Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek legújabb felfedezésemet. Miután száműztem a húst az étrendemből (észrevettem hogy lefárasztja a szervezetemet és meglassítja az agyam), ráadásul viszonylag aktívan sportolok is, utánanéztem hogy mi mindent ehetek mostantól amiben sok a hasznos fehérje. A köles, a kuszkusz és a bulgur már szerves része a táplálkozásomnak, de meglehetősen korlátozott a felhasználási körük, és van ami nem igazán szimpi mindben - a köleskása vizes jellegű és nem túl jóízű, a kuszkusz ugyan finom, de kevés benne a tápanyag meg a vitamin, bulgur dettó.
Az amaranttól eleinte ódzkodtam - távoli, vad rokona nálunk disznóparéj néven közismert, és már kölökkoromban is húzogattam ki a zöldségágyból a kertben -, apró, pergő magjai leginkább valami furcsa, éretlen mákra emlékeztettek. Nemrég viszont találtam (a cébéában) kipattogatott, vákumcsomagolt amarantmagot. Először müzlibe kevertem, tegnap este viszont kipróbáltam sárgarépás csicseriborsó főzelékben, sűrítés céljából beletettem a végén egy nagy marékkal, kiválóan bevált!
Kellemes, enyhén mogyoróra emlékeztető íze van, igen magas a fehérje, vas, kalcium és magnézium tartalma (mindegyikből sokkal több van benne mint az igazi tejben, fehér vagy vörös húsban). Utánanéztem a neten (gugli: amaranth), és kiderült hogy ősi, a nyugati kultúra számára szándékosan (!) elfelejtett, különösen megbecsült gabonanövényről van szó, amit Közép- és Dél-Amerika népei vallási szertartásokon is tiszteltek nagy hasznosságáért. Rendkívül igénytelen, szárazságtűrő növény ugyanis, és levele is jó salátába (olyan ízű mint a spenót, csak gazdagabb vasban), virágzatából festék is készíthető, szára pedig rostanyagnak jó.
Ajánlom szeretettel, próbáljátok ki, simán megéri az árát!
Én yoghurtba téve eszem, nagyon kellemes az ize. Azon már vitatkoznék, hogy mennyire éri meg az árát! Ha nem bánnék vele takarékosan, hamar elfogyna egy zacsi. Ezért panirhoz sem használom.
Az egészséges étkezés rögös útján felfelé... egy jó választás. De nem pirítva, cukrozva. Talán csíráztatva... Bár ez elég nehéz az aprósága miatt. Meg kell próbálni. Utána aszalt gyümölccsel sokkal egészségesebb lesz. Kicsi Cardamomot lehet rá szórni. Esetleg egy napra beáztatni és egy órán ét, vagy még tovább párolni. Vagyis gőz fölött főzni. Én korábban vettem egy saválló tejforralót. A kettős fala közé desztillált vizet öntök. Valamikor... abban főztem a barnarizst, egy napos áztatás után. Egész más ize van, mintha csak úgy kifőznéd. Úgy elmegy az íze, vagyis a tápértéke és energiája.
Jó késôn láttam meg ezt a topikot. Az amaranto a legközönségesebb mexikói édesség. Pirított cukorral egyesítik a magokat és ebbôl a grillázsból pogácsákat, hasábokat formálnak. Az utcai édesség-sátrak teli vannak az amarantoból készített könnyû nyalánkságokkal. Az ûrhajósok étrendjébe is bekerült magas fehérjetartalma és közömbös íze miatt. Jó dolog. Jó étvágyat!
Azt hittem ide már nem érdemes benéznem! Ezért tartogattam ezt a topicot, hátha lesz valaki hasonló érdeklődéssel. Aki már az amaranttal megismerkedett, talán tovább is merészkedik. Nekem ugyan nem volt szerencsém az amaranttal, most is ott áll a polcon, de azért ez a desztillált víz ügy összehozott bennünket. Kapcsolj át az Egészség-receptek topicra, ott vagyok hivatalból... Ezt az ügyet már kitárgyaltuk, töviről hegyire, de azért itt is elmondom:
Nagymama pályinkafőzője:
Nagy edény, néhány öntöttvas magasító, kiszolgált vasplatnikból, jénai fedőből. Kezdődik (a nagy edény aljától számítva) kis, kávéalátét a tűzhelyről, aztán felfelé álló jénaifedél, erre egy vasplatni, azon megint egy kis kévéfőző-alátét. Ezen a jénai edény, aminek a fedőjét, galád módon befogtam erre a feladatra... Erre a faxnira két okból van szükség:
1. Kell a hely a főzővíznek (cefre)
2. Az edény alja melegebb, a tűzhely miatt, ezért el kell valahogyan szigetelni a felfogóedényt a forralóedény aljától.
A desztillálás úgy megy, hogy mindezek (felöntött víz, addig a szintig, hogy a felfogó edény ne libegjen a víz tetején) fölé egy wokot teszek, aminek 2 füle van. Ez azért jó, mert én egy kimustrált, tetejét lerobbant kuktát használok forraló, befogadóedényként, és erre éppen ráillik ez a wok, amit már szintén nem használok másra. A wokban hideg víz van, ami azonnal lecsapja a gőzt, ami a jénai edény körül van, és a wok alján, szépen belecsöpög a jénaiba. Ennek kb 1 l a befogadóképessége. lehet nagyobbat is csonálni, csak arányaiban minden nagyobb lesz.Természetesen, a wokban a vizet cserélni kell. Mikor annyira felforrt, hogy gőzölög, óvatosan!!! le kell venni a tetejéről, és a mosogatóba (én bedugom, hogy spóroljak a vízzel, illetve, ha lefő a víz a nagy edényben, egy tölcsérrel, menet közben tudom utánatölteni, energiatakarékosan, a még forró vizet...) önteni. Egy menetben, kb. 1, 3 l/óra desztillált víz lesz. Ha jól van beállítva a gáz, vagy villany, akkor nem forr túl erősen, illetve nem döglik be, mert túl lassú. A megmaradó melegvízzel mosogatni lehet, vagy, ha kihűl a zöldségeket szoktam benne megmosni ebéd előtt, ugyanis nyerseket eszünk őrölt algával, némi sajátsütésű Napkenyérrel. Ez a mindennapi eledelünk, délben. A deszvizet, csak ritkán használjuk főzésre, hanem megisszuk. Reggel, délelőtt, délután, este. Kb 1.5-2 litert.
Böngészésem közben találtam rátok. Én is híve vagyok az egészséges táplálkozásnak és ezért gondoltam, hogy írok egy hozzászólást. Egy új dolggal találkoztam kb. kettő hete. AMARANT SHAKE a neve. Az amarantról nem írok, mert azt ismeritek. Magáról a shake-ről csak annyit, hogy nagyon finom ital készíthető belőle és egy étkezést helyettesít, mindez nagyon elérhető áron.
Aki többet szeretne tudni írjon e-mailt és küldük ismertetőt.
Én a puffasztott változatot használom rendszeresen mégpedig a rántott dolgokhoz. Teljeskiőrlésű liszt - tojás - amaránt - bő forró olaj. MmmmmNagyon tudom ajánlani , mert kellemesen ropogós és fincsi lesz a husi vagy bármi.
A párolást még nem mertem kipróbálni , pedig van itthon egy olyan zacsi is.
Azért nem ízlik sokaknak a köles és a barnarizs, mert nem áztatják be és egyszerűen főzik, ahelyett, hogy párolnák, vagyis egy tejet soha nem látott párolóedényben, amibe desztilláltvizet töltünk, tudjátok, fütyül, ha felforrt a víz benne, ebbe beletesszük az előzőleg átöblített, este beáztatott gabonát és annyi desztillált vizet töltünk rá, hogy éppen ellepje. A köles alá egy kicsivel többet. Lehet tenni bele kurkumát, vagy amit akartok. Takaréklángon kb 1 óra hosszat főzzük fedő alatt. Megéri a fáradságot, mert nem forr, hanem csak apró buborékokat vet. Tehát alig éri el a 80-90°C-t Fogyasztani lehet karobbal, amit előszőleg szűz olivaolajjal folyékony csokivá varázsolunk. Ehhez tehetünk még aszalt gyümölcsöt. Jó étvágyat!
Elnézést, most látom, hogy már írtatok az összetételről. Ez egy kicsit más, amit az előbb küldtem, de más szempontból is alátámasztja az amarant előnyeit.
Ez egy gabona, vagy gabonahelyettesítő, ezért semleges íze lehet és gondolom a fűszerezés ad(hat)ja meg az átütő sikert. (A búzaliszt, meg a gabonamag sem jó magában).
Egyébként én is szeretem a kölest. A lényeg, hogy váltogatni kell a gabonákat :köles, árpa, zab, hajdina, barnarizs, stb. biztos van még
Én szeretem a hajdinát csak a menjasszony utálja még a szagát is, pediglen az inkább való hölgyeményeknek mint ffiembernek a mendemonda szerint.
Sok mindenre jó az amarant.
Amarantliszttel bármilyen típusú tészta dúsítható, a palacsintatésztától a spagettin át a kelt tésztákig, lehet vele sűríteni levest vagy főzeléket, a pattogatott amarantmaggal lehet upgrade-elni müzlit, köretet, kását - megmaradnak a maghéjai, de feltörve. A legtöbb tápanyaga a maghéj alatt van.
Édességnek keverd össze a pattogatott amarantot mézzel, fűszerezd kedved szerint, tehetsz bele diót-mogyorót-mandulát, csurom egészséges.
A sima mag felhasználásáról nem tudok semmit, nehezen rágható, és szerintem nehezen is emészthető. Talán citromlébe kell áztatni főzés előtt? Az általában segít puhítani.
Arra mondj okost lécci, mit lehet vele/belőle csinálni? Megfőztem egy adagot kásának, úgy, ahogy bármelyik másikat szoktam: 1 bögre amaránt+2 bögre víz + kis só, de eddig még nem éreztem átütőnek. Annyira apró, hogy nehéz rágni. Eddig még inkább érdekes mint jó.
(A kölessel, nem értem mi gondod van, nem vizes az egy cseppet sem és nagyon finom. Az valami tuti telitalálat volt számomra - mint utóbb kiderült, a vércsoportdiéta szerint is. Pirított hagymán kissé megpirítom, felöntöm vízzel + só, megfőzöm, aztán jöhet rá juhtúró, sajt, mozzarella, tejföl vagy joghurt - nagyon finom).
Ha neked a bulgur és a kuszkusz bevált, akkor hajrá a hajdina irányába is, az is fog tetszeni!
Amúgy zellerszerű szára van aminek az íze hasonlít az articsókára csak századannyiba kerül az előállítása. Két fő típust nemesítenek egyébként mostanában, az egyik a zöldség-amarant, aminek a szára és a levele használható fel zsengén, a másik a mag-amarant, ami inkább maghozamával nyerőbb.
Nem kicsit tápláló, van benne 12-16 % protein (75% telítetlen növényi zsírok), 5% lizin (ez utóbbi jobbára csirkehúsban van csak meg szójababban).
100 gramm magban van:
Nátrium 31 mg
Kálium 290 mg
Kalcium 175 mg
Magnézium 244 mg
Vas 17 mg
Cink 3-4 mg
Réz 1 mg
Mangán 4.6 mg
Van még benne riboflavin, niacin, tiamin, C-vitamin.
Ez az "amaranthus cruentus" típusra jellemző adat, jobbára ezt nemesítik tovább.
Mivel gluténmentes, lisztérzékenyek nagy tápértékű alapgabonája lehet. Régészeti leletek szerint amúgy 6000 éve termesztik Dél-Amerikában, olyan helyeken ahol meglehetősen mostohák a körülmények.
Most pedig szaladok, veszek néhány hektár földet, és bevetem maggal. :-)))
1519 előtt az aztékok vallási ünnepeiken amarantmagokat kevertek össze mézzel (vagy embervérrel, fuj), és kicsi bálvány-süteményeket formáztak belőle, amit rituálisan elfogyasztottak. A konkvisztádorok ettől persze kiakadtak, és megtiltották az amarant fogyasztását, remélve hogy a szertartással együtt vallásukat is eltüntethetik. Sokszáz év alatt a helyiek dísznövényként őrizték és megtartották a fajtát, bár néhány eldugottabb faluban termesztették is. Ma már kutatólaboratóriumokban nemesítik gabonanövénynek a nyugati civilizáció számára, bár akadnak problémák, mert nehezen aratható nagyüzemi módszerekkel.
Bővebben itt olvashatsz a történelméről ángliusul:
zeretném megosztani veletek legújabb felfedezésemet. Miután száműztem a húst az étrendemből (észrevettem hogy lefárasztja a szervezetemet és meglassítja az agyam), ráadásul viszonylag aktívan sportolok is, utánanéztem hogy mi mindent ehetek mostantól amiben sok a hasznos fehérje. A köles, a kuszkusz és a bulgur már szerves része a táplálkozásomnak, de meglehetősen korlátozott a felhasználási körük, és van ami nem igazán szimpi mindben - a köleskása vizes jellegű és nem túl jóízű, a kuszkusz ugyan finom, de kevés benne a tápanyag meg a vitamin, bulgur dettó.
Az amaranttól eleinte ódzkodtam - távoli, vad rokona nálunk disznóparéj néven közismert, és már kölökkoromban is húzogattam ki a zöldségágyból a kertben -, apró, pergő magjai leginkább valami furcsa, éretlen mákra emlékeztettek. Nemrég viszont találtam (a cébéában) kipattogatott, vákumcsomagolt amarantmagot. Először müzlibe kevertem, tegnap este viszont kipróbáltam sárgarépás csicseriborsó főzelékben, sűrítés céljából beletettem a végén egy nagy marékkal, kiválóan bevált!
Kellemes, enyhén mogyoróra emlékeztető íze van, igen magas a fehérje, vas, kalcium és magnézium tartalma (mindegyikből sokkal több van benne mint az igazi tejben, fehér vagy vörös húsban). Utánanéztem a neten (gugli: amaranth), és kiderült hogy ősi, a nyugati kultúra számára szándékosan (!) elfelejtett, különösen megbecsült gabonanövényről van szó, amit Közép- és Dél-Amerika népei vallási szertartásokon is tiszteltek nagy hasznosságáért, igénytelen, szárazságtűrő növény ugyanis.
Ajánlom szeretettel, próbáljátok ki, simán megéri az árát!
