarításunk sem ér majd semmit, mert senki sem teszi be a pénzét, amiből azt kifizethetnék.
Na de itt lesznek a migránsok, akik velünk együtt élősködnek. Kiken? Az jó kérdés, mert gyerek, fiatal, majd munkaképes, sőt szakember már egy sem lesz. Szép új világ vár majd ránk.
A természet törvénye: az emberiségnek ki kell halnia! A házasság ez ellen hatna.
Elöljáróban, az előzőekben említett (1968-ra datált) szexforradalom teljes neve a szakértői körökben: Feminista, Szexuális és Kulturális forradalom.
Amikor J.D.Unwin munkásságát tanulmányozzuk a kultúrák hanyatlásának okait megismerve, észrevehetjük, hogy gyakran dokumentáltan megjelennek a szexualitás korlátjainak lazításai mellett a mostanihoz hasonló feminista mozgalmak is. Tehát valahogy a kettő egymásra hat. Természetesen egy elnyomottság esetén helyes mind a női szexualitás kiteljesedése, mind a megfosztott jogok visszanyerése irányában folytatott küzdelem. Ám a harc nem ezt eredményezte. A fogamzásgátlásra való törekvésben a régmúlt korokban is számos paraktika alakult ki, köztük a végül is "természetesnek" tartott csecsemőgyilkosságokig. Némely - az összeomlást látó - uralkodó számára ennek betiltása szerepelt az főbb intézkedései közt.
A feminizmus dicséretes(?) vívmánya a fogamzásgátló tabletták kifejlesztése, s ezzel háttérbe szorítva sokkal természetesebb, ártalmatlan módszereket is. Sajnos többségük a hormontartalmuk miatt hat a tesztoszteron termelésre, s ez utóbbi hormon nem csak a férfiaknál, hanem a nőknél is jelentős a nemi vágy kialakulásában. Ám a csökkent tesztoszteron szint éppen hogy a nőknél tudja így kialakítani azt, hogy kevésbé vágynak már a férfiakra. Sőt, a tablettákkal bevitt ösztrogén megjelente miatt lanyhul a szervezetük ösztrogén termelése is. S ezt - az ösztrogén hiányt - a biokémiai rendszer egy aromatáz nevű enzimmel oldja meg, amely a tesztoszteront alakítja át ösztrogénné. (az egész folyamat ennél bonyolultabb, s ez csupán a mögötte húzódó lényeg).
A kevés tesztoszteront a nők egy része ösztönösen pótolja olyan tevékenységekkel, amelyek annak termelését ösztönzik, ám közismerten inkább a férfi tevékenységei közé tartozik (azaz annak libidója is ettől nőne). Ettől azonban férfiasabbá válnak, nem csak kinézetben, hanem tulajdonságokban is. A Karinthy mondása szerint is, egy férfiasabb nő mellett egy férfi nőiesebbé válik. S bár egy férfiasabb nő a férfiak jó részének kezdetben vonzó, de hosszabb távon már irritáló, s viszolygást keltő. Az elhagyási indokok közt ez ("mintha egy férfi mellett élnék") többnyire szerepel. A női elhanyagoltak egy része emiatt alakulhat ki. Ám a nőt sem vonzza már a nőiessé vált férfi, s úgy tűnik mintha a nő nem kívánná a szexet. De kívánja, csak már nem a férjjel.
A fogamzásgátlás egyértelműen népességcsökkentő. Ám kimutatható hatással van a nők szaglására. Aki azt alkalmazza, az olyan férfit választ, amely kémiailag is vonzó számára, mégpedig akkor amikor a fogamzásgátolt, terméketlen állapotában dönt. Ha gyereket akarnak, és a nő abbahagyja, akkor a termékeny állapotban a nő más szagot érez (ösztönösen, nem tudva róla) és kevésbé kívánja azt a férfit. Azaz a fogamzásgátlás így a tabletta elhagyásával (s a szex kihagyásával) tartóssá válik. S persze a népességcsökkentés is.
Érzékeny téma miatt nem kívánok a terhességmegszakításokkal kapcsolatban semmit sem nyilatkozni, és másnak is javaslom, hogy erről ne legyen itt eszmecsere.
A mértéktelen szex nagyon jó! Mindenki ezt kívánja magának, s a nők még alkalmasabbak is rá (többszörös orgazmus). Csakhogy ez - bár hosszabb távon - kiégéshez vezet. De ez a hosszabb táv rövidnek tűnik, ha valaki gyerekkorában elkezdi az élvezését (maszti). Utóbbi meg gyakori, ha molesztálása történt, amiről nem is véli, hogy akkor az lehetett. S bizonyos propagandák is erőltetik a korai "önfelfedezést", ill. a molesztálás elfogadására sarkallnak. Vagyis tapsoljunk nekik?
Megkérdezhetnénk: Mi folyik itt körülöttünk? De a költői kérdésre meg van a költői válasz: Népességfogyasztás! A fejlett nyugati kultúra kiirtása. És ezzel automatikusan meg is szűnik a szexforradalom visszafordíthatatlan hatása.
