Üdv. Valóban, nem tagadom: nagyon erős gyorsolvasó vagyok, nemhivatalosméréseken is nyertem már (ellenőrizve).Pénzem, vagyonom viszont nincs, évek óta értékes könyvemet eladogatom, nemhogy vennék.
Sőt, esetleg a magán-kölcsönkérési lehetőséget is korlátozni, vagy megszümtetni akarhatnád. Akard még a könyvtárkölcsönzés díjának erős megemelését. Taps.
Hamis a hasonlat. Könyvesboltan olvasni legális, sőt elősegített dolog. Minden könyvesboltban van 2-3 fotel, vagy szék, ahol derekasan olvasnak is a kiváncsiak. Javasold, számolják fel az olvaássi lehetőséget. Biztos tapdorkán fogadja majd a javaslatodat.
5ezer könyvem eladó, köztük 500 db francia nyelvű: mind XX.századi szépirodalom, regények. Antikvárius ismerőseim közölték, h ma M.országon teljesen megszűnt a fr.könyvek kereskedése, idegen nyelvű könyv: csak angol!
Nagy érdeklődéssel vártam Csányi Vilmos új (utolsó) zseniális könyvét, az emberi gondolkodás történetéről. Mivel nincs 6ezer forintom, könyvesboltokban fogom elolvasni. (Könyvtárakba egy könyv a megjelenés után hosszú hónapokkal kerül!)
Az iskola - akár közép, akár felsőfokon - arra szolgál, hogy a végzett tanuló utána a gyakorlati munka során elsajátíthassa a kellő ismereteket, kellő hozzáállással, odafigyeléssel, szorgalommal. Ha egy könyvesbolti eladót nem érdekli, hogy éppen leértékelt étolajat árul, vagy irodalmat, könyveket (lásd a vonatkozó Meg Ryan/Tom Hanks mozit), akkor ott nyilván nem az oktatással volt baj, hanem a személyiséggel, motivációval, morállal.
Mondjuk az is igaz, hogy ha valaki úgy lesz máról holnapra könyvesbolti eladó, hogy fogalma sincs a régi és a jelenlegi írókról, és nem lát különbséget a fizika, a metafizika, és a metallurgia között, és a balneológia munkákat a tengeri nagytestű élőlények polcon keresi, akkor nyilván nem is okoz neki örömet ez a munka, és így nem tud örömet okozni a vevőnek sem. (Hacsak más módon nem...)
Biztos hogy ez mai így van , a szakközépiskolában van áruismeret, és valószínű hogy tudják a dolgozók, hogy növényi olajból készül. De ez a tudás nem segíti őket abban, hogy ha a vevő megkérdezik, hogy a fűszeres krém hol van azt tudják.
"Régen az régen volt. csak egyet kiemelve a felsoroltakból margarin.
Csak tippelek de legalább 10 féle van a polcon, és már az is odafigyelést igényel hogy a megfelelő sorba tegyék be."
.
Úgy tudom, régen a kereskedelmi szakközépben külön és fontos tantárgy volt az áruismeret.
A margarin helye nyilván a hűtött faliregálban van a túrók után, vajak mellett, az élesztő előtt.
Könyvesboltban egy szürreális világban a sivatagi történeteket tartalmazó könyveket fűtött polcokon, a déli-sarki, alaszkai és hasonló helyeken játszódó regényeket hűtött szekrény polcain, a súlyosan fertőző eltérő szexuális irányultságot is bemutató köteteket pedig befóliázva, a többitől elkülönítve tartanák.
Ja, bocs, hiszen utóbbi már megvalósult, a szürreál az új reál. A bárd lecsap, az ész megáll.
Régen az régen volt. csak egyet kiemelve a felsoroltakból margarin.
Csak tippelek de legalább 10 féle van a polcon, és már az is odafigyelést igényel hogy a megfelelő sorba tegyék be.
Reggelente mikor a kipakolás zajlik látom hogy mekkora kocsikat taszigálnak, néha vékony , máskor meg korosabb nők. Az áruismeret kb kimerül abban hogy annyira ismerik az árut, hogy tudják hova tegyék. Se hely sem idő nincs arra hogy a vevő és eladó diskuráljon.
Régen, amikor eladók dolgoztak a kereskedelemben, nem rakodók, követelmény volt az áruismeret. (Élelmiszerboltban cukor, margarin, egyebek, könyvesboltban könyvek...)
Követelmény volt, sokszor követelmény is maradt, de legalább az volt. ma láthatóan már nem is követelmény, pedig elvileg egy piacon úgy lehet boldogulni, ha valaki jobban ad el, mint a másik. Áruismeret, mosoly, udvariasság.
A rakodómunkás is egy munkakör, az eladó-kereskedő meg egy másik foglalkozás.
Hasonló emlék: Könyvesszekér. Beszélgettem az árusnővel. (Általában egyetemista-jellegű lányok, de ez idősebb volt és fáradtabb). Bereményi Géza könyv nem volt, és BG nevét sem hallotta. Zokniárus?
Bevallom, könyvesboltban inkább csak belelapozok a könyvekbe. Havonta egy kötetre futja a költségvetésből, ezért aztán marad a könyvtár, pontosabban könyvtárak.
Más jellegű, de szintén meghökkentő tapasztalat, Amikor egy eladónak le kellett betűznöm Agatha Christie nevét, alig bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem: Mondja, idáig mit árult? Zoknit? Ezek után érthető m ódon meg sem próbáltam a Sztrugackij testvérek regényét kérni.
Üdv. Azért nyitottam, mert szép, hogy 10ezrek együtt olvasnak. Nem magántörténetnek szánom tehát.
A Covid előtt minden nap 1-2 órát olvastam vmelyik Libri-könyvesboltban. Minden ujdonságról nemcsak tájékozott voltam, hanem szinte mindent olvastam (történelem, történelemtudomány témában). A Mammut (akkor sokkal nagyobb, mint most) Libri-boltjában egy eladó (főbácsi?:) rámszól: "Magát már egyórája figyelem: ez nem könyvtár, hogy olvasson".
Felháborodva, élesen válaszoltam, egy ideig éles szóváltás támadt. Más olvasók is voltak persze, néhány fotel, pad a boltban, épp olvasásra. - De akármennyire is szinte elzavartm ezt a főelőadót akarom mondani fó-eladót, azért elment a kedvem. Pár nap mulva beütött a járvány. Évekig nem olvastam a Libri-boltokban. - ÉS ma sem tudom, ki volt a buta, alkalmatlan, naplopó, ki volt a káros a könyvek szempontjából... (csak nem mégis a főeladó bácsi...?)
