Keresés

Amúgy zellerszerű szára van aminek az íze hasonlít az articsókára csak századannyiba kerül az előállítása. Két fő típust nemesítenek egyébként mostanában, az egyik a zöldség-amarant, aminek a szára és a levele használható fel zsengén, a másik a mag-amarant, ami inkább maghozamával nyerőbb.

Nem kicsit tápláló, van benne 12-16 % protein (75% telítetlen növényi zsírok), 5% lizin (ez utóbbi jobbára csirkehúsban van csak meg szójababban).

100 gramm magban van:

Nátrium 31 mg

Kálium 290 mg

Kalcium 175 mg

Magnézium 244 mg

Vas 17 mg

Cink 3-4 mg

Réz 1 mg

Mangán 4.6 mg

Van még benne riboflavin, niacin, tiamin, C-vitamin.

Innen az info: http://www.eap.mcgill.ca/CPAT_1.htm

Ez az "amaranthus cruentus" típusra jellemző adat, jobbára ezt nemesítik tovább.

Mivel gluténmentes, lisztérzékenyek nagy tápértékű alapgabonája lehet. Régészeti leletek szerint amúgy 6000 éve termesztik Dél-Amerikában, olyan helyeken ahol meglehetősen mostohák a körülmények.

Most pedig szaladok, veszek néhány hektár földet, és bevetem maggal. :-)))

1519 előtt az aztékok vallási ünnepeiken amarantmagokat kevertek össze mézzel (vagy embervérrel, fuj), és kicsi bálvány-süteményeket formáztak belőle, amit rituálisan elfogyasztottak. A konkvisztádorok ettől persze kiakadtak, és megtiltották az amarant fogyasztását, remélve hogy a szertartással együtt vallásukat is eltüntethetik. Sokszáz év alatt a helyiek dísznövényként őrizték és megtartották a fajtát, bár néhány eldugottabb faluban termesztették is. Ma már kutatólaboratóriumokban nemesítik gabonanövénynek a nyugati civilizáció számára, bár akadnak problémák, mert nehezen aratható nagyüzemi módszerekkel.  

Bővebben itt olvashatsz a történelméről ángliusul:

http://chetday.com/amaranth.html

Még bővebben olvashatsz róla ha beírod a gugliba hogy amaranth +food

Eddig 0 alkalommal láttam ilyent, megkóstolnám szivesen, de nem hús helyett. :))

Szándékosan meg nem lehet felejteni. :))

Szeretném megosztani veletek legújabb felfedezésemet. Miután száműztem a húst az étrendemből (észrevettem hogy lefárasztja a szervezetemet és meglassítja az agyam), ráadásul viszonylag aktívan sportolok is, utánanéztem hogy mi mindent ehetek mostantól amiben sok a hasznos fehérje. A köles, a kuszkusz és a bulgur már szerves része a táplálkozásomnak, de meglehetősen korlátozott a felhasználási körük, és van ami nem igazán szimpi mindben - a köleskása vizes jellegű és nem túl jóízű, a kuszkusz ugyan finom, de kevés benne a tápanyag meg a vitamin, bulgur dettó.

Az amaranttól eleinte ódzkodtam - távoli, vad rokona nálunk disznóparéj néven közismert, és már kölökkoromban is húzogattam ki a zöldségágyból a kertben -, apró, pergő magjai leginkább valami furcsa, éretlen mákra emlékeztettek. Nemrég viszont találtam (a cébéában) kipattogatott, vákumcsomagolt amarantmagot. Először müzlibe kevertem, tegnap este viszont kipróbáltam sárgarépás csicseriborsó főzelékben, sűrítés céljából beletettem a végén egy nagy marékkal, kiválóan bevált!

Kellemes, enyhén mogyoróra emlékeztető íze van, igen magas a fehérje, vas, kalcium és magnézium tartalma (mindegyikből sokkal több van benne mint az igazi tejben, fehér vagy vörös húsban). Utánanéztem a neten (gugli: amaranth), és kiderült hogy ősi, a nyugati kultúra számára szándékosan (!) elfelejtett, különösen megbecsült gabonanövényről van szó, amit Közép- és Dél-Amerika népei vallási szertartásokon is tiszteltek nagy hasznosságáért, igénytelen, szárazságtűrő növény ugyanis.

Ajánlom szeretettel, próbáljátok ki, simán megéri az árát!